Rész, Fejezet

 1   1,  3  |       egyszerre megint elkomolyodott, félénken húzódott egy szögletbe és
 2   1,  11 |           kérdé tõlük tompán, majdnem félénken, mihelyt odaértek.~- Semmit!
 3   1,  12 |              gyerekeket? - kockáztatá félénken. - Ingyenes diákokat?~-
 4   1,  12 |               vett benne, körülnézvén félénken, hogy nincs-e itt valahol
 5   1,  12 |              is meg kellett kérdeznie félénken: lesz-e valami ennivaló?~-
 6   1,  12 |               beszélni - felelte Laci félénken.~- Milyen járatban van?~-
 7   1,  15 |            kereszt csüngött.~Hippolyt félénken sandított a lánc felé, el
 8   1,  17 |       olvastam - feleli a fiatalember félénken, csendesen.~- Igen, igen -
 9   1,  18 |             ösmer maga engem? - kérdé félénken, halkan.~- Nem, nem ösmerlek.
10   1,  18 |             volt, megremegett, azután félénken nézett köröskörül, de sehol
11   1,  23 |              megy a nagyapa? - kérdém félénken.~- Igen, de ne fecsegj már
12   1,  29 |             föld hátán« olyan maflán, félénken hajlott meg, mint egy klerikus.
13   1,  29 |                Egyszer-egyszer lopva, félénken átpillantott egyik a másikra,
14   1,  32 |           nyitott ajtón, meggörbülve, félénken.~- Mi tetszik?~- Némi közlésem
15   1,  32 |             õrült:~- Meghalt? - kérdé félénken, tompa nyöszörgéssel.~A
16   1,  34 |      szeretett? Megél? - kérdé azután félénken.~- Megél, de nem lesz a
17  II,  6  |           mily nagy összeg van benne, félénken körülnéz s gyorsan zsebébe
18  II,  7  |             az engedelmességhez.~Nagy félénken beballagott az ura szobájába.~-
19  II,  7  |            kiszúrni a teins úr?~Aztán félénken tekintett az ágy alá; de
20  II,  21 |               Örzsike? - simult hozzá félénken Miska. - Mondd, ki bántott?~
21  II,  22 |      roskadozva, megtört fényû szemét félénken jártatva körül háza tájékán.~-
22  II,  24 |        nefelejcs-szín szemeit lesütve félénken közeledik.~- Teringette! -
23  II,  26 |           kezet csókolt Ilonkának. Az félénken húzta azt vissza.~- Hát
24  II,  48 |          fejet csóvál, bús tekintetét félénken hordozza szét a hervadó
25  II,  51 |             hogy itt látom?~Lamiel úr félénken hebegé:~- Egy másik rendkívüli
26  II,  60 |            fog eljönni - mondá Katica félénken, az idegen fiatalemberre
27  II,  60 |          virág nem az enyém - rebegte félénken a leány.~- Hát kié?~- Az
28  II,  60 |               elõtt lassítva lépteit, félénken nézett a nagy kapura, melynek
29  II,  60 |                  Még nem - válaszolta félénken Szabóné -, most nincs itthon,
30  II,  66 |            nekibátorodott s így szólt félénken és egyszersmind kíváncsian:~-
31  II,  66 |           jóestét kívánok! - köszönti félénken a molnárnét, ki közelebb
32  II,  85 |       Óvatosan suhan be az udvaron, s félénken pillant az ajtóra, hogy
33  II,  90 |             tükörén, s az apró villik félénken bújkáltak a füzesben.~. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . ~
34  II,  95 |             Göréb sógorhoz fordul, és félénken mondja:~- Nem hagyom itt.
35  II,  97 |        azonban halkabb lett hangja, s félénken suttogá:~- Elöntettem Szegedet.
36  II,  104|               kis parasztlányka nézte félénken, vágyón, hogy táncolnak
37  II,  114|            ketten.~- Apa is? - kérdém félénken.~- Õ is - szólt kishúgom
38  II,  117|             nagykövet levelét, melyet félénken vitt be a szolga, mihelyt
39  II,  121|             Németh Albert eltávozott, félénken súgta a fülébe:~- Aztán
40  II,  123|              felpillantott, s szemeit félénken elindítá a környéken.~De
41 III,  1  |           állnak némán, ügyetlenül és félénken dobogó szívvel várják, mikor
42 III,  1  |            kegyelmes herceg - dadogja félénken -, ki tudhatta azt!~- Nincs
43 III,  2  |               a községháza is!~Borcsa félénken nézte meg azt az embert,
44 III,  2  |             lett?~- Levágtam! - mondá félénken s kivette az orvosságos-üveget
45 III,  2  |          sáros csizmájú Filcsiket, ki félénken tipegett utána, míg végre
46 III,  2  |            érdes kezével a homlokát s félénken közeledett a beszélõ felé.
47 III,  2  |          Kirakta a köveket egyenkint. Félénken nézte, tetszenek-e húgának?
48 III,  2  | selyemkendõben…~Magda elpityeredett s félénken, reszketve hányta le magáról
49 III,  3  |              csizmájú öreg embert, ki félénken tipegett utána, míg végre
50 III,  19 |              is így szólt, bár nagyon félénken, bizonytalanul:~- Az is
51 III,  21 |              vagyok - mondá akadozva, félénken és õsz haját piszkos kezével
52 III,  37 |         csoport közepébe. A gyermekek félénken húzódoztak tõle és mégis
53 III,  42 |        gyönyörû fiatal nõcske lép be, félénken és zavarral.~Szegényes,
54 III,  42 |               grimaszt csinált, aztán félénken simult, úgyszólván tapadt
55 III,  42 |   fiatalasszony megtörölte könnyeit s félénken rebegé:~- Oh, uram… ön igazán
56 III,  45 |             haragos voltam, fiacskám.~Félénken néztem a hatalmas emberre
57 III,  45 |             se rezedavirág.~Feszesen, félénken mozogtak, senki sem nézte
58 III,  49 |              sóhajtott fel az alispán félénken.~- Azt hát, mi közöd hozzá?
59 III,  65 |               néhány szót mormogott a félénken meglapult fiú védelmére,
60 III,  66 |              homályból egy fehér alak félénken reszketve, mint a nyárfalevél -
61 III,  75 |               pszt… - szólt az öregúr félénken körülnézve.~- No, no, ne
62 III,  78 |         elrakosgatott tallérokat nagy félénken, hogy hátha talán már nem
63 III,  87 |              rajtam állította meg. Én félénken húzódtam össze a tekintete
64 III,  87 |            Selmecbányán - válaszoltam félénken.~- Sohasem lesz belõled
65 III,  87 |               felelt, lesújtva s újra félénken álltam mellette. De elhatároztam,
66 III,  97 |               nem talán… izé… - kérdi félénken, s zavarral tekintett végig
67 III,  100|           vérét. A szegény asszonykák félénken húzódtak közelebb férjeikhez (
68 III,  102|            hogy az alispán közel van.~Félénken, nyomott hangulatban nyitottam
69 III,  110|              leány tanult a példán, s félénken óvatosan õrzi a titkát.
70 III,  110|          hozta oda az asztalra, hanem félénken letette a pohárszékre.~Újra
71 III,  114|          tudta volna, ha tudta volna!~Félénken nyitott be.~Máli néni az
72 III,  130|               közelebb.~Közelebb jött félénken, ünnepélyesen, mintha a
73 III,  144|        lehetne.~Fruzinka sóhajtott, s félénken rebegte:~- Soha, soha! Merne-e
74 III,  146|              haza!~A nõ összerezzent, félénken körülnézett (egészen el
75  IV,  1  |              mentem mellette, majdnem félénken, attól tartva, anyám utánunk
76  IV,  1  |       szerepet. Most õ ment mellettem félénken, szemlesütve, amint visszamaradt
77  IV,  4  |              kérdi a felriadt asszony félénken.~- Heten.~- Hála neked,
78  IV,  10 |   megkönnyebbült… egyet sóhajtott, és félénken összezsugorodva, fejét a
79  IV,  54 |               piciny lábát habozva és félénken tette a hágcsóra.~- Nem
80  IV,  82 |        kieresztem az elsõ füstöt nagy félénken, s íme a legnagyobb gyönyörérzet
81  IV,  85 |        lehetne.~Fruzinka sóhajtott, s félénken rebegte:~- Soha, soha! Merne-e
82  IV,  97 |               Pali belépett. Gábel úr félénken húzódott a kályha mögé.
83  IV,  97 |              az esetet? - kérdé anyám félénken.~- Természetesen. Hogyne.
84  IV,  100|             valami mód? - nyöszörögte félénken.~- Ó, igen, van egy. Más
85  IV,  104|           nyomott képű szöszke kölyök félénken lépett a banyához, ki nagy
86  IV,  131|              a csont-óráról? - kérdém félénken.~- De, de - szólt halkan
87  IV,  146|               A leány, aki elöl ment, félénken méregette szemeivel. Zavartan,
88  IV,  151|              ki a tífuszból? - kérdem félénken.~- Hat hét múlva.~Majdnem
89  IV,  151|          tûzhelynél bögrékben. A nyúl félénken bújt meglapulva egy almárium
90  IV,  151|                Végre, kisírt szemmel, félénken benyitott hozzám a Berci.
91  IV,  151|         mondám szinte vidáman. Azután félénken hozzátettem - és merre ment?~-
92  IV,  152|            kapott. Sokáig nézte õket, félénken, idegenül, az ajtó sarkába
93  IV,  152|          eddig?~- Hát szabad? - kérdé félénken, pihegve.~- Természetesen!~-