Rész, Fejezet

 1   1,  17|         lenge, szelíd járású Hanna grófnõ (a krakkói társaságok lelke -
 2   1,  17|          feléje kezét:~- Eljöttem, grófnõ, hogy míg a többiek a vadakat
 3   1,  17|          fölségedtõl - szólt Hanna grófnõ mély meghajlással. - S jól
 4   1,  17|       csinos volt. Egészen a Hanna grófnõ ízlése; csupa egzotikus
 5   1,  17|     tányérokat az asztalról.~Hanna grófnõ visszatért.~- Talán minket
 6   1,  17|             Talán minket keresnek, grófnõ? - kérdé a király.~- Nem
 7   1,  19|            Cselejthy Johanna Mária grófnõ híres házasságát illeti,
 8   1,  19|          pünkösd napján. Cselejthy grófnõ palotahölgy volt, s ha a
 9   1,  19|           az az édes egyik; s ha a grófnõ kér hármat, - abban is ott
10   1,  19|           csak az tartozik, hogy a grófnõ vesztett; Nagy Józsi elõbb
11   1,  19|           az inháber lován, mint a grófnõ lovásza a Mucin. Ki volt
12   1,  19|   óhajtásom nincs a világon«, de a grófnõ csintalankodásai fölébresztették
13   1,  19|            vágó.~- Hallgassa meg a grófnõ kegyesen elsõ kívánságomat.~-
14   1,  19|         uram.~- Mondja meg nekem a grófnõ, hogy mi lett volna az ön
15   1,  19|       miközben dicsérték a Johanna grófnõ jó szívét, aki így megsegít
16   1,  19|           kérésemet teljesítette a grófnõ. Azt kívántam, hogy mondja
17   1,  19|          szemrehányást tett neki a grófnõ, úgy elnáspángolta, hogy
18   1,  19|         mint a válás. Maga Johanna grófnõ óhajtotta, s a fölséges
19   1,  19|       semmi kifogása, sõt örült. A grófnõ nagylelkû volt az anyagiakban,
20   1,  19|      szívében még mindig a Johanna grófnõ képe motoszkált, amire azt
21   1,  25|       elõször szemtõl szembe.~Biri grófnõ mutogatta be nekik a férjét.~-
22   1,  25|           áh!~F. báró (a Franciska grófnõ férje) leereszkedõen nyújtotta
23   1,  25|      majmokkal barátkozni.~Boriska grófnõ látta, hogy veszedelem készül.
24   1,  25|           már útban van.~A Boriska grófnõ léptei hallatszottak. Kip-kop.
25   1,  25|         Mirõl van szó? - rebegte a grófnõ reszketve.~- Én megutáltam
26   1,  25|          Velem kell jönnöd.~A Biri grófnõ szemei kigyúltak.~- Így
27   1,  25|             Érted? Muszáj.~Borbála grófnõ egyszerûen a nyakába esett.~-
28   1,  32|        Johanna Alcantes di Malvosa grófnõ, ezennel egy kis leánykát
29  II,  11|          egész odáig, míg a Sárika grófnõ fülébe nem jutott. Persze,
30  II,  11|      felesleges is mondani.~Sárika grófnõ ezt a pikáns történetkét
31  II,  11|        szállást és kosztot.~Sárika grófnõ talán csak maga vette észre
32  II,  11|            azt a bosszúnak.~Sárika grófnõ elfordította fejét, hogy
33  II,  11|       megjelent az ajtóban. Sárika grófnõ nyájas kézszorítással fogadta.~-
34  II,  11|       suttogó hangon mondá:~- Ha a grófnõ is úgy akarja.~Sárika könnyedén
35  II,  11|      gondolta, - az az árny Sárika grófnõ volt. Amint végigment a
36  II,  11|             hogy engem hozott el a grófnõ helyett, oly búskomor lett,
37  II,  11|            õt vigasztalnom.~Sárika grófnõ kedélyesen kacagott fel,
38  II,  11|       halvány arcába. Megragadta a grófnõ karját s reszketõ hangon
39  II,  11|           nem igaz! Az hazugság!~A grófnõ felháborodva hátrált két
40  II,  11|          hogy hozzá jusson.~Sárika grófnõ kacér kezdett lenni. Másnap
41  II,  11|         Soha sincs bajom senkivel, grófnõ.~- De lehetne. Tudom, hogy
42  II,  11|            s belépett rajta Sárika grófnõ egyedül.~A mérnök fel sem
43  II,  11|            egészen jól van?~Sárika grófnõ letépte mindkét kezérõl
44  II,  11|            De hát mért teszi azt a grófnõ? - szólt álmélkodva a mérnök.~-
45  II,  11|       idegenét festeni?~- Hiszen a grófnõ tudja, hogy miért.~- Én
46  II,  11|          sincs kételkedni benne.~A grófnõ hátravetette hosszú kék
47  II,  11|            rajta. Ha én festeném a grófnõ életének mappáját, biztos
48  II,  11|           pirossal színezném ki.~A grófnõ haragosan dobbantott lábával.~-
49  II,  11|            elõadá, hogy az, amit a grófnõ mondani kegyeskedett, igen
50  II,  11|            szabad beszélnem önnel, grófnõ.~És egy cseppet sem reszketett
51  II,  24|          De hogyisne állna rá? Egy grófnõ és uradalmak az egyik serpenyõben,
52  II,  24|          nyugodtan hal meg.~- Nem, grófnõ - viszonzá az ifjú büszkén. -
53  II,  24|          néhány napig.~- Bocsánat, grófnõ, de én nem osztom véleményét.
54  II,  24|      kényelmetlenül fészkelõdött a grófnõ háta mögött.~- Az a terv
55  II,  60|           valóban úgy volt. Kiléry grófnõ csakugyan õt kereste, a
56  II,  60|          továbbiakról.~Így szólt a grófnõ, s azzal két darab tízforintost
57  II,  60|        Reggel legelsõ dolga volt a grófnõ rendelésének eleget tenni.
58  II,  60|              Jöjjön, kisasszony, a grófnõ várja kegyedet.~Katica gépileg
59  II,  60|        rózsát? - kiáltott felére a grófnõ.~- Nem, méltóságos asszony -
60  II,  60|     rózsától nem válhatok meg...~A grófnõ a meglepetés és a bosszúság
61  II,  60|     ajtóban lerogyott.~- Kegyelem, grófnõ! - esengett összetett kezekkel.~-
62  II,  60|            tettetõt - rivallt rá a grófnõ.~A szerencsétlen sorsüldözött
63  II,  60|   támaszkodva tántorgott tovább.~A grófnõ nem állhatta meg, hogy az
64  II,  60|               Károly - így szólt a grófnõ a lihegve elõérkezett fiúhoz -,
65  II,  60|         leány.~VI. A GRÓFNŐ~Kiléry grófnõ nyugtalanul várakozott Károly
66  II,  60|           tett azután? - valának a grófnõ rohamos kérdései.~Károly
67  II,  60|        elbeszélte a történteket.~A grófnõ megilletõdve hallgatá egész
68  II,  60|             kiáltott fel ijedten a grófnõ.~- Nem, méltósága, a gondviselés
69  II,  60|           belökte az ajtót.~Kiléry grófnõ lépett be a feltárt ajtón,
70  II,  60|       fennhangon beszélni. Ekkor a grófnõ intett Károlynak. Annak
71  II,  60|     bevonult a Katica szobájába. A grófnõ komolyan, összefont karokkal
72  II,  60|          leolvasták a névjegyrõl a grófnõ nevét, csaknem keresztet
73  II,  60|         fel Kapros úr. - Kegyelem, grófnõ! Inkább elengedem Katicának
74  II,  60|              szólt lecsillapulva a grófnõ -, tehát megbocsátok. De
75  II,  60|        tudott. Nem érezte, mikor a grófnõ hozzálépett, megcsókolta
76  II,  60|          beteg e leány - susogta a grófnõ.~- Károly, önre bízom most
77  II,  60|          lelt Sárika konteszben, a grófnõ kedves leányában.~Katica
78  II,  60|            a fõrangú világ.~Kiléry grófnõ Sárika kontesszel gyakran
79 III,  3 |    grófnõnek. Csakhogy a marjalaki grófnõ olyan rút volt, mint az
80 III,  63|           fiúsított Franke Johanna grófnõ. György, mint tudjuk, elesett
81 III,  63|         széjjel idõközben.~Johanna grófnõ magas, szikár leány lehetett,
82 III,  63|       indulatba jöhetett a Johanna grófnõ praktikája miatt, s nem
83 III,  63|            dokumentumokat, Johanna grófnõ arcát elfutotta az öröm
84 III,  63|          hogy ármány, mert Johanna grófnõ még az éjjel átköltözött
85 III,  63|            nyomban, Franke Johanna grófnõ, járta az országtartó nagy
86 III,  63|         volt igaz.~Alig távozott a grófnõ, rögtön megjelent újra az
87  IV,  68|           annak idején, kevéssel a grófnõ eltávozása után és azt jelentette,
88  IV,  68|            Azt állította, hogy õ a grófnõ férje.~- Uram, itt egy kolosszális
89  IV,  68|          történt! - kiáltott fel a grófnõ.~- Magam is kezdem hinni! -
90  IV,  68|        tolvaj volt!~- Kétségkívül, grófnõ… Fájdalom… az én hibám.~
91  IV,  68| szánja-bánja, de ne jelentse fel a grófnõ a fõnöknek, inkább helyrehoz
92  IV,  68|    felvitte, a meséjét elmondta, a grófnõ elhitte, a gróf meghonorálta,