Rész, Fejezet

 1   1,  3  |         kibontakoznak a sajátságosabb ismerõs színek: a fekete pettyes
 2   1,  3  |      megcsipkedte arcát.~- Maga olyan ismerõs, rózsám. Hová való?~A szegény
 3   1,  5  |              az érdemes úr, midõn egy ismerõs utána jövõ szakácsné ismét
 4   1,  8  |               és olyan nagyon, nagyon ismerõs. Ha oldalt néztem, úgy tetszett,
 5   1,  9  |              a holt fõt.~Két ijesztõ, ismerõs szem mered onnan rá, mintha
 6   1,  9  |              egy nevet, egy szemeinek ismerõs, százszor odaálmodott nevet,
 7   1,  11 |      rikkantott fel a bíró - szörnyen ismerõs nekem az a harisnya.~- Elég
 8   1,  11 |                Elég nagy baj az, hogy ismerõs. Minden kapualjban ilyeneket
 9   1,  12 |             csendesen beérte Debrecen ismerõs házait, hogy õ bizony fölneveli
10   1,  12 |          óriás emberseregben egyetlen ismerõs arcot sem látott. Végre
11   1,  13 |            hirtelen felkapta fejét az ismerõs hangra, és a csodálkozástól
12   1,  13 |  törzsvendégeibõl is kivillant néhány ismerõs fej. Nini, Mliniczky úr.
13   1,  16 |               régi lugasokban, hol az ismerõs bokrok, fák nyájasan köszöntötték: »
14   1,  18 |           ködbõl szõve. Hiszen szinte ismerõs. Megdörzsölte a homlokát.
15   1,  18 |              ül és szivarozik. Szinte ismerõs elõtte… Vajon melyik? Ki
16   1,  19 |           fordított Nagy Józsinak, az ismerõs fõurak pedig a köszönését
17   1,  22 |            unottan kalandozék a szoba ismerõs tárgyain, a mestergerendán
18   1,  24 |               Nemes Sáros-vármegyében ismerõs vagyok. Gyakran megfordulok
19   1,  24 |           hirtelen szemébe ütõdik egy ismerõs arc a sorból, egy sokszor
20   1,  25 |           valami különös illat… olyan ismerõs, régi, nagyon régi idõkbõl.
21   1,  25 |           városokon, idõkön által, az ismerõs tájra, ahol az aranykalászok
22   1,  26 |             nekem is, mintha ködön át ismerõs arc próbálna kifoszladozni,
23   1,  26 |             tornyából a harang, régi, ismerõs hangjával egész lelkemet
24   1,  27 |           lesve, hogy utolérje valami ismerõs, aki a kocsijára híjja;
25   1,  27 |           meglengetvén, valami édesen ismerõs hang csendült meg a levegõben:~-
26   1,  29 |              szörnyû kedvteléssel egy ismerõs úr, gróf Kozsibrovszky Muki.~
27   1,  30 |         elõttem is, mintha a ködön át ismerõs arc próbálna kifoszladozni,
28   1,  31 |              a betegségek is. Egy-egy ismerõs betegség egyszer csak eltûnik,
29   1,  31 |          parasztember, csupa falubeli ismerõs, jár-kel némán, lábujjhegyen,
30   1,  31 |      diplomata.~Mind közelebb jött az ismerõs hang, végre a papucsok kopogását
31   1,  31 |                Koronkint jött egy-egy ismerõs hírekkel.~- Úgy látszik,
32   1,  31 |                s megcsendül egy édes, ismerõs hang:~- Jó estét, apóka,
33   1,  32 |               egy új asszony - még ha ismerõs leányból lett is. Nagy látványosság.
34   1,  33 |         lélektõl. Nem látta azt többé ismerõs élõ ember.~Csak ijedõs utasok
35   1,  34 |            négyesre, majd a képviselõ ismerõs alakja bontakozott ki a
36  II,  6  |            beszélyem színhelye.~Olyan ismerõs, olyan kedves ott neki minden...~
37  II,  6  |           mulatván itteni rokonainál, ismerõs volt Sramko bácsival, s
38  II,  6  |           levén az idõ, elment néhány ismerõs házhoz, Poroszyékhoz, Ritkásyékhoz,
39  II,  17 |    bizonyítgatá a bélabányai bizalmas ismerõs.~- Ezüst rámába foglaltatom -
40  II,  17 |           eleresztette!« A bélabányai ismerõs nem akart olyan gazember
41  II,  19 |               a megszorult barát vagy ismerõs. De mit ér, ha a hitelezõk
42  II,  22 |      eszméletre; megismerte a határt. Ismerõs bokrok, hegyek, völgyek
43  II,  25 |      ismerkedett; ha nem volt körülte ismerõs (ami igen kivételesen fordult
44  II,  30 |              útja, mint a mostani. Az ismerõs halmok, völgyek, bokrok,
45  II,  32 |             törvényekkel meglehetõsen ismerõs volt, s így tudván azt,
46  II,  39 |               arról lassankint minden ismerõs vonás, csak egyetlenegy
47  II,  67 |           átellenben a két megszokott ismerõs fõ; a szép szõke fiatalasszonyé
48  II,  69 |      kitárulnak elõttem sorban a régi ismerõs tantermek, fekete tábláikkal,
49  II,  71 |               szívvel jártam végig az ismerõs utakat. Szemem õt kereste.
50  II,  76 |              nevet. Teringette, olyan ismerõs név valahonnan! Különben
51  II,  87 |              a vaskos emberen régi jó ismerõs ott szokott lógni az Oroszlány
52  II,  87 |             nyugtalan leányfõ szintén ismerõs ékessége egy szegedi nagy
53  II,  95 |                A gyermek fölriadt, az ismerõs hang szívébe nyilallott,
54  II,  95 |              úri kastély kertjébõl az ismerõs dal:~A szögedi kertek alatt~
55  II,  125|            oly szépen leír. Igen-igen ismerõs volt elõttem valahonnan.
56 III,  1  |         megfordul a kedves, nyájas és ismerõs hangra, s ugrándozva fut
57 III,  1  |          könnyét sem látták.~Olej nem ismerõs a falusi szokásokkal. Nem
58 III,  1  |      gondolkozhatott az úton?~A régi, ismerõs, százszor megjárt gyalogút
59 III,  1  |         egyszer az a »Tamás« szó amaz ismerõs, régi hangon, melyet talán
60 III,  1  |             vígan ugrándozza körül az ismerõs bokrokat, - csak õ nem lesz
61 III,  1  |        odaszaladhasson s elérhesse az ismerõs öreg birka, ki báránykorában
62 III,  1  |                mintha egyenkint lenne ismerõs mindenikkel.~Öröklött tudomány
63 III,  2  |              az egész bélés, hanem az ismerõs közepe mégis a legkülönb.~
64 III,  8  |             rezgõpolkát.~Ejnye ni, de ismerõs ennek is az arca valahonnan!
65 III,  8  |              egyszerre csak egy régen ismerõs hang megszólítja:~- Szervusz,
66 III,  35 |              könnyen fér a megszorult ismerõs, de mit ér, ha a hitelezõk
67 III,  38 |               már ennyire vagyunk?~Az ismerõs szolid fiatalembernek látszott.
68 III,  38 |          információkat az ismeretlen »ismerõs« felõl.~Nos, ez bizonyára
69 III,  38 |                  Az ördögbe is, olyan ismerõs… Honnan is, honnan is? Igen,
70 III,  42 |               jött, hanem egy régi jó ismerõs, Bodzai Mihályt, az államvasutak
71 III,  56 |                a sorompós udvarra, az ismerõs házfedélre, úgy lépegetett
72 III,  63 |              újra hallik majd erdeink ismerõs zúgása, hegyi patakjaink
73 III,  71 |                köztük néhány falubeli ismerõs is.~De mindez csak egy fél
74 III,  82 |            kezeit összecsapva:~- Ezer ismerõs, akivel az ember pertu van!
75 III,  87 |             régi szép dal elmosódott, ismerõs melódiája.~A principálisom
76 III,  102|               Elém csapódtak a megunt ismerõs arcok, a másodalispán, a
77 III,  106|        vigyorogva mondá:~- Átkozottul ismerõs gúnyák!~És verte a homlokát,
78 III,  128|              rémletesebb lett az édes ismerõs tájék. Sokat tett hozzá
79  IV,  24 |               stíljében. A hang olyan ismerõs… Ejnye, ejnye…~- Magácska
80  IV,  41 |        fogatjukon, mint százesztendõs ismerõs. A kis menyecske a kendõvel
81  IV,  41 |         nézegettem volna? Hisz minden ismerõs volt tavalyról.~Az út, a
82  IV,  101|               a kertet, fölkereste az ismerõs bokrokat. Nini, a szegény
83  IV,  101|               hallott hang, de mégsem ismerõs.~- Én vagyok, mama.~- Kicsoda?~-
84  IV,  105|              meg?~Szerencsére van egy ismerõs képviselõm, akivel véletlenül
85  IV,  138|        ismeretlen folyamok és patakok ismerõs kormánybiztosok keze alatt,
86  IV,  138| kormánybiztosok keze alatt, és vannak ismerõs nevû folyamok ismeretlen
87  IV,  138|              Hiszen az egész történet ismerõs tegnapról-tegnapelõttrõl.~
88  IV,  139|      anekdotát.~Ohó, hisz ez egy régi ismerõs! T. i. az anekdota. No,
89  IV,  142|          fazekasra, a gyermekkoromból ismerõs hangjára.~A kocsi átrobogott
90  IV,  146|          felelte közömbösen.~- Nagyon ismerõs nekem valahonnan az a Zsófika
91  IV,  152|                egy-egy hang üt meg az ismerõs helyeken, ahol azelõtt jártunk,