Rész, Fejezet

 1   1,  1  |             kalandjairól, híres Rózsa Sándor világraszóló dicsőségéről.~
 2   1,  3  |             nem mondhatják, mint Nagy Sándor az apjának, hogy semmi hódítanivalót
 3   1,  13 |            elõ.~A megboldogult Balázs Sándor talált rá, kit második Dickensnek
 4   1,  13 |               Sapristi - mondá Balázs Sándor -, mit ád akkor a finom
 5   1,  18 |          számára. A peresznyei szabó, Sándor János uram, mindig halálra
 6   1,  20 |            Palika, utazik Budapestre, Sándor utca 20. sz. alatt özvegy
 7   1,  23 |         valamikor!~Hadnagy Prakovszky Sándor minden második évben otthon,
 8   1,  23 |           egyszeribe a muskátliból… A Sándor kardja úgy csörömpöl, a
 9   1,  23 |              a hadnaggyal. Hogy vagy, Sándor? Isten hozott, Sándor!~Aztán
10   1,  23 |           vagy, Sándor? Isten hozott, Sándor!~Aztán a templomba lépnek.
11   1,  23 |              volt öltözve. Prakovszky Sándor állt elõttem.~- Hogy mert
12   1,  23 |               Erre, erre, itt vagyok, Sándor!~Jól, tisztán volt kivehetõ
13   1,  23 |   odatekintettünk s a szép Prakovszky Sándor lépett ki a fák közül, puska
14   1,  23 |            városából, hogy Prakovszky Sándor csász. kir. hadnagy múlt
15   1,  28 |             találkozása Voltaire-ral, Sándor cár találkozása I. Napóleonnal,
16   1,  31 |           aztán a keresztapa, az öreg Sándor István, aztán a Pali fiú,
17   1,  31 |             vett hozzá.~Kapott a szón Sándor István uram, mint az elejtett
18   1,  31 |               bánom. Leteszem Vernyón Sándor Istvánéknál, s aztán, ha
19   1,  31 |               hát, hiába protestálnak Sándor István öcsémuram és Sándor
20   1,  31 |            Sándor István öcsémuram és Sándor Istvánné öcsémasszony, tudom,
21   1,  31 |               De azért mégis átölelte Sándor Istvánnét és feltûnõ hosszan
22   1,  31 |             Fölötte csudálkozék aztán Sándor Istvánné, hogy az ingválla
23   1,  31 |              szégyenelte-e a szerepét Sándor Istvánéknál? - vakmerõen
24  II,  6  |           ügyvéd, Feri esküdt, Haragh Sándor stb.~Sramko és Kamilia boldogoknak
25  II,  25 |             aludttejjé devalválta«.~A Sándor utcai kis vendéglõben majd
26  II,  30 |              mindig.~Minthogy azonban Sándor is kivackolódott az »elemibõl«
27  II,  30 |               kelleni azt, a lenézett Sándor pedig kitûnõen végezte az
28  II,  30 |               minden másképp van. Míg Sándor vidáman rakja be könyveit
29  II,  30 |              is valami rettenetesebb. Sándor kegybejutása a háznál. Oh,
30  II,  30 |         gondolsz, Károly - szólal meg Sándor -, az lenne a derék, ha
31  II,  30 |            mondta. Még talán megérti.~Sándor mindent elkövetett, hogy
32  II,  30 |        tekintetnek, melyet eddig csak Sándor ösmer, melybõl neki még
33  II,  30 |           akkor mit búsulsz? Látod-e, Sándor milyen víg. Eredj ki már,
34  II,  30 |       rettegett perc itt van.~Elébb a Sándor bizonyítványát nézi át az
35  II,  30 |          tekintete azt fejezi ki: »ha Sándor az elsõ eminens, vajon mi
36  II,  30 |            megtudja. Míg a megdicsért Sándor az apa ölelõ karjaiból az
37  II,  30 |              a háznál e naptól kezdve Sándor. Az új iskolai évben most
38  II,  45 |             tisztelt kollegám, Balázs Sándor szokott megörökíteni imitt-amott,
39  II,  45 |             ekkor látott volna Balázs Sándor, mi minden ki nem telhetik
40  II,  62 |         fiatalabb tiszt - Uralkodója, Sándor cár õfelsége elõtt áll...~
41  II,  62 |           Gúnyos alázattal hajolt meg Sándor cár elõtt s azután egy nagyot
42  II,  62 |             szembe találkozni...~Majd Sándor cár felé fordult.~- De hát
43  II,  62 |                az nem megy a fejembe.~Sándor cárt igen mulattatta ez
44  II,  62 | haditengerészetemhez altengernagynak.~Sándor, cár.«~- Itt a kinevezés,
45  II,  62 |          hadügyminiszteremnél - szólt Sándor cár szívélyes kézszorítás
46  II,  70 |                Mit szólna ehhez Dumas Sándor vagy Kock Pali.~Íme, tehát
47  II,  74 |              jutott eszembe, kit Nagy Sándor is szeretett - utánozni.
48  II,  74 |         szeretett - utánozni. Ha Nagy Sándor nem lett volna Nagy Sándor,
49  II,  74 |            Sándor nem lett volna Nagy Sándor, szeretett volna Diogenes
50  II,  74 |         keresett volna embert; - Nagy Sándor sem keresett volna, ha tele
51  II,  74 |              tisztelt barátom, Balázs Sándor, akinek egyedüli szenvedélye
52  II,  74 |                de a legszebben Balázs Sándor.~Még a lelketlen numerusok,
53  II,  93 |            humoros novellának.~Balázs Sándor majd kiugrott bõrébõl örömében.~
54  II,  123|             MÁSIK LEÁNY~Budapesten, a Sándor utcában az országház kapujában
55 III,  1  |           suttogják, mintha Petrovics Sándor (Csutkás úr e néven emlegeti)
56 III,  2  |        dûlõ-úton ott mendegélt Csipke Sándor a tulipános szûrében, az
57 III,  10 |              hát megolvasni!~Csobányi Sándor (még az ötforintos világból
58 III,  10 |       táblácskát, hogy: »Dr. Csobányi Sándor, rendel délelõtt 9-tõl 12-
59 III,  12 |        istennek! fogja mondani Teleki Sándor), szegény kis húgocskámnál
60 III,  12 |           alkalomból jön, hogy Teleki Sándor »Egyrõl-másról« címû emlékeit
61 III,  38 |        tavasszal.~Míg otthon idõztem, Sándor (így nevezték) azalatt meg
62 III,  38 |              De eszemágában sem volt.~Sándor gúnyosan mosolygott. Meg
63 III,  38 |              abban egy kisebb levél a Sándor számára. Az »igen« van benne,
64 III,  38 |            pajkosan mosolygott hozzá.~Sándor elpirult s kedvetlenül felelt,
65 III,  38 |             termett, s megveregette a Sándor vállát, aztán vigyorogva
66 III,  38 |           osztályrésze Csallóközben.)~Sándor mérges szemeket vetett az
67 III,  38 |             rózsától.~- Igen? - kérdé Sándor zavarral…~- Az ördögbe is,
68 III,  38 |      kivételesen… igenis kivételesen.~Sándor tûkön állt s fészkelõdött.~-
69 III,  38 |         Ezekre még a börzén is adnak.~Sándor kékült, halványodott. Eleget
70 III,  38 |           szivartárcám és a kis levél Sándor számára. Önkénytelenül összemorzsoltam.
71 III,  53 |       szavaiért a tábornoknak. Teleki Sándor éppen indulóban volt (õ
72 III,  116|               talentumának.~II. RÓZSA SÁNDOR REDIVIVUS~Még nagyon fiatal
73 III,  116|           futott Szegeden, hogy Rózsa Sándor kegyelmet kapott, nemsokára
74 III,  116|               hogy a félelmetes Rózsa Sándor szabad lett. Már jön is
75 III,  116|            aztán itthon termett Rózsa Sándor. A vasútnál várták az ismerõsök,
76 III,  116|           ágyat vetett neki, de Rózsa Sándor mégis csak gyanakodva fürkészte:~-
77 III,  116|               utcán menve, hogy Rózsa Sándor a »Hétválasztó«-ban kávézik.
78 III,  116|       megszólítom.~- Mikor jött haza, Sándor bácsi? - kérdém, »jó napot«
79 III,  116|              meg.~- Nehezen várta már Sándor bácsit - folytatám csak
80  IV,  14 |               pro libertate«. Károlyi Sándor nem messze járt már Majténytõl.~
81  IV,  24 |             írók között a gróf Teleki Sándor írói nimbusza tart a legkevesebb
82  IV,  77 |       szívesen a tenyerét, mint Kozma Sándor, a királyi főügyész, e nagy
83  IV,  77 |         sántikálok, hogy amikor Kozma Sándor, akit én a modern irány
84  IV,  77 |             II. A rab története~Kozma Sándor hivatalánál fogva arra van
85  IV,  78 |                                A GRÓF SÁNDOR KOCSISA~1886~A híres gróf
86  IV,  127|             zsiványok királya«, Rózsa Sándor.~A hajdan híres várból börtönöket
87  IV,  134|    Szerencsére éppen arra fut Hegedüs Sándor.~- Hány óra, Sándorkám?!~-
88  IV,  134|       fordulni. Ni, ahol döcög Kõrösi Sándor.~- Hány óra, Sándor bácsi?~
89  IV,  134|            Kõrösi Sándor.~- Hány óra, Sándor bácsi?~Öreg bátyánk elkeseredve
90  IV,  152|         magokról a szegény szürkék. A Sándor utcától kezdve a Kerepesi