Rész, Fejezet
1 1, 4 | lelkesül, s elveszti Erzsikét örökre.~És íme, egyszerre csak
2 1, 9 | mégiscsak el fog maradni örökre. Valahol útközben, valami
3 1, 12 | egyik se volt a Dráva. Az örökre odalett.~Laci eközben behítta
4 1, 14 | pátosszal, amint végre lejött.~- Örökre! - tette hozzá Eszter.~-
5 1, 14 | boldogtalan maradtam, bíró úr, örökre. El nem bírtam viselni ennek
6 1, 15 | pajtásokat, mindent, mindent és örökre. Szegény kis prímásnak majd
7 1, 15 | rigmus veszett el azóta örökre istentõl ihletett poétáktól,
8 1, 16 | Három évvel ezelõtt eltûnt örökre.~- S ki látta, hogy megölte? -
9 1, 17 | vele, reménylem, ezúttal örökre eltûnt Kaszperek is. Ámbár
10 1, 18 | megszomorítsam szegénykét örökre? Pecsenyét akarsz belõlem?~-
11 1, 19 | urának könnyû volt a szemeit örökre behunyni. Eleget gyakorolta
12 1, 20 | mulatnak együtt; szakít vele örökre.~Szíve összeszorult erre
13 1, 20 | én már, öcsém, a kanalat örökre.~- Ej, ugyan, dehogy hal
14 1, 22 | is õ vette ki a kanalat örökre. Nem igazságtalan, mert
15 1, 23 | pázsitra: »El vagy temetve örökre.«~Az ám! Ha egy leány emlékét,
16 1, 23 | És most elmegy a háztól örökre. Igazán szívfacsaró volt,
17 1, 24 | a szülei hajlékot, talán örökre, hogy új fészket építs magadnak;
18 1, 25 | ma!~- És mennyi idõre?~- Örökre.~- Van szíved hozzá? Rettenetes!~-
19 1, 25 | visszatartsalak, hogy elszakítsalak örökre hazádtól, tieidtõl? Miképp
20 1, 25 | fosztotta meg; a pakktáskája örökre elveszett, de egy igazság
21 1, 25 | elriasztotta a közügyektõl örökre.~ ~MAGYAR DEMOKRATÁK~1886~ ~
22 1, 26 | meg a vendégkoszorút. Mert örökre boldog volna, ha az elefántok
23 1, 26 | szóval, meg van gyalázva örökre.~Ahol van ni, legott nagy
24 1, 27 | viselt magzatjának szemeibe örökre bevésõdék, töméntelen aranyoknak
25 1, 28 | meghûlök.~Becsuktam, és ezzel örökre elvesztettem szemem elõl
26 1, 29 | bennem. Egy kincset ástak el örökre. Elfojtották szisztematice.
27 1, 33 | Szaláncra, se sehova, elveszett örökre; még hírét se hallották
28 II, 1 | kicsiny kezek megdermedve örökre...~Oh, milyen szép halott
29 II, 2 | mielõtt hüvelyébe tenné talán örökre.~Hadd csináljon még egy
30 II, 2 | apóra, aztán becsukta õket örökre, azzal a kiáltással:~- Éljen
31 II, 2 | A halál hideg lehelete örökre elnémítá.~A franc-tireurök
32 II, 9 | mely összecsatolja õket örökre.~Max báró hanyag eleganciával
33 II, 9 | élénk kék szem becsukva örökre, a felbontott fekete hajon
34 II, 16 | Korponai bácsi csillaga örökre letûnt s hajdani dicsõségének
35 II, 21 | bírja szedni, elnyelte õket örökre a felejtés. A faluban sokan
36 II, 22 | betegség után, vagy megállani örökre.~Eh, bolondság! - gondolja
37 II, 22 | felébred. Elhallgatott már örökre. Éppen az õ sírját ástam
38 II, 34 | lélegzettem. A szörny ijedtében örökre megszökött a háztól. Boldogságom
39 II, 36 | hallatott.~- Elvesztem, örökre elvesztem Én nem élhetek
40 II, 38 | pára~Mely a szivarfüsttel örökre elszállva,~Örömeid ellen
41 II, 40 | beíratva, hogy õt onnan örökre hazahozza; Johanna meg igyekezett
42 II, 48 | A régiek elváltak onnan örökre, neveiket csak a padok háta
43 II, 54 | felelete.~- Maradj hát köztünk örökre!~
44 II, 60 | ki kellett hurcolkodni s örökre búcsút mondani a pompás
45 II, 72 | felvonását, ha meg nem dermed örökre a kéz, mely erõteljes tollát
46 II, 87 | Makó s népszerûtlenné tette örökre.~Majd följajdult az egész
47 II, 99 | árnyai, mik születnek és örökre elhalnak egy ajtócsattanásra,
48 II, 99 | vetette vissza, vagy talán örökre. Napokig tartott e veszedelmes
49 II, 101| végre megszabadultam tõle örökre.~Dehogy szabadultam, dehogy...~
50 II, 111| klastrom kapuja elzár előle örökre. Sovány kárpótlás, de mégis
51 II, 112| másnap már el voltak szakítva örökre.~»Boldogtalan éj! Igen igen,
52 II, 116| szemecskék egyszer csak örökre behunyódnak, és sohasem
53 II, 127| születnek hivatlanul és örökre elhalnak egy ajtócsattanásra
54 II, 127| vetette vissza, vagy talán örökre. Napokig tartott e veszedelmes,
55 II, 128| mert enélkül oda a kerület örökre.~- De hát mit mondjak?~-
56 II, 132| S most már együtt vannak örökre.~
57 III, 1 | abcug«, az meg van halva örökre. Feje az eredeti szocietásnak
58 III, 1 | dudától el kellett válnia örökre. Az ajtóból még egyszer
59 III, 2 | mozdulatlan, becsukott szemekkel, örökre elnémulva, megsiketülve,
60 III, 2 | is megállapíthatta volna örökre.~Mert… de köztünk maradjon,
61 III, 7 | másnap már el voltak szakítva örökre.~Hogy volt? Mibõl kelt ki
62 III, 11 | rá reggel. El volt veszve örökre.~Hova lehetett, mi történt
63 III, 19 | cserélni, s üres lesz a ház örökre…~Átgondolta János egész
64 III, 39 | ráismerni. Hallgat ez már örökre. Pedig még rajta van a korona
65 III, 46 | Elveszett az, vége van annak örökre.~Éhesen, rogyásig kimerülve
66 III, 56 | odahagyni a régi helyét - talán örökre.~Elment, elment! S mikor
67 III, 83 | volna! Agyon volt ezzel ütve örökre. Hogy fog õ most emberek
68 III, 89 | ugyan el van ott temetve örökre.~Hallottam gazdám bosszankodó
69 III, 109| elvitte vele a mandátumot is örökre.~Egy képviselõjelölt mezítláb!
70 III, 110| elég volt, hogy bekösse azt örökre, amit Ámor isten kibontott.~
71 III, 129| eltûnik zöld leveleik közt örökre.~Sopronban felültem a gyorsvonatra,
72 III, 130| halott, semmi kétség, s nekem örökre végem van.~Két óra lehetett
73 III, 144| lelke elhagyta porhüvelyét örökre.~Hogy a »Mágyika« hova lett,
74 IV, 6 | Ilonka adott neki, és elment örökre; de azt már nem merem mondani,
75 IV, 37 | ugyan, hanem a vidékkel örökre jóllakott.~Még azon a héten
76 IV, 57 | hanem bezárom elõletek örökre.«~Hát érdemes ezt egy fehérszemély
77 IV, 66 | fölöttük a rozsdás kriptaajtó örökre. De ez simán történt. Mintha
78 IV, 73 | újra a láthatár, mégpedig örökre. A »kis kapocs« megjött,
79 IV, 85 | lelke elhagyta porhüvelyét örökre.~…Hogy a »Mágyika« hova
80 IV, 96 | elõtt elárultatnék, a város örökre elveszett, s vele mi is
81 IV, 127| megerõsítette, javíttatta, mintha örökre az övé lett volna, s mintha
82 IV, 127| övé lett volna, s mintha örökre benne akarna lakni.~Kiüzent
83 IV, 128| híttuk) szépen elaludott örökre, egy tavaszi hónapnak éppen
84 IV, 142| szerem, amitõl a molnárnak örökre elmegy a kedve a saját pénzétõl.~
85 IV, 146| megalapította a szerencséjét örökre.~- Igaz - mond a színész. -
86 IV, 146| vissza.~A kaland el van fújva örökre.~Gyula másnap, harmadnap
87 IV, 148| János nyugalmát elvitte örökre.~Mert se aludni se enni
88 IV, 148| nagy okos szemét behunyja örökre.~Egész éjjel nem tudott
89 IV, 152| Bezáródik piciny piros szája örökre egy német fájdalomkiáltással.
90 IV, 152| kiveszed neki a tüskét, hogy õt örökre elveszítsem. Eredj, sohasem
|