Rész, Fejezet

 1   1,  1  |       Miklós, nem egyszer mondta el kevélyen:~- Bíró lesz valaha!~Nem
 2   1,  1  |          tüzes ló hasát, s az olyan kevélyen ficánkolt alatta, mintha
 3   1,  9  |            onnan rá, mintha mondaná kevélyen, parancsolóan még most is:~»
 4   1,  9  |          lábon vagyon, amelyik nagy kevélyen lelóg a fölzászlózott kocsiról,
 5   1,  10 |          lábon vagyon, amelyik nagy kevélyen lelóg a fölzászlózott kocsiról:
 6   1,  10 |             lesz, mint lesz…~Gracza kevélyen lovagolt végig a községen,
 7   1,  10 |    tisztikarom - dünnyögé Gracza, s kevélyen lépkedett hadnagyával és
 8   1,  11 |          kell megmotoznom.~Tereskey kevélyen nézett utánuk.~- Most aztán
 9   1,  11 |           lássuk azt a Magdalénkát.~Kevélyen tekintett hátra Sótonyra. »
10   1,  11 |       tudnak az én apámról? - kérdé kevélyen.~- Én mindent tudok. Tudom,
11   1,  12 |              mégis úgy kiáltott fel kevélyen: »Afrika földje, erõsen
12   1,  12 |            meg, s amilyen feszesen, kevélyen lépkedett innen jövet egy
13   1,  13 |       akarnak kimaradni.~Jahodovska kevélyen emelte fel fejét s fennhéjázó
14   1,  13 |            vagy mi a fene - felelte kevélyen.~A bányaigazgató szerette
15   1,  14 |           Sõt némileg én is. (Ilyen kevélyen diskuráltak akkor a bírák.)~-
16   1,  14 |           jámbor Haluska Jánosok, s kevélyen mondogatják: »A mi képviselõnk
17   1,  15 |         lovagok süvegén a sastollak kevélyen integetnek a rengõ kócsagtollaknak.~…
18   1,  15 |         megindul a tündöklõ csapat. Kevélyen ficánkolnak a paripák, csillámlanak
19   1,  16 |     mindenik lépténél egyet pendült kevélyen az ezüst sarkantyú.~Nagy »
20   1,  17 |    csodálatos volt ez. A sztaroszta kevélyen köpködött ide-oda, - míg
21   1,  17 |             fejét nem hajigálta fel kevélyen, mint egyébkor szokta, sem
22   1,  18 |     megtiltok, uracskám.~Marjánszky kevélyen emelte fel a fejét és feszítette
23   1,  20 |           világ szörnyetegének, aki kevélyen dübörgi: »Én új ruhába öltöztetem
24   1,  23 |         köszönheti, hogy itt van (s kevélyen veregette a horpadt mellét).~
25   1,  23 |           aki most már nem tartotta kevélyen a fejét, hanem el is pirult
26   1,  24 |           napamtól elõbb megtudták.~Kevélyen emelte föl a fejét.~- A
27   1,  24 |         vígan csikorogtak, a kardok kevélyen csörögtek, a nõkön a selyemruhák
28   1,  24 |     papírívet tartva kezében; fejét kevélyen vetette hátrafelé, szeme
29   1,  24 |           most egyszerre váratlanul kevélyen fölemelte a fejét - ez itt
30   1,  25 |      sürögtek-forogtak ott, iszonyú kevélyen a mesterségükre. Távolabb
31   1,  27 |             mágnások és gavallérok. Kevélyen kocog a pejkanca, s gond
32   1,  27 |      sugárzott, s a nyakát magasan, kevélyen húzta föl az inggallérból.~-
33   1,  29 |        hányták-vetették a fejüket s kevélyen kapálták a havat.~- Tyû,
34   1,  29 |              A nõ fölemelte a fejét kevélyen, s villámok lövelltek a
35   1,  34 |             míg én akarom - felelte kevélyen, mert végtelenül büszke
36   1,  34 |          Apró! - szólt az idegen úr kevélyen, fennhéjázón, sárga kesztyûivel,
37   1,  34 |             fölemelte a fejét olyan kevélyen, mint egy zsiráf, és fontoskodva
38   1,  34 |             tied! - szólt a gyerek, kevélyen kidüllesztve a mellét.~Leírhatatlan
39  II,  7  |           gyerek Mády Károly?~Aztán kevélyen lépett egyet oldalt és olyan
40  II,  13 |           Gordian, a büszke tribun, kevélyen, mint királyi sas, lépett
41  II,  13 |            s kihúzva drága kardját, kevélyen tartá a vezér elébe.~»Im,
42  II,  24 |    segédszolgabírót látja, ki olyan kevélyen feszeng, ficánkol, mintha
43  II,  38 |      szeretnék lenni - szólt Margit kevélyen felemelve fejét. - Az orosz
44  II,  40 |           ruháznak.~Mari kisasszony kevélyen emelte fel szõke fürtös
45  II,  69 |   megsodorva, s vastag szemöldeivel kevélyen integetve -, igenis az én
46  II,  75 |            bércek között, melyekrõl kevélyen tekintenek alá a középkor
47  II,  85 |            bércek között, melyekrõl kevélyen tekintenek alá a középkor
48  II,  104|       nyitott rózsák.~A »nyomorult« kevélyen sétál üres kosárral a többi
49  II,  118|        velem elégedve s éppen olyan kevélyen lépegetsz be hozzám, mintha
50  II,  133|      kõoroszlán a homlokzaton olyan kevélyen és mégis nemes szolgálatkészséggel
51  II,  139| strucctollas kalapú fejét hátraveti kevélyen, vessék fel a paripák is
52 III,  1  |          Olej magasra emelte fejét, kevélyen, mint egy hõs.~- Annak a
53 III,  2  |             hozták a házhoz s olyan kevélyen hányják-vetik a nyakukat,
54 III,  2  |       mutatom! - vágott közbe Józsi kevélyen.~De bizony csak a szónál
55 III,  8  |            többet. Nem mondja többé kevélyen, hogy kivétel az asszonyok
56 III,  27 |     hitelezõk s nem egy tette hozzá kevélyen:~- Tudom én, kinek hitelezek,
57 III,  37 |           osztrák szellemnek, amint kevélyen ott lépdeltek az országos
58 III,  60 |            s báránybõr bélése amint kevélyen látszik odakiáltani a zúzmarás
59 III,  70 |           meg nem issza - mondta rá kevélyen.~- Kár, hogy olyan félrelépõ
60 III,  87 |         esküdtekét, abból meglátod.~Kevélyen vittem be hónom alatt nyolc
61 III,  87 |           találta az elsõ gombát, s kevélyen mutogatta. Szép vörösbõrû
62 III,  102|            ballábát lógatta ki nagy kevélyen.~Emiatt aztán a csicsókaiaknak
63 III,  115|     Kapornoki János a mellére ütött kevélyen.~- Én építtetem fel a megyeházat
64 III,  124|       csakugyan törvényhozó vagyok.~Kevélyen nyitottam be, a szolgák
65 III,  126|        helyettesíti?~- Én - szóltam kevélyen.~- Ön? Tehát mondja meg
66 III,  141|           felemelte alázatos fejét, kevélyen összeütötte a bokáját, s
67  IV,  21 |            öcsém, nyugodtan - mondá kevélyen Gudry -, és ahol fölébredsz,
68  IV,  37 |            én dolgom! - szólt fejét kevélyen megemelve. - Én fogok tudni
69  IV,  41 |           szóltak, csattok, karikák kevélyen csörögtek.~HARMADIK ÉS UTOLSÓ
70  IV,  48 |              tiszt úr« - jegyzé meg kevélyen.~»De mi az még a „sas-rendhez”
71  IV,  57 | fennmaradtak) színe elõtt, dacosan, kevélyen Grünblath Erzsébet. Istenem,
72  IV,  63 |            s az õsi ház homlokzatán kevélyen tarkállott az õsi címer,
73  IV,  67 |             Felült rá Czanyuga uram kevélyen s bajszát pödörve vágtatott
74  IV,  70 |          Mihály erre megrázta magát kevélyen, és így szólt:~- Nem a kabátjáról
75  IV,  90 |        asztalra s apró barna szemei kevélyen villámlottak.~»Egy tudományos
76  IV,  90 |        huhog a bagoly« - jegyzé meg kevélyen az öreg. - »Nem élünk hiába,
77  IV,  97 |   legrendkívülibbet fogja hallani. (Kevélyen a mellére ütött.) Ilyet
78  IV,  100|        szólnak, hát beszélek én (és kevélyen ütött a mellére), majd megmutatom
79  IV,  100|    eltávozott. Szilárd, erõs léptei kevélyen kopogtak a kövezeten.~(Hanem
80  IV,  109|              az odavolt örömében és kevélyen simogatta meg a hasát.~-
81  IV,  117|      leányom - mondá Pereszlei uram kevélyen.~Lehetetlen! Az õ leánya!
82  IV,  126|            pálcát tudom forgatni.~S kevélyen meglóbázta a levegõben.~-
83  IV,  127|         Zalasd vize feletti sziklán kevélyen hirdeti a középkor fényét,
84  IV,  128|       elöntötte a »diadal« derûje s kevélyen lépkedtem a Pulszkyak felé,
85  IV,  132|  akadályokat. (És a polgármester úr kevélyen ütött a mellére.)~- Az a
86  IV,  142|         mellette csendesen. A Plutó kevélyen lépkedett, szép okos fejét
87  IV,  142|          elõjött Kelemen István is. Kevélyen lóbázta magát a Csabay háza
88  IV,  146|         vette a gúnyt, hanem szinte kevélyen felelte:~- Katonás asszony,
89  IV,  148|         szisszent fel a nagyasszony kevélyen. - Rögtön itt hagyom a házadat.~-
90  IV,  152|            oda se nézett, csak nagy kevélyen pattogtatta az ostorát,