Rész, Fejezet
1 1, 1 | Jancsi megkerülte az utat és várt a jelre.~A jel elhangzott.
2 1, 3 | Pétert, kit oly nehezen várt, úgy megijedt megérkezésétõl,
3 1, 4 | alvók elõtt a hajnal epedve várt szürkülete.~Aztán bajos
4 1, 4 | öreg gróf még egy levelet várt, mielõtt a nevet rájok nyomatta
5 1, 4 | levélben szép meglepetés várt rá.~- De hát április elseje
6 1, 6 | alvók elõtt a hajnal epedve várt szürkülete.~Aztán bajos
7 1, 7 | alvók elõtt a hajnal epedve várt szürkülete.~Aztán bajos
8 1, 8 | levélben szép meglepetés várt rá.~- De hát ápril 1-je
9 1, 9 | Midõn hazaértem, már otthon várt a gróf egyik szolgája levéllel.~(
10 1, 12 | elé a lovas, akit Rozsomák várt, tajtékzó lovának patkói
11 1, 13 | ebédlõben, ahol a fiatal mérnök várt rá és Kutorai.~- Atyám a
12 1, 14 | fölszerszámozott öszvér várt; az egyik üres nyereggel,
13 1, 14 | Eszter majdnem egy óráig várt Péterre, türelmetlenül,
14 1, 14 | kinyitotta az ablakokat, s várt, amíg Péter leér az utcára.
15 1, 15 | leffentyûvel. Odalent már várt rá a Beatrix királyné ajándéka,
16 1, 17 | menjenek el hozzá!~Több szót se várt Pawlovszky, mindjárt másnap
17 1, 17 | sziklás hegynél új kocsi várt Kaszpereknére, új lovakkal,
18 1, 18 | emberek) arcképei lógtak, ott várt rájok egy öreg asszonyság.~-
19 1, 18 | nem nézett rá), nem ott várt meg, ahol mondta. De hogyan
20 1, 19 | örömében. Erre a véletlenre várt õ, hogy éretten hulljon
21 1, 20 | fölszisszenve, mintha inkább várt volna egy revolvergolyót,
22 1, 21 | Kártyi Pista!~Nagy hatást várt a bemutatástól, de hasztalan,
23 1, 23 | végzett volt és csak rám várt, botját, kalapját a kezében
24 1, 23 | helyett a végsõ katasztrófa várt néhányra. A Gáll uram tenyere
25 1, 23 | Kocsink a templom mellett várt ránk. Míg odaértünk, eltartott
26 1, 23 | otthagytam.~A mama a gyalogúton várt. Kérdezte, kivel beszélgettem,
27 1, 24 | hol L-re terített asztal várt rájok, hatalmas virágbokrétákkal
28 1, 25 | asszony fölvilágosításokat várt, a férj szemlátomást kerülte
29 1, 25 | ünnepet, melyet annyira várt, és mely annyi illúziótól
30 1, 26 | fõispánhoz vezetett, aki már várt ránk. Én is örömmel mentem,
31 1, 26 | cukrászda elõtt, ahol a fõispán várt a padon ülve, erõs beszélgetésbe
32 1, 26 | fõispán szobájában, ott várt a reggeli: méz, sonka, tea,
33 1, 26 | leány, aki nyilván mást várt a dévaj kis perpatvarból,
34 1, 30 | egy igen tisztelt barátom, várt a megérkezésnél.~- A mai
35 1, 30 | cukrászda elõtt, ahol a fõispán várt a padon ülve, erõs beszélgetésbe
36 1, 31 | beszélni, de éppen ez a nem várt körülmény hozta zavarba.~-
37 1, 33 | kötõtûit elhanyagolja.~Fili várt egy órát, míg az imádságát
38 1, 35 | A szalonba nyitva, ott várt már rájuk Szlamcsik úr,
39 II, 4 | Csak már jönne a régen várt perc.~Még egy nap, egy éj,
40 II, 4 | megérkeztek a kíváncsian várt vendégek.~A társaság körülfogta
41 II, 18 | Mindenki valami meglepõt várt s elfojtá még lélegzetét
42 II, 20 | messzirõl nyújtja az epedve várt »Abendblatt«-ot. Mily élvezet!
43 II, 22 | tegnap.~Oh, milyen látvány várt rá.~Romok az épületek helyén,
44 II, 34 | Intett Rózának, ki már várt reá, hogy kövesse és egy
45 II, 36 | barátim! Iszonyú pillanat várt reám! De minek rajzoljam
46 II, 40 | Leírhatatlan meglepetés várt a három úrra. Elsápadt arccal
47 II, 51 | helyiségébe. Ott egy levél várt reá, finom nõi kéz írása.
48 II, 60 | egész életében semmit sem várt nehezebben A képzelõdés
49 II, 63 | távozott.~Még egy meglepetés várt rájuk azután; a róka tölteléke,
50 II, 65 | kísérletekbe ők is, s a várt terno helyett mély barázdákat
51 II, 66 | véletlenül; de erre hiába várt, mert egyetlen lélek sem
52 II, 71 | Kívül kellemetlen meglepetés várt rám.~Kocsisom elbámészkodott
53 II, 77 | mint egyébkor, engem is ott várt már a tányéron a paprikás
54 II, 84 | ki nem állhatta ezt a nem várt attakot: vitéz lelke elröpült
55 II, 88 | megéljenzett, mert az akkorra várt, de csak a következõ napon
56 II, 90 | sietõ kereskedõnek lesve várt falu. Végigröpültem a Hortobágyot.
57 II, 91 | polgármester úr szobájában már várt reánk. Csupa jeles férfiak
58 II, 99 | be.~Ott szomorú látvány várt reájuk.~Alacskay hangja
59 II, 99 | három órát, melytõl sokat várt; addig is bejárta a statisztikai
60 II, 119| tündérleány kitárt karokkal várt már reá.~A tündérleány,
61 II, 127| be.~Ott szomorú látvány várt reájuk.~Kozenszky hangja
62 II, 135| történt, amire már régen várt: egy barátja éppen e percben
63 III, 1 | tûnõ, majd éledõ reménnyel várt egyik napról a másikra.~
64 III, 1 | megérkeztek, akiket már nem is várt: a kecskéért a fiú, a gyermekért
65 III, 2 | közül s eltûnni az éjben: várt elõbb egy félórát, úgy volt
66 III, 15 | mondjuk, hogy a dada férjet várt.~Persze, persze az ilyen
67 III, 19 | ámítani, szegény ember volt, s várt a pénzre; nem akart a szüléknek
68 III, 27 | kísérlet, melyet türelmetlenül várt a parti tömeg.~Úgy volt
69 III, 42 | makulatúrát.~Lejött velem s várt ott, míg én keresgéltem
70 III, 49 | kerületben. Már megterítve várt a »zöld asztal«. Mert a
71 III, 58 | erdõcskébe.~Az ellenfél már ott várt bennünket: szintén egy a
72 III, 60 | kisebb állomásnál kocsi várt reám, s már tengelyen kellett
73 III, 60 | villásreggelit, mely készen várt.~- Nem fázott meg? Oh, no!
74 III, 66 | fájdalmat, a nagy kínt.~Nem is várt már egyebet a sorstól szegény
75 III, 66 | volt már, csak az nem, akit várt, aki azt ígérte esküvel
76 III, 68 | gyûrûje miatt…~Egy álló hétig várt Hunkár Antal. A hetedik
77 III, 91 | az a csekélység, amit õ várt, s amire mégis nekem kellett
78 III, 104| rágyújtott a makrára és várt egy darabig, hogy majd csak
79 III, 108| köntöskémet bekapcsolom.«~Várt, várt künn Kún István, míg
80 III, 108| köntöskémet bekapcsolom.«~Várt, várt künn Kún István, míg egyszerre
81 III, 129| hagyni.~A faluban senki sem várt ránk, csak néhány utcagyerek
82 IV, 6 | bácsi hamis mosolygással várt odakünnt a levélre, melyet
83 IV, 43 | értsek.~S egy darabig még ott várt elmenõben az ajtónál a forma
84 IV, 69 | vasútnál maga a principálisom várt, egy rövidre nyírt õsz hajú,
85 IV, 97 | Pali lakik.~Pali ott künn várt bennünket. Rám nézett, elmosolyodék:~-
86 IV, 127| szobáiban.«~Swehlára nem várt szerencse. Menekülésében
87 IV, 127| Szondy nem adja meg magát. Várt egy kis ideig, aztán megsajnálta: »
88 IV, 139| azaz, hogy az öreg honvédem várt (mert nekem nem kerül nagy
89 IV, 147| Bent a teremben vacsorával várt bennünket a gazdasszony,
|