Rész, Fejezet
1 1, 2 | neve.~Sásdy odaállott a kapu elé és azt mondta Stofi
2 1, 4 | béres-szekeren: itt állunk a kapu elõtt.~- Mi van rájuk írva?~-
3 1, 9 | soha vissza ne térjen.~A kapu dübörögve nyílt meg a széles
4 1, 9 | mely ott terpeszkedik a kapu mellett, képviselve a büntetõ
5 1, 10 | tarkábbnál-tarkább karavánok hûseltek a kapu elõtt az udvaron és az eresz
6 1, 12 | becsípve.~- Éppen õ ment el a kapu elõtt, amikor leértünk,
7 1, 12 | hívjuk le a fejedelmet ide a kapu alá, mert beszélni akar
8 1, 12 | Egy fiatal fickó, aki a kapu elõtti gömbölyû kövön ült,
9 1, 12 | három kapuja volt: a váci kapu, a mai Váci utca végén,
10 1, 12 | Váci utca végén, a hatvani kapu, a mai Hatvani utca végén,
11 1, 12 | utca végén, s a kecskeméti kapu, a mai Kálvin tér táján.~
12 1, 13 | már öt-hat fiáker áll a kapu elõtt. Fuss el onnan. Az
13 1, 13 | jön, egy sípot fúj meg a kapu elõtt, mire a kastély tornyáról
14 1, 13 | akkor megnyílik dübörögve a kapu. Más halandó elõtt csukva
15 1, 13 | szíve hangosan vert.~A kapu bezáródott utána, s õ szemben
16 1, 13 | délután, kocsi várta mindig a kapu elõtt?~Druzsba úr a fejével
17 1, 13 | becsukódott utána a nehéz kapu s míg föl nem rezzenté a
18 1, 13 | kéreti. A kocsi lent vár a kapu alatt.~Druzsba úr csodálkozott
19 1, 13 | begördült egy udvarra: a kapu ismét becsukódott.~- Itt
20 1, 14 | fejcsóválások között távozott, a kapu elõtt bevetette magát a
21 1, 17 | vasszögekkel kivert nehéz kapu s újra bezáródott nagy dübörgéssel -
22 1, 17 | képzelõdik.~- Nem, nem hiszem.~A kapu még egyre döngött, szinte
23 1, 18 | kergesse el a folyosóról, meg a kapu alól a szobalányokat, ha
24 1, 18 | vadszőlővel befuttatott kapu elé, hanem akkor se távozott
25 1, 20 | hogy csak egy baja van…~A kapu alatt levette a kalapját.
26 1, 20 | száradjon… S utána futott a kapu aljáig.~- Inkább nem haragszom,
27 1, 27 | a gazdát nagy titokban a kapu elé vagy a pajta mögé, s
28 1, 29 | Megszólal élesen a csengettyû a kapu alatt.~- Hej hop! Ki van
29 1, 29 | a szekeret a boltozatos kapu alatt.~- Szobát az asszonyságnak!
30 1, 31 | élesen közbecsikorgott a kapu, melyet a Vince tárt kétfelé.~
31 1, 31 | kenyeret.~Kupolyiné is a kapu elé jött a nagy zajra, és
32 II, 4 | pipacspirosra festé arcát.~A kapu alatt »jó reggelt« kívánnak
33 II, 6 | repedj meg, világ! ordíts, kapu! kiálts, város! - mert ez
34 II, 6 | amely megtûrte... Oh! ordíts kapu! kiálts város!... Akkor
35 II, 7 | természetesen a becsukott kapu mellõl.~»Hau... vau!«~Mády
36 II, 7 | kétségbeesni, az idõ fogyott, a kapu és a bástyaszerû kerítés
37 II, 15 | alatta.~...És íme, a megütött kapu valami különös, tompán kongó
38 II, 17 | kitágult orrlyukakkal.~Ordíts kapu, kiálts város, mert eljött
39 II, 24 | megesett rajta a szívem. Egy kapu alá hívtam s mondám neki: »
40 II, 24 | kék, szétnyitott ollóval a kapu fölött, mely nem éppen remek
41 II, 35 | kik bemenni igyekeztek. A kapu be volt zárva, azt feszítõvassal
42 II, 35 | tartott mindaddig, míg a kapu ki nem nyittatott, akkor
43 II, 36 | nehány perc múlva, miután a kapu csikorogva kinyílt, tompa,
44 II, 38 | és a haza! - kiáltá, s a kapu dübörögve nyílott meg.~Egy
45 II, 51 | van rendelve, itt áll a kapu elõtt. Az egyik miss Henriettet
46 II, 54 | darab eleven kos állt kint a kapu elõtt, gyámoltalan birkatürelemmel
47 II, 57 | opál.~Valamely szomszéd kapu mellé lapul és szívdobogva
48 II, 66 | Mindenki elhagyá helyét s a kapu felé tódult. Pali a nagy
49 II, 68 | szemlélõk beszélik, hogy minden kapu alatt felüti lehorgasztott
50 II, 69 | mint hogy ott benn lakjék a kapu alatti cellában, aztán felügyeljen,
51 II, 71 | határozottsággal rántottam meg a kapu csöngettyûjét.~Mogorva õszhajú
52 II, 85 | még a várkapu? Az aztán a kapu. Merõ vasból készült. Dolgozott
53 II, 85 | pillanat alatt ott hevert a kapu darabokra tépve; a másik
54 II, 107| gépiesen megáll minden kapu elõtt s fölnéz, nincs-e
55 II, 112| árnyék fölé lenne terítve.~A kapu küszöbét beverte a gyom,
56 II, 122| ruhácskájában, s ott ácsorgott a kapu elõtt, nem mert fölmenni
57 II, 123| mint azelõtt, ugyanolyan kapu, ugyanolyan fedél, csakhogy
58 II, 127| Pest legszebb házainak. A kapu fölött nagy, ódon címerrel,
59 II, 133| feküdtek bundákba takarózva a kapu alatt, hallották is a zörgést,
60 III, 7 | árnyék fölé lenne terítve. A kapu küszöbét beverte a gyom,
61 III, 13 | öltözött öreg nõ sírdogált egy kapu alatt. Amennyire a gázlámpa
62 III, 14 | láttam fel s alá járkálni a kapu elõtt.~Tán a Hiripi!~Nem,
63 III, 30 | volt a temetéseket nézni a kapu alól, némelyikre személyesen
64 III, 34 | alatt, melyeket többnyire a kapu alatt folytattak, megpuhult
65 III, 39 | dacára is sok nép állott a kapu elõtt, mintha várnának valamire.
66 III, 77 | ezt megnézzük este valami kapu mellõl! Korábban adom fel
67 III, 96 | szorongatta meg kezét a kapu alatt: »Hogy van, hogy,
68 III, 103| benézett Csábrág várába is.~A kapu fölött megpillantván Koháry
69 III, 108| volt, akiknek a murányi kapu megnyílnék ezekben a nehéz
70 III, 108| megcsikordult alul a nehéz kapu sarkaiban.~- Ki jött? -
71 III, 111| hogy kopik el legelõbb a kapu az úri portákon (amióta
72 III, 119| faragtatta ki a nyugoti kapu homlokzatára.~A király gyakran
73 III, 136| pillanatban kürt harsant meg a kapu elõtt.~- Micsoda, már itt
74 III, 136| kívül; rengett, kongott a kapu a dárdaütésektõl, s egész
75 III, 146| ért lihegve az átellenes kapu felé, s kétségbeesetten
76 III, 148| szorongatta meg kezét a kapu alatt: »Hogy van hogy, barátom
77 IV, 7 | fekszik a nagy, faragott kapu alatt.~- Hallottam róla
78 IV, 27 | s a csónak becsusszant a kapu tetején egy kis hézagon.~-
79 IV, 83 | ment végig az udvaron a kapu felé.~A kapus, Nagy Márton
80 IV, 97 | árul egy vak öregasszony a kapu alatt. Pali öreg pléheket
81 IV, 97 | semmi baja. Jöjjön ide a kapu alá.~Gépiesen követtem.
82 IV, 97 | másik.~- Bebújtak valahol a kapu alá.~- Az nem lehet, minden
83 IV, 100| Apró fickók játsztak egy kapu alatt, öten-hatan, amint
84 IV, 101| s az õsi nehéz vaspántos kapu, mely már százötven esztendõ
85 IV, 107| Persze hogy rögtön nyílt a kapu, s hajadon fõvel fogadta
86 IV, 127| egyenként lépkedtek be rajta. A kapu becsapódott utánuk.~Majláth
87 IV, 127| Allahra.~A varga megnevezte a kapu fölötti tornyot, leírta
88 IV, 133| a megtöltött puskát, s a kapu oszlopa mellé húzódva, célba
89 IV, 148| maga vezette ki a lovat a kapu elé, ott az ostorral jól
|