Rész, Fejezet
1 1, 3 | rebegé ösztönszerûleg Katica.~- Mi az ördögnek? Úgyis
2 1, 3 | támasztott a hátrább álló Katica és anyja ajkairól.~Az emberek
3 1, 3 | egyik szögletében Fodros Katica; szemhéjai, mintha piros
4 1, 16 | fölkelt…~Amire azt felelte Katica:~- Hát nem egyre megy az,
5 1, 16 | hízelgõbb reám nézve - felelte Katica, apja borostás képét simogatva -,
6 1, 16 | Nem igaz - ellenveté Katica dacosan -, mert valami mégis
7 1, 16 | cseresznyét, körtét, kis Katica?«~A Tisza komondor farkával
8 1, 16 | harmadmagaddal jöhetnél.~Katica elpirult, de azt még az
9 1, 16 | hallatszott mindenfelül.~Katica egyenesen a nyakába futott.
10 1, 16 | egy terítéket az uradnak!~Katica fölkelt és kikiáltott az
11 1, 24 | esküvõ?~- Lazsányban, a Katica szülõinél.~- Mik a Katica
12 1, 24 | Katica szülõinél.~- Mik a Katica szülei?~- A Katicának anyja
13 1, 24 | gondolnak felõlem Lazsányiék és Katica? Apuska, szólj, kérlek,
14 1, 24 | Az öreg méltóságos úr (a Katica mostohaapja) mint afféle
15 1, 24 | hamar, hogy mehessünk.~- Katica hol van?~- Azzal már nem
16 1, 24 | látszik az övében.~- Fél, Katica?~- Nem, nem, csak szégyenlem
17 1, 24 | édeseim, az én ruhám és Katica menyasszonyi ruhája. Chatelottól,
18 1, 24 | hogy miként vagy öltözve, Katica szívem, most is azt hiszem,
19 1, 24 | mennyre-földre esküdözvén, hogy Katica fölségesen van öltözve,
20 1, 24 | néhányszor elõhúzta az óráját. Katica is többször kérdezte:~-
21 1, 24 | gyerekek, vagy nem kell?~Katica piros lett, mint a pipacs;
22 1, 24 | mindjárt, hogy: a feleségem.~Katica ijedten tekintett Endrére.~-
23 1, 24 | szóló kötvényt.~A szegény Katica azt se tudta, mit beszélnek,
24 1, 34 | suszterleánynál is szebb volt Katica. Ha valami világszépséget
25 1, 34 | öregasszonyok összedaráltak; Katica elérte a tizennyolcadik
26 1, 34 | büszke ember volt.~Maga Katica látszott legkevesebbet törõdni
27 1, 34 | amit Katicának felbont. Katica nagy ínyenc, torkos, mint
28 1, 34 | derékon kapni, megcsókolni, Katica sikongatott, karmolta, lökdöste
29 1, 34 | vállára.~Kolowotki megfordult, Katica pedig idõt nyert kisiklani
30 1, 34 | két mécses.~- Mi bajod, te Katica? Nem vagy te beteg?~- Nincs
31 II, 22 | törvénybíránk, élete párjával, meg a Katica lánnyal. Ni, hogy tolja
32 II, 37 | fõzünk.~- Az ám! - kiált fel Katica örömmel. - Ez nem is jutott
33 II, 60 | Ezt bizonyítja a Delér Katica története is.~II. A FŐVÁROS
34 II, 60 | II. A FŐVÁROS VÉGÉN~Delér Katica árva leány és ott lakik
35 II, 60 | ronda palánkok szegélyezik.~Katica ott bérelt lakást a legszegényebb
36 II, 60 | azért is ragaszkodik annyira Katica e lakáshoz. Keserû, de mégis
37 II, 60 | valami a virágtermesztésbõl.~Katica különben is ügyes kertésznõ
38 II, 60 | áldott jó dolguk is volt! Katica még homályosan emlékszik
39 II, 60 | abból fedezte édesanyja Katica neveltetését is, mert bármily
40 II, 60 | azokat. Ehhez járult még Katica kedves és szerény modora,
41 II, 60 | egyenkint; a gyönyörû verbénák Katica kedvencei, a százados kaktusz,
42 II, 60 | asszony öröme.~- Látod, Katica - mondogatá -, sokért nem
43 II, 60 | házmesternénié.~- Igen, anyám - mondá Katica elragadtatva anyja örömén -,
44 II, 60 | nem volt mellette, csak Katica zokogott ott keservesen,
45 II, 60 | szaga - rebegé -, még nincs, Katica, de lesz, majd meglátod,
46 II, 60 | szegény.~III. NYOMORBAN~Katica fájdalmát nem is kíséreljük
47 II, 60 | nem volt honnan fedezni. Katica a jó házmesternét elküldte
48 II, 60 | történetünk kezdõdik, hagyá el Katica szobáját, hol közölte vele
49 II, 60 | egyedül fog eljönni - mondá Katica félénken, az idegen fiatalemberre
50 II, 60 | arccal. De e pillanatban Katica olyan esengõ nyájasan, olyan
51 II, 60 | amirõl akarok.~Távoztával Katica leplezetlenül elõadta az
52 II, 60 | unokaöccsénél, a Károly kertésznél.~Katica ezalatt megkönnyebbült szívvel
53 II, 60 | Máriám! Kiléryné méltósága!~Katica megrezzent e név hallatára.
54 II, 60 | házmesterné.~- Kegyed Delér Katica, gyermekem? - szólott a
55 II, 60 | válni? Szükségem lenne arra.~Katica felszisszent, mintha szívébe
56 II, 60 | isten különös kegyelme, Katica! Lásd, hogy viseli gondját
57 II, 60 | csak szerencsés is vagy te, Katica. No, gyere csak, hadd csókolom
58 II, 60 | Jó éjt!~V. AZ ANYA SZEME~Katica sokáig nem tudott elaludni.
59 II, 60 | erre! Vezessétek hozzám.~Katica megrettent a hangra, s úgy
60 II, 60 | a grófnõ várja kegyedet.~Katica gépileg követte a szobalányt.~-
61 II, 60 | hitvány koldus. Takarodjál...~Katica az asztal sarkára tette
62 II, 60 | élettelenül hozta ide.~Katica a történet másik részét
63 II, 60 | hallgatá egész odáig, hogy Katica anyja sírjára helyezte a
64 II, 60 | rosszat gyanítva lement a Katica lakásába rendet csinálni.~
65 II, 60 | nem tesz. Hát hallja maga, Katica, tudja-e, hogy régen elmúlt
66 II, 60 | vezetése mellett bevonult a Katica szobájába. A grófnõ komolyan,
67 II, 60 | kövessenek el mindent, hogy Katica mielõbb annyira magához
68 II, 60 | ébredt fel. Ilyenforma a Katica története. Az elhagyatott
69 II, 60 | grófnõ kedves leányában.~Katica csakhamar megszokta az új
70 II, 60 | csak képzelje az ember! - Katica megvált a nagy boldogságtól,
71 II, 68 | Minka, majd a kedves Wimmer Katica, ezt követték sorba Tordai
72 II, 72 | sokat fog az neki megérni! Katica bizonyosan megtudja, hogy
73 II, 72 | elhallgatni elõttem? - kérdé Katica, közelébb lépve, s édes
74 II, 72 | kedves jó papa! - kiáltá Katica örömteljesen, apja nyakát
75 II, 72 | Kicsoda ön? - kiáltá a szép Katica indulatosan s négy lépést
76 II, 95 | Klárika bogár haját, s a Katica szõke haját, puha párna
77 II, 95 | kemény padon?~- A bizony a Katica. Egy szegény poronty. Itt
78 II, 95 | két szögedi ember és a kis Katica ott maradtak az udvaron
79 II, 95 | meg Botos uram könyökét Katica.~- Ne mondd, no ne beszélj,
80 II, 132| esztendőkről - így szólt a kis Katica hozzám egy este, midőn a
81 II, 132| édesmamádnak jó dolga van...~A kis Katica szemeibe drága harmatcsöppek
82 II, 132| megvakulnál, ha belenéznél.~A kis Katica makacs, akaratos volt. Meg
83 II, 132| szobájába, meghagyva, hogy a kis Katica azalatt rendesen viselje
84 II, 132| látása.~Mire visszakerült, a Katica nyakába ugrott.~- Ejnye,
85 II, 132| mamámat?~- Bizony láttam.~Katica örömreszketve tapsolt kis
86 II, 132| ne mondja! - kiáltott fel Katica, s arca kigyúlt, szemei
87 II, 132| s csókot lehet arcodra.~Katica egyszerre elkomolyodott.
88 II, 132| szobába. Reggelre a kis Katica nem tudta elmondani, találkozott-e
|