Rész, Fejezet

 1   1,  11 |            darab követ a megboldogult feleségem.~- Hát igaz, hogy megverte?~-
 2   1,  13 |             nálunk Lermer tanár úr? A feleségem rám támad: hogy mit keresne
 3   1,  19 |                de kár, hogy nem az én feleségem lettél!~- Bizony nem rajtam
 4   1,  20 |             az Isten, maga lesz az én feleségem, nem más.~Elpirult a leány
 5   1,  20 |                de azt mondják, hogy a feleségem is szereti a Pistát. Ez,
 6   1,  20 |            valamikor tetszett neked a feleségem?~Pista a fejével bólintott.
 7   1,  23 |              ez a Gáll Piroska lesz a feleségem, senki más.~A nagymama ugyan (
 8   1,  24 |              mondod mindjárt, hogy: a feleségem.~Katica ijedten tekintett
 9   1,  25 |              vagyok én neked?~- Ha jó feleségem vagy - viszonzá ez szomorú
10   1,  26 |            akármit csinálsz is, az én feleségem nem lesz más, csak te.~-
11   1,  32 |             az az asszony sohase volt feleségem.~Az ügyvéd felugrott, minden
12   1,  35 |           iszom, se nem kártyázom, se feleségem nincs. Mit csináljak? Halálra
13  II,  2  |               teszem azt, itt lenne a feleségem, aki mindig azt állítá,
14  II,  33 |               ebbõl!~Elõször is az én feleségem az én apámnak anyósa és
15  II,  33 |            egy személyben. Emellett a feleségem mostohaleánya nekem mostohaanyám
16  II,  33 | mostohatestvérem, de mert a gyermek a feleségem mostohaleányának a fia:
17  II,  33 |             mostohaleányának a fia: a feleségem nagyanyja is neki, én meg
18  II,  42 |          öregedett tavasz óta, mint a feleségem öt év alatt. Május elején
19  II,  42 |              mosolygott, éppen mint a feleségem a mézeshetek alatt. Május
20  II,  42 |            pedig már mar éppen mint a feleségem. A legszabadelvûbb ember
21  II,  45 |          Életem szerencsétlen volt. A feleségem meggondolta magát és sehogy
22  II,  76 |           asszony...~- Az én tulajdon feleségem.~- Mit mond ön?~- Csak az
23  II,  76 |                nagyon lanyha. Pedig a feleségem mindent elkövet: s azt tartja,
24  II,  77 |              a Meluzina históriája. A feleségem olvasmány-könyve, olyat
25  II,  77 |              sárospataki püspöknél. A feleségem tizenkilencedszer olvasta
26  II,  78 |         Fremden-liste-ban, hogy az én feleségem, Frau von M. K. az Európa
27  II,  78 |       vendéglõbe van szállva.~- Nekem feleségem! Hát kicsoda az én feleségem?~
28  II,  78 |          feleségem! Hát kicsoda az én feleségem?~Megtörültem a szemeimet;
29  II,  78 |       visszahökkentett; hátha mégis a feleségem - s ez esetben futnom kell
30  II,  78 |            úgy viseli magát, mintha a feleségem lenne.~- Meg van ön bolondulva?~-
31  II,  85 |         köszönt fel: Az isten éltesse feleségem urát.~Az öreg Filcsik, akit
32  II,  94 |               Kapott pedig az én volt feleségem a kelengyéjébe többi közt
33  II,  109|        vagyunk már. Hopp. Ébredj, kis feleségem, megjöttünk, itthon vagyunk.~
34  II,  120|           fogsz elmenni a karcerbe. A feleségem pecsenyét sütött számodra,
35  II,  123|          aztán milyen okos, kedves; a feleségem mondhatom jobban szereti,
36  II,  138|            Azt nagyon elkényeztetik a feleségem, meg a leányaim. Sose lesz
37  II,  140|                  Igen, öcsém... az én feleségem!~
38 III,  1  |           leend, ha nekem adod. Az én feleségem leend. S te meg nem tagadhatod
39 III,  1  |             Ön méltó arra, hogy az én feleségem legyen.~E pillanatban azonban,
40 III,  10 |            Jöjjön, orvos úr, kérem, a feleségem haldoklik.~- Hova?~- Dabasra.
41 III,  14 |           János, az a hölgy meg ott a feleségem.~- Hüm, hüm! Van-e valamicskéje?~-
42 III,  21 |            arra akarom kérni… szegény feleségem betegen fekszik odahaza,
43 III,  28 |        éltesse a szegény megboldogult feleségem urát!~Ezt gyakran szokta
44 III,  50 |              a kis paplányt. Ha az én feleségem volna, sohasem engedném
45 III,  56 |               sem eszik, mint minõt a feleségem fõz - nem azért mondom,
46 III,  56 |              azért mondom, hogy az én feleségem… hanem ami úgy van, az úgy
47 III,  59 |               van.~- Miféle bibe?~- A feleségem - szólott mélabús hangon -
48 III,  68 |            szólnék egy szót sem, ha a feleségem gyûrûjét is el nem veszik
49 III,  68 |        hosszabb terminust… de tudod a feleségem gyûrûje miatt…~Egy álló
50 III,  70 |         csináljon velem akármit, de a feleségem tiszta becsületét be ne
51 III,  75 |      hazamegyek, de ha meg nem halt a feleségem, ha rászedtetek, összemorzsollak,
52 III,  94 |          egyszer, észreveszem, hogy a feleségem egy kis levélkét hullat
53 III,  105|           fehér asszony nekem a saját feleségem. Egy verdung púdert ken
54 III,  108|          tornácon egy ajtót.~- Íme, a feleségem.~S elõttük állt most a híres
55 III,  109|                Nagy baj van otthon, a feleségem halálos beteg, hát itt hagylak.~
56 III,  122|           gyermekem, ártatlan, kedves feleségem…~A szemeibõl könnyek kezdtek
57 III,  128|   keresztülmégy Kisfalván, szólj be a feleségem nõvéréhez, Sitkeynéhez s
58 III,  142|               Hát mire való az? Az én feleségem Bécsben veszi a selyemruhát!
59 III,  144|                  ha maga valaha az én feleségem lehetne.~Fruzinka sóhajtott,
60  IV,  41 |              anyósom, Ring Jánosné; a feleségem nagynénje, madame Monfort
61  IV,  41 |              bécsi bankárné. Ez meg a feleségem, Mária nostra, mert most
62  IV,  45 |            csinálnék egyebet? Várom a feleségem jussát.~(Addig ugyan szépen
63  IV,  68 | rendõrtisztnek -, délelõtt itt volt a feleségem, panaszt tenni bizonyos
64  IV,  68 |              ne legyen belõle. Csak a feleségem meg ne tudja!~- Adok én
65  IV,  82 |         szívhatatlan - figyelmeztet a feleségem.~- A macska fél tõle, de
66  IV,  85 |                  ha maga valaha az én feleségem lehetne.~Fruzinka sóhajtott,
67  IV,  95 |                Fogadásom van rá, elsõ feleségem holttesténél tettem. Nem
68  IV,  117|         Gyerünk fürdõre - biztatott a feleségem.~- Szívesen mennék, de akkor
69  IV,  125|            vegyen ki egy diót. Te is, feleségem!~- Hát az mire való?~- Semmi
70  IV,  127|          derék, becsületes varga?~- A feleségem.~- Ugyan mit csinálnál vele,
71  IV,  128|             van ám eltitkolni valóm a feleségem elõtt, abból az idõbõl,
72  IV,  128|           azután felelte:~- Persze, a feleségem körül mulatságosabb legyeskedni.~
73  IV,  132|              szerencse! Ha a tulajdon feleségem volna a gondviselés, sem
74  IV,  137|        templom egere. A parasztokat a feleségem gyógyítja, a doktor csak
75  IV,  148|            tótul: - Ugye nem bántja a feleségem tehenét?~- Isten mentsen
76  IV,  151|         huruttal az ágyban!~A szegény feleségem erre megkötötte magát, hogy
77  IV,  151|              szemecskéibõl a bánat.~A feleségem szelíden proponálta:~- Híjunk
78  IV,  151|            innen? - szólt gyöngéden a feleségem.~- El, el - feleltem unottan -,
79  IV,  151|               tör össze egy pályát.~A feleségem kikergette a szobából s
80  IV,  151|              az ágyamban. A virrasztó feleségem figyelmes lesz s rám szól:~-
81  IV,  151|              tõlük és visszahoztam.~A feleségem, sógorném elhalványodva,
82  IV,  152|        Megszólalt szegényke - mondá a feleségem fuldokló hangon -, megszólította
83  IV,  152|       Lehetetlen az, hogy megéljen.~A feleségem zokogva rakosgatta vissza,
84  IV,  152|            kaméliás bokrétát láttam a feleségem asztalán. Meg is kérdeztem,
85  IV,  152|              hallgatózni, hátha az én feleségem bokrétájáról van szó. Elvégre
86  IV,  152|             is megcsókoltam, amiért a feleségem »csúf kékszakáll«-nak nevezett,
87  IV,  152|              te is szõke vagy, mint a feleségem. Mit csábítgatsz? Mit hívsz?
88  IV,  152|             Barcsó közömbösen -, de a feleségem…~Valaki felállt e percben,