Rész, Fejezet
1 1, 20| története pedig a következõ:~Moronyi István és Tóth István rimaszombati
2 1, 20| csodálatosan vonzódtak egymáshoz. Moronyi kevés szavú, hideg, flegmatikus
3 1, 20| kétségkívül súlyosító körülmény.~Moronyi István nem volt valami nagy
4 1, 20| melegség futott végig a Moronyi erein. Úgy meggótult, úgy
5 1, 20| egyszerûen konstatálni, hogy Moronyi István megkérte Szabó Erzsébetet,
6 1, 20| leányai elõtt:~- Igaz, hogy Moronyi egyszerû hivatalnok, de
7 1, 20| félj, Pista - súgta vissza Moronyi, megszorítva a kenyerespajtás
8 1, 20| mézesnapok után azt találta Moronyi, hogy bizonnyal jó a méz
9 1, 20| Akármilyen flegmatikus is volt Moronyi, erre mégis megijedt, átfogta
10 1, 20| rázta a gyönyörû fejét.~Moronyi magához húzta és a melléhez
11 1, 20| megszúrt valami - szisszent föl Moronyi. - Mi az ördög ez itt?~-
12 1, 20| következtében elbocsátotta Moronyi. - Oh, hála istennek! Úgy
13 1, 20| ismét szamaraz valakit. Moronyi jött a kis feleség után.
14 1, 20| észrevette és más útra tért. Moronyi is észrevette és õ is irányt
15 1, 20| menjen, mondja meg neki!~Moronyi is azt kérdezi Ninától:~-
16 1, 20| már az asszony?~- Nincs.~Moronyi fölriad és szorongó érzésekkel,
17 1, 20| Szent a béke - mondá Moronyi ünnepélyesen.~- Oh, nem.
18 1, 20| nagy szemeket meresztve Moronyi.~- Kolumbus tojása. Hetenkint
19 1, 20| lesz. Nem bánom, - nevetett Moronyi megelégedetten. - Így csakugyan
20 1, 20| gránát-ékszerrel ajándékozta meg Moronyi a menyecskét, az teljesen
21 1, 20| ezentúl egy héten.~Erre Moronyi is elérzékenyült és csak
22 1, 20| engedett Tóth Pistának, amire Moronyi hálából nagylelkûen lemondott
23 1, 20| is könnybe lábbadának, s Moronyi nem gyõzte mondogatni a
24 1, 20| Máskor, ha elálmosodott Moronyi, még órákig eltrécselt az
25 1, 20| ilyenkor fölrezzent álmából Moronyi, mosolyogva jegyzé meg:~-
26 1, 20| okot, hogy miért nem jár Moronyi többé a korcsmába? Mert
27 1, 20| szabadkai erdõben, s mikor Moronyi fölbontotta a meghívóját,
28 1, 20| rendezõség tisztelettel meghívja Moronyi István urat», semmi több.~
29 1, 20| ázsiai vér csergedezett a Moronyi ereiben. De a kitörült szó
30 1, 20| a rendezõségtõl - mondá Moronyi fojtott hangon.~- Fölvilágosítást
31 1, 20| eressz a diákjaim közé.~Moronyi engedelmeskedett; olyan
32 1, 20| alján, édesdeden szundikált. Moronyi szórakozottságában rálépett.
33 1, 20| lábába akart harapni, de Moronyi félreugrott. A kutya lusta
34 1, 20| filozóf! gondolta magában Moronyi. Elképzelte, milyen kellemetlen
35 1, 20| Gyarmaton van.~Hollah! Itt van a Moronyi Pista!~Erre aztán fölugrottak
36 1, 20| grófot, ki megrázván elõbb Moronyi kezeit, marha erejével a
37 1, 20| hódolattal az asztalhoz a Moronyi Pista számára.~- Ide ülj,
38 1, 20| olyan fancsali ábrázatot?~Moronyi összeráncolta a homlokát,
39 1, 20| de nyavukolni nem tudott.~Moronyi pedig csak még jobban tiltakozott,
40 1, 20| hogy nem õt szólította föl Moronyi?~De Pondró Jóska se rest,
41 1, 20| étterem túlsó szögletébe, ahol Moronyi elõadta a sérelmét, - de
42 1, 20| sebet.~- Kolibri dolog!~Moronyi lelkérõl egy nagy kõ látszott
43 1, 20| segédek becsületben utaznak.~Moronyi ott maradt egyedül a balszögleti
44 1, 20| és Fekete Gyuri. Volt a Moronyi feje fölött egy szentkép,
45 1, 20| valamelyik eltéved, bizonyosan a Moronyi Pistán válik rántottává,
46 1, 20| behízelgõ hangon mondta, hogy Moronyi Pista nemcsak a széket eresztette
47 1, 20| gesztusokkal a kis vastag Csetneky.~Moronyi elhalaványodva sietett eléjük
48 1, 20| semmi sértõ szándéka, akár Moronyi, akár tisztelt neje ellenében,
49 1, 20| bizalmasan, barátságosan a Moronyi vállára tette a kezét, kérõ
50 1, 20| Miatta beszélhetünk - sietett Moronyi megjegyezni -, õ mindent
51 1, 20| Mirõl tudod? - riadt föl Moronyi elcsodálkozva.~- A kópé
52 1, 20| diákgyerek, kit csínyen kapnak. Moronyi ellenben nem bírt az újra
53 1, 20| bûnbánóan és a kezét nyújtotta Moronyi felé.~- Becsületedre mondod,
54 1, 20| Soha többé.~Erre aztán Moronyi is odanyújtotta a maga kezét
55 1, 20| De mikor is járt volna? Moronyi vagy otthon volt, és akkor
56 1, 20| akkor nem jöhetett volna oda Moronyi szeme elé; ha pedig nem
57 1, 20| még kevésbé jöhetett el Moronyi mellõl. Rettenetesen volt
58 1, 20| vagy a félkezû Bilinszky, Moronyi anyjának, Bilinszky Magdolnának
59 1, 20| Valóban egy kissé eldurvult Moronyi is. (Hja, nagyon megkopik
60 1, 20| legvalószínûtlenebb, tehát ezt hitte el Moronyi, s erõszakkal küldött a
61 1, 20| hagyják õt békében; maga Moronyi a legfurfangosabb terveket
62 1, 20| rázta, hogy nem megy, s Moronyi napról napra aggódóbb arccal
63 1, 20| ürügy és egy kis bátorság.~Moronyi jókedvûen csapta tenyerét
64 1, 20| mert az asszony - mondá Moronyi Pista - érzékeny háziállat).
65 1, 20| Pista - érzékeny háziállat). Moronyi még hazakísérte barátját,
66 1, 20| Ebben meg is nyugodott Moronyi és egy kalandornak a könnyed
67 1, 20| ajtót.~- Lekésel - aggódott Moronyi, aki nem volt szivaros.~-
68 1, 20| indóház külsõ részén volt.~Moronyi kinyitotta az ablakot és
69 1, 20| trafikos kisasszonynak.~Moronyi megnyugodott. S valóban
70 1, 20| ördög azokat a cigarettákat!~Moronyi nyugtalanul hajolt ki az
71 1, 20| Megfoghatatlan! - hörögte Moronyi.~A szolgáktól és munkásoktól
72 1, 20| tudom, mert még most is fáj.~Moronyi elkáromkodta magát:~- Nem
73 1, 20| No, ez igaz - hagyta rá Moronyi megrökönyödve.~- Az idõpontra
74 1, 20| Lehetetlen - pattant föl Moronyi -, határozottan lehetetlen,
75 1, 20| hirtelen megbetegedett.~- Ejha!~Moronyi fejében világosság kezdett
76 1, 20| éppen a Tóth-házhoz értek, Moronyi is fölszaladt megnézni az
77 1, 20| éles fájdalmat okoztak. Moronyi hozzálépett és megtapogatta
78 1, 20| kotyogás.~Nem is szólt többé Moronyi, csak a házvezetõnõtõl kérdezte,
79 1, 20| hogy õ most jól érzi magát.~Moronyi átlépett rajta és az elõszobán
80 1, 20| Lemaradtam - felelte Moronyi kurtán, egy pillantást vetve
81 1, 20| az az, ostoba Nina!~De a Moronyi gyanúja már föl volt költve,
82 1, 20| meleg volt, mint egy fészek. Moronyi alig is vette észre, elég
83 1, 20| nem felelt egy szót sem. Moronyi egy megvetõ tekintettel
84 1, 20| melegség, mely rezgésbe hozta Moronyi szívét. Mint nagy vihar
85 1, 20| Ohó, te! - ripakodott rá Moronyi. - Szeretnél elszaladni,
86 1, 20| kilépett az elõszobába.~Moronyi utána sietett, már akkor
|