Rész, Fejezet
1 1, 2 | örvény szélén áll, hogy a sors fatális helyzetbe bonyolította.
2 1, 4 | szegény nemzetes asszonynak.~A sors úgy akarta, hogy a fiatal
3 1, 5 | Milyen kontraszt!~De hát a sors szereti az ilyen bolond
4 1, 5 | hát az ördög nem alszik. A sors kerekeinek forgása olyan
5 1, 5 | mint a nõi szeszély. A sors kerekének nyomai olyan görbék,
6 1, 8 | szegény ifiasszonynak! A sors úgy akarta, hogy a fiatal
7 1, 12 | maga Nesselroth uram volt a sors kezében az eszköz. Õvele
8 1, 12 | zuhantak.~Ágnest szintén ez a sors éri, ha nincs ott kapóra
9 1, 13 | kellõ pillanatot, mint a sors. (Jahodovska szemei könnybe
10 1, 13 | Valami mindenesetre készült a sors titkos mûhelyének kicsiny
11 1, 13 | fõzik ott vacsorájukat.~De a sors nem sokáig kínozta õket,
12 1, 18 | Hallod-e, fiú, terád borzasztó sors vár. Rajtad a szerelem minden
13 1, 35 | szalmaszál, amit neked a sors lehajít, hogy ebbõl fond
14 II, 1 | Egyedüli ellenségébe a sors kötött bele; õ azt sem bánja,
15 II, 2 | forgatná ki jókedvéből.~A sors, úgy látszik, nem lehetett
16 II, 2 | feltalálhatni, - de hát a sors úgy ellene esküdött szegénynek! -
17 II, 2 | szegényembernek a vén feleség?...~A sors azonban most sem engedte
18 II, 2 | vacsorálni este. Hova veti a sors szeszélye egy óra múlva.
19 II, 4 | a jó élcet elhalászta a sors elõle.~Dejszen csak még
20 II, 5 | ilyen világrendet!... A sors ide sanzsírozta a Fértõ
21 II, 6 | akár az emberek, akár a sors.~Minden tette, minden mozdulata
22 II, 6 | dolgot is cselekedne vele a sors, ha a sorshúzásnál az õ
23 II, 6 | egy petákot sem.~Hanem a sors is olyanforma véleménnyel
24 II, 6 | volna Sramko bácsinak a sors, és hagyott volna magának
25 II, 6 | érzékenyen a pajzán, gonosz sors, melynek görbe kezeit egy
26 II, 6 | legyen annak is oka - a sors. Az a bolondos öreg sors,
27 II, 6 | sors. Az a bolondos öreg sors, akire rá lehet kenni mindent.~
28 II, 7 | megérdemli azt a nevet, amit a sors nyakába akasztott, az azonban
29 II, 7 | sokféle tintával írnak!~A sors pedig nagy imposztor. Leleményes
30 II, 7 | kisasszonyt hozzávarrni a sors ahhoz a sokszor megálmodott,
31 II, 7 | gondolkozni kezdett.~A sors keze ez! A végzet odaszegõdött
32 II, 7 | semmit! Õ elösmeri, hogy a sors a legnagyobb szónok, mert
33 II, 7 | legvastagabb argumentumai. Hát a sors meg minek agyarkodik az
34 II, 7 | bizonyosan kicserélte volna a sors a Melanie arcával, amelyikre
35 II, 7 | semmit.~Cudarul bevakolta a sors; nem is volt már egyéb hátra,
36 II, 8 | legutolsó garádicson is, ahová a sors keze letaszította.~Az õrmester
37 II, 9 | azt bizonyosan tudom. A sors ajándékozta meg vele, aki
38 II, 9 | õket, ha kedve tartja. A sors nem szereti az utánnyomatokat,
39 II, 11 | egyengetni maguk elõtt a sors esélyeit. Az egy millió
40 II, 11 | ide-oda lökdösve ütik-verik sors és viszonyok, addig búra-bajra
41 II, 20 | Magyar Politiká«-t; ha a sors kálvinistának alkotott és
42 II, 24 | hörgé a beteg nagy úr. »Ez a sors dolga, ki bele mert kötni
43 II, 25 | Bizony bolondul játszik a sors az emberrel.~- De olyan
44 II, 30 | átcsúszik a felsőbb osztályba. A sors azt mondta neki: »megállj!«
45 II, 30 | része...~De a rossz diákot a sors nem hallgatja meg, sem esõzések
46 II, 33 | volna. Egy napon azonban a sors kedvezni látszott. Meglátogatta
47 II, 34 | tekinteted nem csalt meg; a sors, mely e szerencsétlen emberekről
48 II, 36 | Ki hitte volna, hogy a sors nyomban oly fényesen megcáfol
49 II, 46 | Jakabnak, sem Fannynak a sors ellen, õk még nagy urak
50 II, 48 | igénytelen ponton, ahova a sors dobott, azt az én öreg tanítómnak
51 II, 56 | s õ gyõz...~- Mindegy. A sors határozott. Tessék jobbat
52 II, 56 | Ha az a fõ dolog, hogy a sors határozata emelkedjék érvényre -
53 II, 65 | mosolyogna kegyteljesebben a sors, akik minden húzás után
54 II, 65 | viszontlátni volt egyetlen vágya. A sors hosszú ideig nem akart kedvezni.
55 II, 65 | mosóteknõ! Hjah! ilyen a sors szeszélye!~ ~EGY GOROMBA
56 II, 68 | ezért is revánsot adott a sors az örökös võlegénynek. Marczali
57 II, 71 | megakadályozta Ilonka bírhatását.~A sors fogta magát ekkor, s elkezde
58 II, 72 | tanúságául mondom, hogy a sors mégis nagy úr, még az irodalmi
59 II, 78 | szórakozottságomban megházasodtam.~A sors csodálatos véletleneket
60 II, 117| Miklós faragva, kiket a sors már mintegy elõre csodálatos
61 II, 123| tépelõdött, hogy micsoda sors vár reá, mihez kezdjen,
62 II, 139| lábikrákból a vastaghúsát.~Ez a sors érte gyerekkorában Bodza
63 II, 140| megkérdezni, amit akartam.~A sors nem akarja! - csendült meg
64 II, 140| törzsvendégei voltunk, hanem a sors széthányt, elszakított egymástól.
65 III, 1 | türelemmel, mosolyogva fogadják a sors nyakukba szakadó csapásait,
66 III, 1 | tehetsz róla. Ez csak a sors kereke lesz, melynek küllõibe
67 III, 2 | éjjel s íme - reggelre a sors meghallgatta, amikor fölébredt,
68 III, 3 | meggyógyulna, érzi.~És mintha a sors is neki akarna udvarolni
69 III, 85 | volna el, ha én lennék a sors.~- Hja persze - szóltam
70 III, 108| csak közbe avatkozott a sors.~Ferdinánd parancsot adott
71 III, 109| KERÜLETEMBEN?~1884~Hja, ilyen a sors - pedig az én megválasztásom
72 III, 123| Végre azonban, úgy akarta a sors, éppen egy ilyen szatymazi
73 III, 135| kellett előbb végeznie, de a sors úgy akarta, a másik végzett
74 III, 136| kellett élnie. Mégis keserû sors!~Ámbátor igyekeztek azt
75 III, 136| mindig nem szûnt meg.~A sors azt akarta, hogy nekünk
76 III, 139| az egyszer elunta, ti. a sors unta el:~No, hát jól van
77 III, 139| János - gondolá magában a sors -, csinálok veled egy tréfát.
78 III, 148| a nézetben volt, hogy a sors avatkozott a dolgaiba, azért
79 IV, 5 | ott örök semminek válva.~A sors azonban kárpótolni akart
80 IV, 25 | tarka lovat ezalatt az a sors érte, hogy a fõhadparancsnok
81 IV, 73 | egyszerre.~Hát nem leleményes a sors, uraim, a büntetésnemekben!~
82 IV, 138| legyen bûnben közülök, és a sors a hajó oldalában aludó Jónásra
83 IV, 138| kormányosmester, mondván, hogy a sors ráesett. Õ pedig akkor megvallá
84 IV, 152| kigondolt valami enyhítõt a sors, - a notabilitások elmenetelét
|