Rész, Fejezet
1 1, 2 | változott; õ megmaradt abban az örökös egyformaságban, amit maga
2 1, 3 | egyszeribe nyakon akarta ölelni s örökös »fügét« mutogatott õkelmének.~
3 1, 9 | Eh! - kinek gazdálkodik? Örökös nem maradt, az örökös, mint
4 1, 9 | gazdálkodik? Örökös nem maradt, az örökös, mint ön mondja, az állam -
5 1, 9 | kedélyes is, duzzadt szája örökös nevetésre van kitátva.~Chalupkán
6 1, 11 | azután is dacol a tótokkal, örökös szemrehányással van tele: »
7 1, 12 | vagyunk, legfeljebb engem érne örökös szemrehányás.«~Majd hangosan
8 1, 14 | a gazdagok után. S ez az örökös vándorlás foly, foly odább
9 1, 14 | vissza házitûzhelyéhez, örökös szolgálója lesz, emlékezzék
10 1, 18 | elkölthetik, mert Mihály úrból örökös paraszt lesz már és agglegény.
11 1, 18 | no!«~Még sóhajtott is. Örökös tréfáját, bugyborékoló jókedvét
12 1, 23 | Átkozott mathézis!… Megöl ez az örökös távolodás… ~Hanem ezen nem
13 1, 28 | A MI ÖRÖKÖS BARÁTUNK~1899~ ~Egy délvidéki
14 1, 28 | tapasztva:~- Hozass mármost az örökös barátodnak egy palack francia
15 1, 28 | feleltem tréfásan -, de ez az örökös barátság mintha nem egészen
16 1, 28 | szálakat a tanárral való örökös barátság megkötésére. Ami
17 1, 28 | mármost te is hozass az örökös barátodnak egy pezsgõt!~
18 1, 28 | hozass még egy pezsgõt az örökös barátodnak.~- Nem bánom,
19 1, 28 | adtatok föl. Pancsot? Az én örökös barátaimnak? Szörnyûség!~
20 1, 28 | szóval se marasztalta az örökös barátait.~Mire fölértünk
21 1, 28 | Szlebenits Mihályt, a mi örökös barátunkat.~
22 1, 31 | míg végre, mert nincsen örökös egyformaság, megint kiugrott
23 1, 33 | tanulmányozom a kérdést« örökös készenlétben van és nálunk
24 II, 1 | Ez majd elválik.~Ilyen örökös versengés volt a két ember
25 II, 2 | olyan jól illett oda az örökös víg mosoly, mint a téli
26 II, 3 | egymást, pedig hát minek az az örökös marakodás, pletyka?~Az ám,
27 II, 6 | ajkairól most még az az örökös pajkos vonás, vidám mosoly
28 II, 8 | nap körül, mert mindig az örökös éjszakának van fordulva.~-
29 II, 17 | bejárás. Ehhez a mulatsághoz örökös titoktartás esküje mellett
30 II, 17 | virradna többé. Hadd lenne örökös éjszaka a földön, mely elfedjen
31 II, 22 | elpirult fülig. Ez már olyan örökös csorba lesz az õ életében,
32 II, 25 | mosoly. Bánatfelhõ volt az örökös lakója.~A ragyogó siker
33 II, 29 | megbüntettetnek. Mindig ez az örökös történet! Oh, más, valami
34 II, 33 | mondatban jelképezé azt az örökös, nagy küzdelmet, melyet
35 II, 33 | Ez volt a leányos anyák örökös programbeszéde, mellyel
36 II, 38 | szemekkel, gyér hajjal, és örökös mosolygással.~Modora finom-
37 II, 39 | tékozló örökösnek.~Õ az örökös, õ a gyilkos, õ hordja szét
38 II, 40 | Mari kapja, s így a többi örökös csak a megmaradt negyedrészben
39 II, 57 | akarva - nem akarva abban az örökös hiedelemben kénytelen lenni,
40 II, 66 | pörpatvar ki nem ment a házból, örökös lakó volt náluk.~Pali sokat
41 II, 68 | AZ ÖRÖKÖS VŐLEGÉNY~1878~Rajz~Halandó
42 II, 68 | némelyikre, minélfogva az »örökös võlegény«-re sok rossz élcet
43 II, 68 | gondja, ne léha tréfákon.~Az örökös võlegényi titulus már terhére
44 II, 68 | revánsot adott a sors az örökös võlegénynek. Marczali Vilma
45 II, 68 | Zsiga, miért is maradtál örökös võlegény?~Zsiga egy félmesszelyt
46 II, 68 | lankadtan esnek alá, s az örökös võlegénység titka csendes
47 II, 68 | valaha megtudhassa, miért örökös võlegény Marosi Zsiga.~Mindössze
48 II, 73 | hitben, hogy kizökkentem örökös államférfiúi töprengéseibõl.~
49 II, 86 | rendeltetését teljesíti örökös egyformaságban. A nagy alföldi
50 II, 99 | lekötelezettség sem lehet örökös, a szívnek jogai vannak.
51 II, 100| Aki abból ivott egyszer, örökös szomja támad annak, kétségbeesett,
52 II, 101| kezdett unalmas lenni ez az örökös kérdés, amit napjában kétszáz
53 II, 107| AZ ÖRÖKÖS VŐLEGÉNY~1880~A budapesti
54 II, 107| tértem a fölvett címtõl az »örökös võlegénytõl«, akit leírni
55 II, 112| mint a másik s ebben az örökös egyformaságban nem változik
56 II, 116| János; komor az õ arca, örökös felhõ az õ osztályrésze
57 II, 116| mása, - s mégis neki egy örökös szemrehányás ez a bánatos
58 II, 116| ez a bánatos gyermek, ez örökös tõrszúrás. Szemrehányás
59 II, 124| beszélnek. Maguk nevetségesek az örökös jogaikkal... Nos, vigye
60 III, 2 | kegyetlen emberhez, akivel örökös ellenség. De hát miért is
61 III, 7 | sem jön senki, s ebben az örökös egyformaságban nem változik
62 III, 56 | is. Csak nem tart talán örökös haragot? Ej no, hová is
63 III, 63 | elkergette a másik rész s ez az örökös sürgés-forgás, ez a lázas
64 III, 88 | se elég gazdag arra, hogy örökös vendégségben legyék.~Töviskes
65 III, 96 | az ember, hogy biz az már örökös vándorlásban lészen.)~Megszerkesztették
66 III, 97 | fejében.~Lusta ember, tele van örökös panasszal, éppen amiatt
67 III, 112| Az »elhelyezõ intézet« örökös mozgásban volt.~Egy komor
68 III, 114| felismerhetetlenné válik, de e nyakörv örökös bûnjel maradna.~Alighogy
69 III, 119| mert nemsokára meghalt örökös nélkül; de annál nagyobb
70 III, 119| Istvánnak nyújtotta.~Azonban örökös ebbõl a házasságból sem
71 III, 122| itt, mivelhogy az olyan örökös kötelezettség, melyet felbontani
72 III, 144| láthatta más, mert különben örökös csúfságban maradt volna
73 III, 148| Valóban a pap és jegyzõ közt örökös vetélkedés marakodás folyt,
74 III, 148| megütötte a szél. Elment örökös szilenciumba.~Jeriko falai
75 IV, 52 | Térdeimen kérem, Zsuzsika. Örökös hálára leszek kötelezve.
76 IV, 56 | szállott, már úgy iktattak be: »Örökös, nagykorú Baborkay István«.
77 IV, 61 | sírhatnék, márpedig nem akar örökös búbánatban élni.~- Komisz
78 IV, 94 | követelése. Hát még ott, ahol sok örökös közt oszlott fel egy ilyen
79 IV, 127| találjuk, kik Fogarasföld örökös urainak címezék magukat.
80 IV, 128| nemzetgazda. Errõl folyt az örökös disputa.~Gyenge testalkatába
81 IV, 132| ugyan már a pihenésre, de az örökös elmúlás nem lenne oly kellemetlen,
82 IV, 144| látsz?~- Semmit, semmit. Örökös éjszaka van. Olyan fekete,
83 IV, 148| enni nem tudott azontúl az örökös félelemben, hogy a cár megolvassa
84 IV, 152| kerül, de a szégyen, az örökös nagy szégyen… Csak az incselkedõ
|