Rész, Fejezet
1 1, 9 | állapotának elmés kifürkészése.~A fõbíró úr semmire sem tudott velök
2 1, 9 | egy hangot valljanak.~A fõbíró elunta a bajlódást velök
3 1, 9 | mondták: »befellegzett«.~A fõbíró úr nagyon csodálkozott,
4 1, 9 | van, gyerek, vicispán vagy fõbíró lesz belõled. No, mi szeretnél
5 1, 9 | lenni, vicispán-e, vagy fõbíró?~- Legjobban szeretnék zsivány
6 1, 9 | állapotának elmés kifürkészése.~A fõbíró semmire sem tudott menni
7 1, 9 | Szlimák és Jasztrab.)~A fõbíró úr nagyon csodálkozott,
8 1, 9 | van, gyerek, vicispán vagy fõbíró lesz belõled. No, mi szeretnél
9 1, 9 | lenni; vicispán-e, vagy fõbíró?~- Legjobban szeretnék zsivány
10 1, 11 | ahol voltunk? - kérdé a fõbíró elszomorodva, hivatalához
11 1, 11 | mezõséget és hegyaljat, hogy a fõbíró úr rendeletéhez képest minden
12 1, 11 | munkához - rendelkezék a fõbíró, szétosztatván a paszkvillusokat,
13 1, 11 | fogjon el, midõn a nagyságos fõbíró úr is (mintha összebeszéltek
14 1, 11 | azalatt.~- Hallgass! - hörgé a fõbíró egy vadász szenvedélyével,
15 1, 11 | lovakat? - érdeklõdött a fõbíró, míg Tereskey odasettenkedett
16 1, 11 | vagy, öreg? - faggatta a fõbíró.~- Makacs negyvenes.~- No,
17 1, 11 | vele beszélni? - kérdé a fõbíró kíváncsian.~- Meg akartam
18 1, 11 | úr velünk jön, továbbá a fõbíró úr…~- Én bizony egy tapodtat
19 1, 11 | Apolka fojtott hangon.~A fõbíró közelebb csúszott hozzá:~-
20 1, 11 | mentek a sötét erdõben, a fõbíró és a gonosztevõ.~- Miért
21 1, 11 | Többet azután nem kérdezett a fõbíró, csak még azt:~- Hová vigyelek?~-
22 1, 11 | bonyodalmasabb az egész dolog! A fõbíró az Apolka lován ült. Hogyan
23 1, 12 | Debrecen apraja-nagyja. Maga a fõbíró, Domokos Gergely uram sem
24 1, 12 | harci hevülettõl szilajan, a fõbíró uram, aki nagy kedvelõje
25 1, 12 | történetünk idejében.~A fõbíró uram az összesereglett gyõzõknek
26 1, 12 | amice? - kérdé õkegyelme, a fõbíró uram.~- Kabára.~(Hüm - súgta
27 1, 12 | Kabára.~(Hüm - súgta a fõbíró Lázár Kristóf tanácsbelinek -,
28 1, 12 | Hát senki sincs? - kérdé a fõbíró biztató tekintettel.~Erre,
29 1, 12 | Terringette! - kiáltá a fõbíró a kínos, ünnepélyes csöndben,
30 1, 12 | mondá az odaérkezett fõbíró. - A tavalyi fortissimus
31 1, 12 | viselheti? - kérdé csodálkozva a fõbíró. - Miért ne viselhetné?~-
32 1, 14 | Csinos mese! - szólott a fõbíró gúnyosan, a félkörben ülõ
33 1, 14 | végrehajtásával bízott meg a fõbíró) benyitott a siralomházba,
34 1, 14 | énrám hozol szégyent, aki a fõbíró úrnak nem régen is azt mondtam
35 1, 14 | emberben van becsület - mond a fõbíró reszketeg hangján -, az
36 1, 14 | dolgok történnek a világon.~A fõbíró intett a hóhérnak, hogy
37 1, 14 | méltó barátodhoz - szólt a fõbíró ünnepélyesen. - Menjetek
38 1, 16 | hiába!~Nagyiday meglett fõbíró, s azóta sok biztatót hallott
39 1, 16 | Vármegye dolgában jár valahol a fõbíró.~No, már az igaz, hogy szép
40 1, 17 | mikor Kaszperek felelt a fõbíró kérdéseire: »Hát mit szól
41 1, 17 | kihirdette az ítéletet Zavadszky fõbíró uram:~- Kaszperek Mihály
42 1, 17 | azok is készen lettek. A fõbíró behintette porzóval. Vilsinszky
43 1, 17 | pecsétet.~- Punktum - mondá a fõbíró. - Most már ezt is elvégeztük,
44 1, 17 | Lubló városa lázban volt. A fõbíró összehítta rögtön a szenátust
45 1, 17 | elhoztam a templomra.~A fõbíró dühbe jött:~- Takarodjék
46 1, 17 | szoruljanak a látványosságról. A fõbíró még mindjárt a tanácsülés
47 II, 134| Harmadnapra fordult meg a fõbíró, hogy ím útja megint arra
48 III, 1 | állapotának elmés kifürkészése.~A fõbíró semmire sem tudott menni
49 III, 1 | elfelejtették bejelenteni.~A fõbíró úr nagyon csodálkozott,
50 III, 101| bizony nagy baj - mondá a fõbíró -, kivált ha tanúi nincsenek.~-
51 III, 144| kedvezett neki, még maga a fõbíró is díszebédet adott a tiszteletére.
52 III, 144| nagyon megtetszett neki a fõbíró uram gyönyörû, szende leánykája,
53 III, 144| kapitális ital - dicsérgette a fõbíró -, nekem is van ebbõl a
54 III, 144| mosolygott erre, mert éppen a fõbíró uram borát folyatta ide
55 IV, 57 | gazdag idõsb Gothard János fõbíró uram fia nem akárki. Nagy
56 IV, 70 | kitalálja, az lesz Szegeden a fõbíró.~De már a reményrõl is lemondtak,
57 IV, 70 | jót hozott kend - kérdé a fõbíró. - Ugyan kapóra jött, mindjárt
58 IV, 70 | Mi a kõ? - nevetett a fõbíró, Tóth Mihály uram.~- Úgy,
59 IV, 70 | tudományát, majszter - mondá a fõbíró, mikor végre a hídfõnél
60 IV, 70 | összesúgtak. Tóth Mihály uram, a fõbíró, elkezdett mindenféle színeket
61 IV, 70 | hálásan õrzi a krónika.~Fõbíró nem lett belõle, az igaz.
62 IV, 85 | fogadták Debrecenben. Maga a fõbíró is, Szerednyei Gáspár uram,
63 IV, 85 | Hatvani István uramnak, ha a fõbíró uram Fruzinka nevû hajadon
64 IV, 85 | percei életébõl. Maga a fõbíró nem nagyon bánta az így
65 IV, 85 | de bort nem. Minélfogva a fõbíró mindjárt az elsõ pecsenyénél,
66 IV, 85 | nekünk kell - kiáltott fel a fõbíró -, teremtsen nekünk valahonnan.
67 IV, 85 | fölséges ital! - dicsérgette a fõbíró. - Nekem is van ebbõl a
68 IV, 85 | mosolygott erre, mert hiszen a fõbíró uram borát folyatta ide
69 IV, 96 | összegyülekeztek a többiek is.~A fõbíró ekkor ünnepélyes arcot vágott,
70 IV, 96 | vele mi is valamennyien.~A fõbíró ekkor elõadta a tervét.~
71 IV, 96 | álló drabantoknak, de a fõbíró, Koós Gergely uram visszatartotta:~-
72 IV, 96 | fortyant fel az ideges fõbíró.~- Egy tábort asszonyokból.
73 IV, 96 | felesége is köztük van, fõbíró uram.~No, már ez félig se
74 IV, 96 | Hadd jöjjenek - rendelé a fõbíró. - Kegyelmetek pedig tegyék
75 IV, 96 | Mit kívánnak? - kérdé a fõbíró hivatalos hangon.~- Azt
76 IV, 96 | megfeledkezve önméltóságáról a fõbíró. - Hát megbolondultál?~-
77 IV, 96 | kigyelmetek.~- Tudják? - hebegte a fõbíró, s az álarcok alatt összevacogtak
78 IV, 96 | hahotával ugráltak fel. A fõbíró közbevágott:~- De hiszen
79 IV, 96 | megdicsért hallgatásáért a fõbíró, a tanács pedig az asszony
80 IV, 126| majd akkor bánom, de amit a fõbíró kíván, azt mindjárt most
81 IV, 126| Tudja-e kegyelmed, hogy a fõbíró mindjárt ott lesz a hûlt
82 IV, 126| én meg azt mondom, hogy a fõbíró nem megy oda.~- Ki mondja
83 IV, 126| rajta szerelmi kalandokra a fõbíró úr…~Nagy riadalom támadt.
84 IV, 126| ránk!~- Lõdd le! - szólt a fõbíró, átnyújtván a hajdúnak a
|