Rész, Fejezet
1 1, 1 | fordult a világ, magasra emelte fokosát, s majdnem önkénytelenül
2 1, 4 | nagy kék szemeit esdõleg emelte férjére.~- Oh, még egy félóráig…
3 1, 4 | vonásait. Szemeit hálateljesen emelte az égre, és könnyezve rogyott
4 1, 8 | nagy kék szemeit esdõleg emelte Bikére:~- Oh, még egy félóráig…
5 1, 9 | szúrós szemeit Kléner úrra emelte.~- Igenis, meg fogom kísérleni.
6 1, 10 | hadnagynak.~A kis Teléry magasra emelte fel szöszke fejét, s becsapott
7 1, 11 | valóra.)~Sótony élénken emelte rá fáradt tekintetét. -
8 1, 11 | elférünk ezen a lovon.~Magához emelte, az ölébe vette, úgy mentek
9 1, 11 | meg, Apolka!~Elhárítólag emelte kezeit az arca fölé.~- Majd
10 1, 13 | kimaradni.~Jahodovska kevélyen emelte fel fejét s fennhéjázó mosoly
11 1, 13 | hogy az ivási kedvet is emelte.~És csakugyan sûrûn hangzottak
12 1, 13 | megkönnyebbülve.~Jahodovska tiltakozón emelte fel karjait.~- No persze,
13 1, 13 | lehorgasztott fejét gépiesen emelte föl s egy önkénytelen szórakozott
14 1, 15 | megy sehova; erõszakkal emelte be a kocsiba az erõs páter
15 1, 15 | baldachin hat lábát hat pap emelte lila talárban.~- Éljen Mátyás
16 1, 15 | elhalványodott, s esdõleg emelte sötét szemeit férjére.~-
17 1, 16 | dúlt tekintetét a királyra emelte s egykedvûen, mélán ráhagyta:~-
18 1, 18 | Lehajolt, letépte, már fel is emelte, mikor egyszer csak látja
19 1, 18 | uracskám.~Marjánszky kevélyen emelte fel a fejét és feszítette
20 1, 23 | ajkait negédesen, amint égre emelte a szemeit szeráfszerûen,
21 1, 23 | hanem csak még kevélyebben emelte föl a fejét, mint a királyné,
22 1, 24 | elõbb megtudták.~Kevélyen emelte föl a fejét.~- A Csapiczkyak
23 1, 24 | szinte törékeny. Nagyban emelte az egyszerû fehér ruha.
24 1, 27 | hajolva, a Balassa tárcáját emelte fel a földrõl, s anélkül,
25 1, 27 | többit. (Most a pörcsomagot emelte ki, s a táska oldalai teljesen
26 1, 28 | összerezzent, kezét ijedten emelte a füléhez, hogy jobban hallja.~-
27 1, 32 | pletykát hozott - ami itthon emelte egy kicsit már nagyon is
28 1, 34 | megölöm.~És fenyegetõen emelte fel az ökleit, meglóbázva
29 1, 34 | sógorasszony. ~Máli néni ájtatosan emelte szemeit ég felé.~- Elleneztem,
30 1, 34 | papírféle suhogott meg. Ezt emelte ki. Nézi, nézi, forgatja,
31 1, 35 | egy fönséges mozdulattal emelte ki. »Íme nézd, Kleopátra,
32 II, 1 | percben már egész hidegen emelte azt fel a földrõl s tompán
33 II, 2 | kialvó fényû szemeit szelíden emelte a vén apóra, aztán becsukta
34 II, 5 | szorította össze és fenyegetve emelte az ég felé. Arcára iszonyú
35 II, 7 | a másikkal pedig magasra emelte a poharát s átkiáltott a
36 II, 7 | kétségbeesett erõfeszítéssel emelte ki magát kifeszített karján.
37 II, 13 | A bajnok még magasabbra emelte fejét, azután szólt nyugodtan:~»
38 II, 21 | azonban kezét is nem egyszer emelte rá, ütötte, verte, meghajigálta
39 II, 25 | égette; a dörgõ tapsvihar nem emelte már föl a megtört testet,
40 II, 34 | meglátta a nyulat, arcához emelte puskáját s lőni akart. De
41 II, 36 | Harry komolyan.~Dick dacosan emelte föl fejét, azután odalépett
42 II, 38 | nekiszilajodott óriás, magasra emelte világverõ karjait, megvillogtatta
43 II, 40 | Mari kisasszony kevélyen emelte fel szõke fürtös fejét s
44 II, 45 | Szemenoff térdre esett s onnan emelte fel szemeit a buja nõre,
45 II, 51 | táplálékra, és már öt év óta nem emelte a fizetését. Hiába, a szeretet
46 II, 51 | asztalához!~Lamiel büszkén emelte fel fejét, egy fenyegetõ
47 II, 54 | burkolá, könnyedén vállára emelte, mint egy hullát. Annyi
48 II, 59 | Hálás tekintetét az égre emelte.~Oh, anyám - rebegte összekulcsolt
49 II, 63 | földi világ rögeit, az ágyba emelte, s míg a jobb kezébe fogott
50 II, 99 | Dick segélyével kocsiba emelte ágynemû közé, s idehozta.~-
51 II, 115| szónokló asszonyság magasra emelte a piszkafát, mellyel a tüzet
52 II, 120| elõlépett, nagy fejét magasra emelte, olyan volt most, mint egy
53 II, 126| jámboran s szemeit a papra emelte.~De nem használt semmit.
54 II, 127| Miska segélyével kocsiba emelte ágynemû közé s idehozta.~-
55 III, 1 | kartonköténykéjét kecses dévajsággal emelte fölfelé, úgy, hogy az egészen
56 III, 1 | ajkaiba harapott és az égre emelte kezeit, mintha panaszkodnék
57 III, 1 | Vajon kivel?~Olej magasra emelte fejét, kevélyen, mint egy
58 III, 14 | Gáspár.~A korhely kíváncsian emelte fel fejét.~- Te értesz egy
59 III, 28 | gyerekeiket s dicsérõleg emelte ki Sáfrány gazdát, mint
60 III, 41 | felesége.~A bárónõ tiltakozólag emelte föl jobb kezét.~- Ön hazudik! -
61 III, 42 | szomorú eset?~Csodálkozva emelte rám nagy kék szemeit, hogy
62 III, 49 | ember s még csak meg sem emelte a kalapját a vármegye mindenható
63 III, 87 | nagy, szelíd szemeit rám emelte. (No, ha akkor sem süllyedtem
64 III, 100| reszketve.~Az idegen mogorván emelte fel öklét, hogy takarodjék,
65 III, 102| megyek! - kezeit elhárítólag emelte fel.~- Nem jön? - feleltem,
66 III, 131| költekezett, s nagy fényre emelte Zborót, úgyhogy messze híre
67 III, 141| kezét katonásan a fejéhez emelte.~- Jelentem alássan, fölséges
68 III, 146| az asszony és indulatosan emelte ütésre a csontnyelû napernyõjét. -
69 IV, 7 | beteljesedni, esküszöm.~Esküre emelte a két ujját.~- Aludj nyugodtan,
70 IV, 13 | magához.~Szemeit az égre emelte, és fájdalmasan sóhajtozott.
71 IV, 14 | Vérbe mártott fejét magasra emelte a hóhér, és megmutatta a
72 IV, 15 | Lecsüggesztett fejét fel nem emelte élénken, ha vihar zúgott
73 IV, 30 | felség.~Aróta még büszkébben emelte föl a fejét, s arca a diadal
74 IV, 34 | gyökerestõl kitépett szárát emelte magasra, és úgy rohant a
75 IV, 34 | szoknyácskáját, és a botjára emelte lobogónak.~- Gyõztünk! -
76 IV, 35 | Minden ember kíváncsian emelte rá a szemeit.~- A mi árvaszékünknél -
77 IV, 57 | Nevezetességét jócskán emelte az is, hogy minden délben
78 IV, 76 | ujját.~A szűrszabó két ujját emelte föl.~Erre a tudós ragyogó
79 IV, 76 | az öt ujját, és az öklét emelte föl.~A tudós megelégedetten
80 IV, 77 | jóság forrása, s hálásan emelte azokat majd a fõügyészre,
81 IV, 94 | irigylés, bámulás tárgyává emelte a fiatal ügyvédet.~Annál
82 IV, 96 | otthon. A király nemességre emelte; egy fecske röpköd a címerpajzsán
83 IV, 127| Az elkergetett nõ átokra emelte föl a kezeit:~- Hét gyermeked
84 IV, 146| velök. Mindössze a kalapját emelte meg messzirõl, midõn a kocsi
|