Rész, Fejezet
1 1, 1 | azért jöttem, hogy még utoljára elmondhassam…~- Mit akar
2 1, 1 | elmondhassam…~- Mit akar utoljára mondani? - vágott közbe
3 1, 1 | olyan régen van már, hogy utoljára látta!~- Ühm! strázsamester
4 1, 2 | hanem azt el ne feledd, amit utoljára mondok neked!~A leány lehajtotta
5 1, 2 | szempillái alól. Talán attól az »utoljára« szótól.~- Tegnap egy kardot
6 1, 3 | szorgalom« volt a neve.~Utoljára az õsi házat is elkótyavetyéltette
7 1, 3 | bírja megkapni õfelségétõl, utoljára is per lesz a vége, a tekintetes
8 1, 3 | segélynyújtásra kérik a kezet. Utoljára is egy tudós öreg kofaasszony
9 1, 4 | élénk eszmecsere fejlõdött. Utoljára is Fogtõyre kellett bízni
10 1, 4 | szabadelvûség és ósdiság utoljára vív döntõ ütközetet.~- Tudom,
11 1, 5 | sehogysem bírt megszabadulni. Utoljára is meg kellett magát adni
12 1, 9 | megnézik, hogy voltak öltözve utoljára, új csizma volt-e a lábukon,
13 1, 9 | hogy azok még egyszer, utoljára, fényt vessenek a temetéskor
14 1, 9 | vetvén a hullára, melyet utoljára lát ezúttal egydarabban,
15 1, 9 | foszladozni kezdett. Hiszen utoljára is mit tehet arról a szegény
16 1, 9 | megnézik, hogy voltak öltözve utoljára, új csizma volt-e a lábukon,
17 1, 9 | hogy azok, még egyszer és utoljára, fényt vessenek a temetéskor
18 1, 11 | felhasználtak minden eszközt. Sótony utoljára gúnyolódásra fogta:~- Hát
19 1, 11 | de észre mégsem vette. Utoljára is a kenderáztatóból merített
20 1, 12 | ha a száját kinyitja, ami utoljára is nagyon kellemetlen állapot.~
21 1, 12 | fekete mezõ, mint mikor utoljára volt itt. Bizonyosan ott
22 1, 13 | abban az évben, amikor utoljára termett a budai Sas-hegyen
23 1, 14 | sehogy se tetszik nekem. Még utoljára bele talál szeretni a menyasszonyomba.
24 1, 17 | besúgom a füledbe.~*~Ahogy utoljára beszélgetett Matuska urammal
25 1, 17 | Kaszpereket, megbarátkoztak vele, utoljára már valóságos családtagnak
26 1, 24 | fölkeresi még egyszer, talán utoljára, szûzi kamrácskáját, leveszi
27 1, 26 | Itt ezen a vidéken laktam utoljára. Oh, istenem! a ház már
28 1, 30 | huszonöt évvel ezelõtt láttam utoljára. A magyar kisvárosok alig
29 1, 31 | csuklik a másvilágon, aki utoljára viselte), egy ezüst, címeres
30 1, 31 | öregembert megnyugtatni.~- Utoljára is, ami történt, történt,
31 1, 31 | tépõ hangon -, tudtam, hogy utoljára látom; mondtam neki reggel:
32 1, 32 | Krapotka úr cenzúráját. Utoljára is abban egyeztek meg, hogy
33 1, 32 | olykor a feleségének.~- Utoljára is azt kell fölíratnom az
34 II, 1 | mint lépi át a küszöböt utoljára egyetlen fia, akit úgy szeretett,
35 II, 4 | rövidebb leszek, nehogy utoljára nyakamban maradjon a vád,
36 II, 5 | regulázza a természetet. Hanem utoljára is beleunt a gyilkos munkába,
37 II, 5 | amint mindszentek napján utoljára láttam, mikor a plebánossal
38 II, 6 | bal-csillagzat alatt született férfiú utoljára is kijött a flegmából s
39 II, 7 | vármegye addig forszérozta, míg utoljára is elvállalta, de csak azon
40 II, 7 | hódító legyen, még egyszer... utoljára...~Fel, fel még egy nagy
41 II, 7 | Bordeaux-ban találkozott utoljára. Az persze semmit sem lódít
42 II, 7 | be a világot még egyszer utoljára gondolatok özönével! Le
43 II, 12 | ültenek, mindenki megcsókolá utoljára a kedves hazát, mindenki
44 II, 24 | Egyik ezt, másik azt mondta, utoljára abban állapodtak meg, hogy
45 II, 26 | kalandért keservesen!~Ámbár utoljára nem is éppen rossz kaland.
46 II, 33 | havi fizetésem van. Fogadja utoljára is örök hálámat!~ ~31. KÜLÖNÖS
47 II, 35 | az ágyruhákat az ágyból. Utoljára a leány holttestét kapta
48 II, 79 | hiszi el senki e mesét. Utoljára is abba kell hagynom a tréfálódzó
49 II, 80 | pemzli-nek.~- Mikor láttad utoljára? - törém meg végre a csendet.~-
50 II, 94 | lettem a hintóra, úgyhogy utoljára gyûlölni kezdtem azt a lelketlen
51 II, 95 | toronyban. Édes szülõhelyem, utoljára látlak. Sose lesz itt város
52 II, 112| annak!...~Igen, ott ült utoljára. S a »kis feleség« feje
53 II, 129| tudatlanokat?~Ha ez így megy, utoljára is nem marad más tanítványa,
54 II, 131| kellnernek, amint a jeles költõ utoljára hagyta a sonkát.~- Megyek...
55 II, 140| mellett tipeg.~A haja, mikor utoljára találkoztunk, deres volt,
56 III, 1 | hogy tavaly söpörtek benne utoljára, nemcsak, hogy padlón, széken,
57 III, 1 | elfújta a legkedvesebb nótáját utoljára.~Olyan szépen hangzott,
58 III, 2 | bámulta, mintha érezné, hogy utoljára látja.~De hátha megkerül,
59 III, 2 | szegény Gyurira még egyszer… utoljára egyszer.~És amint hirtelen
60 III, 7 | éve annak!~»Igen, itt ült utoljára.« Anna feje ott pihent domború,
61 III, 26 | német pantallon - elõször és utoljára.~De bosszút is állt erre
62 III, 31 | elmúltak már azóta, mikor õ utoljára evett asszony fõztjébõl
63 III, 39 | hölgyek jöttek megbámulni még utoljára a gyönyörû levágott fõt,
64 III, 71 | megnyílt már a mennyország.~Utoljára aztán annyira beleéltem
65 III, 71 | csináltattam neki, mikor utoljára itt járt. Szegény kicsikém,
66 III, 123| mert éppen arról olvasott utoljára.~Kényelmes olcsó utazási
67 III, 123| szét kellett ajándékozni, utoljára nem maradt csak egy.~- S
68 III, 128| vicsorgatta itt a fogát utoljára - s akire rákacsintott,
69 III, 144| a piciny terem úgy, hogy utoljára olyannak látszott, mint
70 IV, 4 | másik hármat akarta otthon, utoljára is kisült, hogy mind akarná.
71 IV, 15 | elõször életemben, de nem utoljára. Sok év óta vagyok mindennapos
72 IV, 25 | tüzeseknek, mint ahogy utoljára látta, s amelyekért folyton
73 IV, 35 | nem használt neki semmi, utoljára az orvosok is lemondtak
74 IV, 41 | fürkészõn szegezte ránk. Utoljára magam is rájöttem, hogy
75 IV, 45 | lesoványodott ezalatt. Utoljára is arra határozta magát,
76 IV, 45 | ki tudja, mit rejteget.«~Utoljára maga Dákos is képzelõdni
77 IV, 63 | mek-mek« boldogtalanná tett. Utoljára eltanulták a vásott parasztfiúk
78 IV, 85 | kicsiny szoba úgy, hogy utoljára olyannak látszott, hogy
79 IV, 93 | viselte a fõpostamesteri címet utoljára. Olyanforma hivatal volt
80 IV, 97 | majd ehhez a kollégák? Én utoljára is nem bánom.~S ezzel nagy
81 IV, 127| Rákóczi Ferenc ostromolt utoljára, s csak a szegediek álmodoztak
82 IV, 152| hagyni a maga krajcárját, utoljára is elmentek a vásárbíróhoz,
83 IV, 152| valaki! Mikor is láttuk utoljára? Igaz, a házépítésnél. Biz
|