Rész, Fejezet
1 1, 1 | távolabb megkerülöd az utat és a túlsó oldalról vágsz
2 1, 1 | kigondolni.~Jancsi megkerülte az utat és várt a jelre.~A jel elhangzott.
3 1, 3 | az utóbbi erõs ökleivel utat csinált magának egész a
4 1, 3 | családja érkezett meg, s utat nyitottak szegényeknek,
5 1, 4 | tárult szét.~- Mert hosszú utat tettem ám… folytatá az idegen.~
6 1, 4 | el, dehogy… látszik, nagy utat tett…~- Két napja vagyok
7 1, 4 | Lupcsek sietett magának utat törni a megtisztelthez,
8 1, 5 | Paraszt-pártoló szavai,~Utat, töltést nem csinálunk…~
9 1, 9 | bizonyára megrövidíti az utat.~- Hozott ön puskát?~- Mint
10 1, 11 | azt most, hogy ki tudja az utat a Hrobák tanyájához, mert
11 1, 11 | magát keresztül a tömegen. Utat nyitottak neki egészen a
12 1, 12 | lesz a csikóból, míg azt az utat megjárja. Aztán minden a
13 1, 13 | részeit a szája felé. (Ezt az utat ismeri az ember legjobban.)~
14 1, 14 | midõn lihegve tör magának utat a közönségbõl egy alak,
15 1, 14 | férfi vert magának öklével utat a tömeg közt, folyton kiabálva: »
16 1, 14 | Ezt már nem tûrhettem. Utat törtem magamnak, bírák,
17 1, 15 | lóháton kardlappal vájtak utat a gomolygó tömeg közt:~-
18 1, 15 | pillanatban Beatrix tört magának utat a királyhoz.~- Okvetlenül
19 1, 17 | frakkjaikban. Ezeknek kell utat vágni a tömeg közt. Azután
20 1, 17 | ki a fûcsírák a kivezetõ utat.~De már egynémelyike kezdte
21 1, 18 | nem figyelhették azt az utat odafelé, és ha kieresztik,
22 1, 18 | költözõ madarak is tudják az utat a nyári és a téli haza kötött,
23 1, 20 | Hisz õ akarta ezt a losonci utat! Bizonyosan valami baja
24 1, 23 | kisasszony… Jövök már, mama! Az utat kérdezgetem.~Piroska hálásan,
25 1, 23 | csikordul, amint a leányok utat nyitnak, jobbra lépnek,
26 1, 23 | kézzel-lábbal törte magát kifelé az utat elálló hajadonok közt, ijedten,
27 1, 24 | Mindjobban ki lehetett venni az utat, a mezõket, melyeken csak
28 1, 25 | csakhamar elébontakozék, utat törve magának, Kukta Benjamin,
29 1, 25 | rettentõ könyökével vájva utat, Bõr Kristóf, gúnyos rikoltozással:~
30 1, 29 | Nem mondhatnám, pedig nagy utat tettem meg, mert én meg
31 1, 32 | ifjabb nemzedéknek: »járt utat járatlanért el ne hagyj.«~
32 1, 34 | pénztárnál. De egyik-másik mégis utat hasított magának, s ezer
33 1, 35 | mint ezüst pólyák, mély utat vágva maguknak a vörössárgás
34 1, 35 | elõre, Baptiste, mutasd az utat.~Styiriverszky lépésben
35 1, 35 | effajta surolások rövidítik az utat, a térdek pedig egy csöppet
36 II, 3 | magyarán kiadta neki az utat. Bezzeg Baroghi Aladárné
37 II, 21 | sokszor is megmérte Örzsike ez utat, s be sokszor is várta már
38 II, 23 | ha a papa be nem vágja az utat valami átkozott »ellenirattal«,
39 II, 35 | követte el? A rendõrség az utat eltéveszté, és a legkisebbet
40 II, 36 | tudni választani a helyes utat. Isten veletek, édes barátim!~
41 II, 37 | könyvekhez, hátha mégis utat mutatnak azok mindenben.~
42 II, 40 | elõkerül - fent hagyja az utat az örökséghez való jutásra.
43 II, 42 | mondani a szájához vezetõ utat. Feje lomhán konyul le s
44 II, 44 | üveggel ismét folytathatták az utat egy darabig, míg a tizedik
45 II, 65 | pontossággal teszi meg a távol utat a Józsefváros valamelyik
46 II, 71 | nem tette hiába e hosszú utat?~- Tehát a kastélyban?~-
47 II, 88 | pedig ökleikkel nyitottak utat. Megrezzentem. Ezek itt
48 II, 89 | címû folyóirat munkatársa.~Utat, módot kerestem az elõkelõ
49 II, 109| akivel átbeszélgessem az utat, nem találtam.~Ott lépegette
50 II, 123| megtett érte hatvan mérföldnyi utat, s most, mikor már csak
51 II, 127| s még talán a Kerepesi utat is, hol a forgalom élénksége
52 II, 134| magyar természet, ha kerülõ utat nem használnak oda, ahol
53 III, 2 | mindjárt megmutatom én neki az utat innen! Hej, Télné, vén Télné!
54 III, 2 | ördögé már az, aki ezt az utat egy-két évig járja.~Ott
55 III, 10 | Mikor körülbelül már a fele utat megtették, egyszerre csak
56 III, 23 | asszony megpróbált minden utat, hogy kiengesztelje, hogy
57 III, 24 | De most merre menjen? Az utat se tudja. Az utat? Miféle
58 III, 24 | menjen? Az utat se tudja. Az utat? Miféle utat? Hát az utat
59 III, 24 | se tudja. Az utat? Miféle utat? Hát az utat oda, amerre
60 III, 24 | utat? Miféle utat? Hát az utat oda, amerre õ lakik. Nem,
61 III, 49 | leszünk.~Szombatig még nagy utat kellett megjárnunk a kerületben.
62 III, 79 | utánatok. Szervusz! Szerencsés utat.~
63 III, 86 | vagy látják, vagy se azt az utat visszafelé. A kátyús helyeken
64 IV, 25 | tanácskozási tárgyak közé a báldi utat.~- Ha jól látom - mondá
65 IV, 25 | szerencséjét. Ha ezt az utat fölépítik, az egész országnak
66 IV, 25 | jószándékkal, mint a pokolba vezetõ utat.~Amint bevégezte, a fõispán
67 IV, 32 | asszonyi ajakról.~Minden utat megpróbált, minden módhoz
68 IV, 48 | állhattam. Kiadtam neki az utat.~- Jól tette, kisasszony.~
69 IV, 95 | anyai szív kínja. Minden utat bejárt, minden módot megkísérelt,
70 IV, 99 | beleveszhet az ember, aki az utat nem ösmeri, még nappal is.~
71 IV, 99 | Gott!«~- Hát nem tudja az utat?~- Nem én, kérem alássan.
72 IV, 99 | mindjárt megmutatom nektek az utat. Menjünk csak kijjebb egy
73 IV, 103| Csinálj nekem egy bûbájos utat Tordáig, alkudjunk meg,
74 IV, 113| eket s más kényelmesebb utat választottak maguknak a
75 IV, 127| Csinálj nekem egy bûbájos utat Tordáig, alkudjunk meg,
76 IV, 137| meg a különben négy órányi utat.~Legelsõ dolgom volt, amint
77 IV, 140| A messze kanyargó poros utat nézte, amely a fürdõbe vezetett.~
78 IV, 142| zsupokon keresztül talált ki utat. Ilyenkor folytonosan fõzött
79 IV, 142| Különben se szerette az egyenes utat. Megbízta tehát a járási
80 IV, 142| vasboronát, mely az egész utat befogta. A borona hegyes,
81 IV, 142| következett, aki úgy tett, hogy az utat locsolja. Óriási hordót
82 IV, 142| be a kékes láng az egész utat, amerre ment. Két szarvára
83 IV, 152| asszony, megtévén a nagy utat, hirtelen, talán ötödnapra
|