Rész, Fejezet
1 1, 3 | még az unokái unokáit is örök idõkre gazdag emberekké
2 1, 3 | kívánom felette nagyon az örök mozdonyt sem, mert attól
3 1, 4 | 8 éve már) kivitték az örök nyugalom helyére, azóta
4 1, 9 | és meg szokott hajolni az örök igazságok elõtt, s csupán
5 1, 9 | kicsiholt neki, aztán mintha örök idõk óta kenyeres pajtások
6 1, 12 | csak: megvenni a telköket örök áron a tulajdonosoktól,
7 1, 12 | a Veres László nevére az örök adásvételi kontraktusokat,
8 1, 16 | verhovinai hajadonokra…~Örök kár, hogy a vége felé megakadt,
9 1, 17 | fajtájú békáknak egyetlen örök nótáját, mely szinte csúfondárosan
10 1, 20 | rel, mint eleinte nevezte. Örök tavasz honolt a fiatal pár
11 1, 20 | becsületszó terhe alatt örök titok maradjon - (mert az
12 1, 23 | fiatalember, szívemnek örök szerelme.« (Hiszen ilyenformán
13 1, 27 | belenyugszol, mert a természet örök rendje ez. A patakok, folyamok
14 1, 27 | palóc nép fantáziája az örök hollót is. Itt él valahol,
15 1, 28 | igyuk meg a poharat, mely örök idõre egybekapcsoljon, mint
16 1, 29 | sajt ellen, amely miatt örök idõkre számûzve van a szellemes
17 II, 2 | élünk.~És ezeknek az idõknek örök tanúságaképpen fog megmaradni
18 II, 5 | pedig Szuszi Miska alussza örök álmát, aki kaszájával szúrta
19 II, 5 | venned és meg kell õrizned örök emlékül, mert az a puska
20 II, 6 | a világból.« A pénz volt örök ábrándja. Mikor végighasalt
21 II, 6 | ilyesvalamit...~Nellike örök komolyságú arcát egy bágyadt
22 II, 7 | küzdelemre! Vagy gyõzelem, vagy örök párta!~Turnovszkytól két
23 II, 7 | nagy dicsõséget, azt az örök babért, melyet lelkében
24 II, 16 | asszonyom mind a két szemére. Az örök világosság fényeskedjék
25 II, 33 | van. Fogadja utoljára is örök hálámat!~ ~31. KÜLÖNÖS VÉGRENDELET~
26 II, 42 | hörpenti ki, aztán, mint az örök zsidó, odább fut a dolga
27 II, 51 | teremtett neki, a vidor, örök jókedvû fickónak.~Lám, a
28 II, 53 | befedték a kis halott arcát, az örök lezárt szemeket, a sima,
29 II, 67 | a fõ, tisztább a patak s örök a szerelem. Boldogságos
30 II, 68 | nyoma, egyforma változatlan, örök az, mint egész lénye.~Keveset
31 II, 74 | kútfõk. A Zsedényi inge és az örök változás. Nyári és téli
32 II, 74 | akkor igaza lesz. Mert az örök természet nyomdokán fog
33 II, 74 | nyomdokán fog járni. Az örök természet mindig változik.
34 II, 83 | neveztem el azért, mert örök gondolatokba mélyedve, könyököl
35 II, 86 | helyeslésekkel lett megpecsételve, örök idõkre szolid alapra fektette
36 II, 95 | csodálkozva nézte, amint a nap, az örök lámpa, fölgyúlt, hogy szokás
37 II, 95 | város még fû se nõ itten örök pocsolya lesz Húzzátok a
38 II, 97 | hogy az idõ megmérhetetlen, örök, nem változik ez a kalandárium
39 II, 99 | jóravaló gentleman útjából, örök nyugalomra hunyva be szemeit.~
40 II, 99 | annyira kivette sodrából az örök egyformasághoz szokott férfiút,
41 II, 99 | sima, redõ nélküli homloka örök derûjével, legföljebb harmincötévesnek
42 II, 100| természetnek? Inkább tán egy örök átok. Mint a Verhovay golyója,
43 II, 112| kivette osztályrészét: az örök felhõt.~Néha egy-egy cserebogár
44 II, 116| kivitték az asszonyt az örök nyugalom helyére.~Nem is
45 II, 127| jóravaló ember útjából, örök nyugalomra hunyva be szemeit,
46 II, 127| annyira kivette sodrából az örök egyformasághoz szokott férfiút,
47 II, 127| redõk nélküli homloka, örök derûjével, legföljebb harmincöt
48 II, 131| fényes kosztüm, amelyben örök megsemmisülésük elõtt megjelennek,
49 II, 141| kergette a vért. Dühös volt. Örök gyûlöletet esküdött a férfiak
50 III, 1 | kicsiholt neki, aztán mintha örök idõk óta kenyeres pajtások
51 III, 3 | senki, mikint jutott hozzá, örök homály fedi azt is, hogy
52 III, 7 | kivette osztályrészét: az örök felhõt.~Néha egy-egy cserebogár
53 III, 8 | kik a roskatag testben is örök ifjúságot hordanak.~János
54 III, 27 | Látszik, hogy ez a tulajdonság örök s benne leledzik az emberi
55 III, 34 | alá, csak négy frtba kerül örök áron, s amellett éppen olyan
56 III, 50 | fa alatt, oda teszik le örök nyugalomra a meggyilkoltat.~
57 III, 63 | ha oda belépünk, hol az örök semmiben újra hallik majd
58 III, 66 | pap elmondja elõttük az örök frigy formuláját.~Ebben
59 III, 67 | aranyfüst… az aranyfüst örök, leülepszik rögtön egy más
60 III, 76 | jó Szabolcs vezér alussza örök álmát.~Ezalatt a négy ló
61 III, 115| ha hazaérek, és betesszük örök elmékezetül a levéltárba.~
62 III, 116| vámszedõknek, hogy idõk örök emlékezetére, ezzel a megszólítással
63 IV, 1 | õs bükk közt suhan el az örök csevegõ, a Hollócska patak.
64 IV, 5 | kedves halottam fekszik ott örök semminek válva.~A sors azonban
65 IV, 34 | odapaskolják a deszkához.~- Íme az örök emberi - mondá egy útitársunk
66 IV, 80 | dúdolva a »Rövid az élet, örök a sír«-t és küszködve egy
67 IV, 80 | rövid, és a sírral, mely örök, óvatosan megkeresi a bujdosó
68 IV, 82 | gondolsz olyat.~- Tudom, örök titokban tartod ezt az esetet,
69 IV, 82 | meg.~Megígértem neki az örök titoktartást (Isten bocsássa
70 IV, 94 | aludni hívják oda, ahol örök juristitium van.~Folyt az
71 IV, 98 | elagyabugyált azon melegiben, hogy örök idõkre lemondtam a kártyajátékról.
72 IV, 112| mintha várna valakire az örök hulla.~
73 IV, 127| kegyelmetekbõl, de nevük örök idõkre elenyészik, kitöröltetve
74 IV, 128| hagytuk el? Én hiszek az örök hûségben, kisasszony, hiszek
75 IV, 128| hûségben, kisasszony, hiszek az örök szerelemben. Magam is élõ
76 IV, 128| logikai sorrend megvan az örök szerelemben.~- Gyönyörû
77 IV, 131| az istennek, ha számunkra örök életet nem biztosítana?
78 IV, 138| békétlenségében stb.~*~Csodálatos, az örök szép történet, amint elolvastam,
79 IV, 138| találták föl itt a klubban; örök az; a világ kezdetétõl való.~
80 IV, 139| értem.~A szipka csakugyan örök. Új kormányok, új parlamentek
81 IV, 139| tehetséges fiatal író«-nak (az örök fiatalságot e novellák szerzik
82 IV, 146| ember lesz belõle, aki az örök szomorúságra született.~
83 IV, 152| nyúlt, amik el vannak zárva örök emlékül egy szekrénybe.~
|