Rész, Fejezet
1 1, 1 | két egymásután következõ éles fütty hangzott az erdõ alsó
2 1, 3 | tudott pusztítani közöttünk.~Éles körmeivel megtépett minket,
3 1, 3 | pedig kihozta a kamrából az éles hangú kürtöt, mellyel a
4 1, 4 | vannak bemetszve a megbánás éles késével. Oh, mint sajog
5 1, 4 | keresztülhúzza rajta száraz, éles körmû ujjait, hogy megszámlálja!…~
6 1, 4 | loccsanása zavarta meg…~…Éles kakasszó metszette át a
7 1, 4 | valami kellemetlenség, valami éles jelenet?~- Olyanformán -
8 1, 8 | loccsanása zavarta meg.~Éles kakasszó metszette át a
9 1, 9 | homlokkal Kléner úr - ön éles ész! Teringette!~És a derék
10 1, 9 | nem. - Hanem átkozottul éles esze van annak a prókátornak.«~-
11 1, 9 | prókátornak.«~- Hm! Átkozott éles… folytatá hangosan - hanem
12 1, 11 | olyan hideg, színtelen és éles volt néha a hangja, mint
13 1, 14 | vesztõhelyre.~Elöl jött a hóhér, éles pallosát méltóságteljesen
14 1, 15 | remegett a fölindulástól, éles tekintete a két olasz lovagot
15 1, 17 | a dolgot közelrõl, mert éles szemem van, elhiheti. Kaszperek
16 1, 18 | szénatartóba, felállítván azt az éles hegyivel fölfelé. Hadd lakoljon,
17 1, 18 | fáradt hangon.~E pillanatban éles nõi sikoltás hangzott a
18 1, 20 | Argusnak is száz volt) és olyan éles nyelvvel, mint egy damaszcén
19 1, 20 | turpisság gyanakodó, azonfelül éles látása van. A turpisság
20 1, 20 | hasgörcsei, melyek koronkint éles fájdalmat okoztak. Moronyi
21 1, 23 | megszúrta valami (mintha egy éles csont lett volna), hogy
22 1, 28 | pincérei, a baziliszkus kígyó éles nézésével fixírozta õket
23 1, 31 | így is hítták), s kemény, éles tekintetébõl szelíd sugár
24 1, 32 | miközben a korcsolyája éles sarkával gépiesen a jégbe
25 1, 32 | szükséges.~Zöldes fényû éles szemeit valóságosan bele
26 1, 34 | korában, eleibük került s éles ugatással terelte õket vissza,
27 1, 34 | csattant meg az Apró uram éles hangja.~Kolosy ingerülten
28 II, 4 | a nyelvéhez, mert olyan éles, hogy ketté vágja vele...
29 II, 11 | kifakadása volt az: metszõ és éles.~- Ember! Én nem arról beszéltem
30 II, 15 | látok... Vén szemem van, de éles...~- Folytassa kend! Mit
31 II, 15 | ármány. Vén az én szemem, de éles...~Azzal otthagytam Guyont
32 II, 16 | szerencsétlen halandónak, kinek ez éles szerszámmal netán érintkezésbe
33 II, 21 | sem.~A nevelés pótlására éles ésszel áldotta meg az isten,
34 II, 30 | a könyvek mindmegannyi éles tõrszúrás, komoran, szemrehányólag
35 II, 32 | fekete tapasz. A mozdony éles fittye figyelmeztetõen hangzék,
36 II, 34 | keresztülbuktam rajta, vagy éles fekete körmeivel ruhámba
37 II, 34 | volt, - hanem lassanként éles körvonalak kezdtek kifejleni.
38 II, 35 | meg, ki rendkívül feltûnt éles esze és nagyszerû kombináló
39 II, 35 | bizonyos benne, hogy az éles hang franciáé és nõé volt.
40 II, 37 | leteszi, mint a gyermek az éles pallost, oly megdöbbenéssel
41 II, 56 | Egyszóval a sértés igen éles (?) volt, s az én barátom,
42 II, 71 | is. Nehány perc múlva egy éles kürthang - mely szétrivallt
43 II, 72 | csengettyût meghúzta, s az éles, velõt hasító hangot adott
44 II, 72 | költögeti, mint valami hosszú, éles lángnyelveket, s egyenesen
45 II, 81 | észre nem veszi e fortélyát.~Éles szemû fickó volt: éppúgy
46 II, 88 | félöles hosszú, vékony, éles borotvák állnának ki körüs-körül.~
47 II, 97 | köpcesedõ kékes láng nyújtogatja éles nyelvecskéit mindig följebb.
48 II, 99 | törhette ketté: s az is egy éles kard, melynek lángja sújtóbb
49 II, 99 | szalad, hajszálon lóbálódzó éles kés feje fölött, levágott
50 II, 108| az éj, hogy szúr, milyen éles, mint a gyilok. Minõ lágy
51 II, 114| keresztüljárta szívemet, mintha egy éles kés lenne, s kivágott onnan
52 II, 115| külbeavatkozás vet véget az éles kenyérharcnak.~Megint egy
53 II, 125| olvasott!...~E pillanatban éles, hosszantartó fütty hallatszott.
54 II, 127| ketté semmi, s az is egy éles kard, jobb az acélnál. Azért
55 II, 127| szalad, hajszálon lóbálózó éles kés feje fölött, levágott
56 II, 129| keze leér egész a földig, éles szemei belátnak mindenüvé,
57 III, 1 | szegényke fölszisszent az éles fájdalomtól. Nem ember volt
58 III, 1 | A bacsa szívébe mintha éles kést döftek volna, mikor
59 III, 1 | Lapaj az õsöktõl örökölte éles megfigyelõ tehetségét, s
60 III, 1 | kiáltott le szívszaggató, éles hangon, melyet nyögve adtak
61 III, 2 | Pedig minden híre egy-egy éles tövis volt, vagy ha nem,
62 III, 8 | megösmerte. Az irígységnek éles szeme van.~Mégpedig egy
63 III, 49 | De instállom alássan, az éles kardomat otthon hagytam,
64 III, 54 | midõn a belsõ termekbõl éles csengettyûhang jelentette,
65 III, 56 | negyedik diák? Ez, ez! Mintha éles kést döftek volna Molnár
66 III, 72 | megyének imponált.~Apró, éles szemeivel átfutott az írásokon,
67 III, 74 | foszlányokban csüggött, de nagy, éles szemeiben még akkor is volt
68 III, 86 | ameddig csak be lehet látni. Éles szem még messze a gyarmati
69 III, 92 | láthatta.~Hanem a lefekvéskor éles szememnek (rendõr voltam
70 III, 148| Ösmerte a természetét. Éles az asszonyi szem.~Igen,
71 IV, 1 | fürge, mint a karika.~Anyám éles tekintetét ki nem kerülte
72 IV, 42 | legkíváncsibb a világon, s micsoda éles szemük van azoknak; mindent
73 IV, 50 | hasították át a levegõt, s éles vad bõgés némítá el a szarvasüszõk
74 IV, 83 | Végre fölébredt a gróf. Egy éles csengettyûhang rezgett végig
75 IV, 97 | vonal. Amaz ököl, ez meg éles köröm nyoma. Azonfelül a
76 IV, 105| az Eötvös Károly meg az Éles Henrik. Régen megmondtam
77 IV, 125| tejszín felhõ kavarog belõle. Éles rezgõ hangon zúg az esti
78 IV, 127| Zách Felicián, s berontott éles kardjával a királyi termekbe,
79 IV, 127| színû hajából is szelt le éles acéljával egy ostorhegyre
80 IV, 142| befogta. A borona hegyes, éles szögeirõl vér csöpögött.~
81 IV, 152| öreg -, csak az egyik ága éles s mégis jól vág együtt!~
82 IV, 152| kicsinyt, elöl eresztvén az éles eszét, aztán így szólt fölénnyel:~-
83 IV, 152| a távozóra, ti. reám, ki éles elmével megvilágítottam
|