Rész, Fejezet
1 1, 4 | beleszólása, - vélekedék a boldog apa - menjünk a kertbe.~De amint
2 1, 4 | azonfölül még gyermekes apa is volt, mert korán elhalt
3 1, 4 | potentát volt arra, hogy az apa ellen protestálni merjen, -
4 1, 4 | tisztán ki tudta mondani az »apa« szót (a »mama« szóra nem
5 1, 4 | szegénynek!), midõn egyszer az apa csak nem volt sehol. Jó
6 1, 4 | sorainak tartalma… A halott apa árnya feljött a víz fenekérõl,
7 1, 4 | fogja elutasítani sem az apa, sem a leány. Az öreg ellen
8 1, 5 | azt a nevet, melyet az apa reszketeg vonásokkal jegyzett
9 1, 8 | azonfölül még gyermekes apa is volt, mert korán elhalt
10 1, 8 | tisztán ki tudta mondani az »apa« szót, (a »mama« szóra nem
11 1, 8 | szegénynek!) midõn egyszer az apa csak nem volt sehol. Jó
12 1, 9 | szeretnék zsivány lenni, hogy apa engem is vallatna.~Ezen
13 1, 10 | ifjú a szeretője arcát, az apa gyermekeinek vonásait. Minden
14 1, 13 | titkos úton, aminõrõl az apa mesélt a törökök idejébõl.~-
15 1, 15 | lábánál fogva az asztalhoz!~Az apa felállott most s a gyermek
16 1, 15 | õ ebbõl egy szót sem.~Az apa azután lehajolt hozzá és
17 1, 15 | Hát játszani, a kertbe.~Az apa szigorú ráncokba vonta homlokát
18 1, 16 | én látni - dühösködék az apa, széttépvén az episztolát.~
19 1, 17 | megkérdezték, »mit csinál az apa?« az volt a felelet:~- »
20 1, 18 | Borcsányi Erzsébet vagyok. Az apa itthon van.~- Marjánszky
21 1, 18 | leány, punktum.~Erre az apa is komoly arcot vágott,
22 1, 18 | ördög küldi Plange urat; más apa azt mondaná, hogy az isten
23 1, 34 | ilyent, de nem egy isten.~- Apa, apa, ne káromolja az Istent,
24 1, 34 | de nem egy isten.~- Apa, apa, ne káromolja az Istent,
25 1, 34 | Hát jól van - mondá az apa szomorúan, de határozott
26 1, 34 | vizében.~*~Siettek. A szomorú apa szinte futott elöl, még
27 II, 1 | közbe keserûen a szomorú apa. - Van-e még nekem valamim,
28 II, 2 | együtt küzdöttek a fiú, apa és talán még a nagyapa is,
29 II, 9 | folytonosan ott voltak vele, az apa pedig minden két hétben
30 II, 22 | Bokroséknál. Azért aggodalmas az apa arca. Maga sem tudja, miért
31 II, 26 | gyermekét majom gyanánt szeretõ apa: vak annak hibái iránt.~
32 II, 26 | s a neveléshez nem értõ apa szárnyai alatt nevelkedett,
33 II, 30 | arcát, meghagyatván mind az apa, mind a mama részérõl, hogy
34 II, 30 | nagy sokasága közül. Az apa írása, Károlynak címezve.~»
35 II, 30 | innen ezer mértföldnyire. Az apa és édesanya öleléseinek
36 II, 30 | bizonyítványostul együtt.~Az apa kérdõ tekintete azt fejezi
37 II, 30 | Míg a megdicsért Sándor az apa ölelõ karjaiból az örvendõ
38 II, 30 | mégsem felelsz? - mondja az apa indulatosan... - Rögtön
39 II, 30 | kibõvítésében, minélfogva, az apa szíve sem lévén kõbõl, lassan-lassan
40 II, 30 | évben most õrá bízza az apa Károlyt, kinek kétszer is
41 II, 33 | remény arra, hogy a szigorú apa jószántából beleegyezzék,
42 II, 34 | hogy föl ne ébredjen.~Az apa pedig így szólt: - El ne
43 II, 34 | a vadászlak udvarán? Az apa meghagyta, hogy a fiúk közül
44 II, 82 | ugye szép?~- Ön igazán jó apa...~- Az ember megtesz mindent
45 II, 95 | Jancsi«, akirõl a Pista apa beszélt a gyerekeknek a
46 II, 114| Sírtak mind a ketten.~- Apa is? - kérdém félénken.~-
47 II, 116| betegnek a konyháról, a fiatal apa lábujjhegyen lopódzik oda
48 II, 129| kis bolondom! - felelte az apa, térdére kapva Erzsikét -
49 II, 129| tíz perc múlva elõjött az apa.~- Láttam bizony. Fönn van
50 II, 136| Mire hazaért, már akkor az apa meg volt halva. Ott feküdött
51 III, 1 | elhatározó szó ki volt mondva. Apa lett. Apai gondok komoly
52 III, 15 | lát, hall, észrevesz, az apa, mama jóakaratú mentegetése
53 III, 19 | gyerekbõl - jegyzé meg az apa -, azt nem szeretném. A
54 III, 49 | van, hogy a gyerekek anya, apa nélkül voltak egy kihaló
55 III, 56 | ha mondom!« A negyedik apa egy törvényszéki ülnök,
56 III, 75 | Örül neki: mert hisz õ az apa fiatalkori flammeja. Egy
57 III, 75 | kerül össze, csakhogy az apa felesége a fiú nevére van
58 III, 83 | keresztelõn nem volt otthon az apa… mert még egy madár szállt
59 III, 84 | Nem látom sehol - szólt az apa elképedve. - Ön se látja?~-
60 III, 84 | Látom már, látom - szólt az apa megkönnyebbülve. - Megállj
61 III, 100| lesz, ha te meghalsz, az apa mondta, azért hát halj meg,
62 III, 102| vállait. - Inkább megvárlak, apa.~Szürke köpenykéjét lecsatolta,
63 III, 102| fejecskéjét.~- Menjünk, apa - sürgeté türelmetlen hangon.~-
64 III, 110| siker.~Vacsora elõtt az apa átadta a jegyzéket, mely
65 III, 110| rokonságból.~- Aha! - kiáltá az apa. - Hol a jegyzék? Ki volt
66 III, 126| mi kell ahhoz, hogy az apa a gyermekét kitagadja? Milyen
67 III, 146| ujjain keresztül.~- Látod az apa megint megver a korbáccsal
68 IV, 7 | haldoklott az egyik, az apa, s magához hívatta a fiát,
69 IV, 88 | kicsinylő választ a hiú apa, azt üzente vissza a bárónak:~-
70 IV, 95 | becsületesen - mondá az apa, s fölkapta a csecsemőt,
71 IV, 95 | vezette sikerhez, a »kegyetlen apa« olyan hideg, érzéketlen
72 IV, 101| annálék.~A fiúkról most már az apa tartozott gondoskodni, de
73 IV, 101| könnyed vidámsággal.~Az apa kedvetlenül simogatta szakállát.~-
74 IV, 101| kitûnõ sikerrel ment át.~Az apa odalépett ahhoz a fiához,
75 IV, 124| Mert a Lacika azt állítja, apa és mama a maga számára dugja
76 IV, 127| volt a királynénak is, az apa, Zách Felicián, s berontott
77 IV, 127| Zólyomiaké lett Vajdahunyad, kik apa és fiú fejedelemségre vágyván,
78 IV, 127| hihetnének ott a fiúban, ahol az apa örökéletű?~Talált a felelet,
79 IV, 148| nyakát akarja elvágni, az apa pedig nem akarja.~A pap
80 IV, 151| nyugodni, mert látod a szegény apa akarja.~- Apád betegségének
81 IV, 151| kabátkáján: »Hát készülsz, apa?«~Nyugtalanul dobálom magam
82 IV, 151| menj, menj!~- Vidd el az apa betegségét! - kiáltá utána
83 IV, 152| Hol, mikor? Nem tudom, apa. Azt gondolom, hogy már
|