Rész, Fejezet
1 1, 1 | szõke fejecskéjét, és azt súgta neki vissza:~- Én is kendet,
2 1, 1 | ez csak az igazi élet!« - súgta egy hang felülrõl.~És Jancsi
3 1, 9 | Egy ördögi démon fülembe súgta: használd fel az alkalmat.~
4 1, 11 | felkiáltásai.~- Sejtesz valamit? - súgta Sótony.~- Csitt! Még semmit
5 1, 11 | leányasszonyt. - Aztán a fülébe súgta: »Útközben ne engedje beszélni
6 1, 12 | fõbíró uram.~- Kabára.~(Hüm - súgta a fõbíró Lázár Kristóf tanácsbelinek -,
7 1, 12 | Veszedelmes diadaljel volt. Az súgta neki ezeket a hóbortokat,
8 1, 12 | felkényszerítették.~- Szerencsétlen! - súgta neki az egyik apród, a kis
9 1, 12 | miközben Béldi uram gúnyosan súgta a mellette ülõ Inczédinek:~-
10 1, 12 | teszek vele egy próbát - súgta vissza Kovasóczi.~Míg õ
11 1, 12 | hinném én is?~- Gyáva is - súgta most Petkinek Kovasóczi,
12 1, 12 | jelent meg álmomban, aki azt súgta fülembe: »Ül itt a sárospataki
13 1, 12 | fogolyhoz hajolt, és bizalmasan súgta:~- Igazán kegyelmed az a
14 1, 13 | úton, a bányán keresztül? - súgta Druzsba.~Sipsirica elpirult.~-
15 1, 15 | örömtõl.~- Ez még mind semmi - súgta neki a prímás, a háta mögé
16 1, 16 | szempislogással kísérve súgta:~- Ügyes Mátyás voltál,
17 1, 17 | Megérdemlem, Mária - súgta érzelgõsen. - Hidd meg,
18 1, 17 | valahol.~- A pénzeken - súgta az elõbbeni hang.~Amire
19 1, 18 | tartogat az istállóban? - súgta neki.~Az asszony rémülten
20 1, 18 | szégyenled magad, te vén legény - súgta neki egy hang. »Kérdezd
21 1, 18 | Kérdezd meg, kérdezd meg!« súgta neki száz hang.)~Lehajolt,
22 1, 18 | megcsapta az arcát, amint súgta:~- Itt van a csendbiztos!~
23 1, 19 | ravaszság, nem a kíváncsiság súgta Waldecknek ezt a gondolatot,
24 1, 19 | hamiskás hunyorgatással súgta a szomszédjának, Bittó Pálnak:~-
25 1, 19 | kielégítést.)~- Kegyetlen kutya - súgta most a Waldeck titkába beavatott
26 1, 19 | hajolt hozzá és a fülébe súgta a nevet - (nem lehetett
27 1, 20 | az oltárhoz menet is azt súgta neki Tóth, aki võfély volt,
28 1, 20 | Semmit se félj, Pista - súgta vissza Moronyi, megszorítva
29 1, 22 | Nekem van még egy ötletem - súgta az úrnõ. Várjon!~Kisurrant
30 1, 22 | nekem van egy ötletem - súgta Birli.~Birli kihítta a szobából
31 1, 23 | megmagyarázhatlan ösztön súgta, hogy a Piroska utolsó pillantása
32 1, 24 | Sipeky Márton, aki a fülembe súgta:~- A Dienerschaftot.~- Mit?
33 1, 24 | bolonddá tettem az ugatással - súgta (mert hasból tudott ilyen
34 1, 24 | csodálkozva.~Bogozy a fülembe súgta:~- Hát nem látod? Csupa
35 1, 25 | nyakába fonódott és azt súgta neki elpirulva:~- Majd meglátod,
36 1, 28 | is tudom. Talán az ördög súgta. De az is lehet, isten súgta,
37 1, 28 | súgta. De az is lehet, isten súgta, hogy próbát tegyen velem.
38 1, 31 | csodát, miközben vidáman súgta a nagyasszonynak: »Erõs
39 1, 34 | hangosan dobogott.~Ez az! súgta belülrõl egy szózat, és
40 1, 34 | a városban.~- Megölöm - súgta Kolowotki rejtelmesen a
41 1, 34 | Kicsi bántja a nagyot - súgta.~A gazda vérvörös lett,
42 1, 34 | Odaintette Rákóczit és azt súgta neki:~- Menjen a városházára
43 1, 35 | lépett hozzá és a fülébe súgta:~- Bolond emberhez jutottunk,
44 1, 35 | arcához.~- A másik mód - súgta s izzó leheletétõl ide-oda
45 II, 3 | belsõ udvarba. Aladár azt súgta Palkónak, hogy hozzon létrát
46 II, 4 | legalább egy percre!~Neki azt súgta a szíve.~Hanem hát a világon
47 II, 51 | keresztül Henriettehez és azt súgta neki:~- Ez egy unalmas fickó!~
48 II, 60 | mit csináljunk?~- Megvan - súgta örvendve az öreg Csonka -,
49 II, 60 | mehessen.~- Azt elfogadom - súgta a még mindig nagyon szenvedõ
50 II, 86 | szállott le a fülemhez és ezt súgta: Fiam, Kolokán! ha te hét
51 II, 89 | szerkesztõjét: a félszemû azt súgta fülembe:~- Önnek nem sok
52 II, 121| Albert eltávozott, félénken súgta a fülébe:~- Aztán arra kérem,
53 II, 135| kedves Boriskájának azt súgta hirtelenibe:~- No, ez se
54 II, 140| mert szereti az urát! - Ezt súgta lelkiismeretem; de én tiltakoztam.~
55 III, 2 | Gáborhoz hajolt és a fülébe súgta: - De te azért csak gyere
56 III, 39 | berkek közé!~Csak a miniszter súgta a fiának, Rognak:~- Valakinek
57 III, 57 | Valami titkos elõérzet súgta, hogy baj van.~Futottam.~-
58 III, 65 | törte össze! Ez a cudar - súgta aztán a nagybácsi fülébe. -
59 III, 66 | elõtte a folyosón.~- Dercs! - súgta Anna szomorúan, midõn kiment. -
60 III, 66 | magadat?~- Éljen a haza - súgta a vitéz.~- Hát a király?~
61 III, 66 | lelkesülten kell fogadni - súgta Laczfy. - A király gyaníthatja,
62 III, 66 | király vagyok? Hidd el - súgta -, nekem is fáj azóta a
63 III, 72 | ember vagyok.~- No, Erzsi! - súgta Ács uram. - Kacsints rá
64 III, 72 | Mihály reszketve.~- Itt van - súgta a szõke úr -, de nem ül
65 III, 87 | belepillantott - talán az ösztöne súgta meg -, s amint végigfutotta,
66 III, 94 | õfelségével, te szemtelen! - súgta oda neki dühösen Koháry.~-
67 III, 102| riki malom kelepelésében, súgta minden fûszál, amelyet megtapostam
68 III, 108| szelíden.~- Ez az, ez az! - súgta Máriának az a sajátszerû
69 III, 127| hunyorított egyet, és halkan súgta:~- Haza vigyem, mi?~- Hozza
70 III, 148| ült a háta mögött, és õ súgta a mondatokat. Csakhogy megjárta
71 III, 148| Jöjj egy kicsit félre - súgta a fülébe.~Dorogi vállat
72 IV, 1 | volt.~- Jól van, meglesz - súgta lágyan, odaadóan.~- Mikor? -
73 IV, 48 | késztheté.~- S mi volt az?~- Azt súgta nekik: cseréljenek önök,
74 IV, 85 | rajtam.~Nyilván az előérzete súgta, hogy nagy veszedelemben
75 IV, 95 | annyit zengtek a poéták, nem súgta meg neki, melyik az õ fia?~
76 IV, 95 | szobába Pali.)~- Ez a fiad - súgta.~Az anya odaszaladt hozzá,
77 IV, 98 | végrehajtó úr, nem lehetne? - súgta azután, engem egy ablakmélyedésbe
78 IV, 105| festve.~- Ez jó gyerek - súgta az öreg apó -, de végtelenül
79 IV, 111| Rozmaring« csapszékbe s fülébe súgta az öreg Pakasnak, jöjjön
80 IV, 132| közel van.” De az ördög súgta a mészárosnak a lacikonyhát,
81 IV, 149| szerelemittasan. Nástya azt súgta neki:~- Gyere el szombaton
82 IV, 150| A gyakornok, fölség - súgta -, az a bizonyos lövés…
|