1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-2584
bold = Main text
Rész, Fejezet grey = Comment text
2501 IV, 132 | a nyakatok. Nézze meg az ember ezeket a veszett állatokat.
2502 IV, 132 | doktor úr, maga okos, tanult ember, könyveken hízott elméjû,
2503 IV, 132 | uramnak: »Betelt a pohár, te ember!« (Kótyiné asszonyom csípõre
2504 IV, 132 | nem valami nagyon derék ember, ami azonban a Fecskét illeti,
2505 IV, 135 | magisztrátusnak. De iszen, nagyeszû ember Krametz Mihály uram!~Egy-két
2506 IV, 137 | Hát nem hallottad, rossz ember? Hiszen már egy éve férjnél
2507 IV, 137 | patikája. Mert ha állat, ember rosszul lesz, megbetegszik
2508 IV, 137 | Nagy kincs ez a növény. Egy ember hál mellette puskával éjszakánként.
2509 IV, 137 | éppen megfordítva hinné az ember.~- Ej, dehogy! A parasztok
2510 IV, 138 | nevû kormánybiztosokkal.~Az ember feje szinte gõzölög tõlük.
2511 IV, 138 | Lassankint beleszokik az ember s mindent ebbõl a szempontból
2512 IV, 139 | maga gyönyörködik bennök az ember. Még az is megbocsátható,
2513 IV, 139 | felõle, hol lakik s miféle ember.~- Az egy különös teremtés -
2514 IV, 141 | elsõ idõkben még tíz-húsz ember kíséri haza az ülésbõl.
2515 IV, 141 | Még egy darabig akad jó ember, de azt már keresni kell.~-
2516 IV, 142 | rakáson. Titokzatos mogorva ember volt, alig érintkezett az
2517 IV, 142 | Majdnem ijesztõ külsejû ember volt, torzonborz hajjal,
2518 IV, 142 | Lovag Podrovszky nem az az ember volt, aki egykönnyen lemondott
2519 IV, 142 | sírdombok rögeit ellepve. Élõ ember még nem látott olyat.~El
2520 IV, 142 | vallott. Sajátszerû egy ember!~- Vigye el az ördög, hanem
2521 IV, 142 | egészségtõl duzzadó vérmes ember egyszer csak ebéd után lefordult
2522 IV, 142 | Gergely, azért becsületes ember ám, aztán úgy tessék fölvenni,
2523 IV, 142 | szembe találkozik vele az ember mindenütt. Hátha csakugyan
2524 IV, 142 | fõnök. Maga egy lelketlen ember, Koricsánszky, akinek természete
2525 IV, 142 | mert a tekintetes úr okos ember, sokat tanult, sokat tud,
2526 IV, 142 | hogy csinos szõke fiatal ember) végighallgatta a sérelmeket,
2527 IV, 142 | áhítattal nézték a hatalmas ember mozdulatait; míg az egyik
2528 IV, 142 | lázba hozta az egész falut. Ember ember hátán tolongott a
2529 IV, 142 | hozta az egész falut. Ember ember hátán tolongott a faluháza
2530 IV, 142 | esküdttel és négy vasvillás ember kíséretében, elviszi a Plutót
2531 IV, 142 | sarkantyúcsizmás hetyke-petyke molnár ember, akkora ezüstgombokkal a
2532 IV, 142 | ez aztán derék, akkurátus ember! - szólt a mezõbíró. - Nézzenek
2533 IV, 143 | hogy valamikor fiatal ember volt Boér Antal is, sõt
2534 IV, 143 | No, de most már felnõtt ember, már a hatodik országgyûlésnek (
2535 IV, 143 | él Kolozsvárott egy öreg ember, bizonyos Boér Antal nevû,
2536 IV, 143 | szakálla van, nagy, hatalmas ember, mint a mesés Toldi, aki
2537 IV, 143 | szakálla, alacsony, zömök ember inkább, csak a szemében
2538 IV, 143 | három van Boérnak. S három ember eszéhez három ember kora
2539 IV, 143 | három ember eszéhez három ember kora illõ, méltányos járandóság.~
2540 IV, 144 | pendeles gyerek pedig már ember. Marci fölment egyszer a
2541 IV, 145 | afféle szegénylegény-forma ember volt, akinek a lelkét sok
2542 IV, 145 | a vesékbe.~Mennyivel más ember volt Abdallah; nemes, nyílt
2543 IV, 145 | szerette, mint ahogy az ember a szeretőjét szokta, vagy
2544 IV, 145 | Megcsaltál a lóval, jó ember. Hisz ez nem a te lovad,
2545 IV, 145 | többé. Ez mégis különös egy ember.~- Nos, jól van, öreg, megálltam.
2546 IV, 146 | még megérjük, hogy boldog ember lesz belõle, aki az örök
2547 IV, 146 | is felült, de a hatodik ember sehogy se akart megérkezni.~
2548 IV, 146 | köhécselve:~- Mondja csak jó ember, maga szállítja az utasokat
2549 IV, 146 | öregapját! - dohogott az együgyû ember, elõkeresgélvén mellényzsebébõl
2550 IV, 146 | járdataposói! Nézze meg az ember! De úgy van az, ha mindenféle
2551 IV, 148 | János szelíd lelkû, csendes ember volt, aki még a légynek
2552 IV, 148 | késünk el? Mert hova siet az ember az õ földi pályáján? A sír
2553 IV, 148 | ilyen a félember! Ha az ember valamit csinál, mindég egészen
2554 IV, 148 | Most már se igazi magyar ember nem vagy, sem igazi német.
2555 IV, 148 | hogy adóintõ cédulát kap az ember, ha az adója nincs még rendben.
2556 IV, 148 | Ha vesztek, esztek. Ilyen ember vagyok én.~De mikor a katonák
2557 IV, 148 | bírt megenni ez a tizenkét ember. Elõször a baromfiféléket
2558 IV, 148 | hogy gyalázatos, rossz ember voltam - rebegte Jarobitsek. -
2559 IV, 149 | szerencséd!~A dászkál, egy ragyás ember, sóhajtozva dünnyögte:~-
2560 IV, 149 | is a városból: nagy vörös ember, posztókabátban.~- Hallod-e,
2561 IV, 151 | legcudarabb betegség. Az ember életunttá lesz, világgyûlölõvé
2562 IV, 151 | hurutot fedezte fel) fiatal ember és még nem gyógyított tífuszt,
2563 IV, 151 | fából kifaragott tömzsi ember tartja kezében az almanachot,
2564 IV, 151 | szivarokat); a sötétben ez az ember a megboldogult Bánffy Béla;
2565 IV, 152 | felelte vigyorogva -, az ember nem mindig célozza oda,
2566 IV, 152 | sohase lesz belõle magyar ember.~Egy délben hazajövök az
2567 IV, 152 | fejét: »Papperlapapp!« Az ember halálra kacaghat rajta.~-
2568 IV, 152 | saját szavát sem hallaná az ember. Csak a kakasok kukorékoltak
2569 IV, 152 | hazamehetnék, ezáltal egy ember meg volna gazdálkodva. S
2570 IV, 152 | õrültté.~Ott künn a két ember összetûzött, jól elagyabugyálták
2571 IV, 152 | Bilinke Mátyás nem az az ember, aki elhagyja a maga vejét.
2572 IV, 152 | megborzadok tõled. Jaj, te csúf ember! Hogy nem mégy a templomba…~-
2573 IV, 152 | tart a Matykó regénye. Okos ember könnyen kitalálhatja a folytatását.~
2574 IV, 152 | fiatalember, nyalka egy ember, s ha asszony volnék…~Kivettem
2575 IV, 152 | kegyed…~- Ah, istenem, az ember annyi minden iránt érdeklõdik.
2576 IV, 152 | Kohn-ügyben. Egy gonosz ember volt ez a Kohn, olyan Kohn,
2577 IV, 152 | õexcellenciájánál.~A hatalmas ember elég nyájasan fogadott,
2578 IV, 152 | se meg nem harapott; az ember mindig effélétõl fél nála.~-
2579 IV, 152 | Morvai János (az a kis púpos ember) odacsapta a többi beiktatandó
2580 IV, 152 | istenem, akármelyikben.~Az ember látja, hogy nappal van,
2581 IV, 152 | történelmi idõt illeti, az ember a Tisza elõtti idõkre tenné,
2582 IV, 152 | mesélne. A szolgabíró jó ember, csupa tisztességbõl a szent
2583 IV, 152 | csupa tisztességbõl a szent ember iránt, türtõzteti magát,
2584 IV, 152 | csak (hogy el nem ájul az ember egy ilyen szituációban!)
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-2584 |