bold = Main text
      Rész, Fejezet                                                    grey = Comment text

51872   1,  12     |                        Veres László, hogy hiszi a nyúl-dolgot, adjatok kezet egymásnak.
51873  IV,  151    |                     nyulacska. Csak a Bercike kis nyula.~Ah igen, visszaemlékszem,
51874  IV,  151    |                  megcsókolta: »Menj isten hírével nyulacskám!« (Õ még most is szerette.)~
51875   1,  35     |                      birtokom nem afféle ráadás a nyulakhoz, nem vadállatok fundusa.
51876   1,  35     |                     fogadjunk harminc zsák eleven nyúlba.~Vágrányi elmosolyodott,
51877   1,  12     |                    barátságosan. Nekem nem kell a nyúlból osztályrész, hanem mindenitek
51878  II,  34     |                        rejtekében, a bozót között nyúlcsalád tanyázott. Két fiatal nyulacska
51879   1,  21     |                         volt behunyva, mint a vén nyúlé. Egy-egy zökkenõnél fölpislantott,
51880   1,  14     |                         bíró. - Ám, ha eszed elég nyúlékony is, barátocskám, a mesemondásokra,
51881   1,  17     |                         be a kapuajtón, valóságos nyúlfejjel s kicsiny, mélyen bennülõ
51882   1,  34     |                         amihez a becsületes ember nyúlhat.~- És az?~- Hogy vegye el
51883  II,  95     |                        Öreg napjainak terhe úgyse nyúlhatik már valami nagyon messzire.~
51884   1,  18     |                            A Girgl kártyáihoz nem nyúlhatott, hát a pöreivel kártyázott.
51885   1,  19     |                          kölesvetésbe.~- Átkozott nyúlja - dörmögött Nagy Józsi. -
51886   1,  12     |                           ér semmit. A könyvekhez nyúljak vigasztalásul, azokban búvárkodjam?
51887  IV,  125    |                       most jön, az nem bolondság. Nyúljatok be a szakajtóba, mindenitek
51888   1,  26     |                           kabátja.~- Így jár, aki nyúlkál! Így jár, így jár! - és
51889   1,  23     |                    topánnal a kezében, melyet egy nyúllábbal fencselt. Formás, takaros
51890   1,  26     |                          mit ettek, milyen volt a nyúlpástétom, a szarvasgomba, hogyan
51891   1,  12     |                        vacsoránkat sütjük.~- Aha, nyúlpecsenye! Hol vettétek?~- A kutya
51892   1,  19     |                           lõjön vele keresztül.~- Nyúlra, medvére már lõttem, de
51893  II,  39     |             szempillanatban vágyol, melyért magad nyúlsz esengve, pedig tudod, hogy
51894  II,  4      |                         ereszteni... No, megállj, nyúlszívû! Csak még egyszer kerülj
51895  IV,  138    |                          legott a jobbik eszükhöz nyúltak ez erélyes föllépés következtében
51896  IV,  151    |                       Pompás jel, úgy gondolom. A nyúltól bizonyosan megszabadultam, -
51897 III,  13     |                        alatt csak olyan dolgokhoz nyúlunk, amik a politikusnak, az
51898   1,  9      |                       volt azt golyóra megtölteni nyúlvadászatra?~- Bocsánat, spectabilis, -
51899   1,  27     |                      mibõl tudtad?~- Három fist a Nyurgán azt jelenti, hogy a méltóságos
51900  II,  24     |                        székérõl, hóna alá fogta a nyusztprémes, bogláros kalpagot és eltávozott
51901   1,  19     |                         abroszt az asztalra: maga nyûtte, beáztatta, szárította,
51902   1,  34     |                          mit ordítasz úgy, mintha nyúznának, hiszen meg nem esz. Te
51903 III,  19     |                        venni - a bõrét is le kell nyúzni.~Lelkesítõleg hatottak ránk
51904  II,  6      |                      felesignek. Inkább le hagyom nyúznyi testemrõl bõrt nagydobnak,
51905 III,  107    |                        csúfot ejt magán, ha ezt a nyúzót, ezt a tirannust nem átallja
51906   1,  2      |                          Trattner-Károlyi naptárt nyúzott el, Béla barátunk két kulacsot
51907  IV,  42     |                      viselt ruháit a generálisnék nyúzzák el? Igaz-e, hogy mikor Milán
51908  IV,  127    |                            Üssétek agyon tehát és nyúzzátok meg. Majd meglássuk, mennyi
51909 III,  1      |                  Garibaldinál nagyobb hõs akár az ó-, akár az új-világ történetében?
51910  II,  49     |                     dőzsölt hét cimborájával, egy ó-castiliai várban és hetvenhárom akó
51911  IV,  72     |                      kapitány úr is téved, mert õ Ó-Liszka mellett állt, és csak akkor
51912  IV,  72     |                           kapitány. - Persze hogy Ó-Liszkánál állottam.~- A szõlõk mellett -
51913   1,  18     |                     szemben a Szitnya hegyével az ó-vár is bearanyozva a déli napsugarakkal.~-
51914  IV,  97     |                      csúszkáltam egy jégtáblán az Ó-Várnál.~- Kivel bizonyíthatod ezt?~-
51915  II,  7      |                         az kopár föld volt, sehol oáz, virág, zöld levél! Mindenütt
51916  IV,  18     |                    elvitte az írást is. Volt nagy óbégatás emiatt otthon, hogy már
51917  IV,  148    |                       béketûrésbõl kifogyni, nagy óbégatással szaladgált a magyarok nyakára,
51918   1,  17     |                   temetõben a Marsán kisasszonyok obeliszkje mellett volt a Kaszperek
51919   1,  14     |                megboldogult uramnak, a méltóságos óbesternek volt.~- És a Szabó Dániel
51920   1,  17     |                    kúriátul a Kaszperek házáig az obgarti úton. Csak néhány vásott
51921   1,  17     |                      emezt mondta. Innen egyenest Obgartra lovagolt, ott a mészárosnál,
51922   1,  17     |                       kocsis a néma Bobrik András Obgartról, mert néma ember kellett
51923   1,  14     |                          skiz következik hódolati objektumnak), vette a kalapját, elment
51924  IV,  138    |                         például kormánybiztossági objektumok. A cserebogarak nem. Vannak
51925   1,  14     |                         ne nevessen, kérem, ez az obligácionális kezdet - vagy a temetõbõl
51926   1,  17(8)  |                           profundissime et debita oboedientia~humillimi et obsequentissimi
51927  IV,  32     |                         meg az új bort, hiszen az óbor sem rossz.«~Kihirdették
51928  II,  5      |                          lopótökkel a legtüzesebb óborból és megitta egy hajtásra
51929   1,  19     |                          család az õsi fészekben, Obrocs várában; az egyik szekrényben
51930  II,  5      |                     mintha az egész világ »camera obscurá«-vá változott volna, hogy
51931 III,  79     |                          fotografírozni. A camera obscurát különben is magával vitte
51932   1,  17(8)  |                          oboedientia~humillimi et obsequentissimi servi~(Loc. sig. civ. Lubl.)      
51933 III,  2      |                        kellett az öreg kiszolgált obsitosnak, csakhogy õreá bízzák. A
51934   1,  13     |                     közléseket:~- Kiadtam neki az obsitot. Fel is út, alá is út. Nem
51935   1,  12     |                         nyájasan kérdi:~- Nem lát Óbuda felõl egy lovas embert?
51936  II,  139    |                         vagy az, hogy ha az ember Óbudára megy, csak zugligeti kocsi
51937  IV,  146    |                         leszálltunk, kifizetve az obulusokat a kocsisnak.~- Hát a többiek? -
51938  IV,  102    |                         uram:~- Hic unus princeps occisus fuit.34 (Itt egy fejedelmet
51939  IV,  4      |                            A Kállay-család primea occupationis familia. (Kállay Bénin most
51940  II,  72     |                      apprehenzió, kenyéririgység, ócsárlás, vevõ-átcsalogatás, veszekedés,
51941  II,  75     |                         nem tisztelõ, kormányokat ócsárló emberek, mint magam. A hatalom
51942  II,  26     |                     sompolygott a juhbõrök lelkes ócsárlója, nem törõdve a rámorduló
51943  II,  6      |                           udvarlóik elõtt annyira ócsárolják, élcelik õket, hogy aztán
51944 III,  68     |                  elmondani, hogy ím a rendõrséget ócsároljátok itt. Mindig olyan veszett
51945   1,  3      |                     tettet, az ellenpártiak pedig ócsárolták, s egy ellenpárti lapban »
51946   1,  13     |                         bámulta, emelgette. Minél ócskább lett a kalap, annál több
51947  IV,  56     |                      fajtájú emberek (modernek és ócskák) csinálják benne a rendet
51948 III,  120    |                        Minden olyan elhagyottnak, ócskának látszik itt, pedig minden
51949  IV,  18     |                            A tavalyi ködmönét, az ócskát, talán hallotta is a tekintetes
51950  II,  22     |                  gyújtogatón egyet, hogy Gergénél ocsmányabb helységben kettõnek is beillett
51951   1,  30     |                        fényes vendéglõ, de milyen ocsmánynak, piszkosnak tûnt most fel,
51952  II,  99     |                      rebegé Edith mintegy álomból ocsúdva.~- Önért, kedves Edith,
51953  II,  5      |                szárazságtól, a sárga foglalványú »ocularisból« pedig kivették az egyik
51954   1,  30     |                      kissé tótos dialektusával ad oculos.~- Ide figyeljetek, nebulók.
51955  II,  99     |                        úgy hívják a kollégiumban: Óda a fátyolhoz.~Edith nem felelt;
51956  IV,  41     |                    szolgálók viháncolása csengett oda-odakünn. Libériás cselédek jöttek
51957   1,  13     |                           harcias szakácsnét, kik oda-odaugrottak, de a Herkules egy széket
51958  IV,  94     |                  Személyes elõadás  50 frt~Fiáker oda-vissza  4 frt~Borravalók, kapupénz
51959  II,  11     |                         mikor felépült, a gyöngéd odaadást elannyira, hogy az idején
51960 III,  148    |                    testvérem nincs, se uram, akit odaadhatnék. Hacsak engem nem akarnak
51961  IV,  8      |                        gondoltam? A vakáció alatt odaadlak hozzá, hátha kitanulnád
51962  IV,  1      |                           meglesz - súgta lágyan, odaadóan.~- Mikor? - lihegtem.~-
51963  IV,  92     |                         vidámsággal.~Milica egyre odaadóbb lett, egyre édesebben nézett
51964   1,  24     |          Visszafordulhatsz már, fráter, elkéstél. Odaadtuk már a leányt másnak.~Endre
51965   1,  35     |                      keresni, akinek gavallérosan odaajándékozhatta.~Tárcájában érezvén ezt
51966  II,  66     |                            nem! bizonyosan inkább odaajándékoznák egész boldogságukat, s nehéz,
51967 III,  2      |                            azt cselekednénk, hogy odaajándékoznók a falu határát egész idáig
51968  IV,  102    |                        miatyánkot, ami még járna, odaajándékozom a falunak, de minden lakos
51969  II,  6      |                          legyen az élete is olyan odaajándékozott, gavallériából odadobott
51970 III,  62     |                  kotta-mellékleteit - hogy azokat odaajándékozzák a stimmelõnek. S az mint
51971 III,  1      |                     dudástól, bocskorostól, képét odaakasztották a palotaterembe palatinusok,
51972   1,  23     |                       zergeláb-nyelû korbács volt odaakasztva. Minden vér a fejembe szállt
51973  II,  127    |                          oda ragyogni? Így fogtok odaállani, hidegen, némán, gondolkozva,
51974 III,  45     |                          úgy uzsonna táján bátran odaállhatunk a szekérrel.~Suska kedvetlenül
51975  IV,  131    |                               Egy nádpálcás hajdú odaállítása a korcsmáros háta mögé,
51976   1,  18     |                     tettem szert, mihelyt elment. Odaállítottam a szénatartóba. Egy vasvillát
51977   1,  9      |                         piciny bánatfelhõcske van odaállítva intendánsnak.~Beszélyírói
51978   1,  10     |                          jutni az istállóba, hogy odaálljon a jászolhoz a hajdani helyére,
51979  IV,  137    |                            S ha követválasztáskor odaállok valahova, ahova akarok,
51980 III,  49     |                      vannak bocsátva.~Azok megint odaállottak az országút két szögletére,
51981 III,  2      |                            ha ti megszólaltok, ha odaálltok az emberek közé igazságot
51982  II,  23     |                        nincs a látogatójegyén, de odaálmodja mindennap, minden éjjel;
51983   1,  9      |                       szemeinek ismerõs, százszor odaálmodott nevet, elöl-hátul ilyenforma
51984   1,  13     |                    bosszúszomjas dühe, mellyel az odábbállott piktort kutatja.~Csak egy
51985 III,  27     |                          nappal a régire. A halál odábbítása ez napról-napra - de mit
51986  II,  60     |                      holnap, holnapután. Mit érne odábbtolni azt, aminek úgyis be kell
51987   1,  14     |                           Mindezeknél fogva én is odabiggyeszthetném címnek: Galamb a kalitkában -
51988  IV,  15     |                         Magyarország térképe - és odabökött az ujjaival. - Ez itt Gödöllõ,
51989   1,  15     |                       megmozdult a szája, már-már odabökte, amint hirtelen eszébe jutott »
51990   1,  12     |                       szabadítani életem árán is. Odaborulok a fejedelem lábaihoz, s
51991 III,  59     |                     alázatos szelídséggel -, hogy odabotlottam megint a »Makkhetesbe«,
51992   1,  23     |                        tartott még ez a temetés… ~Odabotorkáztam önkénytelenül a nevezetes
51993  II,  97     |                     Miklóska lemászik térdemrõl s odabúvik a húga mögé. S míg én bodor
51994  IV,  37     |                     megfenyegette az egeket.~Majd odacammogott a hátsó tengelyhez, és megrántotta
51995   1,  2      |                         állt egy helyen, mint egy odacövekelt karó, melyrõl elszállt a
51996   1,  34     |                     legjobbkor, mert akkoráig már odacsalogatták az anyókát is.~Az aztán
51997  IV,  140    |                elriasztottak a közeli környékről, odacsalva azonban egy impresszáriót,
51998   1,  4      |                            a gyaloghíd oszlopához odacsapódó hab loccsanása zavarta meg…~…
51999   1,  18     |                         beszegezve).~A világosság odacsapódott a túlsó falra, s a meglepetésben
52000 III,  115    |                           még a rövid kivonata is odacsapva velõsen. Azért mondom magyar
52001   1,  26     |                          és se szó, se teketória, odacsattantott egy csókot a professzor
52002   1,  29     |                          is. Az ajtó melletti ágy odacseppent tulajdonosa, a kanonok,
52003  IV,  132    |                   átérteni. Most, mikor már én is odacseppentem a hajdúvárosokba.~De hisz
52004   1,  5      |                     került.~A keletkezett lármára odacsõdültek a fõbb emberek. A vén róka
52005   1,  25     |                     érzelmek között.~Akkorára már odacsörtetett, két rettentõ könyökével
52006  IV,  122    |                     banánfától jobbra.~Mindnyájan odacsörtettek, a fejedelem s a nép csodálva
52007   1,  23     |                  atyafiságosan hátba ütött, aztán odacsoszogott a pohárszékhez és valami
52008 III,  66     |                           volt ott a király, mert odacsukták a lázongó magyar urak, hogy
52009   1,  9      |                           egyszer a tekintetes úr odadiktált, azt a palatinus sem vehette
52010   1,  13     |                  Csekélységek, ostobaságok. Kovik odadob egy-egy közérdekû témát
52011   1,  16     |                        szívecském, hogy akárkinek odadobjalak«, s miután eltelt az egy
52012  IV,  137    |                     plántája ehol van.~S botjával odadöfött egy növénybokorra, mely
52013  II,  6      |                         ezt érti legjobban mégis.~Odadörzsölõdik hetivásárra bejáró galant
52014   1,  12     |                          befestették volna. Néhol odadörzsölõdött a gerendákhoz, s tarka foltokat
52015  II,  22     |                       fölött... Irgalom! Mindjárt odaég! Panna, Panna! Megyek, megyek!~
52016  II,  22     |                        éhen ne haljunk. Mindenünk odaégett. Én, Cseres Gábor, koldulok...~
52017 III,  1      |                     ahelyett, hogy eldobta volna, odaemelte ajkaihoz és megcsókolta.~-
52018  II,  9      |                          ha az embernek szeretõje odaengedi pingáltatni képét, saját
52019 III,  2      |                         és füvekre. Azok legelõbb odaengedték neki a színüket, aztán az
52020 III,  59     |                   Makkhetesbe«, száradjon el, aki odaépítette utamba… s izé… úgy fordult,
52021 III,  83     |                            hogy lutheránus létére odaépítkezik a katolikus templomhoz.)
52022   1,  4      |                        törni a megtisztelthez, de odaérése elé váratlan akadály torlódék:
52023   1,  12     |                           az, ha a szegény embert odaeresztenék, ahol a nagy dolgokat csinálják.~
52024   1,  31     |                      nekünk sietni kell, hogy még odaérjünk a piacra. Te meg, kisleányka,
52025  IV,  63     |                            s noha gyanúperrel élt odaérkezésem oka felett, mégiscsak egypár
52026  II,  12     |                              Mi bajod? - kérdé az odaérkező szarvas.~- Beteg, nyomorult
52027  II,  33     |                       hogy az ezen s ezen a napon odaérkezõ »spiont« elfogja és kenyeren-vizen
52028 III,  56     |                      király.~- Mikor fog ez vajon odaérni, ahová akarjuk? - tûnõdött
52029 III,  44     |                      halasztást (névnapra kellett odaérnünk), kénytelenek voltunk sietni,
52030   1,  18     |                      kezébe kapva egy emelõrudat, odaerõsítette a padláslyukhoz s elkezdett
52031 III,  44     |                        erõs kötél nélkül, mellyel odaerõsítsük a néhai tengely roncsaihoz.~-
52032  II,  53     |                        derék Érdy Dezsõt, s mégis odaerõszakolták a szülei Kamuty Ferenchez.~
52033   1,  20     |                fölkacagott Kozsibrovszky:~- Hopp! Odaértél.~- Mirõl tudod? - riadt
52034 III,  98     |                        Nyolc perc múlva hét, mire odaérünk, már ott lesz okvetlenül.
52035  IV,  142    |                           de a bundám szerencsére odafagyott az út rögeihez úgy, hogy
52036  II,  80     |                       hideg volt a vagonban, hogy odafagytam a kupé oldalához. Ahogy
52037   1,  9      |                         vár õméltóságára. Mielõtt odafektetnék az õsökhöz, még egy szolgájával
52038  II,  1      |                         egyedül; nehány hét múlva odafektették melléje János bácsit is:
52039  II,  39     |                     haldokolt az ágyon...~Boriska odafeküdt mellé, átkulcsolta a nyakát
52040   1,  18     |                          figyelhették azt az utat odafelé, és ha kieresztik, mégis
52041  II,  2      |                      melyet a megdöbbenés szokott odafesteni vastag, összekuszált ecsetével.~
52042  II,  58     |               haranglábánál játszott a porban, és odafestette azon módon a szent lábaihoz -
52043   1,  3      |                           azoktól, kik címerünket odafestették kellõ közepébe. Abba a gyomorba,
52044  II,  55     |                            nem tûri a ráncot, úgy odafeszül tagjaira, mintha öntve lenne;
52045 III,  61     |                       méltatták egy tekintetre, s odafigyeltek egészen a vén tenger szavaira.~-
52046  II,  73     |                          Õ marta ki a férje által odafogadott lakókat, hogy én jöhessek
52047  II,  48     |                    végzõdött a sok dicsõség, hogy odafogta az apja maga mellé zsellér-parasztnak.~
52048  IV,  152    |                          a lovait ezen a helyen s odafordítá a fejét az udvaruk felé,
52049 III,  50     |                         kérdém, vitézi önérzettel odafordulva a lányokhoz.~De azok már
52050   1,  19     |                      akart veszteni gróf Waldeck, odafordulván a szép asszonyhoz:~- Halljuk
52051  IV,  84     |                  megismerte volna-e, ha csakugyan odaforog vala a háza, mert éppen
52052  II,  123    |                           János a nagy tömeg közt odafurakodott ennél a tételnél a szolgabíróhoz,
52053  IV,  127    |                             Uram - szólt a varga, odafurakodva a basához -, most már engem
52054  II,  6      |                         térdein a trónörököst, ki odafutkározik majd a »kapus bácsihoz«
52055   1,  26     |                    odaértem az égõ nádashoz, több odafutó városi emberrel, már akkor
52056  II,  15     |                 elgondoltam, azt végbe is vittem. Odafutottam a vezér elé, egyet intettem
52057   1,  31     |                    asztalhoz ült, az öreg szintén odagurította a karszékét, az õ étvágya
52058 III,  2      |                          egyik, a fekete kõ éppen odagurult a hutás lábaihoz.~Fölvette,
52059   1,  23     |                         lökött rajtam, amitõl úgy odagurultam a dinnyék közé, mint egy
52060 III,  38     |                           Mayer elment is, mintha odagyökereztek volna a lábai.~- Sapristi! -
52061  II,  37     |                        belõle. A sok baromfi mind odagyûl az ajtó elé, s valóságos
52062 III,  56     |                          a »rossz fundamentumnak« odahagyni a régi helyét - talán örökre.~
52063  II,  60     |                           környezetében élvezett. Odahagyta a palota fényes termeit.
52064  II,  86     |                       Gilagó tányérozás közben az odahajigált hatosokat mindig megdézsmálja.~
52065  IV,  15     |                        fecsegõ patakok, amik fölé odahajlik gránitbogyóival a szederinda,
52066  IV,  142    |                          volt, hogy nem átallotta odahajolni pajzánkodva a menyecske
52067  II,  79     |                           lehunyva és szemérmesen odahajolva miss Jane-hoz.~Ezt az egyetlen
52068   1,  10     |                      lapockáit veregette, egészen odahajtá nyakát annak az izmos vállaira.
52069  IV,  62     |                         utcája és házszáma, tehát odahajtattam.~Egy külvárosi ház második
52070   1,  27     |                         oda hallgass…~Mit ért, ha odahallgatott is, ha az esze egyebütt
52071 III,  99     |                      borzolgatja õsz haját, amint odahallik az ambitusra, ha csendes
52072  II,  47     |                           egy Kökényesi József is odahanyatlik, hogy az újságírók irkafirkáján
52073 III,  18     |                        leszedték a vezérürükrõl s odahányták a »kosár« mögé. Még a Gergely
52074   1,  26     |                       mintha vasvillával volnának odahányva. Az öreg úr nyilván elfelejtette
52075  IV,  150    |                    kegyeskedjék ő királyi felsége odahatni, hogy a rájok eső hárommillió
52076   1,  27     |                      megtakarította, kikefélte és odahelyezé a székre, hogy reggel a
52077 III,  1      |                         széles kalapot a fejérõl, odahelyezi azt a lucskos földre s rátérdelvén,
52078 III,  110    |                           az albumot a szobájába, odahíván a két Gilétyt, és eléterjesztvén
52079  II,  23     |                            A papa visszaköszön és odahívja, s ezzel »folyamatba tétetik«
52080   1,  21     |                           a nyíló akácok illatát, odahömpölygette és még jobban megkábította
52081   1,  3      |                    embernek tetszik az a portéka; odahordja a huszonöt garasokat jó
52082  IV,  104    |                            az egész Mátyusföldről odahordták őröltetni a kalácsra valót.
52083   1,  13     |                          egyszer még a cigányt is odahozatta az »Arany Szarvas«-ból a
52084  IV,  85     |                     Fruzinkát, a szellemek rögtön odahozhatták volna, ha parancsolja, de
52085 III,  2      |                      amint egy-egy erõsebb hangot odahozott a szél -, istenem, istenem,
52086   1,  20     |                            Én vagyok az oka, hogy odahoztam a nyakára. Én vagyok a szamár,
52087   1,  31     |                          csak honnan, honnan nem, odahozza az ördög Gilágót a két rajkójával
52088 III,  99     |                         hogy az elsárgult levelei odahullanak õszkor alája, s ott enyésznek
52089 III,  27     |                          pezsgõpoharaktól sokszor odahurcolták a négy fal közé, míg aztán
52090   1,  24     |                        egyszerre; a fiatalemberek odahúzták a székeiket a kisasszonyokhoz
52091   1,  33     |                        Filinek. Orgonavirágzáskor odahúzza a vándorló ösztöne. Vidolyon
52092  IV,  1      |                        ült le! Ahogy a szoknyáját odaigazgatta, ahogy a szép fejét a százados
52093   1,  2      |                          kivált ha a kliens felét odaígérte a prókátornak. Az egész
52094  II,  101    |                    magyarosan, a tetejére rézsunt odaillesztette az ötágú koronát s a korona
52095  II,  7      |                         És ehhez a titulushoz jól odaillik az a sûrû, tisztességes
52096 III,  102    |                        mintha a nevemet kiáltaná.~Odaindulok fejcsóválva.~- No, mi az,
52097   1,  16     |                          ravasz szemhunyorítással odainté a népeket és a Márton hajdút:~-
52098 III,  14     |                          ban, hölgy társaságában.~Odaintettem magamhoz.~Vonakodva és kedvtelenül
52099   1,  2      |                  hivatalos gondolatok közé mindig odaír egy nevet: »M. Alphonsine«.~
52100  II,  5      |                          már bizonyos.~Ezékiel úr odairányozta a csövet s most az egyszer
52101   1,  11     |                          meg:~- Csak tessék kérem odaírni, hogy »kereskedõ«.~A bíró
52102  II,  4      |                      világítani, a sok báli arcra odaíródott az átvirrasztott éj savanyú
52103  II,  65     |                       levélbõl, amit Butykos uram odaírt.~- Mit mondasz ehhez, te
52104   1,  23     |                          kibuggyanó vércsöppekbõl odaírtam: »Legyen átkozott a szerelmetek«.~
52105   1,  12     |                      szavalják el neki a Horatius ódáit, de ha jól hátbaütögetik
52106   1,  33     |                  megnyerték, a legfelsõbb bíróság odaítélte a hatezer holdas Holyánka-pusztát,
52107   1,  5      |                        hogy mint az iskolásgyerek odajárjon vagy leckézni vagy leckéztetni
52108   1,  13     |                       furdalást érzek. Mert ha én odajárnék, akkor a tanulók nem mernének
52109   1,  14     |                         ki hisz? Hiszen az összes odajárókat ösmerjük. Fönt az emeleten
52110   1,  35     |                   toppantál látogatásomra, míg én odajártam a vendégekért.~- Oh persze,
52111  II,  43     |               szabadságában álland bárkinek nevét odajegyezni, illetve ajánlani a jutalomra,
52112  II,  113    |                            egyik pláne malíciából odajegyezte, hogy ez szûzbeszéde lesz
52113 III,  61     |                         hogy ami plánumot egyszer odajegyeztek logaritmusokkal kiszámítva,
52114 III,  12     |                       elsõ dolog fölé, amit írok, odajegyzem: »Üdvözlet Teleki Sándornak.«~
52115  IV,  22     |                        külföldi nyelvekben, midõn odajön a hírlapokat árusító gyerek,
52116 III,  72     |                beleszúrnunk a vasvillát, ha mégis odajönne?~A király összeráncolta
52117 III,  94     |                       való tartózkodását.~De mire odajöttek elfogatására, már üthették
52118 III,  116    |                 deszkajárdákon át kimódolta, hogy odajuthatott, ahol aztán leült a legtetején,
52119   1,  11     |                      szózatokat hoz.~- Hogy lehet odajutni? - kérdé Tereskey.~- Kocsin
52120  II,  97     |                    cirkalom hegye véletlenül ért, odajutott az utolsó óra az évbõl.
52121 III,  39     |                        hova való volt. Most aztán odajutottam, hogy akármilyen apróra
52122 III,  74     |                           ami hitvány papír alá õ odakanyarítja a nevét, az attól a perctõl
52123   1,  23     |                        Máriának, mire az rémülten odakap az éjfekete hajkoszorúhoz
52124   1,  35     |                          lovat és az ostorhegyest odakapcsolta lógósnak a két hátulsó mellé.~-
52125  IV,  148    |                          oda kötözve. A kantárját odakapcsolták a kabátja gombjához s ezzel
52126  IV,  1      |                          a vér sebesen lüktetett, odakaptam izzó homlokomhoz, s eltakartam
52127 III,  99     |                          határszélen fekvõ Litava odakebeleztessék.~De a szomszéd megyének
52128   1,  34     |                         emberi szem nem látja, de odaképzeli.~Nyugtalan érzések fogták
52129 III,  13     |                   asszonyoknak, kiket megszoktunk odaképzelni egy jómódú falusi portára.~
52130   1,  23     |                    suhintani a Prakovszky hadnagy odaképzelt alakja felé, nem tudom én,
52131  IV,  7      |                      összehívatta az úriszéket, s odakérette a megyébõl a »testimonium
52132 III,  55     |                          ékszer, s kinek küldték, odakerültek a szép menyecske férjének
52133 III,  148    |                       hogy a csáklyákat mindenütt odakészítették az eszterhajak alá, s akinek
52134   1,  10     |                         öreg Majgó?~- Persze hogy odakészült, mikor egyszer csak eltûnt
52135   1,  4      |                           mellét büszkén kitárva, odakiálthatta a világnak: »én is itt vagyok!«~
52136  II,  139    |                          hang, amellyel a »gyû«-t odakiáltja, hát az attitüdök, a mozdulatok,
52137   1,  29     |                            Hallgatom, tapsolok, s odakiáltok neki: »Jesztye Polska nye
52138   1,  23     |                    megsajnálta az öreg kovácsot s odakiáltotta neki barátságosan:~- Ne
52139   1,  12     |                           csalom. A saját fejemet odakínálom a tiedért, de a tiedet ki
52140  II,  39     |                         szemekbõl volt ez a meleg odakölcsönözve. Ez egy jégtengert is langyossá
52141  IV,  102    |                     házamat fölépítem.~Dimén uram odaköltözködött aztán végképp Karácsonfalvára,
52142  II,  14     |                   elporladnia? Miért kellett neki odaköltöznie abba az országba, amely
52143  II,  5      |                          nagy ablaka lesz, õ majd odakönyököl az egyikbe és onnan köpködi
52144   1,  3      |                      legyen az a selyemszál, mely odaköti a néphez, ahhoz a szegény
52145   1,  15     |                       vele. Hátha azzal a lánccal odakötik a lábánál fogva az asztalhoz!~
52146 III,  92     |                      észrevétlen gyorsan, ügyesen odakötöttem az ajtóba beerõsített lakat
52147   1,  24     |                           banda, hátul a cimbalom odakötözve a saraglyához, elöl a brúgó,
52148  IV,  38     |                       féltettebb kincseiket, hogy odaküldhessék asszonyaikat, gyermekeiket,
52149  IV,  6      |                           hamis mosolygással várt odakünnt a levélre, melyet Birike
52150 III,  68     |                         Pál kínjaiban is siet még odakúszni a vérpatakban holtnak hitt
52151 III,  28     |                     borzongatta hátamat, szorosan odalapultam a szögletbe, kezemmel az
52152   1,  14     |                      bizonytalan.~Még egy párszor odalátogatott folyton halaványodó reménnyel,
52153   1,  13     |                   komponálja össze a nõi arcokat, odalehel valamit és ez a rálehelés
52154  IV,  1      |                  szülõföldet, hosszú-hosszú ideig odalenni csak azért az élvezetért,
52155  II,  132    |                          neked a mennybõl, melyet odalentrõl nem fognak látni, s melyen
52156 III,  87     |                        Holnap már bátrabb leszek. Odalépek közel hozzá. Akkor okvetlenül
52157  II,  43     |                           és az öreg nagyságos úr odaléptek a katedrához és a beadott
52158   1,  12     |                      örvendezéssel Dobos bácsi, s odalépvén, a két bámészkodó fiú mindenikének
52159   1,  32     |                        ablakoknál, mint egy török odaliszk, és csak este megy ki az
52160  IV,  145    |                        fejtartás, akár egy kevély odaliszké. Hát még a különös színe;
52161   1,  17     |                           török szultán a kedvenc odaliszkjai számára. Az meg ott olyan
52162  IV,  15     |                        kancellár felhõs homlokára odalopódzott most a verõfénybõl egy sugár…
52163 III,  132    |                            meg kellett kísérelnem odalopózni a Németh Albert háta mögé,
52164  II,  132    |                 bejöhessen.~Felkelt, lábujjhegyen odalópozott az ablakhoz és kinyitotta.
52165  II,  58     |                         legkékebb pontocska lenne odalopva a mennyboltról - szebb tájékra.~
52166   1,  15     |                           szólalt meg hirtelen az odalovagló király, aki szerette magát
52167  II,  15     |                     kiabálás, lárma, vivát. Guyon odalovagolt s majdnem belebolondult
52168   1,  12     |                           orrát, kedve lett volna odamarkolni és elfutni. De hogyan tehesse
52169  IV,  7      |                        hittem, hogy ön innét csak odamehet.~Tarczaly elsápadt, és meghajtotta
52170 III,  116    |                           csak azért, hogy másnap odamellékelje a »följebbezéséhez«, ilyenformán:~
52171  IV,  127    |                         számú csapatok felett.~Az odamenekülő szegediek kérelmére Losonczy
52172   1,  35     |                         látni fogjuk egy részüket odamenet.~- Talán néznénk meg elõbb
52173  II,  6      |                        meglepõbb volt tehát a mai odamenetel.~Bevezetésképpen Ilonka
52174  IV,  152    |                         vétek. Ha nem restellném, odamennék a paphoz és kitörültetném
52175  II,  66     |                        istenhez; talán nem akarsz odamenni?~- De apámhoz is, meg anyámhoz
52176  II,  88     |               fáradságodat, sem a költséget, hogy odamentél.~- Örömmel veszem becses
52177  II,  138    |                    ismerõst pillantott volna meg, odamutogatott:~- Ló! Ló! - mekegte, száját
52178 III,  2      |                      hogyne… az õrlõ asszonyok az odanézést is, a visszanézést is. Szóba
52179 III,  2      |                            hogy igazi palóc vagy… odanõttél a röghöz, - akkor hát kiveszem
52180 III,  80     |                     egy-egy húszast sem sajnáltak odanyomni a parancsnokló hajdú markába.~
52181  IV,  111    |                     Gyújtson rá, spektabilis! - s odanyomott markába egy erõs havanna
52182  II,  14     |                         ott? - kérdé Gyuri bácsi, odanyomva a markába egy hórihorgas
52183   1,  28     |                     életükben ökörnyomból isznak, odanyújt egy arany poharat. Ilyen
52184   1,  34     |                      összerakosgatva az iratokat, odanyújtá neki.~- Szép és meglepõ
52185   1,  18     |                     penecilust, s aggódva sietnek odanyújtani egy-egy könnyelmû teremtménynek,
52186  IV,  75     |                           a portáról Kardos uram, odaosont a szomszédból a hórihorgas
52187  IV,  34     |                         összes málnát versenyezve odapaskolják a deszkához.~- Íme az örök
52188 III,  83     |                      letépte a szél, s az egyiket odapaskolta a Veresék pajtájához. De
52189   1,  19     |                            mert a szép kis grófné odapattant hozzá, meghajlott a térdében,
52190  II,  4      |                         nem üti meg zavarában, ha odapillant. - Az a leány egészen megfeledkezett
52191   1,  23     |                         világért sem mertem volna odapillantani, mert éreztem, hogy tekinteteink
52192 III,  52     |                   elsárgult papirosokat húzva ki.~Odapillantottam, s láttam ott följegyezve
52193   1,  23     |                      pattantott el.~Mind a ketten odapillantottunk, hát egy zergeláb-nyelû
52194 III,  112    |                          hónalján keresztül amint odapingálta a kusza öreges betûket gondolkozva:~»
52195  II,  140    |                       gyarló! - minden alkalommal odapislogattam feléjük. Úgy tetszett, hogy
52196   1,  9      |                           is lenne az tréfadolog, odaplántálni egyet a szebbek közül, akinek
52197   1,  32     |                           hallotta… A rózsa tehát odapottyant.~Kinyitotta szemeit és felette
52198 III,  115    |                           Minden lélegzetvételnél odaragad nyelvéhez valami, míg egyszer
52199  II,  17     |                       mint a versírás nyavalyája, odaragasztja az embert a hiúság gumiarabikumával
52200  II,  17     |                     elvette a képet Szicíliától s odaragasztotta kovásszal a mûhely-ajtóra.
52201 III,  79     |                          csak kikapom a jegyemet?~Odaragasztották a képet a jegy egyik oldalára
52202  II,  111    |                       mozdulatlan, ahogy a piktor odarajzolta, hanem túlságosan is gyakran
52203   1,  25     |                      férje hálószobájába, mindent odarakott, amit kedvesnek tartott.~
52204 III,  13     |                    Halavány arcára a szenvedés is odarakta a névjegyeit a ráncok mellé.~-
52205   1,  23     |                        behoztak egy kis asztalt s odarakták a maradék ételt, rétest,
52206 III,  132    |                          egy fõvárosi család akar odarándulni.~- Oda akar rándulni? Minek!
52207 III,  92     |                     Csodálatos.~Délután csakugyan odarándultunk. Kedves kis kastélyban laknak
52208   1,  9      |                           tapogatóztam, egyszerre odarántotta eszemet a lánc másik végére,
52209  II,  97     |                          számára mindazt, amit én odarejtettem.~- Hát egyebet, hát rólunk
52210   1,  22     |                       Halál koma üzen. A legvégén odarepdes a kuvik az ablakhoz. Halál
52211 III,  144    |                           csattogtatva szárnyait, odarepül az ablakpárkányra egy holló
52212 III,  53     |                      között, mikor az egyik óriás odaröpítette a kavicsot a másik óriás
52213  II,  6      |                   miszerint nem bírta felemelni s odarogyott a nagy erõlködésben õ is
52214  II,  39     |                       darab spárgát ragad kezébe, odarohan a gyermekhez s szilaj mohósággal
52215   1,  14     |                     azonnal megváltsam a magamén. Odarohantam a vesztõhely elé s magamra
52216 III,  2      |                    sikoltása a szomszéd szobából. Odarohantunk, hogy tán a kisleánykának
52217 III,  58     |                          négy segéd velem együtt, odarohanunk, megnézzük a pisztolyt,
52218   1,  12     |                          nem látott többé semmit, odaroskadt a Dobos bácsi nyakára aléltan.~
52219   1,  23     |                         szomszédos földekrõl mind odasereglettek a mezei munkások, sõt Babaj,
52220 III,  1      |                         megszûnt sírni s szorosan odasimult a vad ember kebléhez. Tán
52221   1,  29     |                     szabadság. Az idegen kocsisok odasomfordálnak a cselédszoba ablakai alá,
52222  II,  4      |                     megérté a szemintegetéseket s odasompolygott a félreesõ asztalhoz, hol
52223  IV,  1      |                      kastély déli falán, amint az odasütõ nap folyvást azt az ötöt
52224  II,  29     |                        arca, amint a mama valamit odasúg neki.~- Oh, oh!... no, lám...
52225   1,  1      |                       lehajlott õ is a leányhoz s odasúgta:~- Még a síron túl is…~Egyet
52226   1,  27     |                      fölséges korbáccsal pajkosan odasuhintott a Balassa nyaka közé.~No,
52227 III,  1      |                        kis keze aláeresztve, hogy odaszaladhasson s elérhesse az ismerõs öreg
52228  IV,  97     |                       elsimult, amint látta, hogy odaszaladok a kutyához, és egy rúgással
52229 III,  128    |                         haldoklik a trágyadombon.~Odaszaladtam; csakugyan ott feküdt a
52230   1,  31     |                         száll az édes tejre.~- Ha odaszáll, bele is esik az, bátyámuram.~-
52231   1,  29     |                          tudtad ezt, hogy a papot odaszállásoltad), ha úgy áll a dolog, hisz
52232 III,  102    |                   agyagnak…~A szép tót leányok is odaszállingóztak a kendertilók és kartácsoló
52233  II,  23     |                        ábrándok sebes gõzmozdonya odaszállítja a tágas, elegáns irodába,
52234  IV,  23     |                      követünk, mi bizony akkor is odaszállunk, hogy feljöttünk a kiállításra,
52235  II,  7      |                          A sors keze ez! A végzet odaszegõdött Botló Ákoshoz és demonstrálni
52236   1,  21     |                           gyönge széláramban, hát odaszólott Kártyi Pistának:~- Tartsd
52237 III,  1      |                          van. Aki ráborul s fülét odaszorítja közös tápláló anyánk barna
52238   1,  3      |                    szeretem.~És behunyta szemeit, odaszorítván mindkét kezét szíve tájékára.
52239 III,  1      |                          izmos vállain. Egy csomó odaszorul a cifra tüszõ rézcsatja
52240  II,  85     |                      háborús világ után.~Végre is odaszorult az egyszerû nádviskóba,
52241   1,  23     |                           leány- és fiúnevekre, s odaszurkálja neveiket kötõtûvel a hátukra:
52242  IV,  41     |                           Gerely.~- Hogy legalább odataláljak, ha valamikor arra járok.
52243 III,  1      |                          s Bohuskához támolyogva, odatámaszkodik a vállaira.~És Miklósnak
52244  IV,  84     |                      utcán, amint egy ház falának odatámaszkodva a szemben levõ házsorra
52245  II,  26     |                     tudnia kellett volna, hogy az odatámasztott létrán Ilonka játszva eléri,
52246  II,  55     |                        egy kapumélyedésbe lapul s odatámasztva két könyökét a kilincs fölé,
52247  IV,  152    |                 tekintetét, aztán magához intett.~Odatámolyogtam, mire beljebb húzódott a
52248   1,  32     |                         Koleszár Zsuzska valahogy odatántorodott a báró ölébe, a vásott Voják
52249  II,  81     |                           mozdulatlanul, örökösen odatapadó tekintettel nézte prédáját.~
52250   1,  27     |                            Csak a lepkék aludtak, odatapadva kettesével, hármasával a
52251   1,  31     |                         testvérkéje. És õ is hogy odatartja, milyen szépen… Nézzék csak!~
52252 III,  105    |                           Székesfehérvárra, én is odatartottam. Jókai az első osztályon
52253  II,  6      |                        arany buzogánnyal kezében, odatartozni õfelségeik udvarához, nyájas
52254  IV,  127    |                          várba (lehet, hogy éppen odatartozó volt), s elmondotta Majláthnak
52255   1,  23     |                         szórakozott lenni s lopva odatekingetni felém. Szívem izgatottan
52256  II,  26     |                         elõbb mit sem vett észre, odatekint s borzadva látja, hogy a
52257  II,  15     |                       csak siket zuhanást hallat.~Odatekintek nagy sebesen - hát látom,
52258   1,  9      |                        tudom, kérem alásan; amint odatekintettem, egy urat láttam szaladni
52259   1,  23     |                   megzörrent bal felõl a haraszt, odatekintettünk s a szép Prakovszky Sándor
52260  IV,  123    |                        csengettyûhangokra, amidõn odatelepedik mellém egyik képviselõtársam,
52261   1,  27     |                      férfias mellére, és miközben odatemette a könnyes arcát (a Balassa
52262   1,  4      |                       megeredtek, mint a zápor, s odatérdepelt apja ágyához.~- Ki fog nekem
52263   1,  27     |                         Legjobb lesz, ha mindjárt odatesszük.~- Helyes.~Visszamentek
52264   1,  32     |                        élõ és holt fölszereléssel odatestálta annak az érdemes embernek,
52265   1,  29     |                     Inkább kinyitom az ablakot, s odateszem a fülemet a szájához. De
52266   1,  3      |                            Az öreg úr még egyszer odateszi orrához ecetbe mártott zsebkendõjét.
52267 III,  69     |               megtiszteltetést köszönné. A sonkát odateszik eléje. Kár, hogy nincs retrográd
52268   1,  26     |                         fiókját, kivette onnan az odatett iratokat: - Hát ez ugyan
52269 III,  51     |                         egy üres fülkét mutatott, odatették a holttestet, melybõl a
52270 III,  29     |                         Nincs egy garas híja sem; odatettem a lencsésszakajtó alá.~-
52271  II,  24     |                         dõlt s szeme önkéntelenül odatévedett elõdje, Kerecsy Dénes arcképére.~
52272   1,  23     |                          be volt hajporral öntve, odatipegtek Safranyikhoz és a fülébe
52273  II,  11     |                     pisztolycsõ, a vér pedig mind odatódult halvány arcába. Megragadta
52274  IV,  90     |                           a feketekávéjukat, mind odatódultak a csodatörténetet hallani.~*~-
52275  IV,  120    |                          öreg asszonyok mindenüvé odatolakodnak!~Annyira beleképzeltem magam
52276  II,  16     |                         szeme világában, azt mind odatoldta pótléknak a nyelvéhez, s
52277  IV,  152    |                       tizenötöt magának, a többit odatolta Palinak.~- De ez csak kilenc
52278  II,  113    |                    Domándy Gábor.«~A kész választ odatolva a neje elé, kárörvendõ hangon
52279   1,  35     |                         de nem volt illata; aztán odatûzte a keblére.~Így mentek majd
52280  II,  7      |                    lökeményeit«, a kártyaszobában odaül a »megátalkodott tarokk
52281  II,  25     |                 asztaltársa. Ha én jöttem késõbb, odaültem mellé; ha azonban õ késett,
52282   1,  26     |                     kelmét az egyik székrõl, hogy odaültessen.~- Mégis szép tõled, fiacskám,
52283 III,  1      |                    magával hurcolta a sziklákra s odaülteté a legmagasabb csúcsra, az
52284  II,  14     |                       szólasz hozzá?~- Egyszeribe odaültetnék Arany János mellé, ha az
52285  II,  123    |                           is. Mind a két gyereket odaültette a maga ölébe. Hiszen az
52286   1,  11     |                     kávészín kabát fedte.~Az urak odaültették a bakra, hogy igazgassa
52287  II,  42     |                         csöndes bólingatás közben odaütõdik az asztalhoz...~Hop! kiált
52288   1,  27     |                         fehéren, mint a fal -, ha odaütõdöl valamibe és elsül.~Balassa
52289   1,  20     |                         huh! hörgött egyet, aztán odaütött a gordonkás váll-lapockájára,
52290   1,  10     |                         Micsoda dolog ez? - kiált odaugorva Gracza és megragadva a zablát. -
52291 III,  115    |                           az óriás, Barkanyról, s odaugorván, megfogta az ostorhegyes
52292   1,  11     |                          vállát csapdosva.~Sótony odaugratott melléje, de valóban csoda,
52293   1,  26     |                     elhatározza, hogy még egyszer odautazik és megnézi - de apránkint
52294   1,  34     |                 Hitelbanknak Budapestre. Az éjjel odautazom, mert elõre látható, hogy
52295  IV,  41     |                           elnyerése végett rögtön odautaztam, s ha már Kassán vagyok,
52296   1,  11     |                           sárból, s meglyukasztva odavagdosták a deszkákhoz, hozzákiáltván
52297  II,  134    |                       majd az egyik, majd a másik odavágódott.~- Baj van! - kiáltá a hajdú
52298 III,  1      |                           meg akart csókolni, úgy odavágtam a gyomlálástól piszkos kezemet
52299   1,  31     |                  bányamunkások közül sokan voltak odavalók. A bíró és a tizedesek házankint
52300   1,  32     |                      Hanem írjanak az urak valami odavalót a tanulás körébõl. Hiszen
52301  II,  7      |                           ha már olyan jó lesz és odavarrja, méltóztassék õt olyan vastag
52302   1,  29     |                           és úgy néz ki, mint egy odavarrt keskeny paszománt. És illik
52303  II,  6      |                           ezen édes ábrándok közé odavegyült a keserû »memento mori«.~»
52304  IV,  17     |                 megkopogtatja, kiviszi az utcára, odaveregeti a kövezethez, rálehel, suhint
52305  II,  101    |                        parányi szögecskékkel volt odaverve az ezüstlemezre.~Egy-két
52306   1,  13     |                         országot, nehogy a pénzük odavesszen.~Võneki fölrezzent bóbiskolásából
52307   1,  27     |                     Hogyne. Kiszelák is mindenütt odavéste a nevét a sziklára, a gleccserekre.
52308  II,  65     |                      ismét eredménytelenül látják odaveszni a Moloch oltárán - ők mindannyian
52309 III,  148    |                       molnár, kocsis, lovak, mind odavesztek. S ez még éjfél elõtt történt,
52310   1,  27     |                      ujjával. A báró húz belõle s odavet a leánynak egy tízforintos
52311  II,  101    |                          ahogy lejött, azon módon odavetettem a csöngettyûbe, hadd csináltasson
52312 III,  66(29) |                       történetét, ő szokott nekem odavetni néha egy-egy morzsát. Ez
52313   1,  9      |                          hogy a megrezzent leányt odavezesse.~- Nem, nem… a mellékszobában
52314  II,  24     |                      eléje lépett, kezén fogta és odavezeté a vármegye hatalmas urához.~-
52315   1,  24     |                            mindenütt a sztereotip odavezetõ jegenyefákkal, melyek úgy
52316   1,  2      |                        Alphonsine kezénél fogta s odavezette közel az úri társasághoz.~-
52317   1,  29     |                       gondolta magában Zsuzska.~S odavezetvén õt az ágyhoz és a székéhez,
52318  IV,  3      |               tényálladékot megértse.~No de iszen odavigyáznak az elnök, aki alig gyõzi
52319   1,  20     |                         Fölharsant a tuss s végre odavihették nagy diadallal a kerek asztalhoz
52320  IV,  12     |                          ahelyett, hogy a hadakat odavinné, küldött egy pár száz munkást,
52321  II,  123    |                          Legyen nyugodt, jó öreg, odavisszük, ahol még szárazföld van:
52322   1,  24     |                          elõkerült és keresi, hát odavittem hozzá:~- Itt a menyecske;
52323 III,  95     |                        nagy pszichológus, valóban odavoltam.~E pillanatban õfensége
52324   1,  3      |                          álló Marcit kezén fogva, odavonszolá az ablakhoz.~- Jöjjetek
52325  II,  1      |                     megragadta kabátjánál fogva s odavonszolta a halottas ágyhoz.~- Mit
52326  II,  123    |                           az ágy oldalát, egészen odavonta azt és elébb a meleg madarakat
52327  II,  117    |                      érdekelte.~Ábrándjai, vágyai odavonzották Amerika õserdeibe, Szibériába
52328 III,  19     |                          mindenféle ürügyek alatt odázta el a dolgot, elõadta, hogy
52329  II,  36     |                         kerültek ki vagy legalább odáztak el. Mert attól a millió
52330  IV,  83     |                         mert az öreg ma virradóra odébbállott.~Berohantunk a hálószobába.
52331  II,  35     |                         volt a nyöszörgõ hang.~5) Odenheimer vendéglõs, tanú nem értvén
52332  IV,  122    |                   homokban a M’tesa feleségeivel. Odescalchy Gyula herceg udvarolt az
52333   1,  32     |                      valami névtelen (nomina sunt odiosa) valahogyan elfogott egy
52334 III,  14     |                          nem csal, hanem csak úgy õdöng az utcákon. Csoda, hogy
52335  II,  107    |                       lakásváltoztatás.~Szomorúan õdöngnek az udvaron, a törzsökös
52336   1,  33     |             elsompolyodott szó nélkül, szomorúan, õdöngõ léptekkel. Végigment a parkon,
52337 III,  105    |                    válogatós vagyok.~Kétségbeesve õdöngtem ki az ajtón, s a szomszéd
52338   1,  11     |                        Istud vinum habet colorem, odorem et saporem.« Pedig savanykás
52339  IV,  85     |                       leülni.~Szûk, barátságtalan odu volt a professzor úr szobája:
52340  II,  99     |                     George! Vén George! Lódulj ki odudból, itt van a híres woolwichi
52341  II,  127    |                            Vén Franci! Lódulj elõ odúdból, gyere hamar... itt van
52342   1,  11     |                          az addig vissza nem megy odújába, míg valamit ki nem kapar.~-
52343  IV,  68     |                 ácsorogjon a dohányfüstös rendõri odúkban. Ami nem megy, nem megy!~
52344   1,  32     |                     vissza akarok vonulni a saját odúmba.~Dr. Pergen az ujjaival
52345   1,  35     |                       Itthon vagyunk az én falusi odumban.~Karját nyújtotta Wraditznénak
52346  II,  67     |                         már az emberekben, otthon odúmban dörmögõ medve vagyok, aki
52347  IV,  142    |                     gerendán s megvilágítá a szûk odut. A Mili tehén kedélyesen
52348 III,  33     |                        kék szobában« a megunt kis odút, s õ ott ülhetett a dada
52349  II,  106    |                         hát, mert nekem való téma ódzkolódott ki az világesemények ködmönébõl.~
52350  IV,  45     |                       zúgás hangzott a titokzatos öblökbõl és sûrûségekbõl.~- Most
52351   1,  32     |                      belseje felé evezett egy kis öblön át, ahonnan már nem lehetett
52352  IV,  1      |                     szemlátomást tágul, hosszabb, öblösebb. A két hegygerinc kijjebb
52353  IV,  127    |                     szelíd természet bájával telt öbölbõl nyúlik fel merészen az égnek.~
52354   1,  18     |                         úr s többet elõ sem hozta öccsének a házasságot. Annál jobban
52355 III,  54     |                         úrhoz, mikor az egy ízben öccsénél volt, beajánlotta írnoknak
52356  II,  34     |                       apjára, anyjára, kedves kis öccsére és az árnyas erdõre, melyet
52357  II,  30     |                          sem fogadott el tanácsot öccsétõl, mert õtõle jõ: »mit tudna
52358 III,  96     |                          azt szeretnék, hogy az õ öccsük minden szava csupa színbölcsesség
52359   1,  18     |                          megcsalni sem téged, sem öcsédet. Nagyra tartom a szerencsét,
52360 III,  75     |                      veletek szólni. Elhatároztam öcséim, hogy leteszem a tutorságot,
52361   1,  2      |                      hoztam? Ej, dehogy! Mindjárt öcséméknek szántam.~Sásdy nem felelt
52362   1,  12     |                      testamentumot írtad!~- Én az öcsémre bízom - mondá Pista -, õ
52363  II,  17     |                      Szívesen tenném, édes lelkem öcsémuraim; de nem lehet, nem futja
52364  II,  17     |                     terhén:~- Képzeljék csak édes öcsémuraimék, mikor az a gaz Szicília
52365   1,  15     |                    elkezdték a prímást fitymálni; öcsémuramat szidták, de a bátyámuramnak
52366   1,  4      |                     Karczy Péter uram fijához van öcsémuramban szerencsém…~- Bizonyosan
52367  II,  10     |                         Nagy heroizmus volt Fucha öcsénkben.~Hõs volt, csak a játszmát
52368  II,  4      |                         azért nem látta meg Miska öcsénket, hanem úgy beleütõdött,
52369  II,  34     |                   megtalálta a bozótot, hol a kis öcsike a nagy sírásban megint csak
52370   1,  25     |                           Ezer szem szegzõdött az Öcske-dombra, mikor bukkan fel a porfellegben
52371  IV,  32     |                         marad, de ha sûrû fésûvel öcsölnék a rétet, hát egy szál sem