|
Hazánk hegyes vidékein gyakran találhatók mindenféle
nagyságú és alakú kõoszlopok, szikladarabok, melyekrõl a babonás nép különféle
mondákat regél, azokat többnyire rossz emberek átok következtében kõvé vált
alakjainak tartván.
A Nógráddal határos Pribel falu mellett, magas, meredek hegy
tetején egy kõszobrot láthatni. A hegyet sûrû erdõ födi s csupáncsak a szobor
körül elterjedõ gömbölyû tér áll fák- s bokroktól menten, kisebb-nagyobb
szikladarabokkal elárasztva.
A szobor magassága 8-9 láb, a nép kõasszonynak nevezi. A
rajta levõ mélyedések s kiálló szögletek következtében van is némi
hasonlatossága az ember alakjához, azonban a képzelõdésnek is kellene helyet
engednünk, hogy azt egészen hasonlónak mondhassuk. Mögötte áll egy kisebb,
mintegy 3 láb magas négyszögû oszlop, s ezek körül nehány nagyobb s számtalan
apró kõdarab.
Közelebbi megvizsgálás után se lehet bizonyossággal
elhatározni, hogy a természet játéka-e, vagy emberkéz adta jelen alakját. Ha az
utóbbit hinnõk el, úgy a pogány idõk maradványának kellene azt tartanunk, midõn
is aztán vagy valami bálványt, vagy vallási szertartásokra szolgáló oltárkövet
képviselt volna.
Azonban minden adatnak híján lássuk, mit beszél róla a nép.
Régi idõben - úgymond - élt lent a faluban egy gazdag, öreg
pásztor, kinek gazdasága leginkább szép juh- és kecskenyájakban állván, azoknak
õrzését s legeltetését egy szolgálóra szokta volt bízni. Egyszer azonban
észrevéve, hogy kecskéi hazajövet feltûnõ kevés tejet adnak, gyanúja természetesen
azonnal a szolgálóra esett, de nem szólt semmit, hanem másnap titokban követé a
szolgálót s a nyájat, saját szemeivel akarván meggyõzõdni a dolog mibenlétérõl,
s íme, bokor mögé rejtõzve, szörnyûködve látja, hogy a szolgáló egy e célra
magával hozott dézsába megfeji sorban a kecskéket. Felindulásában kirohant a
bokor mögül, s iszonyú szavakkal megátkozta a szolgálót, - mire rettenetes
földrengés támadt s a hûtelen cseléd az egész nyájjal kõvé vált. Ott van
ezredévek óta elszórva és ott álland meredten örökkön örökké... A nagy oszlop a
szolgáló, a kisebb a dézsa, a többi kövek pedig a kecskék és juhok kõvé vált
alakjai. Így meséli a nép, meg akarván némileg fejteni ama csodálatos alakú
kõdarabok keletkezését.
|