FÜGGELÉK

I. ANEKDOTÁK

1874

1. EGY FRANCIA NÕ KURTA LEVELE

Egy fiatal francia nõ távollevõ férjének ilyen levelet írt:

»Írok neked, mert nincs dolgom; s befejezem levelemet, mert semmi írnivalóm nincs.«

2. A SAPKA ÁRA

Két utcagyerek találkozik.

- Nini, de szép sapkád van!

- Meghiszem azt.

- Mi volt az ára?

- Az árát nem tudom, mert a kereskedõ nem volt a boltban, mikor kiválasztottam.

3. TANÁR ÉS TANÍTVÁNY

Egy elbizakodott fiatalember búcsúzott tanárjától s hálálkodva mondá neki:

- Valóban önnek köszönhetem mindazt, amit tudok.

- Oh, kérem... - felelt az vissza udvariasan - szót sem érdemel az ilyen csekélység.

4. EGY KIS FÉLREÉRTÉS

A kötelezõ polgári házasság egyik új hazájában egy némileg koros hölgy belép a polgármesterhez.

- Itt léphetni kötelezõ polgári házasságra?

- Igen.

- Kérem tehát engemet azonnal megesketni.

- Hol a võlegény?

- A võlegény? Bocsánatot kérek, azt hiszem, azt kapnom kell itten, miután nekem nincs, s a polgári házasság kötelezõ.

5. MEGADTA NEKI

Egy falusi ember bejött a városba az ügyvédhez panaszát elõadni. Midõn azt körülményesen elmondta volna, kérdezte tõle az ügyvéd, hogy történt-e minden valósággal?

- Igenis kérem alássan - volt a felelet -, úgy gondolom, jobb lesz az igazat megmondani, mert a hazugságokat úgyis teins uraimék adják hozzá.

6. AZ ISTENKE OLTALMA

A tanítás alatt borzasztó mennydörgés és villámlás volt odakint. A kisleányok az iskolában hangosan kezdtek félelembõl sírni. A tanító az Istenke oltalmával vigasztalta õket s mondá nekik, hogy a sírás helyett inkább imádkozzanak; s egyszerre feláll egy kisleányka s zokogva imádkozik: »Aki ételt, italt adott, annak neve legyen áldott! Ámen!«

7. IV. FRIGYES VILMOS POROSZ KIRÁLY ISKOLALÁTOGATÁSA

IV. Frigyes Vilmos porosz király nagy gyermekbarát volt s nagyon szeretett az iskolákba járni s gyermekeket maga egzaminálni.

Egyszer Riga szigeten volt egy falusi iskolában és vizsgálta a gyermekeket a természetrajzból. Mutatott egy ásványt s kérdé: - Melyik országba tartozik ez? A gyermekek kiáltották: az ásványországba! - És a madár, mely ott repül? - Az állatországba! - De ezen rózsa itt? - A növényországba! - volt az egyhangú válasz. - No most, gyermekek, melyik országba tartozom én? - kérdé a nemes fejedelem, kezét mellére tevén. - Általános csend. A falusi mester ezen kategóriát elfelejtette megmagyarázni. Végre felemelte egy kisgyermek ujját s mondá: - Én tudom! - No, hát melyik országba tartozom én? - Te tartozol a mennyországba, - volt a kisgyermek felelete.

8. AZ ERKÉLY ÉS A HIPOTÉKA

Két fiú megy az iskolába. Károly azt mondja Gyulának:

- Te, Gyula, édesatyám most egy erkélyt fog építtetni házunkra; akkor az szebb lesz, mint a tiétek.

- Oh, mi szinte kapunk valami újat a mi házunkra - felelé Gyula -, és szinte valami nagyon szépet, csak nem tudom, mi az; tegnap hallottam a papát beszélni a mamával, s azt mondá, hogy hipotékát vesz házunkra.

9. BITTÓ ISTVÁN LÁTOGATÁSA DEÁK FERENCNÉL

Bittó, midõn a múlt napokban a miniszteri keresésben fáradozott, látogatást tett Deák Ferencnél. Az »öregúr« így fogadá:

- Nem tehetek róla, énhozzám hiába jössz!

Bittó meghökken.

Deák mosolyogva folytatá:

- Én nem vállalhatok tárcát.

10. MÉG EGY DEÁK FERENC-ADOMA

Az új miniszterelnök tudvalevõleg igen kis termetû ember. Jelenleg újra felmelegítik tehát azt a tréfás adomát, amit Deák Ferenc mondott rá egy ízben:

- Láttam már én sok olyan embert, mint ez a Bittó Pista, de nem ingyen.

Tudniillik azokat, kiket Deák látott, pénzért mutogatták.

11. ÉLCES SZAKÁCSNÕ

Egy nagyváradi halpiacon van egy halkereskedõ, ki mindig azzal dicsekszik, hogy nála csak friss halak kaphatók. Újabban egy szakácsnõ lépett a kereskedõhöz, kezébe vett egy halat s megszagolta azt.

- Mit szagolja azt a halat? - kérdé dühösen a halárus.

- Csak azt kérdeztem a haltól: mi újság a Tiszában? - felelt a szakácsné - s a hal azt felelte, hogy nem tudja, mert már három hete van távol hazulról.

12. BISMARCK HERCEG LÁNYA

A »Germania« írja, hogy a nagy államférfi hajadon leánya, ki rendkívüli szépség, ezideig - habár nagyon elõkelõ állású kérõi voltak, grófok, hercegek, sõt egy fõherceg is --makacsul senkit sem akar kezével megajándékozni; hanem napról napra komorabb lesz. Magának Bismarcknak is feltûnt e dolog s egy ízben kérdést intézett hozzá:

- Édes leányom, nagyon csodálkozom, hogy elõkelõ kérõidet sorba elutasítod. Valld meg, ugye valami titkos szerelem epeszt? Szólj, kedvesem, s legyen szerelmed tárgya bármily alacsony rangú s bármi szegény, nekem elég pénzem és hatalmam van azt oly magaslatra emelni, mely õt hozzád hasonlóvá teszi.

- Igen, atyám, én egy alhadnagyot szeretek.

A herceg rögtön magához hívatta a hadnagyot, ki meg is jelent a nagy hatalmú úr elõtt.

- Uram - szólt a herceg -, ön, tudom, nem is gyanítja azt, hogy valaha lányom kezét elérhesse.

- Nem, kegyelmes úr.

- És lássa, azt mégis eléri. Én tudom, ha lányom önt szereti, ön méltó is arra a szerelemre, s legrövidebb idõ alatt olyan magas rangon fog ön állni, mint a birodalom bármely hercege.

- Köszönöm, nem fogadom el; én katolikus vagyok, s sohasem venném el a katolikus családok üldözõjének gyermekét.

Bismarck herceg lánya, mint a nevezett lap írja, el van határozva: szerelme kedveért a katolikus vallást is felvenni...

...És ez elég szép beszély-tárgy.

13. GYERMEKJÁTÉKOK

Több hét-nyolcéves gyermek, kiknek szülei a divatos pénzüzéri csalókhoz tartoznak, játékot akartak rendezni. A legidõsbik, egy csinos leány, azt ajánlotta, hogy »bankházasdit« játsszanak. E célból kiosztotta a szerepeket, s az egyik kisfiúnak azt mondá:

- Te mostan megszököl a kis pénztáraddal, azalatt én ékszereimet tõkésítem. Te pedig - mondá a másiknak -, te vagy az üzlettárs, és golyót lõsz ostoba fejed elé.

Mindegyik gyermek számára talált foglalkozást, csak a legfiatalabbikról feledkezett meg. Végre ez bátorságot vett magának és kérdezé:

- Nos, hát én mit csináljak?

- Te - mondá megvetõleg -, te sokkal ostobább vagy, semhogy velünk játszhatnál... De mégis! Te részvényes léssz!

14. PALÓC ÉSZJÁRÁS

Egy szegény asszonyt 5 ft bírságra büntetett meg nemrégiben egyik Nógrád megyei szolgabíró. A szolgabíró maga is sajnálta az asszonyt, de a törvény értelmében nem tehetvén egyebet, felszólította, hogy apelláljon magasabb bíróságra; mire a kártvallott asszony következõleg válaszolt:

- Isten mentsen meg, tekintetes uram, nagyobb bíróságtól! Már én csak inkább megnyugszom a bírságban, mert mindig annak a hallója voltam a régiektõl, hogy - megkövetem alássan - a kis kutya kisebbet harap.

15. DEÁK-ADOMA

A zsugoriságról közmondásos Zsedényi Ede képviselõ, mielõtt e napokban az emsi fürdõbe indult, meglátogatta régi barátját, Deák Ferencet a Városligetben, mégpedig, mivel gyanítá, hogy a háznál nõk is vannak, frakkban.

- Igazán örülök, hogy egy ilyen régi ismerõssel annyi idõ után találkozom - szólt a haza bölcse.

- Bizony, Feri bátyám, mi már régen ismerjük egymást... - bizonyítgatá Zsedényi.

- Nem téged értelek, barátom - mond Deák mosolyogva -, hanem frakkodat, melyet ezelõtt 30 évvel mutattál be az udvarnál.

16. EGY FINÁNC: NEM FINÁNC, - KÉT FINÁNC: EGY FINÁNC

Egy úri ember lakására beállít egy szál pénzügyõr, hogy õ kutatni akar, mert csempészett magyar dohány szaga ütötte meg az orrát. Erre a meglepett férfiú, ki a pénzügyi törvényekkel meglehetõsen ismerõs volt, s így tudván azt, hogy a törvényes vizsgálat csak két pénzügyõr által - vagy ha egy pénzügyõr van, hatósági kiküldött segédlete mellett - eszközölhetõ, tréfás hangon így tiltakozott:

- Egy finánc: nem finánc, - két finánc: egy finánc!

Mire az illetéktelen egzekutor látva, hogy emberére talált: szó nélkül távozott oly végbõl, hogy a motozási küldetésnek egy másik társ szövetkezésével jogerõt szerezzen.

Úgy, de azalatt a delikvens eltette láb alól a tiltott honi növénycsomagokat, s a fürkészõ, törvényessé vált küldöttség eredménytelenül távozott.

17. HOGY TÖRTÉNT?

Egy víg férfitársaság utazott a d[éli] vasút új vonalán egy csinos nõvel, kinek ajakán kacérosan büszkélkedett egy kis fekete tapasz. A mozdony éles fittye figyelmeztetõen hangzék, hogy az alagutak egyikéhez érkeztek. Amint azon áthaladtak, azt vették észre, hogy szép delnõjök ajakiról a tapasz eltûnt, s most a vele átellenben ülõ úrén volt látható.

Vajon miként történhetett ez?

18. ROTHSCHILD ÉS A FIATAL MÛVÉSZ

A Rothschild-család egyik tagja díszes album-emlékkönyvet készíttetett magának, s azt egy fiatal mûvésznek adta át azon kérelemmel, hogy azt valami rajzzal díszítse vagy legalább egypár emléksort írjon bele. A mûvész az utóbbit választá. Emléksorai ezek voltak: »Kérem Rothschild urat, kölcsönözzön nekem 10.000 livrét s feledjen el engem.«

Erre Rothschild következõképp válaszolt: »Ön sokkal szeretetre méltóbb, mintsem elfeledhetném, és sokkal tehetségesebb, mintsem ne volna bûn alkalmat nyújtanom a henyélésre.«

19. AZ IDÕK ROSSZ JELE

Lónyai grófnak születésnapja alkalmából 76 képviselõ saját arcképeikkel ellátott albumot fog ajándékozni.