|
Nemrég Budapesten voltam. Sokszor összejöttem Szana
Tamással, s sokat beszélgettünk természetesen az irodalomról. Mert ami
fiatalembernek az imádottja, az a fiatalabb íróknak az irodalom.
Be sok édes éjszakát virrasztottam már át annak a csodálatos
istenasszonynak a bájain merengve, akinek igénytelen udvarlója vagyok koporsóm
zártáig.
Ezer érdekes apróság jön elé ilyen beszélgetés alkalmával.
Unalmas, émelyítõ volna ez másoknak, nekünk ellenben mennyei csemege.
Önök, kedves kisasszonyok és mamák (a mamákat azért teszem
hátrább, mert azokból már sohasem lehetnek kisasszonyok, míg a kisasszonyokból
még lehetnek mamák), akik e sorokat olvasni fogják, hiszen, megértenek engem!
Gondoljanak önök egy fényes bálra, s az ezután következõ
napra. Milyen élvezet még egyszer megbeszélni mindent, ami tegnap történt;
egyik ezt látta meg, másik amazt. Egy kis leszakított csipke, egy tönkretett
ruhaderék, egy meglesett titkos kézszorítás és ezer meg ezer apró dolog, mind
eseménnyé válik megaranyozva a keret által, amelyben történt.
Nekünk is végtelenül érdekes minden apróság, ami az irodalmi
világban esik. Milyen a Bartók új darabja? Mennyi ideig írta? Törült-e rajta
valamit a drámabíráló bizottság? Hát az Asbóth János új excentrikus lajbiját ki
látta már? Kaas Ivor elveszi a Lónyay-lányt. Denique a Kávéforrás kompánia
egyszerre ugrik bele a házasság szent kötelékébe: Dóczynak is most lesz az
esküvõje Mayer Ilonával.
Ehhez hasonló tárgyak bilincselik le az ember figyelmét.
Szana többi közt bosszankodva említette, hogy volt egy pompás beszélytárgya,
elmondta egy fiatal írónak, hogy dolgozza föl, de az egészen elrontotta.
- No, nekem
annyi tárgyam van, amennyit akarok. Akár szakajtószámra gondoljam ki. Egy pláne
fölséges, de nem akarom megírni, mert majdnem igazán megtörtént: hanem elmondom
önnek, adja oda valamelyik emberünknek: vagy Lauka Gusztávnak, vagy Balázs
Sándornak.
- Nagyon
lekötelez vele.
- Hallgassa
hát meg. Én persze csak vázlatszerûen mondom el. Az az író dolga, mit
bír belõle csinálni.
- Figyelek, uram...
|