|
- Le kell írni
egy vidéki újság kiadóhivatalát.
A szűk
szobácskában egy írnok ül, aki a hirdetések fölvételével foglalkozik.
Az írnokot
sovány, kiaszott embernek kell festeni, körülbelül olyannak, mint Greguss.
A hirdetések
vékonyan csurognak. Szidja a szatócsokat, amiért nem bírnak amerikai magaslatra
jutni és nem igyekeznek a Csipetke című lap egetverő hasábjain
kelendőséget szerezni avult portékáiknak.
Az írnok úr már
négy napja piszkálja a fogát anélkül, hogy valaki rányitná a berozsdásodott
ajtót.
S íme egy ködös
hétfői napon kopogás hallik.
Egy magas
hosszú úriember lép be.
- Mivel
szolgálhatok, uram? - kérdé az írnok udvariasan.
- Engedje
meg, hogy leülhessek - mondja a jött. - Nagyon nagy az én búbánatom.
- Oh,
kérem.
Az idegen
úriember kivette keszkenõjét, s így szólt:
- Engedje meg, hogy könnyezzek...
- Méltóztassék!
- Hirdetni jöttem - mondja zokogásba törve ki. - Szegény
kutyám! Szegény jó Cukri kutyám! Istenem uram, õ elveszett! Itthagyott engem!
Az én Cukrim! Az én jó Cukrim. No, megállja Cukri!
- Tehát a kutyát kívánja ön hirdettetni! Hányszor?
- Oh, uram, milyen kutya volt az! Háromszor tessék a lapba
betenni. A becsületes megtalálónak, aki a kutyát ide visszahozza, tíz forint
jutalmat tûzök ki.
- Nagyon helyesen, uram! Tehát tíz forint. Hogy nézett ki a
tiszteletreméltó eb?
- Oh, az valami gyönyörû volt! Ha látta volna, uram!
- Csak az általános ismertetõ jeleire vagyok kíváncsi.
Milyen volt a szõre?
- Liliomfehér.
- Hát a származása?
- Nemes, uram; bulldog volt.
- Eszerint végeztünk. Csak még a háromszori hirdetés ára van
hátra. Az összesen 10 forint. Egyszeri hirdetést 3 frt 33 1/2 krajcárjával
számítva.
Az idegen kivette tárcáját, kifizette a tíz forintot, s még
egyszer lelkére kötvén az írnoknak a Cukri-t, eltávozott.
Másnap reggel megjelent az elsõ hirdetés, s íme már délben
egy parasztember lépett be a kiadóhivatalba egy fehérszõrû kutyát vezetve
kötélen.
- Ehun ni - mondja a belépõ paraszt. - Itt hozom az
elveszett jószágot, amit az újság hirdet. Megtaláltam. Hol vehetem föl érte a
tíz forintot?
Az írnok gondolkozni látszott kissé. Keresztülsétált
egy-kétszer a szobán, aztán így szólott.
- Hallja kend! Ma kedd van, jól jegyezze meg kend. Ezt a
kutyát nem lehet elõbb megtalálni csütörtöknél. Értette kend?
Az atyafi nem értette, hanem azért visszacammogott s a
kutyát csütörtökön hozta, mikor már a harmadszori hirdetés is letelt.
Az írnok szó nélkül kifizette neki a tíz forintot.
- Most pedig még egy szavam van kendhez. Ezt a kutyát vigye
most vissza gazdájának, lakik itt és itt, azután lopja el megint. A megtalálási
jutalmon kívül 20 percentet kap a hirdetési díjak után is.
*
Eddig a történet, mondám Szanának, abból fúrhat-faraghat az
író tetszés szerint. Annyi bizonyos, hogy pompás tárgy. Egy Bret Harte tollára
való. - Hogyisne! Egy kutya, mely egyedüli jövedelmét képezi egy hirdetési
üzletnek. Kolosszális humor, uram!
Szanának is igen megtetszett a tárgy, s találkozván úgy egy
hét múlva Balázs Sándorral, különös kedvezményképpen elmondta neki, hogy írja
meg humoros novellának.
Balázs Sándor majd kiugrott bõrébõl örömében.
De Szana nemsokára Lauka Gusztival is találkozott. Annak is
elmondta. Guszti bátyánk is kapott rajta.
*
Megint elmúlt néhány hét. Az irodalom két legrestebb embere
közül persze, hogy az egyik sem dolgozta még föl a tárgyat, midõn a múlt
napokban ismét a fõvárosba készültem.
Szana éppen ez idõ tájban találkozik valahol Lauka
Gusztival.
- Szervusz, Guszti! Beszéltél már M-th Kálmánnal? Itt van
Pesten.
- Az aztán nagy hiba, pajtás! Skrupulusaim vannak Félek,
Tamás, hogy te kifecseged elõtte, azt a mi jó novellatárgyunkat.
|