A VÁRMEGYE RÓKÁJA

ELBESZÉLÉS

1877

I. BEVEZETÉS

Régi történet már ez. Egészen más idõk jártak, más emberek uralkodtak. Élõ ember már alig emlékszik arra a boldog korra, mikor egy váltógaras volt a bor iccéje, mikor az volt a legjelesebb szónok, ki a legnagyobb bunkós bottal jött a megyegyûlésre, a legtekintélyesebb férfiú, kinek legkülönb tajtpipa lógott a szájában, s az tartatott a legszabadelvûbb hazafinak, aki legszebben fütyölte a Rákóczi-nótát.

Prókátorok nem nyúzták a világot; legfeljebb az volt a honoráriumok, hogy a katolikus kliens ebédre invitálta meg ügyvédjét, a lutheránus azt mondta: Köszönöm barátom uram, legyünk per tu; - míg a kálvinista egyszerûen azon biztatással rótta le perköltségeit: »aztán hallja az úr, ha valami akar lenni a restóráción, csak nekem szóljon.« Finánc nem szaglált a magyar ember dohányzacskójában, végrehajtó nem garázdálkodott tízgarasos meghívásokkal; régi szolgabírák csak akkor hítták magukhoz a nemes embert, ha ebédet adtak.

Minden másképp volt. Az ország összes évi irodalmát meg lehetett olvasni nyolc garason a »Kassai kalendáriom«-ból, már t. i. aki olyan bolond volt, hogy nemcsak megvette, hanem tetejében még el is olvasta.

A vármegye hatalmasabb volt, mint az ország. A két kopott fejû oroszlán a megyeház homlokzatán olyan méltósággal bámult le erre a komisz Európára, mintha azon tûnõdne, ugyan hány világrészt egyék meg früstökre…

Minden hirdette a megye hatalmát. A hajdú tarsolyára hímzett N. V. betûktõl kezdve egész a székváros közepén emelkedõ palotáig, melynek födelérõl varjúsereg károg rémletesen, mintha fölolvasást tartana abbeli észleleteirõl, hogy a legszebb, legmagasabb ház mindenütt a börtön; annak van legtöbb lakója.

A börtön deres és mogyorófa-bot jelvényei alatt összpontosult a társadalom fönnállásának logikája. Nem az emberek kedveért van a mogyorófa-pálca, hanem megfordítva, hogy a szolgabírónak nemes hevében legyen kin kitölteni mérgét. Ez volt az uralkodó vélemény, minélfogva külön büntetõ kódex volt minden egyes szolgabíró, ki ha unalmában rádiktáltatott az emberfiára olvasatlan huszonötöt, pipogya újságírók ki nem kürtölhették a lapokban. Elõször, mert nem is voltak lapok, de másodszor, ha lettek volna is, úgysem olvasta volna senki, aztán meg harmadszor… statárium neki, az akasztófáravalónak, ha a vármegye dolgába merné magát ártani.

Könyv, tudomány nem háborgatta álmainkat. Tudtunk mi mindent: nem volt már a világon semmi megtanulni valónk. Mert vagy arról beszél a bolondos ánglus ezer megírt könyvében, ami úgyis benne van a »Corpus Juris«-ban, és akkor fölösleges, vagy arról beszél, ami nincs benne, és akkor ostobaság. Tertium non datur. Ha pedig tudományos ember produkálásáról van szó - ott van Széchenyi Pista! Azzal tessék diskurálni. Gondolkozik az mindnyájunk helyett.

A haladás szót kiküszöbölte a »vis inertiae« a nemzet szótárából. Ismeretlen pogány mondat volt. Inkább nekitámaszkodunk az ellenkezõnek. Még a »Hármas Kis Tükör« bölcs összecsinálója is ilyeneket írt ékes karmenekben:

»N… vármegyében kell járni nagy sáron.«

Még én is úgy tanultam valaha. A tiszteletre méltó sár, melybe belefúlnak a haszontalan új eszmék, beleolvadt címerünkbe. Úgy néztük, mint megannyi aranyat. Jó volt az nekünk! Nem kell közlekedési út; mi az istennyilának? Magunk csak kivontatjuk magunkat parasztforsponttal a szomszéd faluig, hol egy valamirevaló tarokk-kompánia csak összetákolódik; idegen vármegyébõl való ember meg hadd búsuljon rajta, mint jöjjön ide, ha - nem lehet.

Legalább nem akad ránk a német ebben az átkozott sárban.

És az igaz, hogy a német nem is akadt ránk, hanem ahelyett ide talált egy németnél is nagyobb hatalom, a »Liberalizmus«.

Az is úgy jött ide, hogy elõbb megtanult röpülni.

…Világot borító szárnyait összecsapta fölöttünk, lehelete összevegyült a haza levegõjével, melyet ki magába szívott. Elkezdett beszélni mint a mákonyivó, soha nem hallott bolond, ábrándos eszmezagyvalékról, egyenlõségrõl, testvériségrõl. Fojtott lett a levegõ, hogy elkezdett tõle köhögni a fél ország, mintha tüdõvészben lenne.

Új tüdõ kellett az új levegõhöz! Az ország kivedleni indult régi bõrébõl, nem várva be, míg erõvel lehámozza róla az idõ.

A megyeháza most is ott állott ugyan, hol elõbb, a zsinóros hajdú most is oly begyesen lépkedett elõtte, mint hajdan, a szolgabíró dohányzacskójának sallangja csak oly gavallérosan verdeste tekintetes lábszárait, mint régente, a feneketlen sár is ott lotyogott az utakon, a deres szintén megmaradt kevélykedni a vármegyeház udvarán, s a fõjegyzõi kalamárisban is ott álmodott a tintába száradt toll azokról a gyûlésekrõl, miken mindig azt határozták, hogy majd határozni fognak; - de a bolondos korszak ezek háta mögött új erkölcsöt teremtett, s mint mikor a földbe ültetett krumpli föltolja magát a rohadásba átment õsanyagból, az emberek kezdtek meg nem férni egymással.

Az volt kifogása egyiknek a másik ellen, hogy nem liberális.

Liberalizmus!

Tudta is azt még akkor valaki, mi az! Aki tudta, az is elfelejthette. Hiszen olyan régen volt már, mikor a »Libertas« föliratú zászlókat csókolta a hazai levegõ. Az a torony is csak düledék már, amelyiken lobogtak!

Csak úgy derengett még akkor ez az eszme, mint a nyugtalanul alvók elõtt a hajnal epedve várt szürkülete.

Aztán bajos dolog volt azt olvasni is, elhinni is mind, ami annak a bûbájos tündérasszonynak homlokára volt írva, kit »Egyenlõségnek« hívnak.

Ha akadtak udvarlói, bezzeg akadtak ócsárlói is.

És ezek az ócsárlók is kemény, szenvedélyes emberek voltak, kiket a megszokottság odaláncolt a mozdulatlan röghöz, melyrõl meg voltak gyõzõdve, hogy arany.

…Küzdeni a fél világ ellen lovagiasságból, becsületbõl, könnyelmûségbõl, királyné szép szemének fölszárított könnycseppjeért, királynak kimondott kevély szaváért, annak van értelme, de az egyenlõségért, testvériségért harcolni, perorálni, az õrült eszeveszettség…

Így gondolkoztak a közönyösek, kiket a szép istenasszonyok meg nem szúrt ragyogó szempillantásával; de hát azok hogy gondolkoztak még, akik gyûlölték fényes homlokát…

»A világ vége közelít: a százados logikát halomra készülnek dönteni az új emberek!«

»Avagy logika az, ha midõn meglátja az ember maga mellett a meztelen koldust, õ is meztelenre vetkõzzék, hogy legyen egyenlõség, - vagy öleljen szívére minden földönfutót, odavarrva azt saját gallérjához osztályos atyafinak, hogy legyen testvériség.«

»Meg kell a fölfordulni akaró világot állítani. Hogy mert megmozdulni a semmirekellõ anélkül, hogy engedelmet kért volna rá akár a fenséges palatinustól, akár a tekintetes karok- és rendektõl.«

Sokan voltak, kik így gondolkoztak; elõször morogni, késõbb küzdeni kezdve az új emberek ellen, akik folyton szaporodtak s nem kicsinyeltek semmi fegyvert. A nyers katona csak örül a diadalnak, a szellemharcos szomjúhozik utána.

Nem kell megmosolyogni e harcot azért, hogy sok tréfás, nevetséges és kevés hõsies elem van benne: nagy és szent volt az, mint akármelyik.

Harci kürt nem lelkesítette, megdördült ágyú nem ösztökélte, kibontott zászló nem vezette, omló vérpatak bele nem bõszíté az ütközetbe ama jó táblabírákat, kikre elõszeretettel fogtuk rá, hogy csak »toasztirozni« tudtak: hanem egy néma gondolat, mit akkor kimondani sem tudtak, csak csírájában hordtak szívök alatt, egy gondolat, mit az ösztön érlelt meg elõbb s csak azután jegyezett el az észnek, gondolat, melyet nem ültetett, nem vetett senki, támadt, kikelt magától, mint az õsrengetegek virág-serege. Azokat ki ültette? ki parancsolta meg az õserdõnek, hogy egy idõben soha nem látott színû, soha nem szagolt illatú virágokat hozzon…

…A virágok az anyaföld gondolatai - de hát a mi gondolataink kinek a virágai?…

A vármegye körirata sorba járta az ötvenegyet… A fehér és vörös tollasok döntõ ütközetre készültek egymás ellen.

II. MIKOR A VÉN PRÓKÁTOR SZERELMES

És lõn, hogy az öreg Fogtõy Márton, aki legszájasabb prókátora volt a vármegyének s leghasznavehetõbb ócska ágyúja a pecsovicsoknak, mikor legjobban számítottak eszére, tudományára, szónoki tehetségére, egyszerre csak kezdett megbolondulni.

Hüm! Csak gyarló teremtés az ember mégis! A reális, egzakt irányból belemegy a regényességbe, mint valami törvényszéki írnok. Addig replikázik, allegál, egzekvál, licitál, likvidál, míg a legszendébb kliens úgy lefõzi két szép szem tüzes kacsintásával, hogy egyszerre elfelejt Corpus Jurist, telekkönyvi pátenst, kúriai döntvényt s nekimegy per analogiam a szent házasság bolondos aktusának, mely legföljebb annyiban bírhat érdekkel józan prókátor elõtt, amennyiben leendõ válópöröknek szokásos alapját képezi.

Nem tudni bizonyosan, az ember gondolkozó tehetsége szünetel-e akkor, az agyveleje zavarodik össze, vagy járványos betegség talán, mely néha öregeknél is jelentkezik, midõn egyszerre csak üresnek kezdi találni az »aktákkal« fölhalmozott »kancelláriát«, mely pedig olyan szûknek látszott azelõtt, hogy az amice Lupcsek »adjunktus« sem fért bele, hanem odakint volt köteles hálni a konyhában, Örzsi szolgáló kizárólagos terrénumán, amiért annak persze esze ágába sem jutott »birtokháborítási pört« kezdeni amice Lupcsek ellen; de míg üres, sivár, kietlenné lesz a kancellária, mint valami tudós feje, azalatt a szív megtelik holmi hóbortos, ábrándos vágyakkal, amik félig idea, félig semmi, félig hidegborzongatás, félig szívdobogás, félig eszeveszettség; a nagy, zsíros pörök aktáinak nyomatékos sorai között a legokosabb argumentumnál egyet fordul vele a világ, szétfoszlik betû, jog, tudomány, argumentum s egy szép barna lányarc mosolyog le mindenünnen. Az engedelmes »kalamus« kifordult a bágyadt kézbõl, a kopott perrendtartásban össze-vissza kuszálódnak a §-ok, semmire sem bír ráakadni, a végrehajtási kérvényt tévedésbõl rózsaszín papirosra írja, a pör stádiumai helyett a holdat jár nézegetni és morog, zúgolódik minduntalan, mintha azon bosszankodnék, miért nem marasztalhatja el az egész világot makacsságban?

Ez az elsõ stádiuma a szerelemnek, mitõl a prókátor annyira reszket, hogy nem meri azt magának bevallani, hanem más okát adja nyugtalanságának: komisz politikai idõjárás… a liberálisok ütik a vasat… a keményfejû Nagy Pál szörnyen terjeszkedik… szûkmarkúak a kliensek, rosszul állapítanak a bírák… Az ördögnek legyen jó kedve!

Most jön a második stádium.

Ez már sokkal erõsebb.

Elmulasztja a perfölvételt, szakadnak nyakába a makacssági végzések, mint a zápor. Nem törõdik velök. A harmadfokú bíróság kedvezõ ítéletét igazi angol közönnyel fogadja, sokkal inkább törõdvén azzal, ki van-e kefélve a búzavirágszín rókatorkos, jól van-e megkötve az új rojtos nyakkendõ? Az adjunktustól megkérdi; van-e valami becsületes olvasmánya, mire az készségesen kikeres egy-egy rongyos könyvet a Justinián novelláiról, mit a principális fitymálva dob el: neki a »Himfy szerelmei« kellenek, vagy az »Aurora«, neki oda ne hozza se »Virozsil«‑t, se »Mackeldey«-t, mert nyomban lehúz öt bankó forintot a havi fizetésébõl: ami már azért is nehéz matematikai mûvelet lett volna, mert a domine Lupcsek havi fizetése csak négy bankó forint volt.

Ebbõl aztán domine Lupcsek is megtudja, hogy a principális szerelmes, amit pedig amice Lupcsek tud, aki Fogtõy fiskális szerint semmit sem tud, azt már valóságos szégyen volna Fogtõy fiskálisnak nem tudni.

Tehát a fiskális úr a második stádiumban rájön, hogy az az ici-pici gyermeklány maradandó nyomokat hagyott szívében s bizony ha véletlenül még »res nullius« volna, nem lenne bolondság idehozni az élet »felzetéül«… hiszen a prókátor is ember… Az õ szíve sem egészen kõ… azt is »szignálja« az Ámor nyila, az õ világában is helyet foglalhatnak a szelídebb emberi örömök, legalább »sub clausula«.

Ekkor tehát legelõbb is fölveszi elméjében a »tényálladékot«: az ici-pici gyermeklány egyetlen gyermek, az apja szorgalmatos hentesmester, de nemes ember, egy kis gazdasága is van, amit a leánya fog örökölni; ami meg másrészrõl õt magát (t.i. a fiskális urat) illeti, még mindig ér valamit ötven éve dacára is; van egy pár ezer forintocskája, csinos klientélája és egetrontó politikai nimbusza. A két vagyonka összetéve meglehetõs »fundust« képezne a jövõ számára, - minélfogva elhatározta megtenni a kellõ lépéseket.

Egy egész processzus ez is, - de nagyon furcsa processzus.

Az ember itt is megírja az »alázatos kérelmet«, csakhogy magát kéri benne elmarasztaltatni a bájos »alperes« által, dobogó szívvel lesi a »választ«, s minél udvariasabban szerkeszti meg rá a »viszonválaszt«, a goromba »tagadtatik« szó elõ sem fordul benne, az alperest a világ kincséért sem cáfolja meg sehol, sõt inkább beismeri minden állítását s ígér mennyet, földet. Egyszóval ez egy egészen megfordított pör, melyet minden áron el kell veszteni. Az embernek egészen ki kell vetkõznie természetébõl, nyájasnak, elõzékenynek, odaadónak, kell lenni, ami pedig nagy megerõltetés egy prókátortól.

Ha nincs valami nagyon infámis »ellenirat«, gyorsan következik utána a »végirat«, melyben kitûzetik az esküvõ napja, az indulási, megérkezési program s egyéb bolondság.

Csakhogy ez nem ment olyan könnyen.

III. EGY KURTANEMES EMBER

Kalap uram, a leány apja, makacs fejû ember volt s azt tartotta, hogy minden nemes ember olyan úr a maga portáján, mint akár a fenséges nádorispán.

Házának külsejérõl látszott már lelkének belseje. A homlokzaton egy hajadon fejû szent állott a mélyedésben: már a kõfaragó is úgy fundálta ki, hogy süvegtelen fõvel álljon ott õkegyelme tiszteletére s mintegy respektusból az alatta olvasható sorok iránt:

»Ezt a házat építette Nemes Kalap István uram - saját erdejébõl hozott fából Anno 1805.«

Ezzel aztán meg volt mondva, kicsoda lakik odabent! Egy ember, aki kevély önmagára. Egy vótuma a tekintetes vármegyének, aki meg van ahhoz szokva, hogy a vicispán is hízelegve beszéljen vele. De mit egy vótum!… Ahova Kalap uram áll, ott van az egész vidéki kurtanemesség! Sógor, keresztkoma, hetedízigleni atyafi, meg aki azzá akar lenni Erzsike révén. Pedig ki ne akarna? Egyetlen leány és szép leány. És még milyen szép! Nem azon szépségek egyike, kiken szívesen pihen meg szemünk ma a Váci-utca aszfaltján, kiken mûvészet, fényes hazugság mindaz, mi a szemnek tetszetõs, kiknek csinos külsejéhez a kémikustól kezdve a hajmûvészig mindenféle mesterember hozzájárul a maga tudományával. Erzsikén valóság volt minden, az a hullámzó fekete haj, a karminpiros ajk, az elevenségtõl csattanó arc, a fehér fogsor és az a természetes naiv vidorság, melyet nem mérgezett meg a szalonok fonnyasztó pacsuli szaga, hanem épen, frissen tartott meg az ártatlanság üde költészete.

Egy estefelé kint a tornác-ajtóban pipázott Kalap uram; megnézte a felhõket jobbról, azután megnézte balról, egyet ásított, megfordult és megnézte a felhõket háta mögött. Ezekbõl megelégedett ábrázattal konstatálta, hogy holnap szép idõ lesz, hely határozathozatalhoz oly nagy füstgomolyt fújt ki öreg tajt-pipájából pontnak, hogy az akár maga is beillett volna felhõnek valami apró német monarcha birodalmába.

Tekintete lomhán kalandozott szerteszét. A távoli hegyeken, hol nemsokára ki fognak gyúlni a pásztortüzek, a hullámzó búzavetéseken, miket rejtélyes suttogással ringat az esti szél, úgy, hogy futni látszanak elõtte; majd az országúton, honnan távolról hallatszó kolomp s óriás porgomoly gulyanyáj érkeztét jelenti. A portömegbõl egy lovas alakja bontakozik ki, mindig közelebb; fekete erdélyi mokány ló hátán fiatal úri ember ül, szürke, végig gombos lovaglónadrágban, kék kun-dolmányban, fején pörge kalap, fehér tollal.

- Jó estét, bátya! - köszön az idegen, betyáros kalapját megemelintve. - Micsoda falu ez?

- Karikás.

- Messze van-e még a város?

- Vagy öt pipányira - mondá kedvetlenül Kalap uram.

(Még akkor így számították a mérföldeket. Amennyi idõ alatt egy pipa dohányt szítt ki a magyar utas ember, az egy hazai mérföld volt; nem ugyan valami pontos számítás, hanem elég egyszerû: legalább nem kellettek hozzá mérföldmutató táblák. Ha emlékezetem nem csal, a jó Dugonics András még könyveinek fejezeteit is akképp osztotta föl, hogy »elsõ pipa dohány«, »második pipa dohány« stb. Nem tudni, azért-e, hogy ilyen címekkel vesztegesse meg a publikum közönyösségét, vagy hogy kigúnyolja velök az önzsírjában fuldokló nemzetet, mely a nyomtatott papirost csak »pipagyújtónak« tudta használni.)

A lovas gondolkozni látszott:

- Talán sok lenne mégis…

Kalap uram nem felelt.

…A lovamnak - egészíté ki magyarázólag - ugyan hol kaphatnék itt a faluban éji szállást?

- Mindenütt! - szólt Kalap uram kurtán, s egyik lábával hátulról belökte a kaput, mely csikorogva tárult szét.

- Mert hosszú utat tettem ám… folytatá az idegen.

Kalap uram nem volt kíváncsi.

- Az ötödik vármegyébõl jövök.

- Hüm! - mondá Kalap uram - a bizony meglehet, - hanem azért nem kérdezte, honnan jön.

- Bátyámuram ugyancsak kevés szavú ember - vélekedék az utas.

Az öreg csak a fejével bólintott egyet, hogy az bizony úgy van. Nem bolond a száját koptatni. Elég nagy strapáció a nemes embernek már az a galiba is, hogy gondolkozni kell, mint valami zsidó spekulánsnak! Még beszéljen is? Minek! Arra való a paraszt, hogy a szája mozgásából is megértse.

Az ifjú leszállt lováról, melyet elvezetvén az udvaron tökmagot ropogtató cseléd, a gazda elõre bocsájtá vendégét, kinek ünnepélyes elfogadására négy darab szelindek ugrott ki a pitvarból. Fogvicsorgatásukból látszott, hogy felette hajlandók egy kis élénk eszmecserére az idegennel, vékony lovagostorát kutyába sem véve; ellenzéki állapotjukról azonban egyszerre leszállítá Kalap uram rájuk szögzett mérges pillantása, melytõl meghunyászkodva sompolyodtak el: a nemes ember szemhunyorítását még az oktalan állatok is respektálni tartoznak!

- Csiba te, ejnye te… zsörtölõdött Erzsike a pitvar belsejébõl, de amint meglátta a fiatal jövevényt, egyszerre torkán akadt a szó, elpirult, s villámgyorsan helyrerántogatta magán a konyhai kormányzatban félrecsúszott öltönydarabokat.

- Jó estét, szép húgom, kell-e vendég?

- Hozta isten, - köszönt Erzsike - szívesen látjuk.

Azzal kinyitotta a szíjon járó konyhaajtót, mely az elsõ szobába nyílott.

- Tessék, mint otthon.

Az utas belépett. Tiszta, nemesemberes szoba volt, ó divatú bõrös székekkel, üveges, otromba almáriummal, közepén széles asztallal, köröskörül különféle ládákkal, kofferekkel, mikre csodálatos pelikánmadarak voltak kifestve vagy kiverve szögekkel. Az ajtó mögött egy szög volt fölverve, azon lógott a fegyvertár: egy ócska tarisznya, melyre õz van kistikkelve zöld selyemmel, - nem ugyan valami megszólamlásig híven, hanem a vadász-fantáziához kiindulási pontnak elég jól, a tarisznya belsejébõl gyilkos puskaport s járulékait tartalmazó pléhcsövek kandikálnak ki; amennyiben tudniillik el nem takarja õket a lelógó családi puska, mellyel veszett kutyákra szokott Kalap uram lövöldözni, - de csak a szobából az ablakon át, nehogy úri személyét veszedelemnek tegye ki; azonban ezen óvatossága dacára is, rendesen nagyobb veszedelemben forog õ maga, mint a csõ elõtt ácsorgó kártékony állatok, kiknek humánus célbóli kiirtására nem átall az Alvinczy leszármazású instrumentumhoz nyúlni. Békés egyetértésben a leírt ócska szerszámmal ugyancsak kizárólag fegyvertárt képezõ kampós szögrõl függ egy rozsdás buzogány, mely valaha Mathias Kalap kezében villogott, mint a szóbeli hagyomány beszéli, hogy mint a hógomoly, minél tovább gurítják, annál nagyobbra növekedjék, úgyhogy mai napság Kalap Mátyás uram olyan nagy vitézzé fejlõdött maradékai emlékében, hogy Kinizsi Pált is maga mögött hagyja. A falat megyei fõispánok képei díszíték, bajusztalan, copfos alakok, tizenötsornyi címmel a kép alján: az ajtó fölött pedig ott pompázott a családi címer, egy fára kapaszkodó kecske, kék mezõben ezen aláírással: »Insignis nobilis familiae Kalap.«

Erzsike letörülgette kis kötényével a port az egyik bõrös székrõl.

- Tessék leülni nálunk.

- Köszönöm, nem fáradtam el.

- Szokásmondás, - nyájaskodék Erzsike - dehogynem fáradt el, dehogy… látszik, nagy utat tett…

- Két napja vagyok nyeregben, de hát hozzászokik az ember ilyenkor, restóráció idején.

Kalap uram, ki eddig szótlanul pipázott, egyszerre hümmögni kezdett, szemei felragyogtak s tekintete érdeklõdve fordult az idegen felé, majd szerte-kalandozott a szobában, míg végre megpihenni látszott egy, a tornyos ágy fejéhez támasztott jószágon: arcán szokatlan lágyság és érzékeny öröm tükrözõdött, mint minõ az anyáé, midõn csecsemõje mosolyát lesi, vagy az uzsorásé, ha aranyai fölött mereng. Neki még drágább az a jószág, fiatalsága kísérõje, büszkeségének osztályrésze, a - fokos. Három éve pihen már szegény! Eszi a rozsda. Be sok fejet is bevert valaha! Hej, csak egyet ne vert volna be soha!…

Széles, becsületes homloka úgy elborul e gondolatra. Milyen sötét felhõ lehet az, mely a vidámság derûjét egyszerre átfesti feketére! ahol a fény háta mögött nyomban ott van az árny!

Kergessük azt a rémes árnyat…

A nemesember számára azért teremtette a pipát a gondviselés, hogy tûnõ füstjével elszedegesse bánatát, ha az vendégképpen lelkére nehezült.

Kalap uram is szippantott egy nagyot s megkönnyebbült lélekkel vette föl a restóráció eszmemenetének gombolyagát, melyrõl a következõ cérnát gombolyítá le:

- Ejnye no… hát lesz valami?

- Meghiszem, most lesz csak az igazi.

Az öreg elégedetten bólintgatott fejével, míg a vendég futólagos pillantást vetett a nemesi címerre, s hanyagul odaszólt:

- Látom, kegyelmed is vótum.

- Azt magam is látom - felel az öreg kurtán és sértõdve. - Az-e kegyelmed is?

- Nemes Karczy Miklós a nevem de Halaskeõ. Az apámé Péter.

Az öreg hátratántorodott e névre. A pipa kiesett szájából és ezer darabra tört szét. Remegett egész testében, mint a nyárfalevél.

- Az az átkozott kólika - hebegé és leült egy székre a kályha mellé, honnan a világért sem mert volna fölnézni az ifjúra, ki résztvevõ arccal sétált föl s alá a szobában, míg a megnyílt ajtón Erzsike nem lépett be egy kancsó borral, mintegy elöljáró beszédképpen a késõbb nyilvánuló vendégszeretethez, melynek elõjelei lassankint mutatkozni kezdtek a konyhából behalló malacsivításban, haldokló csirke szárnycsattogtatásában s több effélében.

Erzsike ki volt pirulva a konyhatûztõl; kis fehér gazdasszonyi köténykéje, felbomlott frizurája úgy illett a csintalannak, hogy ki sem mondhatom. Aztán az a kellem, mellyel a kancsót az asztalra tette, s mosolygó szemeivel fölkeresvén az idegent, inte neki, hogy igyék. És ez mind olyan édes csalafintaság volt, miben egy csöpp kacérságot sem födözhetne föl még asszonyi kritika sem, ha volna.

Az ifjú megbûvölve nézte a kellemes jelenséget és lesüté szemeit.

Egy férfi, ki lesüti fejét egy gyermek elõtt! Mit jelent az? Azt, hogy még nem volt szerelmes soha.

Egyik sem szólt a másikhoz. A leány már-már csevegésre nyitá piros, duzzadt ajkait, de a másiknak némasága mintha olló lett volna, mely egyszerre elmetszi elõtörõ gondolatait. Nem jutott eszébe egyetlen mondás sem, hogy vele a hozott bort megkínálhatná, amint illik. Megszégyenülten iramodott ki a konyhába, és ott aztán egész este az járt eszében, hogy ezt vagy amazt kellett volna mondania. Megannyi sok szép mondóka jutott most eszébe, mért éppen akkor egy sem?

És ez nagyon veszedelmes interpelláció a szívhez, amelyre kénytelen »tudomásul venni« a feleletet.

IV. A VÁRMEGYE DOLGA

Kalap uram mintegy félájulásban ült a széken. Mert hát nem tréfadolog ám a kólika, ha beveszi magát az ember belsejébe, nem kíméli az a nemesembert sem. De azért, ha elájultnak látszott is, jól látott mindent. Mióta megboldogult anyjukat (8 éve már) kivitték az örök nyugalom helyére, azóta komor kedélye dacára, õ annak a leánynak mindene: nemcsak apja, hanem anyja, szeretõ édesanyja is. A szeretet megfinomítja a legdurvább érzékeket is. Észrevette azt az ékesen szóló némaságot, mely a két fiatalra nehezült, midõn elõször álltak szemközt - egy harmadik kisegítõ társalgása nélkül. Az anyjuk is bizonyosan észrevette volna, ha élne, de mivel már nem él, tehát õ vette észre helyette.

Föllélegzett. Egy eszmét kapott ki abból a némaságból, olyan eszmét, melyért föláldozná egész vagyonát, leányát, mindenét; egy eszmét, mely egyszerre legurítani készül azt a nagy követ boldogsága sírjáról, mit a lelkiismeret hengerített oda, hogy ne legyen alóla föltámadás soha többé. Hátha »lehetne«!… A világ úgysem tudja, s az ég »elfelejtené«! Annak a fekete hollónak, mely szüntelenül feje fölött kóvályog, betömné vele a száját. Egy lefaragott »kvitt« lenne az irtózatos rovás, melynek mély rovátkái az õ lelkébe vannak bemetszve a megbánás éles késével. Oh, mint sajog az élõ rovás, ha a megemlékezés keresztülhúzza rajta száraz, éles körmû ujjait, hogy megszámlálja!…

Tétovázva hordta körül tekintetét, mint a lábadozó beteg. A remény odanyújtotta neki segítségül karját s õ kapva kapott utána.

- Rosszul lettem… elszédült a fejem… nem tudom én magam sem. A kapadohány ártott meg… nem szívom többé! Ejnye no… hogy visszatérjünk, ahol elhagytuk… Hát… hát az igazán derék… hogy Karczy Péter uram fijához van öcsémuramban szerencsém…

- Bizonyosan ösmerte szegény megboldogultat?

Kalap uram önkéntelenül megrázkódott:

- Ösmertem hát… hogyne ösmertem volna. Azaz, hogy mégsem ösmertem, de bezzeg hírbõl annál jobban, szép ember volt annak idejében. Sohasem láttam olyan szép embert! Kár, hogy nem ösmertem személyesen…

- Pedig itt lakott a vármegyében.

- Tudom, hogyne tudnám. Eltûnt szegény egyszerre. Nem is tudom, mi baja történt? A gyermekét is itt hagyta sokáig, mígnem oszt’ elvitték, ha jól hallottam, valamelyik tót vármegyébe valami rokonukhoz. - Ugye, hogy tudom?

- Jobb azt nem emlegetni, - sóhajtott a fiú elborult homlokkal.

- Magam is azt tartom. Hagyjuk pihenni a halottakat.

Az ifjú megrezzent… Ha ez gyanít valamit abból, ami az õ szívét, lelkét nyomja?…

Merõn odanézett az öregember szeme közé. Az elsápadt az ifjú fürkészõ tekintetétõl, lehajtá dúlt arcát, s mintha valamit keresne, befordult a szögletbe.

- Ha nem lesz megsértve, - annyival is inkább, mert szegény apámat is ösmerte - egészen úgy találom, hogy illõ lenne megtudnom úri nevét annak, kihez a vakeset és a jószerencse vendégnek szállásolt.

- Nemes Kalap István vagyok de Kalapfalva.

Most az ifjú tántorodott hátra.

- Teremtõ isten!… - kiáltá rémülten.

- Oh, ez nehéz nap, én istenem, uram! Nagyon, nagyon nehéz nap - rebegé félhalkkal az öreg, mintha imádkoznék.

A vékony faggyúgyertya szomorúan pislogott az asztalon. Hamvát senki sem koppantotta le. Félhomály volt.

Az öregember összetette kezeit.

»Adj erõt, adj bátorságot, én uram. Hiszen te a bûnösök istene is vagy. Ha tudsz büntetni irtóztatóan, ha terhet, bilincset raksz a lélekre, mutasd meg, hogy le is tudod venni. Vedd le az én terhemet, eleget megbûnhõdtem érte. Tedd meg azt, ha isten vagy! Akkor elhiszem hatalmadat!«

…És e pillanatban egyszerre földet rázó mennydörgés reszkettette meg az ablaktáblákat, mintha mondta volna: itt vagyok, hallom, amit kérsz… Az ablakon szilaj szél süvített be és eloltá a gyertyát: majd nyomban szakadó záporesõ kezdett zuhogni odakint.

Kalap uram kikiáltott a konyhába Erzsikére, hogy hozzon világot.

Az a világ-e, vagy talán Erzsike belépte - nem tudni bizonyosan - egyszerre eloszlatá az elõbbi elég homályos jelenet benyomásait.

Miklósnak alkalma volt megjegyezni, hogy mindjárt szebben égne az a gyertya, ha a mostani gyertyatartó maradna benn. (Most t. i. Erzsike tartotta a gyertyát.)

Mi volt természetesebb, mint hogy erre a megjegyzésre a szép gyertyatartó zavarában egyszerre kiejté a gyertyát a padozatra, minek következtében megint csak eloltódott.

Ezen aztán lehetetlen volt nem kacagni az apának is, Miklósnak is. A bohó gyermeken, aki menten kiszaladt, s aki most már nem mert bejönni egész este.

Az a kölcsönös kacagás egy tárgy fölött egészen közel hozta õket ismét egymáshoz. A kancsót is észrevették, s ha már ott áll - ne álljon hiába! Koccintottak.

»Agyrém volt, - gondolta magában Kalap - nem tud semmit, nyugton alhatom.«

»Nevetség, - tûnõdék az ifjú - ha õ volna, hát akkor eo ipso nem lehetne õ… Talán távoli atyafia, ki nem is sejti.«

- Ejnye no, hát mégis mint vetõdött ide, öcsémuram? - töré meg a csöndet a házigazda.

- A szél hozott ide, meg a vármegye dolga.

- A szél? Hát persze, hogy a szél. Nem csoda, hisz a sást is töve felé hajlítja. Téged is ide hajtott a fészkedbe, a törzsökös megyédbe. Megengeded, hogy tézzelek. Nemes emberek vagyunk. Igen, a törzsökös megyédbe. Okosan tetted, hogy eljöttél. Ejnye no… A vicispánságra már van egy emberem, kinek szavamat adtam, - hanem a többi hivatalból válogathatsz kedvedre. Mi akarsz lenni?

- Én csak olyan fejsze-féle, ki arra jó, hogy elhasítsák vele a fát, ha nem akar eldõlni magától. Tedd ide, tedd oda ember vagyok, akinek parancsolnak.

- Kicsoda?

- A grófom!

- Miféle grófod?

- Ispán vagyok az Illárdy szeniorátusban.

- Gróf Illárdyaknál? Hát a ti vidékteken is bírnak?

- Bírnak azok mindenütt, otthon vannak azok mind az ötvenkét vármegyében.

- Az úr pokolban is úr; hehehe, - nem igaz, öcsém?

- Körülbelül.

- Ejnye no… értem már, hogyne érteném, - valamelyik grófod akar követ lenni, s téged elõre küldtek útegyengetõnek. Itt a kezem, veletek szavazok a te kedvedért. Koccintsunk.

A két pohár újra összeütõdött. Kalap uram egészen ellágyult a szája ízéhez mért diskurzustól. Madarat lehetett volna vele fogatni.

- A’ bizony lehet, hogy az öreg gróf, vagy a veje, hanem bizonyosan nem tudni - szólt Miklós; - a zászlókat csak holnap kapom. Az öreg gróf még egy levelet várt, mielõtt a nevet rájok nyomatta volna. Annak a levélnek elindulásom után egy nappal kellett megérkeznie; tehát egy nap múlva kapom meg a zászlókat.

- Csak egyebekben ne legyen hiány; a zászló és név mellékes dolog. Hanem azért veletek tartok, ha már megmondtam. Itt van becsületes parolám.

S azzal választ sem várva, odacsapott kérges tenyerével a Miklós markába, s mintegy megnyugtatásul hozzátevé:

- Az öreg Kalap szava olyan, mint a szentírás, vagy még annál is bizonyosabb, olyan, mint a »kontraktus«.

A fiatalember ajkai körül szomorú mosoly jelent meg.

- Meg vagyok gyõzõdve róla, hogy azért kár volt hirtelenkedni azzal a parolával. Hátha megbánja?…

- Bánja a ló… Amit mondtam, az meg van mondva. De hát miért is bánnám meg? Nekem ugyan teljesen mindegy, akár Péter, akár Pál. Egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz.

Miklós nagyot húzott az elõtte álló kancsóból. Tüzes nedv volt. Egészen belement arcába. Olyan piros lett, mint a vér. Vagy talán nem is a bortól lett olyan piros, hanem attól az érzelemtõl, mely odabent melegítette.

- Nagy idõket élünk, bátyám. - Nagy dolgok forrnak a szívek belsejében.

- Forrhatnak miattam, meg gõzölhetnek akár ítéletnapig - veté oda félvállról az öreg. Mi közöm nekem az emberek belsejéhez? én csak a sertések belsejéhez értek.

- De hát az ország dolga?

- Ej no, van nekem valami közöm az országhoz? Nekem se ingem, se gallérom. Annyit se törõdöm vele, mint akár ezzel az összetört pipámmal. Mit érdekel az engem, micsoda utakon jár, vagy miféle emberekkel végezteti a maga igazságszolgáltatását - teszem azt - a békésmegyei ember. Nem bánom én, öcsém, ha a falu kolompját küldik is el a diétára; - már mint õk.

- De hát a vármegye dolga?

- Az már más. Már abba én is beleszólok, s ha az atyafiságot a szárnyam alá veszem, szeretném látni, nem-e az én akaratom is valami. A vármegye már egészen más, - hogyne volna más… élek, halok érte.

- Akkor beszéljünk a vármegyérõl. Vallja meg, bátyám, igaz lelkére, nem talál ezekben a mai állapotokban valami olyat, minek másképp kellene lenni?

Kalap uram nagy szemeket meresztett.

- Már én olyat bizony nem találok - felelt tiszta meggyõzõdéssel.

- Hát igazságosnak tartja azt, hogy a hatalmasabb elnyomja a gyengébbet?

A kérdezett mosolyogva felelt:

- Hisz azért gyengébb a gyengébb, édes öcsém, hogy az erõsebb megverhesse.

Miklós sóhajtott.

V. A SZABADSÁG ELMÉLETE

Egy öreg cseléd jött be teríteni. Miközben tipegve-topogva fölrakosgatta a veres szegélyes, otthon szõtt abroszra a ház ékességeit, az ezüst kanalakat, paprika-, sótartót, a különféle kancsókat stb., tovább szövõdött a beszélgetés fonala.

- Vegyük a dolgot lelkiismeretesen - szólt Miklós hévvel. - Miért legyen különb egyik ember a másiknál? Az isten elõbb teremtette az embert, és csak azután a vármegyét és nemesi címert.

- Hüm! elég rosszul tette.

- Az isten mindenkit egyenlõnek alkot, szabadnak, függetlennek, a föld urának; de az emberek egy része meghamisítja akaratát, elveszi a másik rész jogait, és szolgáivá teszi azokat, kik testvérei kell hogy legyenek.

- Gubó legyek, ha nem valami prédikációból csented ki ezt a bolond textust.

Az ifjú oda sem figyelt, hanem egyre lelkesebb hangon folytatta:

- Ez nem járja így! A világosság besüt az ablakon. Az emberi méltóság sárba tiprása nem maradhat soká büntetlen. Százados bûnnek százados bûnhõdés a vége. Nem a mi bûnünk ugyan ez állapot, amelybe mi nemesek önkéntelenül beleszületénk, de a kötelesség, hogy jóvá tegyük a fekete igazságtalanságot s leemeljük a súlyos terhet, mely a jobbágyság vállát nyomja, az egészen a mienk.

Az öreg elkezdett jóízûen kacagni, tetszett neki, hogy az a »karcos« úgy megzavarta az ifjú eszét. Akárki mit mond is, van abban a borban erõ, - sok erõ…

- Hadd legyen mindenben egyenjogú a nemessel…

- Kicsoda?

- A jobbágy.

Ez sok volt. Kalap indulatosan közbevágott:

- De már ez ellen protestálok. Ejnye, hol van a fokosom…

S bizony kevés híja, hogy méltó fölgerjedésében nem a nemes szerszámmal protestált: hanem szerencsére lecsillapítá az a tudat, hogy aki ezt ki merte mondani az õ fedele alatt, annak õ egy egész élettel adósa.

Miklós arca égett, szemei lángoltak, melle zihált, s ereiben õrült sebességgel lüktetett a vér. Úgy érezte, hogy most mint egy belül rothadt diót, az egész világot képes volna összemorzsolni.

- Ez ellen hiába protestál - szólt tüzesen. - Benne van az a levegõben. Az idõk méhe szülte: s ha megszülte, meg is növeszti. A világ kereke forog, s aki elébe fekszik akadálynak, darabokra zúzza.

- De hát honnan szedted te mindezeket?

- Mindjárt rátérünk: hol szedtem, miért mondom. A követválasztásról beszélünk. Eddig az volt a kérdés: a jelöltek közt melyik a különb, okosabb ember, nagyobb hazafi…

- És ki fizet jobban.

- Nem gondolkoztunk rajta, annak adtuk szavazatunkat. De most más nagyjelentõségû pártok kezdenek alakulni az országban, az elmék és szívek megmozdultak. Most már nem puszta szín többé a veres és fehér toll. Egy-egy nagy eszme mindenik. A fehér a maradás, a szolgaság és igazságtalanság szentesítése, a veres az igazság, egyenlõség és szabadság.

Az öreg figyelni kezdett, sohasem hallott dolgok voltak ezek elõtte, de a fiatal ember hangjában, elõadási modorában volt valami, mi megragadta lassankint figyelmét.

- Miféle szabadságot emlegetsz? Hiszen elég szabadságunk van…

- Sok is, kevés is, amint vesszük. Én még többet akarok.

- Hüm, - a több sohasem árt meg! Az bizony nem lenne rossz.

- Annyit, hogy mindenkinek jusson belõle, grófnak, nemesnek, parasztnak. Legyünk egyenlõk a jogokban és a teherviselésben.

Kalap uram fejét kezdte vakarni s kényelmetlenül fészkelõdék székén:

- Nagy bolond vagy te, édes öcsém! No, ugyan megadtad neki! Hát mi az ördögöt ér nekem a szabadság és jog, - ha az másnak is megvan?… Egy lyukas piculát se adok érte.

- Az a szomorú, hogy sokan gondolkoznak így. De ez nem csüggeszt minket.

- Hát kik vagytok ti?

Miklós megszégyenülten horgasztá le szép komor fejét és sokáig nem felelt. Kalap uram is gondolkozott, s a csendes szobát a prücsök hangja kezdte dominálni.

- Hogy õk kik? arra majd õk maguk felelnek, s hogy én ki vagyok? - fakadt ki végtelen keserûséggel - senki sem vagyok, szolgája egy fõúrnak - se mert rossz kutya az, mely a saját háznépét ugatja, nem szólok semmit; de volnék csak független…

- Elõttem szabadon beszélhetsz.

- Nem az fáj, hogy nem beszélhetek, hanem, hogy nem tehetek szabadon. Pedig itt az ideje. Ötvenegy megye választotta már meg a követeit. Eggyel vannak többségben a liberális veres tollasok, kik a jobbágyok fölszabadítására törekszenek. Ez a megye lesz a döntõ. Itt válik meg, ki kerekedik fölül. Az egész ország arca ide van fordulva.

Kalap uram elsápadt.

- Ezer mennykõ! Ez nagy dolog! És én nektek ígértem szavazatomat.

- Mondtam, ne hirtelenkedjék.

Az öregembernek fogai vacogtak a fölindulástól.

- Ha istent ösmersz, mondd, miféle szerzet vagy? Kinek a számára jöttél vásárolni a lelkeket? Megbolondulok a bizonytalanságban. Inkább halálnak halálával haljak meg hétszer, mintsem a nemesi juss ellen szavazzak valaha. És mégis meg kell tennem, mert becsületszavamat adtam.

Miklós szarkasztikus kacagással felelt:

- Hát nem látja kalapomon a fehér tollról, hogy pecsovics vagyok?

- Az vagy? Igazán az vagy! - rikkantott föl az öreg örvendezve. - Jer hát a szívemre, mert nagy követ vettél le onnan. No, csakhogy fehér tollas vagy, nem adom ezért a széles világért. Ne félj, mi gyõzünk, ha mondom: annyi embert állítok talpra, hogy szemed, szád eláll. Az öreg Kalap kétszáz vótum! Igazán megnyugtattál. No, mit búsulsz? Látod, én örülök, mint a gyerek: nyulat fogathatsz velem. Ejnye no, kérj hát valamit tõlem, amit akarsz: meglásd, neked adom! A legszebb tajtékpipámat prezentbe, vagy a legjobb lovamat. Mennyire megijesztettél, lurkó! Mégse választasz semmit? Még az ingemet sem tagadom meg tõled…

…Miklós összefont karokkal elgondolkozva állott ott, mintha azon tûnõdnék, hogy ugyan mit válasszon…

A párolgó vacsorát behozták. Erzsike is bejött, s jelenléte mindjárt más irányt adott a társalgásnak. A magyar ember különben is keveset beszél, míg eszik; csak a kanalak, majd a villák koppanása hangzott a bongó tányérokon. Erzsike úgy lopva néha-néha rátekintett a vendégre, persze csak azért, hogy meggyõzõdjék, nem hiányzik-é valamije, nem-é felejtett venni a pompás gombamártásból, vagy a finom ecetes uborkából, mely csak úgy úszkál a tejfelben? - biz az nagyon szórakozott ember, észre sem vette az említett mestermûveket; de bizony azért Erzsike mégsem figyelmeztette volna, - ott van elõtte, ha nem vak, megláthatja. Többé ugyan feléje sem néz. Szemeit lesütve, szép kis fejét majdnem a tányérba hajtja. De úgy égeti valami. Mintha a gyertyából egy parányi vékony sugárka lángnyelvecskéjét kinyújtaná egy rõfre feléje s égetné arcát, szurkálná homlokát… olyan kényelmetlen izgató valami… Már csak fölpillant mégis… Pillantása találkozik a Miklóséval. Hirtelen lesüti ismét szemit, de azért nincs nyugta többé. Ugyan mit néz rajta? ugyan nézi-e még? Ismét az elõbbi szemtalálkozás. Minden pillantás tüzesebb: egyik a másiktól kölcsönzi a tüzet, melynek fölöslege kiül az arcra is.

Közben a csendet legfeljebb egy-egy kínáló szóval zavarja a gazda, s mikor már elhordják a megdézsmált ételeket, valamely elõrántott párbeszéddel sem átall könnyíteni a kancsó tartalmán.

- Hallod-e öcsém, Száraz-Brezón egyszer a ludak nem ittak, csak ettek - hát mind kidöglöttek.

- Hogy úgy ne járjunk - mond Miklós jó kedvvel, poharát fölhajtva.

Aztán szundikálni kezd az öreg, szeme egyre kisebbedik, nehéz fejét tenyerébe hajtja s úgy megszuszog és elbólintgat az asztal csücskén, mint valami zsíros reményekrõl álmodó deputátus.

A gyertya homályosan ég, kívülrõl az esõ kopogása hallik. A két fiatal most egyedül érzi magát. Kínos és mégis édes érzés.

- Holnap nagy sár lesz, - mond Miklós fojtott hangon.

- Bizony - rebegé Erzsike.

Megint elhallgatnak, nem jut eszökbe semmi mondanivaló, mégis jól mulatnak. Észre sem veszik, a kakukkos óra már az éjfélt mutatta.

Jószerencse mégis, hogy kívül a bakter rekedt kiáltása mentõ eszmét kölcsönöz Erzsikének. Bekiáltja az öreg cselédet, ki lankadó igyekezettel és pislogó szemhéjakkal segít az ágyakat megvetni, aztán nyugodalmas jó éjszakát kíván olyan halkan, hogy talán õ maga sem hallja, nem a vendég, kinek különben sem lesz ma nyugodalmas éjszakája.

VI. KÉT KÉRÕ EGYSZERRE

Reggel Miklós megköszönte Kalap uramnak az éji szállást s kisietett lovát megnyergelni. Kalap kijött utána az udvarra.

- Ne bolondozz, öcsém! innen nem mégy ma egy tapodtat sem. Vasárnap van, pihend ki magadat.

- Köszönöm, bátyám, nem maradok.

- De mikor olyan szívesen látunk.

- Valakit föl kell még ma keresnem a városban.

- Nem szalad az el, meglátod holnap is.

Erzsike ott állt a nagy akácfához támaszkodva, mely a konyhának elölgetett; a kuvaszok is feküdtek, az volt rendes kaszinójuk, elõször, mert a konyhából kipárolgó illat legnagyobb fokban itt gyönyörködtette, másodszor, mert egy kidobott csont is becsessé tette nekik a helyet; egyik sem ugatott most, hanem mint érdemes családtagokhoz illik, a távozó vendéget kísérte szemök. A tegnapi esõtõl harmatos akácfa lombjai olyan hívólag, olyan marasztalólag integettek. A reggeli napsugár odasütött és bearanyozta Erzsikét. Olyan barátságos fényes kép volt! Miklósnak úgy tetszett, hogyha távozik, itt kell hagynia örökké azt a mosolygó arany napsugárt: amerre járni fog, ott mindig mindenütt árnyék lesz ezentúl.

- De legalább ígérd meg, hogy visszajõsz - erõszakolta a gazda.

Miután elbúcsúzott az öregtõl, Erzsikének kalapjával intett és betette féllábát a kengyelbe.

- Nem ígérhetem bizonyosra.

Oh, milyen szomorú hangon mondta!

Erzsike úgy érezte, hogy e hangtól megzsibbad a szíve. Feje zúgott; az a gondolat tombolt benne, hogy õ most azt kiáltaná az indulónak: »maradj itt, ne menj el!…« Egy elõtörõ könny jelentkezett a szemeiben; az elárulná mindezt, még szebben, még meghatóbban, de azt a könyût nem szabad meglátni senkinek. Elfordította fejét.

Az az elfordított fej is elmondott mindent. Miklós meg tudta érteni azt is.

Hirtelen visszakapta lábát a kengyelbõl, eléje került Kalap uramnak, megfogta kezét és hosszan, szótlanul nézett szeme közé:

- Tudja mit, bátyám! Tegnap megígérte, hogy nekem adja, amit választok. Szaván fogom: adja nekem az - Erzsikét.

Az öreggel egyet fordult a világ, elvilágosodó arccal nézett az égre, mintha meg akarná neki köszönni, hogy így elleste titkos, forró vágyát. Egy értelmes szó nem jött ajkára, csak eldadogott valamit és szorongatta kezét… Mégis hatalmas az Isten! Íme nyújtja már kezét, leemelni a nagy terhet….

- Odaadom biz én… hogyne adnám - rebegé végre meghatottan. - Hej fiúk, - kiáltá cselédeire - vissza avval a lóval az istállóba, a nyereggel a padlásra…

- Már azt nem - mondá boldog mosollyal Miklós.

- Itt én parancsolok… Hanem teringette, hát az a leány hol van?

Dejszen kereshették már azt. Világnak szaladott Miklós szavaitól, mik egy új világot teremtettek neki. Azóta már valahol a kertben beszéli rózsáinak az édes történetet.

Hadd beszélje, hadd álmodjék… Fürössze meg lelkét a gondolatban, melyet egy pillanat szül és a másik már megérlel. A szerelem a leggyorsabban érõ gyümölcs; mint a tündérmesék aranyalmái, miknek egy éj kell, hogy virágozzanak, megnõjenek és leszakítsák.

- Keressük meg valahol, hadd legyen neki is beleszólása, - vélekedék a boldog apa - menjünk a kertbe.

De amint éppen nyitni akarja a kis kapuajtót, az szembe rányílik, és belép rajta egy szõke himlõhelyes fiatalember.

Kalap uram oly jó kedvében volt, hogy halálos ellenségét is megölelte volna ma örömében. Tehát egyenesen szívére vonta a belépõt, ki nem tudván a dolgot mire vélni, s hozzá lévén szokva drasztikus fogadtatásokhoz, élt a gyanúperrel, helyesnek találva egy merész oldalugrással kifejtõzni az izmos karok intenciói elõl, s bizonyos távolságról mentegetõzni, hogy õ semminek nem oka a világon, õ rajta hiába töltené bosszúját a nemzetes úr, ha valami baj történt, annak csak a principális úr lehet okozója, kinek õ csak szerény alázatos helyettese.

Az öreg úgy kacagott, hogy szinte hangzott bele az udvar.

- Hát azt hitte, hogy meg akarom fojtani, hehehe? Isten hozta, isten hozta! Tessék besétálni! (aztán Miklós felé fordult s bemutatta). E’bizony a tekintetes Fogtõy Márton úr patvaristája, hehehe!

- Fogtõyé? - dünnyögé Miklós.

- Az én fiskálisomé. Hallod, öcsém, az aztán az okos ember ám. Több tudomány van a kisujjában, mint a püspöknek. Most is huszonöt darab peremet viszi. Igaz-e vagy sem, Lupcsek uram? De hát szóljon már, hogy van a tekintetes úr, üzent valamit?

Lupcsek úr látván, hogy itt ugyan semmi veszedelemtõl sem félhet, visszanyerte természetes modorát, mely annyiban különbözött természetellenes modorától, hogy még szögletesebb volt. Jónak látta exordium fejében egyet-kettõt köhenteni.

- Üzenni ugyan minél kevesebbet üzent, hanem küldött ahelyett egy lepecsételt levelet: délután maga jön el a válaszért.

- Akkor hát menjünk be a pápaszememhez. Alkalmasint valami pörünket vitte el az ördög; sebaj, huszonötbõl jut is, marad is…

Kalap uram ott bent kikereste a pápaszemet, orrára igazította, levette megtörülgetni, újra föltette, akkor odalépett nagyobb világosság okáért az ablakhoz, s penicilusával szép lassan felbontogatván a pecséteket, kihámozá azt hüvelyébõl és õsi szokás szerint egy erõteljes fricskával megtisztítá a porzótól.

Biz abban a levélben szép meglepetés várt rá.

- De hát április elseje van ma? - tört ki némi ingerültséggel.

- De bizony június másodika van - felelt egykedvûen Lupcsek.

- Hát megbolondult a maga principálisa; hallja kend?

Amice Lupcsek édesdeden vigyorgott.

- Tudja-é, hogy leányom kezét kéri meg levelében?

Miklós hevesen ugrott fel.

- Majd megfelelek én helyetted is - csitítá az öreg. Lupcsek szánalommal nézett végig Miklóson.

- Ejnye, ezer lámpás! ez rossz tréfa a maga principálisától hallja kend. Nem szedtem én a lányomat szemeten, hogy a legelsõ agglegénynek, ki apja lehetne, odadobjam. Viheti neki a kosarat, - föl is út, alá is út.

Amice Lupcsek majd meghalt nevettében: tetszett neki, hogy így szapulják a principális urat.

- A principális úr, kérem alásan, bizonyosan számított azon körülményre, hogy a nemzetes úr kevesellni fogja a prókátori állást és sokallni az ötven tavaszt, mely vállait nyomja; miután azonban amit akar, azt ki is viszi: ezúttal sem volt tehát rest a föntebb említett oknál fogva szerény helyettesét különféle argumentummal látni el. Ha a Nro. 1 nem használt, van szerencsém átnyújtani a Nro. 2-õt.

A Nro. 2 alatt Lupcsek úr átnyújtotta a konzervatívpárt hiteles jegyzõkönyvét, melyben határoztatik, miszerint a párt részérõl Fogtõy Márton úr léptettetik föl országgyûlési követnek.

Kalap uram átolvasván, összehajtotta és visszaadá az iratot.

- Gratulálok õnagyságának, de azért nem eszünk egy tálból cseresznyét. Mert nekem is vannak argumentumaim. Nem adom elõször, mert - nem adom, másodszor meg nem adom azért, mert már odaadtam.

- Hát a harmadik argumentum? - bátorkodék alázatosan megjegyezni Lupcsek úr.

- Hát még ennyi se elég: ki ne vegyen az úr flegmámból - annyit mondok.

- Nem elég, kérem alásan, persze, hogy nem elég. Nem elég pedig, instálom, elõször azért, mert a bizonyítás végtelen valami s ha már egyszer végtelen, nagyon természetes dolog, hogy a második argumentumnál nem végzõdhetik teljesen; nem elég pedig másodszor azért, mert nekünk van ám harmadik argumentumunk is.

Azzal kivett zsebébõl egy fehérvári bicsakot s szétnyitván azt, meghasítá mellénye bélését, melybõl egy másik ötpecsétes levél hullott ki különféle itatós papírokba takarva, mely kiváló gondoskodás nyilván annak fontos voltát mutatni volt hivatva.

- Ide hát vele - mondá fél-bosszúsan, fél-nevetve Kalap…

De alighogy olvasni kezdé, arca szederjes ónszínt váltott: minél tovább ment az öregbetûs sorokban, annál jobban ráncolta össze felhõs homlokát. Mikor végigolvasta, némán, megrendülve tette zsebébe: a pipája is kialudott, hozzáfogott, hogy újra megtömi, de a zacskó helyett a levelet húzta ki és végigolvasta még egyszer. Biz abban csak az állott, ami elõbb. Megtörülte homlokát reszketõ kezeivel.

- Beleegyezem! - nyögé kínosan, s arcán síri sápadtság ömlött el. Délig szólok a leánnyal is.

VII. A TITOK

Szakítsuk itt meg történetünket egy darabon, hogy fölkeressük sötét odújában a múltat, mely beszédünk meséjét szõtte. Csak 17 évvel megyünk elõbbre Kalap bátyánkkal, ki még akkor élete javát élte, amennyiben nemrégen nõsülvén meg, úgyszólva a mézes évek örömeit élvezte, ha ugyan lehetséges, hogy a »hetek«, mint a gumielasztikum, évekké nyúljanak! Itt azonban valószínûvé tette az a körülmény, hogy Kalap uram nagy nehezen jutott nejéhez - s amihez nehezebben jut az ember, az mindig becsesebb.

A nemzetes asszonyt különben csak azért említjük, mert titok e fejezetünk címe. Márpedig hol titok van, ott keresd az asszonyt és megtaláltad a titok kulcsát.

Isten nyugasztalja szegény nemzetes asszonyomat a haló porában, de csakugyan õ volt oka mindennek! Minek ment férjhez Kalap uramhoz, ha Karczy Pétert szerette? Minek hallgatott szüleire, kik elébe tették a falusi ispánnak, ki azonfölül még gyermekes apa is volt, mert korán elhalt neje után két kis árva maradt, a vagyonos Kalap Istvánt? Igaz, hogy a leányszív még az akkori idõk szokásában nagyon kis potentát volt arra, hogy az apa ellen protestálni merjen, - de ha ez lehetne is mentség arra, hogy hozzáment, vajon hol találhat mentséget rá, hogy még azontúl sem verte ki fejébõl a szép Karczy Pétert?

Nehéz a szerelemnek parancsolni, de nehéz a féltékenységnek is. Ezt kellett volna tudnia a szegény nemzetes asszonynak.

A sors úgy akarta, hogy a fiatal házasoknak mindjárt a mézes hetek után el kellett menniök egy rokonuk lakodalmára, hova a balszerencse Karczyt is elhozta.

A fiatal férj mindjárt az esküvõ után fogatni akart: Boriska nem egyezett bele.

- Oh, maradjunk még legalább egy óráig.

Az az egy óra kínos volt neki: nem találta helyét sehol, feje égett, lábai roskadoztak, szíve hangosan dobogott. Izgatottan támaszkodott a falnak s behunyta vérben forgó szemeit. Gondolkozni akart, egy sötét terv érlelõdött lelkében. A gyanú és düh rossz tanácsadó! Behunyt szemei elõtt rendre végigvonultak a lelkében elképzelt víziók, kétségbeesõ lázas képzelet alkotta képek a megcsalt szerelem hátterével, sötéten, fenyegetõn, kígyó alakban végzõdõ nõi szörnyek, mik neje arcát viselték, aztán két irtózatos szem, mely reábámult és égette, mint a pokolkõ.

Megrázkódék, megtapogatta homlokát, melyrõl izzadság csurgott. Arról gondolkozott, ébren van-e vagy álmodta? Lehetetlen, hogy ébren legyen.

Belülrõl éppen e percben hangzott föl a zene, a régi jó idõk csárdása.

Kalap az ablakhoz lépett és benézett. Amit látott, abból nyomban megtudhatta, hogy ébren van.

Boriskája Karczyval táncol, kéz a kézben, szív a szívhez közel, feje a Karczy vállán pihen, míg a Karczy keze karcsú derekát szorítja. Oh, kárhozat! Ki tudja, mit súgdosnak egymásnak?

Magánkívül rohant be s megfogta neje kezét, midõn az éppen a legügyesebb lépéseket csinálta, hogy táncosa meg ne foghassa. A csárdásnak ez a legkacérabb része; mintha azt mondaná a táncosné: »fogj meg, a tied vagyok…«

- Az egy óra elmúlt, - szólt Kalap tompán - menjünk!

A menyecske kipirult lángoló arca egyszerre elsápadt, s nagy kék szemeit esdõleg emelte férjére.

- Oh, még egy félóráig… Csak egy félóráig. Olyan jól érzem magam.

- Olyan jól érzed magad!

Ez döntött. Semmi kétsége nem volt többé. A jelek beszélnek a legõszintébben annak, ki tud belõlük olvasni. Az erõs férfiú idegeit mintha villanyfolyam öntötte volna el az egyik percben, míg a másikban borzongató hideg futott rajtok keresztül. A kitörõ düh festékezett arcán s egész valóján, de ajka nem árulta el. Éppen a düh nagysága adta neki azt a gonosz tanácsot, hogy szedje össze magát, ne áruljon el semmit abból, ami belsejében dúl.

- Nem bánom, - mondá látszólagos egykedvûséggel - maradjunk akár reggelig: magamnak sincs nagy kedvem elmenni.

Azzal hidegen hátat fordított nejének s úgy eltûnt, hogy egész este nem látták; a hajdani szerelmesek, az igaz, hogy nem is nagyon ügyeltek rá.

Úgy éjfél felé azonban újra látható lõn, szótlanul járva-kelve, az egyedüli komor alak a vigadók közt. Ismerõsei azt hitték, hogy sokat talált bevenni a jóból, s valahol a szénatartóban aludván ki a mámort, még mostanáig sem gombolódzott ki teljesen a »katzenjammer«-bõl.

Kalap uramnak azonban jobban fájt a feje, mint a bortól szokott. Alig várta az alkalmat, hogy négyszem közé kerüljön Karczyval.

- Az úr nemesember, ugye? - szólítá meg halkan.

- Az vagyok - felelt az villogó, haragtól szikrázó szemeit merõn függesztve a kérdõre.

- Ha nemesember, akkor nem gyáva. Nem fog szólani senkinek, hanem egy félóra múlva kilopódzik innen s lejön utánam a kertbe. Várni fogom a méhesnél. Egy kis számolni valónk lesz együtt!