|
(Elsõ fejezet.)
Egész Franzensbad rajongott érte. Valamint divat az elõkelõ világban orrhangon
beszélni, divat a kisvárosi lady patronesseknek a bálba éjfél tájban érkezni,
divat a dandyknak akkor is feltûrt nadrággal járni, ha egy csöpp sár sincs:
éppen úgy divat volt Franzensbadban a szép ismeretlenrõl ábrándozni.
A zöld asztalnál, a sétányokon, a mulatók termeiben, a
fürdõkabinokban, az utcákon és a ligetekben, szóval mindenütt és mindig csak õt
emlegették.
Verseket írtak hozzá, virágbokrétákkal lepték meg,
kirándulásokat rendeztek tiszteletére, párbajokat vívtak miatta, rõfnyi
versekkel üldözték, egész férfi-világ lábaihoz omlott, bájainak hódolt és
kegyének legparányibb jeleért könyörgött... Mind nem használt semmit: õ szfinx
maradt, hideg és büszke, megközelíthetetlen.
Csodákat regéltek közönyérõl, szûzies tartózkodásáról és az
epedõ férfiak szégyentõl piruló arccal vallották be, hogy minden kísérletük
kárba veszett: a bájos ismeretlent nem lehet meghódítani.
Az ingert még fokozta az a titokteljesség, mely a szép
fiatal hölgyet övezte. Nem tudta senki: mi a neve? sem azt, vajon leány-e még,
vagy menyecske, vagy özvegy?
Az összes gavallérok egy nagy tükörré változtak, hogy az õ
bájainak dicsõségét hirdessék... Ah, mindhiába!
A férfiak kénytelenek voltak beérni azzal, hogy messzirõl
imádják õt és elnevezték franzensbadi Madonnának!
*
(Második fejezet.)
De hát ki ne emlékeznék donna Diana történetére? Donna Diana minden hódolattal
szemben közönyös maradt. Ekkor jött don Carlos, és legyõzte donna Dianát a
saját fegyverével - a közönnyel...
Egy kedélyes, életvidor bécsi fiatalember érkezett
Franzensbadba. Meglátta a csodaszép nõt, rögtön szerelmes lett belé, de rögtön
eszébe is jutott donna Diana regéje.
És míg a többi lovagok fejet hajtottak az idegen nõ erényei
elõtt, a bécsi ifjú elfordult tõle közönnyel.........
.......
És a furfangos kópé elérte célját. Egy hét múlva bemutatta
magát, õ Liebert Arthur, egy bécsi gyáros fia, és megtudta, hogy a kedves
Alice, DArmilly Károly híres párizsi ügyvédnek a neje.
Tíz nappal késõbb már a következõ párbeszéd folyt le köztük:
- Arthur, szerelmünket veszély fenyegeti! Férjem holnapután
megérkezik.
- Nincs más mód, meg kell elõle szöknünk.
- Jó, tehát szöktess meg, édesem...
Másnap útban voltak a kék egû Olaszország felé, ahol a
citromfák virulnak...
A férj megérkezett... megtudta a valót... egyet fordult a
sarkán és fõbe lõtte magát? vagy üldözõbe vette a hûtlen asszonyt és
csábítóját? - nem! visszautazott Párizsba a klienseihez.
*
(Harmadik fejezet.)
Olaszország a szerelem hazája. A fiatal pár boldogan élt csöndes magányban,
elzárva a világtól, az emberektõl.
Reggeltõl estig egyebet se tettek: csókolództak, ölelkeztek.
Árnyas lombok alatt, szemeiket egymásban fürösztve hallgatták a pásztorsíp mélabús
dallamait és a távolban csengõ kolompok zaját. Ha egy-egy madár felröppent
fészkérõl valami zajtól megriadva, összebújtak õk is, mintha félénk madarak
volnának.
De Liebert Arthur bécsi fiú volt, akinek az idilli szerelem
gyönyörein kívül az utcai lárma, a világvárosi élet tarkasága, a színházi
tömeg, az énekes csapszékek panorámája, szóval a mozgalmas változatosság
kellett, hogy boldognak érezze magát.
Az egyhangú turbékolást hamar megunta s egy napon szépecskén
kirepült a puha fészekbõl.
Megszökött a megszöktetett szép asszonytól.
*
(Negyedik fejezet.)
Alice szörnyen röstellte, hogy õt, aki megcsalta férjét, megcsalta - egy férfi.
Az éppen nem furdalta lelkiismeretét, hogy férjétõl
megszökött; de hogy szöktetõje faképnél hagyta, ez arcába kergette a vért.
Dühös volt. Örök gyûlöletet esküdött a férfiak ellen...
A bécsi francia követ éppen akkor nevelõnõt keresett
gyermekei mellé... Alice gyászruhát öltött és Silia Margit álnév alatt
elfoglalta a nevelõnõi állást a bécsi francia nagykövetnél.
Gyászruháját, titokteljes szótlanságát talán sohase vetette
volna le, ha egy napon nem találkozik de Bruys Viktor vicomte-tal...
De Bruys Viktor vicomte, aki testi-lelki jó barátja volt
Alice férjének, dArmilynek, a francia nagykövetnél megpillantotta Alicet.
- Asszonyom, mit
keres ön e háznál?
- Az istenért,
vicomte, el ne áruljon. Jöjjön
holnap reggel a Praterbe, mindent meg fog tudni.
A vicomte - a
hiszékeny - másnap reggel megjelent a találkozón, de Alice nem jelent meg.
Eltûnt...
megszökött...
*
(Ötödik
fejezet.) A napokban
óriási plakátok jelentek meg a hirdetési táblákon. Egy ismert mulatóhely
tulajdonosa kürtölte nagy betûkkel Mirjam Zoé énekesnõnek elsõ fölléptét.
Mirjam Zoé
föllépett... nagyon szép volt, meghódította a közönséget, a férfiak ékszerekkel
kedveskedtek neki. Övé a világ!
.......
És a férj? Izzad
napestig fárasztó munka mellett irodájában és hû marad a - klienseihez.
.oOo.
|