|
A méltóságos úrnak nagyon aláesett a sora. Hej, mikor még
fõszolgabíró volt otthon a vármegyéjében! Azóta azonban sok víz folyt le a Dunán
és sokszor jutott rá az »osztás« meg az az unalmas »keverés«.
Lassan-lassan odáig süllyedt fokról fokra mindig mélyebben,
hogy a »Zrínyi«-bõl is kikopott õméltósága. Levedlett róla a ruha is.
Mindenét elvitte az a négy király, kiknek még nagyobb adót kell
fizetni, mint annak az igazi egy királynak. Olyan telhetetlenek azok a négy királyok, akiket Giergl
kártyagyárában pingálnak ilyen hatalmasoknak!
Azután még lejjebb ment. Mikor már semmije sem volt, nem
kérdezõsködött a nagy õsöktõl, vajon mit csináljon most? Azok talán megsúgták
volna neki!…
Elindult a maga fejétõl a maga szenvedélyével. A hetvenes
évek eleje óta végképp elzüllött s még lopni sem restellt.
Ekkor már az ismerõsök levették róla a »B-y S.« nevet és úgy
hítták, ha emlegették, megvetéssel vagy szánva, hogy a »Pick-Pocket báró«.
A
pick-pocket pedig azt teszi, hogy zsebmetszõ. Ez nagyon ráillett a
szerencsétlenre, ki 1876-ban két ízben volt becsukva, a soroksári járásbíróság
börtönében.
A magány megborzasztotta s felébresztette benne az önvádat.
Összetörve, ott, nyomorult matracán elhatározta, hogy ha kiszabadul, visszatér
a tisztességes társadalomba.
Azt hitte, hogy ahány
lépés - onnan, annyi lépés oda.
Pedig nem úgy van: lefelé lejtõnek, visszafelé meredek
hegynek visz az út.
A társadalom vonakodik visszafogadni azt, aki a bûnét
megbánta és büntetését kiszenvedte. A tisztességes társadalom a feléje nyújtott
kezet visszautasítja.
A báró kiszabadult, de mint az elvert kutya, hiába járt
küszöbrõl küszöbre, nem talált szánalmat sehol.
Szerencsére megbetegedett. És szerencse, hogy a Rókus-kórház
nem ember, hanem csak intézmény. A Rókus befogadta, s a következõ éveket
jobbadán ott töltötte.
A legközelebbi napokban azonban a betegség is ellene
fordult: elhagyta. A Rókus-kórház
kapui becsukódtak utána - éppen olyan tompa zörejjel, mint hajdan régen-régen
kastélyának ajtai.
Könnyezve hagyta ott a »temetõk elõszobáját«, kétségbeesve,
hogy mit fog tenni?
A véletlen éppen eléje vitette, amint az utcán ácsorgott,
Sz-y A. grófot. Odalépett hozzá s elmondta sorsát.
A gróf meg volt hatva. S még aznap gyûjtést rendezett a
kaszinóban a báró számára.
A méltsás
kompánia, mely éppen mint hajdan a báró, a négy királyoknak udvarolt, olyan jó
launéban volt, hogy olyan összeget adtak át a bankból a Pick-Pocket számára, amibõl
egy évig kap havonkint 50 forintot, s ezalatt megígérte a jószívû gróf, találni
fog számára valami megfelelõ foglalkozást.
Így küldték vissza a szegény Pick-Pocketnek a négy királyok,
amit elszedtek tõle, vagyis hogy csak egy kis részét annak.
|