|
Egy írótársam ilyen címû darabot ír a Nemzeti Színháznak.
A darabnak már elõlegesen is nagy híre van a színházi
körökben. Jövõt jósolnak neki. Azt is tudják, hogy a legbájosabb mûvésznõnek
van írva a fõszerep. De legjobban az az excentrikus tulajdonsága szivárgott ki
a megírandó darabnak, hogy kutyaugatás is lesz benne.
Egy ködös napon, midõn éppen az elsõ felvonás utolsó
jelenetét fúrja-faragja a szerzõ, egy töpörödött vén ember lép be szobájába s
megáll a költõ íróasztala elõtt.
Az zavarodva tekint fel, s kérdõleg veti rá szemeit.
- Mit akar? Ki maga?
- Én kérem… már mint én… - mondja halk, tompa hangon -,
senki, én nem vagyok senki.
- Nos, ha senki, mit akar hát?
- Én vagyok az az ember, kérem, aki a Nemzeti Színháznál
ugatni szoktam. Én vagyok a darabokban a kutya.
- Igen, ön hát a kutya?
- Igenis, én vagyok - mondá akadozva, félénken és õsz haját
piszkos kezével hátrasimította.
- Hát aztán?
- Mert úgy tudok ugatni, mint egy igazi kutya… mesterlegény
koromban tanultam… Az igazi kutyákat is elbolondítom vele… haragusznak is rám a
Bodzafa utcában.
- Csak folytassa.
- Azt hallottam, hogy az úr darabot ír, amelyben ugatás
lesz.
- Igen, a második felvonás elején.
- Éppen abban a járatban vagyok… esedezni jöttem, mert azt
hallottam, hogy az úr nagyon jószívû ember, arra akarom kérni… szegény
feleségem betegen fekszik odahaza, s még betevõnk sincs… azért jöttem, hogy
nem-e lehetne minden felvonásba beszõni az ugatást?
- Nem illik be, barátom, a mesémbe.
- Pedig azt hittem, azt gondoltam - mondá az öreg
elszomorodva -, hogy az úr megkönyörül rajtam, s kisegít minket a nyomorból.
- Mi haszna lenne magának a háromszori ugatásból?
- Az, hogy akkor három forintot kapok esténkint, mert minden
felvonásban külön fizetnek az ugatásért.
Az író gondolkozott egy darabig.
- Hát ahhoz mit szólna, öreg, ha két kutya lenne a darabban,
az egyik balról ugatna, a másik jobbról.
- Az lenne csak jó - vágott közbe az öreg nagy örömmel -,
mert a fiam is olyan kitanult kutya, mint én. Az lenne csak az igazi remek
darab…
- No, hát ilyen darab lesz! Menjen haza isten hírével s
ugasson aztán minél szebben és minél tovább!
Az öregember nagy hálálkodások között hagyta el a szobát,
hol egész Kalifornia készül számára.
|