|
Cs… úr egyike
azon férjeknek, akik így farsang alkalmával meg nem állhatják, hogy egy kicsit
kirúgjanak s ellátogassanak valamelyik Király-utcai táncterembe. Ezt persze
könnyebb elhatározni, mint megtenni, mert az asszony sejti férje csapodár
hajlamait és ellenőrzi lépteit.
Hanem hát Cs… úr
nem azért üzletember, hogy ne ismerjen mindenféle apró fogást. Talált is
csakhamar ürügyet, hogy egy-két napig távol maradhasson a háztól.
- Kedvesem - szól
a minap este nejéhez fontos arccal -, nekem holnap Bécsbe kell utaznom. A
galíciai vasút közgyűlést tart. Készítsd ki, kérlek, a frakkomat s egy
fehér nyakkendőt.
- Ejnye no,
hogy neked mindig utazni kell…
- Hát
tehetek én róla? Tudod, lelkem, részvényes vagyok, aztán jó a pénzkirályokkal
összejönni. Az ember nem tudja, mikor cseppen valamelyik konzorciumba.
- Csak nem maradsz sokáig oda?
- Dehogy, galambom. Ma péntek van. Holnap délben Bécsben
vagyok, három órakor elmegyek a közgyûlésre és még akkor éjjel visszautazom.
Vasárnap reggelre itt leszek…
Az asszonyka elhitte a mesét és Cs… úr elutazott a
közgyûlésre…
Vasárnap kora hajnalban Cs… úr csendesen belopózott
hálószobájába.
Míg kipihente az átvirrasztott éj fáradalmait, a szobalány,
mint rendesen, bejött, hogy kivigye a ruhákat tisztogatni.
Ez alkalommal a frakk zsebébõl egy meglehetõs elnyûtt
legyezõ csúszott ki, amilyeneket… no igen… amilyeneket a Király utcai
tánctermek szépségeinek kezében lehet látni.
A szobalány kezeiben Cs…né valahogy meglátta a »corpus
delicti«-t. Persze hogy megragadta az áruló legyezõt, türelmetlenül várva a
galíciai vasút álmodó részvényesének fölébredését.
Délben megkondult az ítélet harangja.
- Oszkár! - kiáltá a mellékszobából az asszonyka.
- Mit akarsz, tubicám? (A férjek sohasem
szeretetreméltóbbak, mint amikor valamely csínyt követtek el a hitvestársi
hûség ellen.)
- A zsebedben legyezõt hoztál…
(Szünet.)
- Oh igen, tudom! A legyezõt egy… egy igazgatótanácsostól
vettem el.
- Hogyan mondod?
- Akarom mondani egy igazgatótanácsos nejétõl vettem el…
- Hogyan?! Hát nõk is voltak a közgyûlésen? Aztán, lám, ez
báli legyezõ…
- Igen… kedvesem… mikor a közgyûlésnek vége volt, akkor bált
rendeztek.
- Ugyan, Oszkár, hogy mondhatsz ilyent? Bál a közgyûlés
után?
- Hogyne, galambom, ez így szokás.
- I - - gen?! No, ez igazán kedves szokás. De tudod-e, hogy
haragszom rád, amiért nem vittél magaddal.
- Angyalom, ha tudtam volna…
- Jól van jól… Eszembe jutott valami. Azt mondtad a napokban,
hogy nemsokára lesz Bécsben az Erzsébet-vasút közgyûlése. Oda elmegyünk együtt.
De lásd, új báliruhát kell csináltatnom. Holnap ugye elküldöd hozzám a szabót?…
Mennyire örülök!
- Én is… - sóhajta bús arccal Cs… úr.
Oly vermet ásott magának, melybe menthetlenül beleesett
valamennyi titkos »kirándulásra« vonatkozó terve.
|