|
Kazuvich Mirkó szép, deli fiatalember, aki Varasd megyében
született, elõkelõ horvát szülõktõl (mert elõkelõ horvát atyák vannak, csak
elõkelõ horvát honatyák nincsenek). Pedig Kazuvich Mirkó éppen horvát
képviselõ, s mihelyt a mandátumát megkapta, egy nagy utazást tett Amerikában;
Pennsylvaniában hosszabb ideig tartózkodván, megismerkedett özvegy mrs.
Grummal, egy igen csinos, köpcös menyecskével, s legalább az asszony azt
állítja, hogy házasságot ígért neki, sõt egyszer tanúk elõtt meg is csókolta.
Amit Amerikában, nem tudom miért, komolyan vesznek.
Sõt az asszony, miután megígérte, hogy most hazamegy ugyan
az ügyeit rendezni, de egy félév múlva visszajön és elveszi, pénzt is
kölcsönzött neki.
Mrs. Grumm egyszersmind hírneves ügyvéd Pennsylvaniában, s
Kazuvichot mindenféle ügyekbe bonyolítá, hogy magához kösse.
Kazuvich hazautazott Zágrábba, és eszeágában sem volt többé
Amerikába menni. Elmúlt a félév, s rá még egy negyedév, és mrs. Grumm
türelmetlenkedni kezdett. Levelet írt Kazuvich képviselõnek Zágrábba, hogy mi
lesz már? Jön-e, vagy nem jön?
Kazuvich azt felelte kurtán:
»Annyi bajom van nekem, asszonyom, az ügyvédekkel, hogy
eszemágában sincs még feleségül is ügyvédet venni.«
Erre méregbe jött az asszony, és visszafelelte:
»Jól van, uram. De hát törvények vannak az ön országában
is.«
Ez bizony perrel való fenyegetés volt. - Kazuvich még egy
korrespondens-kártyát nem sajnált:
»Hogyne volnának? Hiszen mi magunk csináljuk.«
No, de ettõl már elájult a mistress, s mihelyt az iroda
segédei föllocsolták, nyomban hajtatott a vasúthoz mindenféle adóssági
kötelezvényekkel, és szerelmes levelekkel ellátva. Volt azok közt egy-két
kompromittáló bûnokmány is.
Ahogy felült, meg sem állott Zágrábig, pedig az jó nagy darab
út onnan.
Ott mindjárt a hotelben megkérdezte:
- Ki ebben az országban a legmagasabb hivatalnok?
- A bán - mondták neki.
Tehát elment a bánhoz.
- Uram! - kezdé. - Nekem valami ügyem van egy Kazuvich Mirkó
nevû horvátországi törvényhozóval.
- Mit akar vele, asszonyom?
- Vagy el akarom venni férjnek, vagy le akarom foglalni a
fizetését, vagy be akarom fogatni. Vagy az egyiket, vagy a másikat.
- Hja, az bajos lesz itt, asszonyom - mondá a bán -, mert
igaz ugyan, hogy Kazuvich horvát képviselõ, de õ most a magyar törvényhozás
tagja Budapesten.
Mrs. Grumm hitetlenül csóválta a fejét, azt hitte, ámítja a
bán, elindult kérdezõsködni a városba is, de mindenütt azt felelték, hogy
valóban úgy van, Kazuvich Mirkó most Magyarországon hoz törvényeket.
No, mindegy, egy kis út, és egy vasúti jegy még nem a világ,
rohant Budapestre, s egyenesen beállított a képviselõház elnökéhez.
- Van itt Kazuvich Mirkó nevû képviselõ, uram?
- Van bizony - mondá Péchy Tamás. - Jó ember, szelíd ember,
nekem nem okoz soha semmi bajt.
- Okozott nekem eleget. Hol találom én azt az embert?
- Mit akar vele, asszonyom?
- Török a fizetése, a keze és a szabadsága ellen, mert így
és így áll a dolog.
- Hja - mondá az elnök -, igaz ugyan, hogy Kazuvich magyar
képviselõ, de most Bécsben a közös törvényhozásnak a tagja.
A mrs. újra hitetlenül rázta a fejét. Elindult a városban
tudakozódni; mindenki azt felelte, hogy Kazuvich Mirkó ez idõ szerint valóban
Bécsben hoz törvényeket a delegációban.
Isten neki, még egy vasúti jegyet megeresztett Bécsig.
Bécsben a delegáció elnökét kereste legelõbb. Hanem iszen
kereshette azt. Mindenki azt felelte neki:
»Az igaz, volt delegáció, de már szétment, ha hát delegáció
sincs, hogy volna akkor annak elnöke?«
Itt egyáltalában semmi felvilágosítást sem kaphatott Kazuvich
Mirkó uramról.
Kétségbe volt esve, hogy hol keresse most? Az majdnem
bizonyosnak látszott elõtte, hogy ismét egy új országba és városba ment
törvényeket hozni. De melyikbe?
Felkutatta a szomszéd városokat, tudakolt, fût-fát
kérdezett, de Kazuvich Mirkóról sem Stuttgartban, sem Münchenben nem tudtak
semmit.
Visszament Amerikába leverten, elfáradva, kiköltekezve, de
egy tapasztalattal meggazdagodva, melyet útjának leírásában ki is emel egy
elõkelõ amerikai lapban, midõn ezeket írja:
»Európában csak egy parlament van, de ezt aztán úgy
szállítják városról városra, mint a cséplõgépet szokás falukon, hogy mikor egy
faluban elvégzi a cséplést, a másik faluba viszik kölcsön.«
|