|
Az még csak
semmi, hogy a magyarok az erdélyi szászokat szeretnék megmagyarosítani, meg a
horvátokat, meg az oláhokat; fölmennek azok a magyarosításukkal még az égbe is
és az istent teszik magyarrá.
Aminthogy joguk
is van, mert külön istenük volt azelőtt, hát még elég szép, hogy
megengedik a többi népeknek, hadd imádkozhassanak azok is hozzá.
Hanem azért azt
tartják, hogy mégiscsak nekik kedvez, a magyarok istene ő még most is
kizárólagosan, mert különben ki tartotta volna meg őket ezer esztendeig.
Nem is tartják
őt itt szigorú égi bírónak, hanem bölcs, nyájas és kedélyes atyának,
akinek még anekdotákat is adnak kölcsön.
Igen, igen, egy
egész anekdota-kör van az istenről. S ezek mind hazafias adomák,
amelyekből kitűnik, hogy mégis ő szent felsége a legnagyobb
magyar, s ha valami bajuk van a magyaroknak, óvó palástjával befödi őket,
és nyújt feléjök védő kart.
Az egyik adoma
arról szól, hogy az isten hálókabátban ül a trónon, amikor roppant éljenzés
keletkezik a menny kapuja előtt. Mellette ül Krisztus urunk és Szűz
Mária.
- Miféle zaj az?
- kérdi az úr Szt. Pétertől kíváncsian.
- Széchenyi
Istvánnak nyitom a kaput - mondja Szt. Péter.
- Széchenyi jön?
- kiált fel az úr meglepetve, és odakiált két angyalnak: »Nosza hamar hozzátok
elő az atillámat.«
Széchenyi eközben
benyit, s az isten nagyon nyájasan fogadja, valamint gyöngéden figyelmezteti
Jézus Krisztust is:
- Gyere közelebb,
édes fiam, adj kezet Pista bátyádnak.
*
Még előbb
történt, mikor József nádor halt meg, hogy amint jelentkezik a menny kapujánál,
kérdezik tőle odafent:
- Ki vagy?
- József,
Magyarország nádora.
- Mi jót tettél a magyarokkal?
A nádor szelleme gondolkozott egy darabig, de bizony nem
jutott eszébe semmi.
- Nem emlékszem semmire - mondá.
- No, hát akkor eredj vissza!
Másnap újra jelentkezik a kapunál.
- Ki vagy?
- József, Magyarország nádora.
- Mi jót tettél a magyarokkal?
- Felgyújtottam ma a német színházat, úgyhogy most már a
németek is kénytelenek lesznek a magyar színházba járni.
- Helyes! Bejöhetsz.
(Ez az adoma akkoriban igen idõszerû lehetett, mert a József
nádor halálát követõ napon gyúlt ki a német színház, s a tûz oka természetesen
homályban maradt.)
*
És még ennél is régibb keletû az I. Napóleon halála idején
komponált adoma, mely az osztrák császárság szokásos címét gúnyolta.
Ez is úgy folyik, hogy fölment Napóleon az égbe.
- Ki vagy?
- Én a volt francia császár vagyok.
- Hogy lettél császárrá? - kérdi a mindenható.
- A nép választott azzá.
- Elég. Beveszlek ide.
Megint kopogtatnak néhány óra múlva (mert az évek csak órák
odafönt).
- Ki az?
- Én a szardíniai király vagyok.
- Hogy lettél királlyá?
- Atyámtól örököltem.
- Elég. Gyere be.
Nem sok vártatva ismét zörgés hallik a kapun. Nyugtalankodva
és bosszúsan kérdi az úr:
- Ki az már megint?
- Az osztrák császár.
- Miféle címen?
- »Isten kegyelmébõl« -
felelte a lélek.
- Az én kegyelmembõl? Nem emlékszem.
*
Ilyen kedélyes a magyarok istene, és ilyen erõsen magyar.
Kár vele ingerkedni a drezdaiaknak. Mert ezt az egy helytelenségüket száz
esztendeig sem bírják leimádkozni - németül.
|