|
Néhol sok a fölségsértési pör, nálunk ritka. Itt legfeljebb
az adó miatt adja ki mérgét az ember. De azért még adóhistória is akadt
mulatságos, a »kölcsön a királynak«.
A nép így nevezte el, mert a nép azonosítja az államot az
államfõvel. S így szebben is csengett ez az adónem.
Van ebben valami tetszetõs, hogy a szegény ember ad kölcsönt
a leghatalmasabbnak. Ez ingerelte a becsei parasztokat is, mikor a tisztviselõ
felszólította, hogy írjanak alá õkegyelmeik mennél többet.
- Hát csakugyan rászorult volna a király? - kételkedének a
parasztok.
- Úgy ám - felelte a mezõbíró. - Azt mondják, hogy a német
országait ellicitálják a többi királyok, ha nem fizet. Fizetni pedig nem tud,
mert a bankóprése megrepedt, s az a lakatos, aki csinálta, megvakult. Senki sem
tudja megreperálni a prést. Nagy a baj Bécsben, atyafiak! Ne hagyjuk a királyt!
Nagy lett erre a lelkesedés Becsén, s aláírtak vagy tízezer
forintot.
A tisztviselõ maga is megsokallta:
- Talán kevesebb is elég lett volna?
- Meg nem árt az, kérem! - vélekedék Dorogi uram, az
öregbíró. - Elkel ám a pénz õfelségénél, mert tetszik tudni, minden ilyen
dolognál sok az apró kiadás, amire az ember nem számít. Tudjuk mi már azt.
Denique aláírták a tízezer forintot, de nagy szemeket
meresztettek, mikor aztán tavaszkor jött a rendelet, hogy fizessenek.
- Nem lehet az! - felelte a bíró. - Majd eligazítjuk mi azt
másképp.
Az adóhivatal azonban nem késett, még keményebben sürgette
meg másodszor a kölcsön befizetését.
Visszaírt a bíró megint, hogy másképp szándékoznak
eligazítani az ügyet. Ne nyugtalankodjék a tekintetes adóhivatal.
De biz az hovatovább még jobban nyugtalankodék, megindult
tehát a becsei deputáció a székvárosba az adóinspektorhoz.
- Nos, miért nem akarnak fizetni? - förmed az rájuk.
- Akarunk, kérem alássan.
- Hol hát a pénz?
- Hol vennénk mi annyi pénzt?
- Minek ajánlották akkor a kölcsönt?
- Hogy a felséges királynak öröme legyen! - felelte Dorogi
uram, áthajítva a szûrt az egyik válláról a másikra.
- Na és miképp akarják
kifizetni?
- Hiszen éppen emiatt jöttünk be, hogy ím pénzt követel a
tekintetes stajeramt. Úgy gondoltuk akkor, kérem alássan, hogy mi a tízezer
forintot, õfelsége iránti tiszteletbõl, apródonkint leüljük a vármegyeházán. Mivelhogy naponta öt forint, kérem alássan…
Az inspektor dühösen kergette ki a szegény becseieket -
pedig a királynak pénznél is becsesebb hódolatot hoztak.
|