|
Egypár hét elõtt
tartotta a tíz éves jubileumát egyik köztiszteletben álló fõispánunk, akihez én
jártas vagyok. Majd minden évben megfordulok nála egyszer.
Évek elõtt egy
nap olyankor toppantam be a szobájába, mikor éppen deputáció volt nála.
A csigerfalvi
tekintélyes vének valának nála, s arra kérték, hogy a jegyzõjüket, Nagy
Mártont, csapja el, mert az ilyen-olyan ember, zsarol, csal, kegyetlenkedik a
községi adónál suskusokat csinál, az árvák pénzével uzsoraüzletet visz,
egyszóval kígyót, békát elõhoztak.
- Jól van - mondá
a fõispán -, fel fogom függeszteni.
S mindjárt másnap
felfüggesztette Nagy Mártont, s elrendelte ellene a vizsgálatot.
Néhány hét múlva
újra úgy hozta magával a véletlen, hogy a fõispánhoz kerültem.
- Itthon van a
méltóságos úr? - kérdém a huszárjától.
- Itthon.
- Nincs odabent
senki?
- De igen, a
csigerfalvi deputáció.
No, azt már
ösmerem. Bementem.
Éppen az elejére
jöttem a szónoklatnak. Ékes, könyörgõ szavakkal adták elõ, hogy nem lehetne-e
azt a Nagy Mártont visszahelyezni. Négy apró gyereke van… Az most hova legyen?
Ne tegye szerencsétlenné a méltóságos úr. Aztán nem is olyan rossz ember Nagy
Márton. Sok jóindulat van õ benne. Egy-két tarka macskája van ugyan, de
legalább rendben tartja a falut.
A fõispánt
meghatotta a csigerfalviak kérése:
- Jól van, vissza
fogom hát helyezni Nagy Mártont a hivatalába.
És vissza is
helyezte.
Vagy öt évig nem
láttam ezután õkegyelmét, míg végre megint jelenti egy ízben a huszár, mikor
éppen tarokkoztunk bent, a csigerfalvi deputációt.
- Hadd jöjjenek -
mondá a fõispán nagy megadással -, ez már olyan, mint hogy bizonyos idõ múlva
esõ van és bizonyos idõ múlva szárazság van. Csak legalább azt tudnám már, hogy
hol tartunk most.
Nagy
tisztességtudással járultak a fõispán elé, s a szószóló érzékeny hangon rágyújtott:
- Méltóságos
fõispán úr! Azért a szegény emberért jöttünk könyörögni.
- Tudom, tudom.
Hát mit akarnak?
- Hogy tessék,
kérem alássan, visszahelyezni. Istenem, istenem, mi lesz az öt apró gyerekébõl?
De nem is olyan rossz ember ez a Nagy Márton, csak sok ellensége van, kérem
alássan. Térden állva kérjük méltóságodat. Könyörüljön meg rajta.
- Jól van no,
vissza lesz helyezve.
Ezzel aztán nagy
hálálkodások közt mentek ki a csigerfalviak, én pedig nevetve mondom a
fõispánnak:
- A múltkor is,
ha jól emlékszem, visszahelyezés volt. Úgy látszik egy deputációt
elmulasztottam.
- Micsoda? -
kiáltott fel a fõispán. - Egyet? Hol az az akta! Kilenc deputációt mulasztottál
már el, barátom. Hiszen egyebet sem csinálok tíz évi fõispánságom óta, mint
hogy a csigerfalvi jegyzõt hol felfüggesztem, hol visszahelyezem, mert hol
azzal fenyegetnek, hogy kiköltözködnek a faluból, ha a nyakukon hagyom Nagy
Mártont, hol azzal fenyegetnek, hogy utána költözködnek, ha elcsapom a
hivatalából.
- És mi ebbõl a tanulság?
- Az, hogy a magyar népnek sokkal jobb szíve van, hogysem
valaha jó közigazgatása lehessen.
|