|
Valószínû (sõt
majdnem bizonyos), hogy valamikor fiatal ember volt Boér Antal is, sõt még
gyerek is volt, vagy ebben a században, vagy az elõtte valóban. No, de most már
felnõtt ember, már a hatodik országgyûlésnek (innen visszafelé a hatodiknak) õ
volt a legöregebb embere, a megnyitásnál korelnöke s azóta is mindig korelnök,
sõt (ellenkezõleg Péchy Tamással) egyre biztosabbnak érezheti magát ebben az
állásában.
A hatodik
országgyûlés! Mikor volt már az? A hatodik generáció elõttünk! Ki látta már
azt? Az uramöcsémék, akik mint korjegyzõk környezték, a legfiatalabbak, vagy
aggastyánok már, vagy odakünn feküsznek a temetõkben szép fehér abrosszal
betakarva télen, zöld selyempaplannal betakarva nyáron.
Hogy lett, mi
módon lett ilyen öreggé a képviselõ úr, érdemes volna tõle megtanulni, s ha
tudnám, elmondanám, de hogy miképpen lett képviselõvé az öregúr, azt is érdemes
meghallgatni, s azt én el is tudom mondani.
A hatvanas évek
legvégén (ebben a században), Kincses Kolozsváron lakott Boér bácsi s meglátván
egyszer egy szokmányos székely fuvarost, nyájas hangon kérdi:
- Hova való kee?
- Gyergyóba,
instálom.
- No, akkor éppen
eltaláltam. Mondja meg kee a gyergyóiaknak, hogy tisztelteti õket az öreg Boér Antal,
aki éjjel-nappal azon gondolkozik, hogy kellene Gyergyót talpra állítani.
Vagy elmondta az
üzenetet a fuvaros vagy nem, az õ lelke rajta, ha el nem mondta. Boérnak
mindegy volt, mert másnap a reggeli sétájánál megint talált a piacon gyergyói
embereket.
- Hej, mondják
meg otthon a gyergyóiaknak, hogy van itt Kolozsváron egy hû emberük, az öreg
Boér Antal, aki, ha térdig koptatja is lábát, nem nyugszik, míg Gyergyóból nem
csinál valamit.
S így ment ez nap
nap után, hetekig, havakig, egész esztendõkig. Minden gyergyói székelyt
megállított az úton, mindeniktõl megüzente:
- Tiszteli a
gyergyói népet öreg Boér Antal. Ébren, alva csak õrájuk gondol öreg Boér Antal.
Nem pihen, nem nyugszik, míg úrrá nem teszi a gyergyói népet.
Szivárgott át az
üzenet a csendes Gyergyóba. Az egyik is hozta, a másik is hozta. Hol itt gyúlt ki, hol ott, s ment,
vándorolt, mint a bolygó fény. Egyik megtoldotta, a másik általgyúrta s
szállt-szállt fülbül fülbe, hogy él Kolozsvárott egy öreg ember, bizonyos Boér
Antal nevû, Gyergyó jótevõje, aki pártfogásába vette a szegény székelyeket s
nagy fényre emeli a tartományt. Áldja meg az Isten jártában-keltében.
Ez látta,
az látta, Farkas Mihály uram beszélt vele, Bory Mihállyal kezet fogott (s azóta
minden arannyá válik a kezében). Látta Dénes Péter, látta Köllõ József és még
nagyon sokan.
Legendák
támadtak róla. Fonókban orsók pergése mellett, künn a pásztortüzeknél regéltek
a csodálatos kolozsvári emberrõl, aki Gyergyót naggyá teszi.
Így néz ki,
úgy néz ki. Hosszú szakálla van, nagy, hatalmas ember, mint a mesés Toldi, aki
fákat tép ki könnyedén az egyik kezével.
Nem igaz,
nincsen hosszú szakálla, alacsony, zömök ember inkább, csak a szemében ragyog
valami csodálatos fény.
Mind, mind
több köd vette körül az alakját. S egyre nõtt, nagyobb lett.
- Majd
meglássák kendtek, hogy egyszer csak el fog jönni.
S azontúl
várni kezdték…
…Ekkor jön,
akkor jön! Hófehér paripán, aranyos ruhában.
S ha valami
baj volt, ha felhõ tornyosult Gyergyó felett, azzal vigasztalta magát a
székelység:
- No semmi, él még az öreg Boér!
Ki légyen, mi légyen, fürkészve kutatták, hogy emeli ki
Gyergyót fénylõ úri polcra, a fantázia köpüjébõl ezer aranyos szárnyú méh
rajzott ki.
Hát úgy van az, hogy egy barlangban roppant kincseket talált
õkelme, s a szellem, aki a karbunkulus kövekkel töltött hordón ült vala, így
szólott:
- Vedd át, Boér Antal, de a felét oszd szét a gyergyóiak
közt!
Nem így van! Másképp van! Ne fecsegjenek kendtek elõre.
Minden kitudódik, ha egyszer, talán már nemsokára, ide toppan Boér Antal.
S lõn, hogy a harmadik esztendõ végével egyszer csak azt a
hírt kezdték hordogatni a kolozsvári fuvarosok Gyergyóba:
- Tisztelteti Gyergyót öreg Boér Antal és hogy õ jön el majd
ide követnek. Hogy valaki másnak oda ne ígérjék.
- No, csak az kellene!
Új fuvarosok új hírrel jövének:
- A következõ héten itt lesz Boér Antal.
- No, az Isten hozza!
Néhány nap múlva Kocsy Pál kiáltotta el keresztülmenet a
falvakon:
- Holnap
útnak indul öreg Boér Antal. Holnapután itt lesz.
Hej,
megmozdult erre minden élõ lélek. Talpra most, székelység! Most mutassuk már
meg, hogy fogadja Gyergyó az õ jótevõjét! Öltözzetek fehér ruhába, leányok!
Üljetek szaporán nyeregbe, legények!
Így jött be
Boér Antal Gyergyóba, ahol nem volt se ismerõse, se nexusa, s meglett 1872-ben
képviselõ oly lelkesedéssel, hogy Rothschild se bírt volna összehozni ellenébe
tíz voksot.
Ha a
székelynek két esze van, három van Boérnak. S három ember eszéhez három ember
kora illõ, méltányos járandóság.
|