A PRIBELI KŐASSZONY

1877

- Népmonda -

Hazánk hegyes vidékein gyakran találhatók mindenféle nagyságú és alakú kõoszlopok, szikladarabok, melyekrõl a babonás nép különféle mondákat regél, azokat többnyire rossz emberek átok következtében kõvé vált alakjainak tartván.

A Nógráddal határos Pribel falu mellett, magas, meredek hegy tetején egy kõszobrot láthatni. A hegyet sûrû erdõ födi s csupáncsak a szobor körül elterjedõ gömbölyû tér áll fák- s bokroktól menten, kisebb-nagyobb szikladarabokkal elárasztva.

A szobor magassága 8-9 láb, a nép kõasszonynak nevezi. A rajta levõ mélyedések s kiálló szögletek következtében van is némi hasonlatossága az ember alakjához, azonban a képzelõdésnek is kellene helyet engednünk, hogy azt egészen hasonlónak mondhassuk. Mögötte áll egy kisebb, mintegy 3 láb magas négyszögû oszlop, s ezek körül nehány nagyobb s számtalan apró kõdarab.

Közelebbi megvizsgálás után se lehet bizonyossággal elhatározni, hogy a természet játéka-e, vagy emberkéz adta jelen alakját. Ha az utóbbit hinnõk el, úgy a pogány idõk maradványának kellene azt tartanunk, midõn is aztán vagy valami bálványt, vagy vallási szertartásokra szolgáló oltárkövet képviselt volna.

Azonban minden adatnak híján lássuk, mit beszél róla a nép.

Régi idõben - úgymond - élt lent a faluban egy gazdag, öreg pásztor, kinek gazdasága leginkább szép juh- és kecskenyájakban állván, azoknak õrzését s legeltetését egy szolgálóra szokta volt bízni. Egyszer azonban észrevéve, hogy kecskéi hazajövet feltûnõ kevés tejet adnak, gyanúja természetesen azonnal a szolgálóra esett, de nem szólt semmit, hanem másnap titokban követé a szolgálót s a nyájat, saját szemeivel akarván meggyõzõdni a dolog mibenlétérõl, s íme, bokor mögé rejtõzve, szörnyûködve látja, hogy a szolgáló egy e célra magával hozott dézsába megfeji sorban a kecskéket. Felindulásában kirohant a bokor mögül, s iszonyú szavakkal megátkozta a szolgálót, - mire rettenetes földrengés támadt s a hûtelen cseléd az egész nyájjal kõvé vált. Ott van ezredévek óta elszórva és ott álland meredten örökkön örökké... A nagy oszlop a szolgáló, a kisebb a dézsa, a többi kövek pedig a kecskék és juhok kõvé vált alakjai. Így meséli a nép, meg akarván némileg fejteni ama csodálatos alakú kõdarabok keletkezését.