CSERVÁRY ÁKOS HŰ FELESÉGE

1881

Szezon-beszély húsz fejezetben...

Bevezetés

Vilma nagysám nagyon beteg volt. Mikor Pista, a parádés kocsis megpillantotta, amint hintóba tették, kedves Boriskájának azt súgta hirtelenibe:

- No, ez se fog kitelelni! Nem hiszem, hogy élve elérjük Koritnyicát.

Maga nagyságos Cserváry Ákos nem mehetett el õnagyságával a fürdõbe. Fájdalmas szívvel bár, de kénytelen volt otthon maradni a nyomorult pótválasztás miatt.

Ha már húszezer forintot belefektetett az éljen-ordításokba - s bizony nem a maga, hanem szeretett felesége kedveért tette, ki minden áron Budapestre vágyik - most már nem hagyhatja abba a közbizalom ápolását, midõn majdnem valószínû már a mandátum.

A szegény kis menyecske egyedül utazik... Ákos úr majdnem könnyeket hullat az önvád miatt. De hiába, úgy kell lenni, a választások után rögtön ott lesz »édes kis beteg angyalánál«.

Hiszen mehettek volna együtt is, de a szegény beteg nem várhat, egy napot sem várhat... Az orvosnak roppant aggodalmas volt az arca, midõn üterét tapogatta... Nem, egy órát sem lehetett várni...

Hanem hiszen vele lesz a hû Boriska szobalány, kinek tíz forintot nyomott kezébe, hogy csak jól ápolja.

Mikor a fiatal asszonyt felültették a kocsiba, az »idõske« férj sírva fakadt...

- Isten veled, édesem! Isten veled!

- Adieu! - mondá az asszony elhaló hangon, s a hintó megindult...

Adieu, adieu! Ez a szó visszhangzott Ákos úr fejében; mindenünnen ez zúgott. A füvek ezt suttogták, a folyamok ezt morogták.

Ákos úr szívére nagy lidércnyomás nehezedett. Valami sötét elõérzet kezdte bántani.

Húsz nap múlva lesz a pótválasztás. Húsz nap egész örökkévalóság.

Az a szegény, hû teremtés nagyon rosszul nézett ki. Arcbõre átlátszó volt... Istenem, istenem, hátha húsz nap múlva már késõ lesz!

Még elgondolni sem merte a szörnyû eshetõséget. Annál kevésbé kimondani...

De azért mégis nyomta szívét az a nagy fekete, alaktalan holló, melynek elõérzet a neve.

Első nap

Cserváryné a fürdõbe érkezett skót köpenybe burkolva, nagy kalap és nagy fátyol takarja el szenvedõ arcát.

- Van-e szoba?

- Van a földszinten - mondá a pincér.

A nagyságos asszony beszállásolt.

- Meddig parancsolják a szobát?

- Két hónapra.

A fõpincér végigtekintett az asszonyságon s kétkedõ mosolyt eresztett meg.

Cservárynét két cseléd támogatva vitte be. Levetkõztették és egész éjjel mellette virrasztott a Borcsa szobaleány.

Második nap

- Ön nagyon rosszul van, asszonyom. Önnek gyökeres kúra kell - mondja az öreg orvos.

Halk sóhaj a válasz.

- Hüm, hüm! A szív nagyon hevesen dobog, a szem... hüm, ez a szép szem beteges sárga színû, az idegek túlizgatottak.

- Istenem, még az is.

- Úgy van, asszonyom. Egészen elerõtlenedett. Ön naponkint egy negyedóráig fürdeni fog. Abból három perc jut a tusra, s megiszik egy pohár forrásvizet.

Harmadik nap

Hordszéken viszik a fürdõszobába. Nehéz flanell-köpeny van rajta.

- Vegyetek le róla minden ruhát.

- Milyen soványka - mondja a fürdetõ asszony.

Beteszik a fürdõkádba.

Viaszkos vászon fõkötõt helyeznek szép hajára.

A harmincöt foknyi víz nervózussá teszi.

- Nem akarok kigyógyulni - nyögé. - Inkább meghalok. Vegyetek ki a fürdõbõl.

Negyedik nap

Mit mondjunk a negyedik napról? Hiszen olyan egyformák a napok - ezekben a magyar fürdõkben!

Ötödik nap

- Nini, õnagysága éledezik.

- Igaz-e, hogy már magától kelt fel s lépett be a hordszékbe?

- De igaz ám. A fürdõben sem türelmetlen többé.

Az orvos, ki minden ötödik nap meg fogja mérni testsúlyát, ma kezdte ezt s azt a reményét fejezte ki, hogy öt nap múlva Cserváryné már sokkal nehezebb lesz, mert könnyebben lesz.

Ez ennek az unalmas doktornak elsõ jó vicce!

Hatodik nap

Cserváryné gyalog megy már a fürdõbe, fehér flanell-kosztümben.

De a csuklya egész orráig le van húzva.

Csupán a parkon kell áthaladnia.

A park hemzseg a sétálók rajától, de mit törõdik velök. Hiszen neki férje van, aki szereti s akit õ is... tisztel.

Az ismerõsöket sem veszi észre.

A cselédségnek kiadta a rendeletet:

- Akárki kérdezõsködik is utánam, mondjátok, hogy még nem érkeztem meg.

- Teringette! - mondja a felszolgáló személyzet. - És még azt mondják a rossz nyelvek, hogy már az erényes nõk kivesztek!...

Hetedik nap

Az asszonyság olyan édesdeden aludt az éjjel. Tej-arcán még rózsák is nyíltak álmában. Csodálatos, hogy milyen jót tesz neki ez a fürdõ...

Aztán milyen étvágya van! Mint egy kis farkasnak.

Délután négy órára kocsit rendelt s kiment a bércek közé. Mily felséges ez a hegyi levegõ! A magány is elragadta.

Megelégedetten sóhajtott fel;

- Mily boldogság egyedül lenni!

Nyolcadik nap

Másnap is egyedül volt tehát. A magány gyönyörködtette most is.

De már ez mégis csak olyan másodszori magány volt!

Kilencedik nap

Ma is megszokott életrendjét követte a gyengélkedõ asszonyság (most már arra változott át a »beteg asszonyság« titulus).

Mikor azonban a parkon keresztülment, egyszerre úgy érezte, hogy kissé még nehéz a lélegzete.

S ez okból (higgyék meg, hogy pusztán ez okból!) hátradobta a csuklyát s szép harmat-arca egészen látható lett.

Meg is látta rögtön egy sétáló fiatalúr. (Jaj, de kellemes egy ember!) Mert a hölgy is megpillantotta.

A fiatalúr utána ment.

Mikorra a szép Cserváryné visszatért, akkor ott ült a »szerelmesek padján« közvetlen szobája elõtt s hosszan, érdekkel szemlélte...

Olyan szép, szelíd nézése van!

Félóra múlva borravalót nyomott a pincérnek markába.

- Kicsoda az a hölgy, ki a 6-ik számban lakik?

- Cserváry Ákosné.

- Mit tud róla?

- Semmit... Azaz, hogy egyedül van. Férje nincs itt.

Tizedik nap

- Ma igazán jól esett a fürdõ, kedves Borcsám!

- Különösen a zuhany... ugye, nagysád?

- Hogy tudod?

- Hát iszen ott voltam... Úgy nézett ki nagysád, mint egy angyal. Oh, ha...

- Micsoda ha?

- Ha az a fiatalember akkor benézhetett volna valami repedésen.

- Eredj, te cudar!... Hogy mersz ilyet beszélni!

Tizenegyedik nap

- Ah! Oh! Hiszen nagysádka már egészen jobban van... Igazi friss menyecske lett.

- Igazán, kedves doktor úr?

- Becsületemre, asszonyom. Ez a fürdõ, ez a fürdõ. Ilyen fürdõ több nincs a világon. Ugye, jól esik kegyednek is?

- Megvallom.

- Nos, fürödjék tehát egy óra hosszat, szép testének... az ilyen patyolat testeknek, hüm... jó a víz. Gyógyvizet is többet ihatik... Sõt...

- Rendelkezzen velem, doktor úr!

- Sõt egy kis zenét is hallgathat délutánonkint.

- Oh, kedves, aranyos doktorkám, maga csókolni való öregember!

Tizenkettedik nap

Cservárynén ma fehér kasmir-öltöny van.

Így megy fürdeni. A fiatalember természetesen most is ott van a parkban és pillantásaik találkoznak.

Este a zene andalító. A hölgyecske lefekvés elõtt egy operett-áriát dúdol.

(A tizenharmadik nap leírását engedjék el az olvasók a szerzõnek)

(A tizennegyedik napot viszont a szerzõ engedi át elképzelni az olvasónak.)

Tizenötödik nap

- Borcsa! ma olyan üdének érzem magam, hogy azt hiszem, eljött az ideje felvenni a derékfûzõt.

- Mit gondol, nagysád?

- No, ne morogj! Hozd elõ inkább!

Felpróbálja, de még szorítja egy kicsit.

- Vegyük le - mondja lemondó sóhajjal. - Azután hozd ide a »Magyarország«-ot. Attól elalszom, míg a zene megkezdõdik.

Tizenhatodik nap

Ami marad, nem múlik.

A derékfûzõ újra elõkerül a szekrénybõl. A kísérlet most már egészen sikerül.

- Nem adom száz forintért, hogy már nem szorít!

Elmegy a sétányra. Éppen a nyitányt játsszák. Gyönyörû a zene, de még gyönyörûbb a menyecske.

Nézik is sóvár szemmel minden oldalról.

Cserváryné a legyezõt villogtatja. Az alól kacérkodik két hamis szeme.

Az »ismeretlen« fiatalember le nem veszi róla tekintetét, mely epedõ és ábrándos.

Szegény fiatalember! gondolja az asszonyság - sajnálkozva.

Pedig most éppen nem lehet sajnálni, mert most a legboldogabb.

Az történt, amire már régen várt: egy barátja éppen e percben halad el Cserváryné mellett és köszön neki.

No, isz éppen ez kellett neki. Hirtelen utána fut.

- Megállj csak, pajtás! Ösmered azt a hölgyet?

- Hogyne ösmerném. Még lánykorából.

- Gyere hát, mutass be, de azonnal.

- Szívesen. Gyere!

(Odaérnek.)

- Asszonyom, van szerencsém bemutatni Fenyéry Miklós barátomat.

- Örülök, uram! - mond õnagysága nyájas mosollyal.

Tizenhetedik nap

Másnap hõsnõnk kikocsizott a környékbe, mint tegnap is említé, az Ámor-templom romjaihoz.

Mikor a hintó fölért a hegyoldalra, egy lovast pillantott meg a tisztáson.

Ez õ! Suttogá csillogó szemekkel.

Tizennyolcadik nap

A parkban ma is találkoztak - persze véletlenül.

A menyecske pompásan néz ki, fürge, mint a csík, szemei fénylõk, ajkai pirosak.

Kölcsönösen üdvözölték egymást és beszélgettek néhány percig.

A zenénél új toalettben jelent meg Vilma.

Este a mûkedvelõ-elõadásra megint új ruhában. Vilma hajában piros rózsa. Mily figyelem! Miklós gomblyukában szintén ilyen színû.

Székeik egymás mellett voltak - persze véletlenbõl.

Fecsegtek, csevegtek s néha keresztnevükön szólították egymást - persze tévedésbõl.

Tizenkilencedik nap

Együtt sétáltak ki a romokhoz s sokáig nem voltak láthatók, se a parkban, se a zenénél.

Huszadik nap

A huszadik nap meg éppenséggel nem voltak többé láthatók. Elrepültek együtt, mint egy szerelmes galambpár.

Mikor a huszonegyedik napon megérkezett a férj s tudakozódott õnagysága után, a fõpincér azt mondta:

- Õnagysága elutazott.

- Hová ment? - kérdi megdöbbenve a férj...

- Hja, azt nem lehet tudni!

S nagyságos Cserváry úr eltalálta ebbõl, hová mehetett neje.

Jele, hogy nem volt egészen ostoba ember. Biz azt meg lehetett volna választani a pótválasztáson is.