A SZÉP ÉNEKESNŐ REGÉNYE

1881

(Elsõ fejezet.) Egész Franzensbad rajongott érte. Valamint divat az elõkelõ világban orrhangon beszélni, divat a kisvárosi lady patronesseknek a bálba éjfél tájban érkezni, divat a dandyknak akkor is feltûrt nadrággal járni, ha egy csöpp sár sincs: éppen úgy divat volt Franzensbadban a szép ismeretlenrõl ábrándozni.

A zöld asztalnál, a sétányokon, a mulatók termeiben, a fürdõkabinokban, az utcákon és a ligetekben, szóval mindenütt és mindig csak õt emlegették.

Verseket írtak hozzá, virágbokrétákkal lepték meg, kirándulásokat rendeztek tiszteletére, párbajokat vívtak miatta, rõfnyi versekkel üldözték, egész férfi-világ lábaihoz omlott, bájainak hódolt és kegyének legparányibb jeleért könyörgött... Mind nem használt semmit: õ szfinx maradt, hideg és büszke, megközelíthetetlen.

Csodákat regéltek közönyérõl, szûzies tartózkodásáról és az epedõ férfiak szégyentõl piruló arccal vallották be, hogy minden kísérletük kárba veszett: a bájos ismeretlent nem lehet meghódítani.

Az ingert még fokozta az a titokteljesség, mely a szép fiatal hölgyet övezte. Nem tudta senki: mi a neve? sem azt, vajon leány-e még, vagy menyecske, vagy özvegy?

Az összes gavallérok egy nagy tükörré változtak, hogy az õ bájainak dicsõségét hirdessék... Ah, mindhiába!

A férfiak kénytelenek voltak beérni azzal, hogy messzirõl imádják õt és elnevezték franzensbadi Madonnának!

*

(Második fejezet.) De hát ki ne emlékeznék donna Diana történetére? Donna Diana minden hódolattal szemben közönyös maradt. Ekkor jött don Carlos, és legyõzte donna Dianát a saját fegyverével - a közönnyel...

Egy kedélyes, életvidor bécsi fiatalember érkezett Franzensbadba. Meglátta a csodaszép nõt, rögtön szerelmes lett belé, de rögtön eszébe is jutott donna Diana regéje.

És míg a többi lovagok fejet hajtottak az idegen nõ erényei elõtt, a bécsi ifjú elfordult tõle közönnyel.........

.......

És a furfangos kópé elérte célját. Egy hét múlva bemutatta magát, õ Liebert Arthur, egy bécsi gyáros fia, és megtudta, hogy a kedves Alice, DArmilly Károly híres párizsi ügyvédnek a neje.

Tíz nappal késõbb már a következõ párbeszéd folyt le köztük:

- Arthur, szerelmünket veszély fenyegeti! Férjem holnapután megérkezik.

- Nincs más mód, meg kell elõle szöknünk.

- Jó, tehát szöktess meg, édesem...

Másnap útban voltak a kék egû Olaszország felé, ahol a citromfák virulnak...

A férj megérkezett... megtudta a valót... egyet fordult a sarkán és fõbe lõtte magát? vagy üldözõbe vette a hûtlen asszonyt és csábítóját? - nem! visszautazott Párizsba a klienseihez.

*

(Harmadik fejezet.) Olaszország a szerelem hazája. A fiatal pár boldogan élt csöndes magányban, elzárva a világtól, az emberektõl.

Reggeltõl estig egyebet se tettek: csókolództak, ölelkeztek. Árnyas lombok alatt, szemeiket egymásban fürösztve hallgatták a pásztorsíp mélabús dallamait és a távolban csengõ kolompok zaját. Ha egy-egy madár felröppent fészkérõl valami zajtól megriadva, összebújtak õk is, mintha félénk madarak volnának.

De Liebert Arthur bécsi fiú volt, akinek az idilli szerelem gyönyörein kívül az utcai lárma, a világvárosi élet tarkasága, a színházi tömeg, az énekes csapszékek panorámája, szóval a mozgalmas változatosság kellett, hogy boldognak érezze magát.

Az egyhangú turbékolást hamar megunta s egy napon szépecskén kirepült a puha fészekbõl.

Megszökött a megszöktetett szép asszonytól.

*

(Negyedik fejezet.) Alice szörnyen röstellte, hogy õt, aki megcsalta férjét, megcsalta - egy férfi.

Az éppen nem furdalta lelkiismeretét, hogy férjétõl megszökött; de hogy szöktetõje faképnél hagyta, ez arcába kergette a vért. Dühös volt. Örök gyûlöletet esküdött a férfiak ellen...

A bécsi francia követ éppen akkor nevelõnõt keresett gyermekei mellé... Alice gyászruhát öltött és Silia Margit álnév alatt elfoglalta a nevelõnõi állást a bécsi francia nagykövetnél.

Gyászruháját, titokteljes szótlanságát talán sohase vetette volna le, ha egy napon nem találkozik de Bruys Viktor vicomte-tal...

De Bruys Viktor vicomte, aki testi-lelki jó barátja volt Alice férjének, dArmilynek, a francia nagykövetnél megpillantotta Alicet.

- Asszonyom, mit keres ön e háznál?

- Az istenért, vicomte, el ne áruljon. Jöjjön holnap reggel a Praterbe, mindent meg fog tudni.

A vicomte - a hiszékeny - másnap reggel megjelent a találkozón, de Alice nem jelent meg.

Eltûnt... megszökött...

*

 (Ötödik fejezet.) A napokban óriási plakátok jelentek meg a hirdetési táblákon. Egy ismert mulatóhely tulajdonosa kürtölte nagy betûkkel Mirjam Zoé énekesnõnek elsõ fölléptét.

Mirjam Zoé föllépett... nagyon szép volt, meghódította a közönséget, a férfiak ékszerekkel kedveskedtek neki. Övé a világ!

.......

És a férj? Izzad napestig fárasztó munka mellett irodájában és hû marad a - klienseihez.

.oOo.