NIBELUNGOK HARCA

NOVELLA

1873

Régi történet már ez.

Még az anyám is rövid ruhában járt akkor, még akkor fel sem fedezték talán azt a puskaport, amit Stofi bácsi fedezett fel 48-ban a német haderõnek; a híres szónok, Mády Károly még valahol az ábc-ét tanulta; Ákos bácsi pedig javában lovagolt azon a vesszõparipán, mit a rege szerint felkapott egyszer alóla a forgószél s beültette valahova Zemplénmegyébe. Azóta nagy, erõteljes fa lett belõle. Az Andrássy verebeit is rajta költötte ki az anyjuk.

Egészen más idõk voltak, egészen más alakok uralkodtak a tekintetes vármegyében.

Sramko fiskális tollut fosztott Trencsinben, még akkor Zsiga bácsi is csak az anyatejet kóstolgatta. Egyéb ital nem fordult meg szájában. Legfelebb az õsz Kelemen bácsi emlékszik még vissza arra a boldog korra, mikor egy váltógaras volt a bor iccéje, mikor az volt a legjelesebb szónok, ki a legnagyobb bunkós bottal jött a megyegyûlésre, az volt a legtekintélyesebb férfiú, kinek legkülönb tajtékpipa lógott szájában, s az tartatott a legszabadelvûbb hazafinak, ki egy szuszra el tudta fütyülni a »Rákóczi-nótát«.

Nobilis idõk voltak ezek.

Prókátorok nem nyúzták a világot. Legfeljebb az volt honoráriumok, hogy a katolikus kliens ebédre invitálta meg ügyvédjét, a lutheránus azt mondta: »köszönöm, barátom uram, legyünk „per tu”«, míg a kálvinista egyszerûen ezzel a biztatással rótta le a perköltségét: »aztán, édes úr, ha szolgabíró akar lenni a restauráción, csak nekem szóljon, az ebadta!« Finánc nem szagolt a magyar ember dohányzacskójába, végrehajtó nem garázdálkodott tízgarasos »meghívásokkal«. A régi szolgabírák csak akkor hítták meg a nemesembert, ha ebédet adtak.

Minden másféleképpen volt.

Az ország összes irodalmát meg lehetett olvasni nyolc garason a kassai kalendáriumból, már t. i. aki olyan bolond volt, hogy nemcsak megvette, hanem tetejébe rá még el is olvasta. A nemes vármegye hatalmasabb volt, mint az ország, s annyira nem fért bõrébe, hogy a »karancskeszi vármegye« repedt ki belõle.

A két kopottfejû oroszlán a megyeházáról olyan méltósággal bámult le erre a komisz Európára, mintha azon gondolkoznék, hogy ugyan hány világrészt egyék meg früstökre.

Minden hirdette a tekintetes vármegye nagy hatalmát. A hajdú tarsolyára hímzett N. V. betûtõl kezdve egész a székváros közepén emelkedõ négyemeletes palotáig, melynek fedelérõl egész sereg varjú károg rémletesen, mintha az is a teens vármegye büntetõ hatalmáról tartana tudós felolvasásokat.

A börtön, a deres és a mogyorófa-pálca jelvényei alatt összpontosult a világtársadalom fennállásának logikája…. Nem az emberekért van a mogyorófa-pálca, hanem a mogyorófa-pálca kedveért vannak teremtve az emberek, hogy a szolgabírónak, nemes passziója hevében, legyen kin kitölteni a mérgét.

Ez volt az uralkodó elv.

Külön büntetõ-kódex volt minden egyes szolgabíró. Ha az emberfiára unalmában ráolvastatott huszonötöt, szamár újságírók ki nem kürtölhették a lapokban. Elõször, mert nem is voltak újságok, másodszor, mert ha lettek volna is, úgysem olvasta volna senki… Aztán statárium neki, az akasztófáravalónak, ha a vármegye dolgába merné magát beleártani!

Könyv, tudomány nem háborgatta álmainkat. Tudtunk mi mindent. Nem volt már a világon semmi megtanulni valónk. Mert vagy arról beszél a bolondos anglus ezer megírt könyvében, ami úgyis benne van a »Corpus Juris«-ban, és akkor felesleges, vagy arról beszél, ami nincs benne, és akkor ostobaság. Tertium non datur. Ami pedig a tudományos embert illeti, ott van Széchenyi Pista. Gondolkozik az mindnyájunk helyett. Azzal tessék diskurálni!

Ezt a szót »haladás« kiküszöbölte a »vis inertiae« a nemzet szótárából.

Ismeretlen pogány mondat volt az elõttünk.

Inkább nekitámaszkodtunk az ellenkezõnek. Még a »Hármas Kis Tükör« bölcs összecsinálója is ezt írta fel oda ékes, tudós karmenbe: »Nógrád vármegyében kell járni nagy sáron.« -

Még én is így tanultam valaha. A tiszteletre méltó sár, melybe belefúlnak a haszontalan új eszmék, beleolvadt a címerünkbe. Úgy néztük azt, mint megannyi aranyat. Jó volt az nekünk. Nem kell közlekedési út. Mi az istennyilának? Magunk csak kivontatjuk magunkat paraszt-forsponttal a szomszéd faluig, hol egy valamirevaló tarokkompánia csak összetákolódik. Idegen vármegyébõl való ember meg hadd búsuljon rajta: mint jöjjön ide, ha nem lehet.

Legalább nem akad ránk ebben az átkozott sárban a német.

Az igaz, hogy a német nem is akadt ránk; akadt valami más, ami még nagyobb hatalom a németnél - a civilizáció.

Az is úgy jött ide csak, hogy elõbb megtanult röpülni.

…Világot borító szárnyait összecsapta felettünk, lehelete összevegyült az ország levegõjével, melyet aki magába szívott, elkezdett beszélni, mint a mákonyivó, soha nem hallott, õrült, bolondos, képtelen eszmezagyvalékról, egyenlõségrõl, testvériségrõl.

Fojtott lett a levegõ, hogy elkezdett tõle köhögni a félország, mintha tüdõvészben volna.

Új tüdõ kellett ehhez a levegõhez.

Magyarország kezdett kivedleni régi bõrébõl.

A megyeháza most is ott állott, ahol elõbb, a zsinóros hajdú most is olyan hegyesen lépkedett, mint elõbb, a szolgabíró dohányzacskójának sallangja most is olyan gavallérosan verdeste combjait, mint elõbb, a régi feneketlen sár is ott volt az utakon, a deres is ott állott a vármegyeház udvarán s a fõjegyzõi kalamárisban is ott álmodott a tintába beszáradt toll azokról a gyûlésekrõl, amelyekben azt határozták, hogy majd határozni fognak… de a bolond idõ megteremtett egy új erkölcsöt, s mint mikor a földbe ültetett krumpli kitolja a rohadásba átment õsanyagot, az emberek kezdtek egymással meg nem férni.

Ez a súrlódás volt a Nibelungok harca.

Az egyik embernek az volt a kifogása a másik ellen, hogy nem liberális.

Liberalizmus!

Tudta is azt még akkor valaki: mi az?

A Rákóczi-tárogató utolsó hangjai régen-régen hangzottak már el a Tisza partján. Ki tudná már azt: hogyan szóltak? A »libertas« feliratú zászlókat már régen csókolta a hazai levegõ. Az a torony is régen ledõlt már, amelyiken lobogtak.

Liberté, fraternité, égalité!

Bolondos, ostoba új idea, világfelforgató emberek izgatott, õrült álmainak szörnyszüleménye.

Küzdeni a félvilág ellen lovagiasságból, haragból, becsületbõl, könnyelmûségbõl, királyné szép szemének felszárított könnycseppjeért, királynak kimondott kevély szaváért: annak van értelme; de az egyenlõségért, testvériségért küzdeni: az õrület, eszeveszettség.

A világ vége közelít. A százados logikát halomra készülnek dönteni az új emberek.

Avagy logika az, ha meglátja az ember maga mellett a meztelen koldust, õ is meztelenre vetkõzzék, hogy legyen egyenlõség, vagy hogy öleljen szívére minden földönfutót, odavarrva azt a saját gallérjához osztályos atyafinak, hogy legyen testvériség.

Meg kell a mozgó földet állítani.

Hogy mert megmozdulni a semmirekellõ anélkül, hogy engedelmet kért volna rá akár a fenséges palatinustól, akár a tekintetes karok - és rendektõl!

Pereat mundus!

Háború a világ folyása ellen! Éljen az, ami ócska, ami régi. Halál mindenre, ami új, ami modern!

És aztán elkezdte magát szervezni a Nibelungok gárdája.

Minden ócska atillába jutott egy ember. És ilyen ócska atilla nagyon sok volt.

Az új emberek pedig nekitámaszkodtak az új helyzetnek és harcoltak merészen, kitartással, lelkesedetten… Nem kell megmosolyogni e harcot, azért, hogy humoreszket írok felõle: nagy és szent volt az, mint aminõ egyik sem. Tisztelettel hajlom meg a küzdõ alakok árnya elõtt, s úgy teszek, mint a gyermek, ki az erdõben föl nem érvén a nagy magas tölgyfák sudarát, csak az apró bokrokat csipdesi meg.

Ilyen apró bokornak született a világra az én Feri bátyám.

Igazi pecsovics vér. Már talán azonmódon penészesen jött a világra. Egy született régiség, aki úgy veszi ki magát a mai társadalomban, mintha valakinek a kabátjára daróc foltot varrnának.

Hanem azért akármilyen régi ember is Feri bácsi, azt nem kívánom tõle elvitatni, hogy fiatal ember is volt valaha, mégpedig tisztességes fiatal ember, ki elvégezvén fényes Eger városában a »just«, a megyei komaság, sógorság és urambátyámság protekciója alatt megkezdé nagyot ígérõ pályafutását az aljegyzõségen.

Az igaz, hogy messze falu az aljegyzõségtõl az országbíróság, nagy út fekszik odáig, de hát ötven évig léptetve, ki tudja: nem ér-e oda is?

A »Corpus Juris« gondoskodott arról, hogy a nemes ember még akkor is lépjen, amikor áll.

A nemes embernek legnehezebb dolog születni. A többi aztán könnyen megy. Ráül a »Hármas könyv«-re, s az mint a mesebeli királyfi bocskora, odaviszi ahová kívánkozik.

Csakhogy Ferenc úr éppen olyan idõben ült rá a »Hármas könyv«-re, amikor ez ócska jószágot elkezdték nagyon mozgatni, hogy kitörüljék belõle a legjobb paragrafusokat.

Ezt persze nem volt szabad engedni.

A vármegye körirata sorba járta az ötvenegyet.

A fehér- és verestollasok döntõ ütközetre készültek egymás ellen.

*

És lõn, hogy a vén Makkfõi, aki legszájasabb prókátora volt a vármegyének s leghasznavehetõbb öregágyúja a pecsovicsoknak, mikor legjobban számítottak eszére, tudományára, szónoki tehetségére, egyszerre csak kezdett megbolondulni.

Hüm! Csak gyarló teremtés az ember mégis. A reális egzakt irányból belemegy a regényességbe, mint valami törvényszéki írnok. Addig replikázik, allegál, egzekvál, licitál, míg egyszer - fölteve, de meg nem engedve - a legszendébb kliens úgy lefõzi két szép szem tüzes kacsintásával, hogy egyszerre elfelejt Corpus Jurist, telekkönyvi pátenst, kúriai döntvényt s nekimegy per analogiam a szent házasság bolondos aktusának, mely legfelebb annyiban bírhat érdekkel józan prókátorok elõtt, amennyiben leendõ válópöröknek szokásos alapját képezi.

Már nem tudni bizonyosan: az ember gondolkozó tehetsége szünetel-e akkor, az agyveleje zavarodik-e össze, vagy járványos betegség az talán, mely néha az öregeknél is jelentkezik, hogy egyszerre csak üresnek kezdi találni az »aktákkal« elhalmozott »kancelláriát«, mely pedig eddig olyan szûknek látszott, hogy az amice Lupcsek adjunktus sem fért bele, hanem odakint volt köteles hálni a konyhában, Örzsi szolgáló kizárólagos terrénumán, amiért persze annak eszeágában sincs birtokháborítási pert kezdeni amice Lupcsek ellen: de míg a kancellária üres, sivár, kietlenné lesz, mint valami tudós feje, azalatt a szív meg megtelik holmi hóbortos, ábrándos vágyakkal, amik félig idea, félig semmi, félig hidegborzongatás, félig szívdobogás, félig eszeveszettség; a nagy zsíros pörök aktáinak nyomatékos sorai között a legokosabb argumentumnál egyet fordul az emberrel a világ, szétfoszlik betû, jogtudomány, argumentum, s egy szép szõke leányarc mosolyog le mindenünnen. Az engedelmes »kalamus« kifordul a bágyadt kézbõl, a kopott perrendtartásban összevissza kuszálódnak a paragrafusok, semmire sem bír ráakadni, a végrehajtási kérvényt tévedésbõl rózsaszín papirosra írja, a pör stádiumai helyett a holdat jár nézegetni és morog, zúgolódik minduntalan, mintha azon bosszankodnék, hogy mért nem marasztaltathatja el az egész világot makacsságban.

Ez az elsõ stádiuma a szerelemnek, amitõl a prókátor annyira reszket, hogy a világért sem meri azt magának bevallani; hanem ráfogja, hogy más az oka nyugtalanságának: komisz politikai idõjárás… a liberálisok ütik a vasat… a keményfejû Nagy Pál szörnyen kezd terjeszkedni… Aztán az az átkozott törvénycikk! szûkmarkúak a kliensek, rosszul állapítnak a bírák… a fenének legyen jó kedve.

Azután következik a második stádium.

Ez már sokkal erõsebb.

Elmulasztja a perfelvételt, szakadnak nyakába a makacssági végzések, mint a zápor. Nem törõdik velök. A harmadfokú bíróság kedvezõ ítéletét igazi angol közönnyel fogadja, hanem annál jobban törõdik: jól ki van-e kefélve a búzavirágszín »rókatorkos«? jól van-e megkötve az új rojtos nyakkendõ? Az adjunktustul megkérdezi: nincs-e valami becsületes olvasmánya? mire az készségesen kikeres valami rongyos könyvet a Justinián novelláiról, mit a principális fitymálva dob el, összeszidván domine Lupcseket, amiért õt gúnyolni merészli; neki a »Himfy szerelmei« kellenek vagy az »Aurora«; neki ide ne hozza sem Virozsilt, sem Mackeldeyt, mert mindjárt lehúz öt bankó forintot a havi fizetésébõl, ami már azért is nehéz matematikai mûvelet lett volna, mert a domine Lupcsek havi fizetése csak négy bankó forint volt.

Ebbõl aztán amice Lupcsek is megtudja, hogy a principális szerelmes, amit pedig amice Lupcsek tud, aki Makkfõi fiskális szerint semmit sem tud, azt már valóságos szégyen volna Makkfõi fiskálisnak is nem tudni.

Tehát Makkfõi fiskális a második stádiumban rájön, hogy az a kis szõke lánygyermek, akitõl oly nehezen vált el múltkor Debrecenben jártában, Feri öcsénknek maradandó nyomokat hagyott szívében, s ha a lányka véletlenül még »res nullius« volna, nem lenne bolondság idehozni az élet »felzetéül«… hiszen a prókátor is ember… az õ szíve sem egészen kõ… azt is »szignálja« az Ámor nyila, az õ világában is helyet foglalhatnak a szelídebb emberi örömök, legalább »sub clausula«.

Ekkor tehát legelõször is felveszi elméjében a »tényálladékot«: a kis szõke leányzó egyetlen gyermek, az apja szorgalmatos hentesmester, jó sokat gazdálkodhatott már, a Péterfia utcában meglehetõs háza van, aztán õ maga is ér még valamit ötven éve dacára is… legény még a gáton… van egy pár száz forintocskája, csinos klientélája és egetrontó politikai nimbusza. A két vagyonka összetéve meglehetõs »fundust« képezne a jövõ számára, - minélfogva elhatározza megtenni a kellõ lépéseket.

Egy egész processzus ez is. Csakhogy nagyon furcsa processzus.

Az ember itt is megírja az »alázatos kérelmet«, csakhogy magát kéri benne elmarasztaltatni a bájos alperes által, dobogó szívvel lesi a »választ« s minél udvariasabban szerkeszti meg rá a »viszontválaszt«: a goromba »tagadtatik« szó elõ sem fordul benne, az alperest a világ kincseért sem cáfolja meg sehol, beösmeri minden állítását, ígér mennyet, földet. - Egyszóval ez egy egész megfordított pör, melyet mindenáron el kell veszíteni. Az embernek egészen ki kell vetkõzni természetébõl, nyájasnak, elõzékenynek, odaadónak lenni. Az pedig nagy megerõltetés egy prókátornak.

Ha nincs valami nagyon infámis »ellenirat«, gyorsan utána következik a »végirat«, melyben kitûzetik az esküvõ napja, az indulási, megérkezési program s egyéb bolondság. Csakhogy ez nem ment olyan könnyen.

Makkfõi fiskális úr és Kalap Erzsébet leányasszony között egy egész tenger feküdött.

S ez a nagy tenger Feri bátyánk volt, azaz akkor még Feri öcsénk.

Mind a három között pedig feküdött még egy nagyobb átlábolhatlan, átvitorlázhatatlan tenger - az öreg Kalap István uram -, aki megesküdött rá, hogy sohasem adja lányát pecsovicsnak, ha mindjárt a fönséges nádorispán kéretné is.

Amit pedig egy debreceni cívis megmond - az nem üres levegõ, puszta beszéd, mint valami nagy úr szava, az meg van mondva, és - punktum - többé soha senki sem változtathat rajta.

Feri öcsénk és Makkfõi fiskális, még mikor Debrecenben voltak valami osztályos pörben, korán észrevették egymáson a kiütögetõ szimptómákat és kezdték gyanús szemmel nézni egymást.

Hosszú volna elbeszélni egyhúzomban: mint jutottak a Kalap uram lázához, mint hódította meg finom manöverjeivel két heti ott mulatásuk alatt csintalan Örzsike mind a kettõt; ezer semmitmondó, de mégis érdekes haszontalanság egész láncolatát.

A dolog komoly része ott kezdõdött, mikor a két alak mindenike méregette elõnyeit és hátrányait a másikkal szemben.

Feri öcsénk csinos legény volt, 28 évvel, élénk barna szemekkel, tulipiros magyaros arccal, a kezdõdõ pálya küszöbén egy szép jövõ kilátásával a háta mögött. Makkfõi fiskális pedig nem volt ugyan fiatal, sem szép, hanem volt egy nagy elõnye, ami alkalmasint rózsaszínûvé fogja festeni ripacsos fekete arcát, koromfeketévé õszülni kezdõ haját, délceggé hajladozó termetét a szép Erzsike szemeiben: - fel volt léptetve a pecsovicsok által országgyûlési követjelöltnek.

Ha csak egy parányi nagyravágyás van is az Erzsike szívében, akkor meg fogja tudni mérlegelni: mi az, ha »nagyságos asszony« lehet valaki.

Ebben bízott Makkfõi, s volt gondja rá, hogy mindenféle tüntetéseket elkövettessen korteseivel, kiket gróf Czelédy fizetett. Minden kornak vannak bolondjai. Gróf Czelédynek is az a bizarr ötlete támadt, hogy õ most eredeti sportképpen részt vesz a közügyekben; vékonyabb mulatság ugyan a rókavadászatnál, a lóversenynél, de azért elég elegáns egy mágnásnak, mert sokba kerül.

Õ maga ugyan közvetlen nem avatkozik az ország dolgaiba, a felsõházi székét is ott hagyja üresen, mert az megint nem úrnak való passzió, hogy mint az iskolásgyerek odajárjon vagy leckézni vagy leckéztetni magát a pozsonyi országházba, hanem odaküldi az alsóházba az uradalmi fiskálisát olyan kõdarabnak, amelyik majd zicher be fogja törni a Nagy Pál uram fejét.

Pénz van, amennyi kell. És azt olyan jól esik látni, hogy meg lehet venni rajta mindent, észt, tudományt, meggyõzõdést és hazafiságot.

Szomorú idõket éltünk… Csakhogy Makkfõinek tetszettek ezek a szomorú idõk. Szerelmes volt beléjök.

Arany álmakra feküdött, arany valóságra kelt.

A liberálisok vesztesége egészen bizonyosnak látszott. A bocskoros nemesség nagy része egészen fel volt izgatva azon vad eszme iránt, mely az urat egyenlõvé fogja tenni a paraszttal. Az izgatottság és a gróf Czelédy által fejenkint ígért egy arany láza egészen népszerûvé tette Makkfõi nevét a vármegyében. Az éljen-kiáltás bejárta a levegõt. A kortesnóta hangzott mindenütt; a fõúr termében, az aratólányok ajkán; a nebuló kis diák is ezt karmolta fel a házak falára:

Nem kell nekünk Kabalay
Paraszt-pártoló szavai,
Utat, töltést nem csinálunk…
Makkfői a követ nálunk…

Makkfői pedig még azt a bolondságot is megtette, hogy fogott magának valahol egy vándor piktort, aki lerajzolta becses fiziognómiáját vagy húsz példányban, azt osztán kiosztogatta a korteseknek, és volt gondja rá, hogy egy példányt elküldjön belőle a szép Erzsikének is.

Nem maga küldte el, mert a régi jó világban még nem volt divatban, hogy valaki egy hajadon leányzóval levelezzen; sértette volna a közerkölcsiséget, melyre a mai kor olyan fátyolt borított, hogy azon keresztül még a kánkánt is pirulás nélkül nézi; hanem volt Erzsikének egy helybeli barátnéja, akit Makkfői úr rávett, hogy bocsátkozzék Erzsikével egy kis ártatlan levelezésbe és engedje meg, hogy a leveleket ő diktálja neki: egy kis jux akar kerekedni belőle, amelynek majd olyan jóízűn fognak nevetni a végén, mint annak a rendje.

Azok a levelek azután beszéltek a Makkfői diadalairól, az imádott nagy hazafi egetverő népszerűségéről, az ezer meg ezer lobogó zászlóról, melyen az a név leng, mit a tulajdonosa olyan szívesen osztana meg Erzsikével.

Erzsike mindenikre felelt nehány semmitmondó sort, amint már ez a lányok levelében szokásos; benne volt, hogy »én hála istennek egészséges vagyok, tegnap a nagynénémnél voltam vizitbe, holnap ide vagy oda készülünk… sietek, mert nagyon sok dolgom van« sat. - hanem az ilyeneken kívül soha semmi egyéb. A nagy hazafiról soha egyetlenegy betű sem.

Azonban egyszer mégis volt az egyik levélben valami, amire kimosolyodott a fiskális arca, mint a napfénytől a zúzmarás vidék.

A levél alatt ez az aláírás állott: »Eliz«.

Tehát már nem »Erzsike« többé.

Azt az édes, azt a kedves nevet, azt a bűbájos tündér két szótagot, melyet az édesanya ajka rebegett először, midőn a bölcsőnél megcsókolta édes meleg csókjával, melyet a szerelmes ifjú suttogott, mikor legelőször volt szabad megszólítania azon az igézetesen gyönyörű néven: Erzsike, azt a nevet, melyet olyan sokszor visszazengett a szülői ház, melyet olyan nagyon megszokott a fül, melyhez hozzátapadt minden, minden a boldog gyermekkorból, megkergetett pillangó… elfeledett játszótárs, borzalmas tündérmese, azt a nevet, melyet az apa reszketeg vonásokkal jegyzett be a nagy penészes bibliába, azt a nevet eldobni egy tollvonással, az mindenesetre jelentett valamit.

A prókátor jól tudta, mit jelentett.

Írt is azonnal két levelet: az egyiket Eliznek, a másikat Kalap uramnak. Mind a kettőnek az volt a tárgya, hogy Erzsikét szeretné nőül venni.

Egy hét alatt megkapta a választ mind a kettõre. Erzsike azt írta neki: »Elmegyek önhöz, ha követ lesz«, Kalap uram pedig azt felelé vissza: »Megkapja leányomat, ha megszûnik pecsovics lenni«.

Ugye nevetséges válasz?

A mai korban már ezt nem érti senki.

Közönséges emberek lettünk.

Letettük a fegyvert és nem harcolunk többé, mintha talán nem is lenne »miért«.

Mintha már nem lennénk többé gyermekek, kiknek még folytonosan ott kell csüggni az anya emlõjén. Mintha már elválasztottak volna bennünket.

Emancipáltuk magunkat. Megszégyeneltük, hogy míg a világ egyéb társadalma már mind szakállas, edzett ember, aki önállóan jár magas céljai érdekében, addig nekünk, gyermeknek, oda kellett simulni édesanyánk szoknyájához, fel kellett kapaszkodni a karjaira, megmelegedni kebelénél…

Pedig abban volt a mi »erõnk«.

Mindenütt, mindenben a szegény elhagyott haza.

És érte nem volt szégyen harcolni semmiféle fegyverrel.

Ha imádkoztunk, érte tettük, a szerelem csodás ösvényén az õ keze vezetett, a költõ dallamos ajka õróla zengett szomorúan, lágyan, sötéten, viharosan… mindenütt az õ halovány, bánatos arcát láttuk visszatükrözve:… hiába hunytuk volna be szemünket, akkor is megjelent volna lelkünk elé hívólag, biztatólag, mint a vágy, mint a sóhajtás, mint az - isten.

Így volt csak lehetséges elérni, hogy levetette özvegy fátyolát a mi anyánk: a mi hazánk; a halavány ráncos arc kezdett felelevenedni; szépülni, ragyogni, megfiatalodott, mintha a Léthe vizébõl ivott volna, roskadt termete kiegyenesedett, izmaiba acélerõt nyert, gyenge köhögõs hangja mennydörgéssé vált s mellét büszkén kitárva a félvilágnak kiáltá önérzetében, hogy: »mérkõzzünk össze!«

De ez nem volt ok arra, hogy befejezzük a harcot, mely olyan nevetséges volt, hogy elmosolyodunk most rajta, mely olyan érzékeny volt, hogy kicsordul a könnyünk emlékétõl, és olyan nemes volt, hogy feldobog szívünk hallatára.

Ami »kétgaras« volt a magyar embernek, azt »tízgarason« adtuk a németnek.

Megfeszítettük lábunkat, mert éreztük, hogy tolnak kifelé: pedig mi bent akartunk maradni abban a nagy arany gyûrûben, mely a haza szent földjét köríti, melynek nemzetiség, szabadelvûség, erõ és életrevalóság a neve, melyet sohasem fog többé megtörni a századok vihara, s mely jegygyûrûjévé vált késõbb az ifjú szabadság istenasszonyának, hogy eljegyezze vele võlegényül a magyar nemzetet.

Oh, milyen eljegyzés volt ez!

Csakhogy elõbb nagyon sok akadállyal kellett megküzdeni.

Szépen letisztogatni rozsdát, penészt minden ócska vasról, a használhatlant eldobni, a hasznost különválasztani a réztõl és más idegen elemtõl, hogy az összes óriás anyagból megkovácsolhassák azt az egy világot megremegtetõ fénye kardot, melynek villanása halál volt, csapása feltámadás volt, markolatja sötétség volt, a hüvelye koporsó lett, széttört darabjaiból napsugár támadt…

Hanem akkor még azt nem tudta sem Makkfõi fiskális, sem Feri öcsénk.

Tíz év nagy idõ.

Akik most ott állanak egysorban a konzervativizmus zászlója alatt és együtt fogják a nyelét, hogy a széláramlat el ne ragadja - mint megváltoznak tíz év alatt! Hogy megviseli õket az idõ!

A nagy pecsovics szónokból csendes ember lesz, ott fog feküdni a sír fenekén és sírján zöldelni fog a kakukkfû és katángvirág, míg le nem legeli a megiramodott harci paripa, melynek nyergérõl szabadság harctérein halva lemaradt gazdája, a másik pecsovics szónok.

Milyen kontraszt!

De hát a sors szereti az ilyen bolond kontrasztokat. Mintha tudná, hogy ezek jó téma a novellaírónak.

A követválasztási határidõ közelgett.

Senki nem várta türelmetlenül, mert mindenki meg volt gyõzõdve a Makkfõi gyõzelmérõl. Nem is lehet másképp. Makkfõi Pozsonyba, Kabalay puttonyba.

Kabalay egy hígeszû lázongó. Tele bolond eszmével.

Ott járt egy esztendeig Párizsban, onnan hozta azt a sok romlott gondolatot. Neki ugyan kicsi a pártja. Elbújhat vele… Még csak lehetség sincs a gyõzelemre…

Hanem hát az ördög nem alszik. A sors kerekeinek forgása olyan bolondos, olyan változandó, mint a nõi szeszély. A sors kerekének nyomai olyan görbék, mint a török császár névaláírása: az ördög tudna elmenni rajta.

Egy véletlen néha halomra dönti a legpozitívabb számítást. Aki a véletlenre nem számít - az nem tudja az egyszeregyet.

Feri öcsénk valahogy nyomára jött a Kalap István uram és a Makkfõi közt megejtett levelezésnek. És megdöbbent az eredmény lehetõségétõl.

A vén makktuz követ is lehet, pecsovics is megszûnhet lenni. Tõle kitelik, hogy ott a pozsonyi diétán egyszerre beáll liberálisnak.

Az lenne aztán a nagy skandalum.

A szerelmes ember megborzadt benne erre a gondolatra, a politikus ember pedig - elhûlt.

- Ezt nem szabad úgy hagyni - suttogá magában. - Minden fortélyt, minden ármányt elõ kell vennem. Megakadályozni az utolsó csepp vérig.

A kis városkát, melyben laktak, nagy öröm készült felrázni szokott egyhangúságából: arra volt utazandó a fenséges nádor.

Makkfõi gondoskodott arról, hogy a követválasztás határidejeül a nádor megérkezését követõ nap tétessék. Az a mámor sokat fog érni neki, amellyel elõttevaló nap telik be a nép, illetve a nemesség a felséges uralkodóház iránt.

Addig is egészen jól haladtak a dolgok.

A kiküldött kortesek derekasan mûködtek a falukban, a bor folyt mint a tenger és ízlett a sült ökörhúsra pompásan.

Feri öcsénk mint fõkortes mindenütt látható volt, õ volt az egész követválasztási mozgalom fõintézõje, a megvett »vótumokat« lekötötte a pecsovics pártnak erõsen, kit becsületszóra, kit pedig írásra.

Hanem az egész korteskedési manöverben megvolt az a fatális taktika, hogy nem a személy, hanem az elv számára hódította a híveket.

Meghagyott magának egy »kibúvó ajtót« a legutolsó esetben is.

Ha a véletlen nem sugall jobb eszmét neki, vagy nem áll útjában magától az elbízott kandidátusnak, még ezzel a »reservatio mentalis«-szal mindig be lehet utána csukni az ajtót.

Végre beköszöntött a nagy nap.

A kis város megtelt örömlármával. A fenséges nádor megérkezett. A kortesek behozták a mámoros nemességet. Rekedt torkok éljen-kurjongatásátul reszketett a bor-kipárolgásától bûzös levegõ.

Senki sem emlékszik rá, hogy valaha ilyen népes lett volna a város.

»Embert lélegzett az ember«, mondá Bernát Gazsi, ki akkor fiatal legény létére mint a hétszemélynök patvaristája együtt utazott urával a nádor kíséretében.

A vidéki földesurak, tarka bandériumok végtelen sora, mutatóra behozott piros-pruszlis parasztleányok (minden faluból kettõ), polgárság, utcagyerekek, nagy tömegekben tolongtak egész nap az utcákon: különösen a megyeháza elõtt, melynek nagytermében díszebédre voltak meghíva a megye primipilusai.

Hosszú krónika kellene hozzá elõsorolni a fényes uraságok neveit, a hatalmas toasztokat, mikbõl még a következõ nap hõsének, az »uralkodóházhoz rendkívüli ragaszkodásáról ismeretes« Makkfõinek is jutott az ebéd utolján egy sovány falat, mit a jó úr, már derekasan beszíván magát - ismeretes potyakedvelõ természeténél fogva - az ingyen tokaji-italból, a szörnyû csuklások miatt alig bírt nehány bölcs fejbólintással megköszönni.

No, de ne csuklott volna csak, majd mondott volna õ olyan retour-dikciót rá, hogy szeme-szája állott volna el mind a fenséges nádornak, mind a nagyságos és tekintetes rendeknek!

Egyébiránt a hallgatás ezüst. Elég bolondot, azaz aranyat beszéltek mások. Az okos ember magának tartja az aranyat és megelégszik az ezüsttel is.

Kivált mikor fejébe derekasan megülepedik az a bizonyos londoni köd, melyet a kutyabagosi drapáktól is meg lehet szerezni.

Aztán neki tömérdek a dolga, tömérdek a beszélni valója még ezenkívül…

A választó nemesség ott van már összegyûlve a városon kívüli tanyákon. Feri öcsénk beüzent, hegy estefelé elvárják, hogy egy beszédet tartson elveirõl az atyafiaknak. És küldessen még vagy ötven akó bort a beszéd után »punktumnak«. Ez bizonyosan hatásos befejezés fog lenni.

Az írásbeli üzenetben még azt is megmagyarázta Feri öcsénk, hogy merre tanyáznak, miszerint a jó úr valahogy el ne tévessze a dolgot: ott az ócska téglaház mellett csoportosul az egész tábor; ajánlja, hogy esti szürkületkor jöjjön, mégpedig inkognitó: az nagy elõnyére lesz, ha a választó közönség nem ösmeri meg külsejét, mert hát vannak arcok, miknek kinézése megfagyasztja a hazafias ajkak éljeneit. Aztán miért ne tarthatna õ maga mellett, mint harmadik személy, egy kis dicsbeszédet? Ez a kis ravaszság úgysem jön napvilágra soha. De meg tökéletesen világos a kalkulus! Ahol nem ösmerik, ott sokkal könnyebben választják meg!

Makkfõi igyekezett megszabadulni az ebédtõl. Mihelyt szerét tehette, kiosont, s a nagy tömegben tántorgó, bágyadt léptekkel haladott lakása felé, hogy ruhát cserélhessen, mielõtt választói közé menne.

Tökéletesen meg volt magával elégedve s büszkén lógázta fejét ide-oda, midõn a »Két rozmarin« utca szögletén megszólítá egy ismeretlen csizmadia kinézésû egyéniség.

- Tekintetes uram… kilóg az órája. Mindjárt elveszti.

Makkfõi fiskális egy lomha tekintetet vetett a nagy acélláncra, mely a mellénye gomblyukán keresztül fityegett le s melynek egyik végén csontkutyafej lógálódzott cifrának, a másik végén pedig a lajblizsebben egy negyvenötesztendõs »klepszidra« ketyegett egyforma unalmas taktusban.

Makkfõi fiskális belátta, hogy az a bolondos filiszter bizonyosan a kutyafejet nézhette órának s nagy begyesen válaszolt:

- Úgy van az jól, amint van… Magam akarom én azt így, jó ember.

A jó ember erre a szóra lekapta süvegét fejérõl nagy alázatosan.

- Igenis értem, méltóságos uram. Bocsánatot kérek, hogy olyan vakmerõ voltam a méltóságos urat figyelmeztetni.

Azzal szépen odább ment.

Makkfõi fiskális megállott. Ejnye, az akasztófa még csúfolódni merészkedik. Neveletlen csizmadiája! No megállj! Majd adok én neked méltóságos titulust a hátadra. Hiszen csak utolérhetném a gazembert vagy legalább ösmerném a gézengúzt!… Hát ki vagyok én? No, de majd fogok én még helyetted magamnak valami csizmadiát, akin kiadhatom a mérgemet. Vasra veretem az egész céhet!…

Hanem alig ment tíz lépésnyire az érdemes úr, midõn egy ismerõs utána jövõ szakácsné ismét rákiáltott:

- Teens uram, mindjárt elveszti az óráját.

De már erre indulatosan megfordult a jeles ember s szépen lehámozta az elmaradhatlan csibukszárról a füstös pipát, hogy a szakácsnénak egy kis prelekciót tarthasson a húspuhítás nemes tudományából, amit Németh Zsuzsanna az õ szakácskönyvében csak egyféleképpen magyarázott meg.

- Tyhõ! Ezer milliom! Hát ti mindnyájan összebeszéltetek, hogy engem gúnyoljatok. Hogy mered azt tenni? Igazold magad, mert különben…

A szakácsné nagyot bámult a teens úr viseletén.

- Hát hiszen mindjárt leesik.

- Micsoda, hé?

- Az órája.

- Hol, te vén satrafa? - riadt fel Makkfõi. - Mutasd meg, hogy hol?

- Hát itt a kabátján hátul.

Makkfõi odakapott és álmélkodva látta, hogy a kabátja hátulsó gombjára láncánál fogva egy óra volt akasztva.

A szakácsné segélye nélkül alig bírta volna leoldani.

Az öreg szemei szikráztak a bámulattól. Egy nehéz arany genfi óra volt gyönyörû mûvû arany láncon. Hogy az ördögbe jutott az oda? Ez már igen rendkívüli, regényes, megfoghatatlan. Talán csak úgy álmodja õ azt.

Jónak látta magát elõbb megtapogatni, csak azután hihette el, hogy ébren van; az azonban még mindig nem volt világos elõtte: õ-e valóban Makkfõi fiskális, vagy pedig nem-e õ a fenséges nádor, aki ma érkezett meg a városba.

Persze, hogy õ a palatinus. Hogy is feledkezhetett meg errõl. Az aranyláncú órát is azért akasztotta ki kívülre, hogy valami szegény ember lelophassa.

Igazi fejedelmi passzió!

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Ha az emberrel sohasem történnének rendkívüliségek, meg sem tudná becsülni az életet. Hüm! Hiába! A boldogság is csak olyan, mint a Nellke cipõje, csak akkor nem szorít, mikor már kimegy a formájából. Egyszóval a boldogságnak is megvannak a maga formái, amiken keresztül kell menni mindnyájunknak, mint a fogzáson.

És ezek a formák rettenetesen formátlanok.

Szabályt nem lehet alkotni ellenökben. Filozófia, ravaszság, készültség nem fog rajtok, mint a Bém apó köpenyegén.

Ezt már nem Makkfõi mondta - hanem én tudom magamról.

Ha az ember Marcsától kezdve Ilonáig végigudvarol valamennyi kalendáriombeli keresztény hajadon keresztnevet, keresztültör a mamák és apák szeszélyein, megbirkózik a bájos hölgyek grimaszaival, aztán találkozik egy hencegõ obsitos katonával, aki dicsekszik vele, hogy végigharcolta Európa valamennyi forradalmát, szenvedett esõt, éhséget, nyomort, nélkülözést, kiállotta a hadviselés minden sanyarúságát, bevette forsszal a legdesperátusabb pozíciókat, egész fitymálva mondhatja neki:

- Oh, az még mind csak semmi.

Olyan nagy dolog szeretni és megházasodni!

Külön egyik sem olyan véghetetlen baj. Csak úgy »junctim« borzasztó.

Oh, ez a junctim!

Az akkori idõk politikai kellemetlen jelszava, aminek egyik verziója errõl a másik oldalról is ránehezedett szegény Makkfõi szerint, aki teljesen átérezte, hogy neki ez a »másik« oldala összes élete.

Egészen egyoldalú ember volt.

Talán azért is írom róla ezt a novellát, kísértgetve becses személyével a Nógrádi Lapok tisztelt olvasóit, akik neki sohasem vétettek semmit, dehát mit tehetek én róla, hogy olyan unalmas, szerelmes, haszontalan vén fráter volt, miszerint ha érdekeset akarnék róla írni, kénytelen lennék az öregapám bundájáról ereszteni meg egy régészeti értekezést, amelyiknek pedig az a tulajdonsága, hogy lassankint összerágta a moly, s ami megmaradt még belõle, az olyan, mint a belügyminiszteri költségvetés: lajblinak nagy, bundának kicsiny, nyárra meleg, télre hideg.

Hát ez a novella is olyan! Annyira régen kezdtem már, hogy az elejét elfelejtettem, szegény Makkfõit annyi ellenmondásba kevertem, hogy sehogy sem bírok már belõle valamirevaló embert kikerekíteni. Odavan minden renoméja szegénynek! Megette a moly. Csak az egyes foszlányok látszanak ki belõle! Most már akár itthon is maradhat. Ilyen pofával nem ereszthetem az országgyûlésre.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Makkfõi urat torkonragadta a dühös ember s elkezdte rázni eszeveszetten, hogy csak úgy ropogtak a csontjai. - Spion! kém! Makkfõista! Fel vele a legelsõ fára. El akarta csábítani embereinket.

Szegény Makkfõi ugyan megjárta. A saját népe helyett a Kabalay tanyájára került.

A keletkezett lármára odacsõdültek a fõbb emberek. A vén róka meg volt fogva. Dühösen rángatta magát, de sehogysem bírt megszabadulni. Utoljára is meg kellett magát adni a fátumnak.

Szürke köpenyegét epés arcára húzta, hogy felismerhetlenné tegye magát.

De ott már ismeretes volt.

Feri öcsénk elõre kicirkalmazta a Kabalay-párt fõkortesével, egy lelki-testi barátjával, hogy Makkfõi Kabalay tanyájára jön és lesz nála egy lopott aranyozott óra, amelyben mindnyájan rá fognak ösmerni a fõkortes órájára. A fõkortes már egy óra óta elõre panaszkodni fog, hogy az aranyóráját ellopta valaki, vagy most, vagy a díszebéden. Pedig hát biz azt nem lopta el senki, hanem maga a fõkortes akasztotta fel a nagy néptolongásban, délután, az érdemes úr külsõ gombjára.

És ez a kis tréfa bizonyosan sokat fog eredményezni…

A véletlen sokszor nagyon jó szövetséges. Bármily irányban tereli is a jux elõre nem látható következményeit, hasznot valószínûleg fog lehetni húzni belõlök.

A fõkortes is rögtön ott termett a tett színhelyén. Már régen várta ezt a percet. Furfangos fickó volt.

- Kicsoda kend? - rivallt Makkfõire parancsolólag.

- Mi köze hozzá? Nemes ember vagyok. Úgy bánjon velem az úr.

- Mondani mindent lehet. Majd meglássuk kicsoda. Itt sompolyog a tanya körül. Ez mindenesetre gyanús körülmény, tekintetbe véve, hogy az aranyórámat valaki kirántotta zsebembõl… Ki kell kutatni ezt az urat.

Makkfõi bátyánk megszeppent. Erre nem volt elkészülve. Borzasztó esetlegesség. Az õ zsebiben csakugyan egy aranyóra van. Vérjegesztõ fatalitás!

Akarva, nem akarva bele kellett mennie a gyalázat kellõ közepébe, ki kellett ürítenie a keserûség poharát fenékig, az inkognitóságot nem tarthatta, meg kellett magát ösmertetnie.

Egyet fordított a beszélgetés gyeplõjén.

- Hahó, barátim! Nem addig a… én tekintetes nemes és nemzetes Makkfõi Demeter vagyok, ezen kerület országgyûlési követjelöltje s több nemes vármegyék táblabírája. Hozzám ne merészeljen nyúlni senki.

Általános röhögés volt a felelet.

- Bolondítsa az úr az öregapját, ne minket. Mit keresne itt Makkfõi úr õnagysága közöttünk. Nem sültbolond, hogy idejöjjön, az ellentáborba. Makkfõi úr odahaza alszik ilyenkor selyemágyon.

Ezzel két markos legény megfogta és elkezdte a zsebeit vizsgálni a szerencsétlennek, ki látván, hogy itt bajos dolog imponálni, könyörgésre fogta a dolgot, esengõ hangon szólva a fõkorteshez:

- Ugyan, ugyan, édes Laci öcsém! Ne légy olyan maliciózus! Hát nem ösmered már meg a te kedves Demeter bácsidat, aki téged annyira szeret…

- Hogy elperelte tõlem anyám örökségét. De bizony ösmerem a drágalátos mákvirágot. Nem adnám sokért, ha egyszer úgy sötétben találkozhatnék véle. Oly igaz, mint hogy élek, miszerint rögtön bezúznám a koponyáját.

A boldogtalan ember állatias fájdalommal bõdült fel:

- Jaj nekem. Orgyilkosok közé jutottam. Ég, pokol, emberek összeesküdtek ellenem.

Ezalatt az egyik kutató kihúzta a nadrágzsebébõl az ominózus órát láncával együtt.

Hurrá! mindenki megösmerte, hogy az a fõkortesé.

- Tolvaj! - kiálták megvetõen az érdemes hazafi szeme közé, ki ott állt némán, mereven, mint egy kõvé változott kérdõjel: arcáról lecsurgott a halálos félelem verejtéke, tagjai remegtek a düh õrületes lázától. Olyan volt, mint egy láncra vert szörnyeteg.

- Szemfényvesztés! - hörgött fel üvegesedõ szemekkel.

Ajka elkékült, arca zölddé, majd fehérré változott. Egészen felvette a »nemzeti színeket«.

- Istentelenség. Tolvajnak látszom, pedig ártatlan vagyok, a saját népem közé jöttem s mégis ellenségek között találom magamat. Vagy én õrültem meg, vagy ti! Az élõ istenre esküszöm, hogy azt az órát valaki más akasztotta a kabátom külsõ gombjára, és hogy én vagyok Makkfõi.

Gúnyos nevetés felszisszenése volt az általános felelet.

- Tegyétek õrizet alá; valaki pedig siessen értesíteni a kapitányságot - parancsolá a fõkortes, át kell adni a törvénynek.

Ettõl ijedt meg csak komolyan Makkfõi!

A fõkortes ránézett a tanyatûztõl megvilágított arcára és elérkezettnek látta azt a pillanatot, melyben terve foganatosításához lásson.

Odalépett Makkfõihez, parancsolólag intett az õrizõknek, hogy pusztuljanak, azután karját a Makkfõiébe fûzvén, magával vonszolá a tönkrejutott hazafit olyan messzire, hogy beszélgetésöket a nép ne hallja.

- Szokta ön, bátyámuram, játszani a sakkot? - kérdé szelíd barátságos hangon.

- Nem biz én, tisztelt öcsémuram - hebegé Makkfõi. - Nem ismerem e jeles játékot…

- Nagy kár… mert akkor tudná, mi az a sakk-matt.

- Légy szíves magyarázd meg, tisztelt Laci öcsém.

- Hát a sakk-matt az, mikor valakinek annyira el van vágva az útja mindenünnen, hogy sehova sem mozdulhat, kénytelen magát megadni.

- Értem. Hát mit kívántok tõlem? - kiáltá Makkfõi kétségbeesetten.

Laci öcsénk kihúzott a zsebébõl egy papirost, meggyújtott egy gyufát és annak világánál elkezdett olvasni egy kortesdalt:

Búsulnak a pecsovicsok,
Hogy Makkfői órát lopott;
Most már meggyőződtek róla,
Hogy mennyit ütött az óra.

- Két óra múlva ezt a nótát fogják dalolni az egész tanyán: holnap az egész városban: holnapután az egész vármegyében.

És azután elkezdett hozzá csinálni valami monoton kiállhatatlan dallamot: utánozva a baktereket.

- Tönkre vagyok téve. Jaj, hagyd abba. Meghalok, megőrülök tőle. Szólj, mit kívántok, pokoli cselszövők?

- Mondjon le, bátya, írásban a képviselőségről a Kabalay javára. Éljenek a liberálisok.

Az öreg fiskális reszketett, mint a nyárfa; a hold odavilágított eltorzult arcára, melyen át a különböző érzelmek küzdelme váltakozott.

- Nos?

Makkfői soká nem szólt semmit: megfagyott ajkaira nem jött szó, végre görcsösen ragadta meg a Laci karját s fuldokló hangon nyögé.

- Lemondok.

- Helyesen. Hát ki a vivát?

- Éljen Kabalay! - ordított fel Makkfõi. - Éljenek a liberálisok!

A tanyáról ezerszeresen dörgék vissza az éljent.

A prókátornak pedig úgy potyogtak könnyei, mint a záporesõ…

- …De édes öcsémuram… én ártatlan vagyok, mint a ma született gyermek.

Laci öcsénk felröhögött:

- Hiszen éppen az az érdekes benne.