AZ ELZÜLLÖTT BÁRÓ

1881

A méltóságos úrnak nagyon aláesett a sora. Hej, mikor még fõszolgabíró volt otthon a vármegyéjében! Azóta azonban sok víz folyt le a Dunán és sokszor jutott rá az »osztás« meg az az unalmas »keverés«.

Lassan-lassan odáig süllyedt fokról fokra mindig mélyebben, hogy a »Zrínyi«-bõl is kikopott õméltósága. Levedlett róla a ruha is.

Mindenét elvitte az a négy király, kiknek még nagyobb adót kell fizetni, mint annak az igazi egy királynak. Olyan telhetetlenek azok a négy királyok, akiket Giergl kártyagyárában pingálnak ilyen hatalmasoknak!

Azután még lejjebb ment. Mikor már semmije sem volt, nem kérdezõsködött a nagy õsöktõl, vajon mit csináljon most? Azok talán megsúgták volna neki!…

Elindult a maga fejétõl a maga szenvedélyével. A hetvenes évek eleje óta végképp elzüllött s még lopni sem restellt.

Ekkor már az ismerõsök levették róla a »B-y S.« nevet és úgy hítták, ha emlegették, megvetéssel vagy szánva, hogy a »Pick-Pocket báró«.

A pick-pocket pedig azt teszi, hogy zsebmetszõ. Ez nagyon ráillett a szerencsétlenre, ki 1876-ban két ízben volt becsukva, a soroksári járásbíróság börtönében.

A magány megborzasztotta s felébresztette benne az önvádat. Összetörve, ott, nyomorult matracán elhatározta, hogy ha kiszabadul, visszatér a tisztességes társadalomba.

Azt hitte, hogy ahány lépés - onnan, annyi lépés oda.

Pedig nem úgy van: lefelé lejtõnek, visszafelé meredek hegynek visz az út.

A társadalom vonakodik visszafogadni azt, aki a bûnét megbánta és büntetését kiszenvedte. A tisztességes társadalom a feléje nyújtott kezet visszautasítja.

A báró kiszabadult, de mint az elvert kutya, hiába járt küszöbrõl küszöbre, nem talált szánalmat sehol.

Szerencsére megbetegedett. És szerencse, hogy a Rókus-kórház nem ember, hanem csak intézmény. A Rókus befogadta, s a következõ éveket jobbadán ott töltötte.

A legközelebbi napokban azonban a betegség is ellene fordult: elhagyta. A Rókus-kórház kapui becsukódtak utána - éppen olyan tompa zörejjel, mint hajdan régen-régen kastélyának ajtai.

Könnyezve hagyta ott a »temetõk elõszobáját«, kétségbeesve, hogy mit fog tenni?

A véletlen éppen eléje vitette, amint az utcán ácsorgott, Sz-y A. grófot. Odalépett hozzá s elmondta sorsát.

A gróf meg volt hatva. S még aznap gyûjtést rendezett a kaszinóban a báró számára.

A méltsás kompánia, mely éppen mint hajdan a báró, a négy királyoknak udvarolt, olyan jó launéban volt, hogy olyan összeget adtak át a bankból a Pick-Pocket számára, amibõl egy évig kap havonkint 50 forintot, s ezalatt megígérte a jószívû gróf, találni fog számára valami megfelelõ foglalkozást.

Így küldték vissza a szegény Pick-Pocketnek a négy királyok, amit elszedtek tõle, vagyis hogy csak egy kis részét annak.