AKIK UGATNAK

1882

Egy írótársam ilyen címû darabot ír a Nemzeti Színháznak.

A darabnak már elõlegesen is nagy híre van a színházi körökben. Jövõt jósolnak neki. Azt is tudják, hogy a legbájosabb mûvésznõnek van írva a fõszerep. De legjobban az az excentrikus tulajdonsága szivárgott ki a megírandó darabnak, hogy kutyaugatás is lesz benne.

Egy ködös napon, midõn éppen az elsõ felvonás utolsó jelenetét fúrja-faragja a szerzõ, egy töpörödött vén ember lép be szobájába s megáll a költõ íróasztala elõtt.

Az zavarodva tekint fel, s kérdõleg veti rá szemeit.

- Mit akar? Ki maga?

- Én kérem… már mint én… - mondja halk, tompa hangon -, senki, én nem vagyok senki.

- Nos, ha senki, mit akar hát?

- Én vagyok az az ember, kérem, aki a Nemzeti Színháznál ugatni szoktam. Én vagyok a darabokban a kutya.

- Igen, ön hát a kutya?

- Igenis, én vagyok - mondá akadozva, félénken és õsz haját piszkos kezével hátrasimította.

- Hát aztán?

- Mert úgy tudok ugatni, mint egy igazi kutya… mesterlegény koromban tanultam… Az igazi kutyákat is elbolondítom vele… haragusznak is rám a Bodzafa utcában.

- Csak folytassa.

- Azt hallottam, hogy az úr darabot ír, amelyben ugatás lesz.

- Igen, a második felvonás elején.

- Éppen abban a járatban vagyok… esedezni jöttem, mert azt hallottam, hogy az úr nagyon jószívû ember, arra akarom kérni… szegény feleségem betegen fekszik odahaza, s még betevõnk sincs… azért jöttem, hogy nem-e lehetne minden felvonásba beszõni az ugatást?

- Nem illik be, barátom, a mesémbe.

- Pedig azt hittem, azt gondoltam - mondá az öreg elszomorodva -, hogy az úr megkönyörül rajtam, s kisegít minket a nyomorból.

- Mi haszna lenne magának a háromszori ugatásból?

- Az, hogy akkor három forintot kapok esténkint, mert minden felvonásban külön fizetnek az ugatásért.

Az író gondolkozott egy darabig.

- Hát ahhoz mit szólna, öreg, ha két kutya lenne a darabban, az egyik balról ugatna, a másik jobbról.

- Az lenne csak jó - vágott közbe az öreg nagy örömmel -, mert a fiam is olyan kitanult kutya, mint én. Az lenne csak az igazi remek darab…

- No, hát ilyen darab lesz! Menjen haza isten hírével s ugasson aztán minél szebben és minél tovább!

Az öregember nagy hálálkodások között hagyta el a szobát, hol egész Kalifornia készül számára.