A KELEPCÉBE JUTOTT FÉRJ

(Igaz történet)

1882

Cs… úr egyike azon férjeknek, akik így farsang alkalmával meg nem állhatják, hogy egy kicsit kirúgjanak s ellátogassanak valamelyik Király-utcai táncterembe. Ezt persze könnyebb elhatározni, mint megtenni, mert az asszony sejti férje csapodár hajlamait és ellenőrzi lépteit.

Hanem hát Cs… úr nem azért üzletember, hogy ne ismerjen mindenféle apró fogást. Talált is csakhamar ürügyet, hogy egy-két napig távol maradhasson a háztól.

- Kedvesem - szól a minap este nejéhez fontos arccal -, nekem holnap Bécsbe kell utaznom. A galíciai vasút közgyűlést tart. Készítsd ki, kérlek, a frakkomat s egy fehér nyakkendőt.

- Ejnye no, hogy neked mindig utazni kell…

- Hát tehetek én róla? Tudod, lelkem, részvényes vagyok, aztán jó a pénzkirályokkal összejönni. Az ember nem tudja, mikor cseppen valamelyik konzorciumba.

- Csak nem maradsz sokáig oda?

- Dehogy, galambom. Ma péntek van. Holnap délben Bécsben vagyok, három órakor elmegyek a közgyûlésre és még akkor éjjel visszautazom. Vasárnap reggelre itt leszek…

Az asszonyka elhitte a mesét és Cs… úr elutazott a közgyûlésre…

Vasárnap kora hajnalban Cs… úr csendesen belopózott hálószobájába.

Míg kipihente az átvirrasztott éj fáradalmait, a szobalány, mint rendesen, bejött, hogy kivigye a ruhákat tisztogatni.

Ez alkalommal a frakk zsebébõl egy meglehetõs elnyûtt legyezõ csúszott ki, amilyeneket… no igen… amilyeneket a Király utcai tánctermek szépségeinek kezében lehet látni.

A szobalány kezeiben Cs…né valahogy meglátta a »corpus delicti«-t. Persze hogy megragadta az áruló legyezõt, türelmetlenül várva a galíciai vasút álmodó részvényesének fölébredését.

Délben megkondult az ítélet harangja.

- Oszkár! - kiáltá a mellékszobából az asszonyka.

- Mit akarsz, tubicám? (A férjek sohasem szeretetreméltóbbak, mint amikor valamely csínyt követtek el a hitvestársi hûség ellen.)

- A zsebedben legyezõt hoztál…

(Szünet.)

- Oh igen, tudom! A legyezõt egy… egy igazgatótanácsostól vettem el.

- Hogyan mondod?

- Akarom mondani egy igazgatótanácsos nejétõl vettem el…

- Hogyan?! Hát nõk is voltak a közgyûlésen? Aztán, lám, ez báli legyezõ…

- Igen… kedvesem… mikor a közgyûlésnek vége volt, akkor bált rendeztek.

- Ugyan, Oszkár, hogy mondhatsz ilyent? Bál a közgyûlés után?

- Hogyne, galambom, ez így szokás.

- I - - gen?! No, ez igazán kedves szokás. De tudod-e, hogy haragszom rád, amiért nem vittél magaddal.

- Angyalom, ha tudtam volna…

- Jól van jól… Eszembe jutott valami. Azt mondtad a napokban, hogy nemsokára lesz Bécsben az Erzsébet-vasút közgyûlése. Oda elmegyünk együtt. De lásd, új báliruhát kell csináltatnom. Holnap ugye elküldöd hozzám a szabót?… Mennyire örülök!

- Én is… - sóhajta bús arccal Cs… úr.

Oly vermet ásott magának, melybe menthetlenül beleesett valamennyi titkos »kirándulásra« vonatkozó terve.