Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
Mikszáth Kálmán Mikszáth Kálmán mûvei IntraText CT - Text |
|
|
VÁROSUNK ATYÁI1885Egy õsz hajú aggastyánt láttam egy idõ óta a kiállításon, aki sorba járja a pavilonokat, s mély figyelemmel szemlél mindent. Azt hittem valami angol, mert tele van a zsebe katalógussal, s mert feltûnõ az a bámészkodás, az a csodálat, mely egész lényét elönti. Ennyire csodálkozni csak az angol tud - unalomból! Nekem régóta feltûnt, mert szép öregember, haja, szemöldje, bajusza hófehér, de a szeme fiatalos és az arcszíne pirospozsgás. Amikor elfárad, leül a 3 kr.-os padok egyikére, és úgy szemléli a gyönyörû panorámát nagy érdeklõdéssel. Semmi kétség, hogy idegen. Hisz a magyar ember sohasem nézi meg Pestet alaposan, mert tudja, hogy még sokszor visszajön ide. Egy nap fáradt voltam én is, leültem a mellette levõ székbe, és rá akartam gyújtani, de nem volt mivel. Az öregúr szivarja égett, de nem volt mivel megszólítani, mert nemigen vagyok járatos a külföldi nyelvekben, midõn odajön a hírlapokat árusító gyerek, s az én öregem a Pesti Hírlapot veszi meg tõle. Teringettét, hisz ez valami derék magyar ember! »Szabad kérnem egy kis tüzet!« - Tessék - szólt nyájasan. Egy darabig hallgatagon szíttuk szivarjainkat, a fölséges képben gyönyörködve. Mert a pavilonok már rég be voltak csukva. A természet kezdte felhúzni az esteli szürke alsószoknyáját, hogy csakhamar barnát vegyen fölibe. Csakhogy ezt itt nem engedik, mert kigyúlnak a villanylángok, s a szép kupolák, karcsú tornyok még tündériebbek e mesterséges napok világánál. A finom selyem gyepet rejtélyes árnyék fekszi meg. A gráciák láthatatlan alakban suhognak a puha füveken, apró aranygereblyékkel fésülgetik. A szökõkút pajkosan locsog, a hûs szellõ a rózsák illatával ûz kolportázst. - Kár - szólalt meg egyszerre az öregúr -, hogy nem úgy van mint Bécsben volt, ahol a rotunda kupolájára föl lehetett menni, és végignézhette az ember az egész várost. - Az itt nem éppen szükséges, mert ott van a Gellérthegy, onnan meg lehet látni kényelmesen. - Igaz, de csak a dunai frontot, pedig most már alighanem szebb innen. Ezek a rengeteg háztömbök! - Sohasem hittem volna, uram. Én sírtam ma két hete, mikor végigkocsiztam a várost. - Hogyan, ön most látja elõször Pestet? - Éppen azért sírtam, mert nem most látom elõször. Ön is sírna, ha akkor látta volna. - És mikor látta? - Vagy ötven évvel ezelõtt laktam benne, tisztviselõje voltam a városnak, koncipista. Akkor halt meg az apám, aki Erdélyben lakott, Brassó mellett, elmentem haza a kis birtokomba, azóta sohase voltam itt. S otthon még mindig úgy képzeltem Pestet, ahogy akkor hagytam az utolsó napon. - Képzelem, milyen lehetett! - Éppen közgyûlésünk volt aznap, melyen aztán apám halálhírét vettem. Maig is emlékszem minden szóra, minden beszédre, mert nekem kellett volna megcsinálnom arról a gyûlésrõl a protokollumot, de biz azzal, hogy rögtön útra kellett szállnom, egész mai napig adósa maradtam a városnak. Pedig érdekes jegyzõkönyv lett volna… - Úgy? Akkor is voltak már »kínos jelenetek« a gyûléseken? - Oh, hogyne! Csakhogy ami akkor kínos volt, az most csak mulatságos. - Természetesen. Az idõ gyúrja a fogalmakat, hol így, hol úgy. Ami most nekünk mulatságos, esetleg kínos is lehet valamikor az utókornak. - Az én utolsó gyûlésem, amint most az eredmény mutatja, mulatságos volt. Ha nem untatja önt? - Oh, kérem. Én hozzá vagyok szokva mindenféle gyûlésekhez. S egy ötven év elõtti ülést még nem élveztem. Ez nekem új lesz. Az öregúr új szivarra gyújtott, s elmondta az ötven év elõtti protokollumát, amellyel adósa még a városnak. Nehogy most már én legyek adós vele, helyette reprodukálom a nevezetes jegyzõkönyvet: Fölállott a polgármester (egy nagy tekintélyû, de kis bajuszú ember), és azt indítványozta, hogy a mostani Széchenyi tért (ki tudja mi volt akkor a neve) fásítsa be a város, és hagyja szabad térnek. A városatyák összenéztek (mint ahogy most is össze szoktak nézni, ha ki akarják találni, mit gondol a többi). Egy alacsony szõke polgár, név szerint Pisztóry István felugrott, a imigyen szólt: - Uraim, tudtommal Pest város, és nem erdõ. Mármost kutassuk, mibõl áll a város? Házakból. Igaz-e, vagy sem? (Közbeszólások: Igaz. ) S mibõl áll az erdõ? Fákból. Igaz-e, vagy nem? (Ez is igaz!) Mármost tehát, kérdem én, miképp támadhat a polgármester úrnak ilyen csodálatos gondolata, hogy egy városnak a közepére erdõt ültessünk. Soha ilyet, uraim! A bölcs városi atyák meg voltak gyõzve. De a küzdelmet nem adhatta fel a tanács egyhamar. A fõkapitány kelt fel Pisztóry uram szavaira válaszolni. - Uraim! A tért ott meg kell hagynunk, mert ránk van felsõbbségileg parancsolva, hogy a katonai kaszárnya miatt kell ott térségnek maradnia. Az tehát kétségtelen, hogy oda házakat építeni nem lehet, amint Pisztóry úr szeretné, s azért is óhajtandó lenne a befásítás, hogy a fák díszesebbé tegyék a puszta helyet, mely ronda pocsolyává válik, ha be nem fásítjuk. A kapitánynak is igaza volt. Most már ide hajladoztak a városatyák. Azonban felállott Sartóry János gazdag prókátor. - Én a magam részérõl Pisztóry István nézetén vagyok, s arra nézve, amit a fõkapitány hoz fel, azon hitemnek adok kifejezesét, hogy a katonák elmennek a városunkból maguktól is, de a fák, ha azokat beültetjük, el nem mennek innen magoktól. Tehát ne okoskodjunk ezekkel a mihaszna fákkal. Tessék megnézni, uraim, Angliát. Ott van London, a világ legnagyobb városa. (Halljuk!) Ki látta azt, hogy ott fákat ültessenek a város falain belül, ott minden talpalatnyi tér fölhasználtatik házépítésre. Igenis, uraim, hivatkozom Anglia példájára. (Élénk helyeslés.) Már-már gyõzött volna Sartóry és Pisztóry, de ebben a percben egy ötlete támadt a polgármesternek, s így vág közbe: - Angliára hiába hivatkoznak az urak. Mert Anglia és köztünk nagy a különbség. (Halljuk!) Mindjárt megmagyarázom. Angliában vannak toryk és hightoryk, itt pedig vannak Pisztóryk és Sartóryk. Óriási hahota támadt erre. Pisztóry és Sartóry elvörösödve rohantak ki a terembõl. S így lett meg Pesten az elsõ sétány. Milyen különbség akkor és most! Ma már húsz szebbnél szebb sétány van, hála istennek. S ez annál nagyobb eredmény, mert a Pisztóryk és Sartóryk még mindig megvannak a városházán. |
Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on Tablet PC IntraText® (V89) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2007. Content in this page is licensed under a Creative Commons License |