Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
Mikszáth Kálmán Mikszáth Kálmán mûvei IntraText CT - Text |
|
|
A KEDÉLYES DELIKVENSEK1886Grünwald Béla beszélte el nekem ezt a históriát. Az õ alispánsága alatt történt, az õ pandúrjaival. Igaz, nini… hisz már a pandúrok sincsenek meg! Becsapódott fölöttük a rozsdás kriptaajtó örökre. De ez simán történt. Mintha maga a nemes vármegye parancsolta volna meg nekik: »Lépkedjetek elöl, majd én utánatok ballagok.« (Mintha ez is csak a parádé miatt történnék.) Hanem, amint van, úgy van; késõ már a vármegyét siratni, hát inkább keressük meg benne a nevetnivalót. Mondom, a pandúrokkal történt, mégpedig a két legöregebbel, a nagy bajuszú Ostyepka Istvánnal és a híres Vojnik Mártonnal (ne méltóztassék megbotránkozni a neveken, Zólyom megyében vagyunk), delikvenseket kísértek Bábaszék városkából Besztercebányára, szám szerint négy darabot. Bizonyos szívélyes viszony volt ez idõkben foglyok és pandúrok között. A rend helyreállítóinak nem lehetett okuk gyûlölni a rend felforgatóit, mert belõlük éltek, az üldözötteknek pedig szintén érdekükben feküdt jó lábon állni a hatalommal. Az volt hát a bevett szokás, hogy a tolvajok útközben minden korcsmánál megálltak a kísérõiket megtraktálni, ha pénzük volt. (Az pedig volt, mert loptak.) Pompás, vidám kéjutazások voltak ezek. Egy paradicsomon keresztül érni be a megyei börtönbe. Az igazságnak mindegy volt, ha egy-két nappal késõbben is kapja meg a zsákmányát, a pandúrnak pedig jólesett így, meg aztán (adjunk valamit a humanitásra is, uraim) a szegény bûnös is anyaszülte ember; annak is szükséges egy kis öröm. Vojnik és Ostyepka uraimék fiatal korukban rendesen egy-két fehérnépet is fogtak a társasághoz, hogy aztán a falusi korcsmákban uccu neki, táncra is kerekedhessenek, ha a csízió úgy hozza. De most már megöregedtek. A szerelem elmarad az embertõl az ötvenedik év határánál, mint a kifáradt kutya, hanem a bor, az holtig jó, hû és kívánatos. Ittak is annyit belõle útközben, hogy már az utolsó stációnál Ostyepka uram nem bírt a lábán állani, sõt Vojnik Márton uram is ingadozott. - Vigyétek a puskámat - hörgé Ostyepka. Az egyik delikvens levette válláról a terhet, s vitte nagy énekszóval a trupp elõtt, mint valami processziós zászlót. - Kutya fikom mája! - kiáltá úri dölyffel Vojnik Márton. - Hát az én puskámat nem viszitek, mi? Hát mivel nagyobb úr az én Ostyepka komám nálamnál, he? Egy betöréssel vádolt tót átvette most a Vojnik puskáját, de a két becsípett pandúr alatt még így is veszettül mozgott a nyughatatlan anyaföld. Minden lépten-nyomon elestek. A foglyok tanácskozásra fogták a dolgot. - Mit csináljunk ezzel a két korhellyel? - Szökjünk meg tõlük! - indítványozta az orgazdasággal vádolt zsidó. - Üssük õket agyon - mondá a betöréssel gyanúsított tót. - Csináljunk egy kis virtust - vágott közbe a lólopásban ludas magyar -, kísérjük be õket úgy, ahogy vannak, a városba. Hadd bámuljon meg minket a vármegye. - Úgy, úgy barátocskám - ujjongott a bankhamisító sváb. - A felsõség még talán el is engedi a büntetésünket, ha ilyen szépen viseljük magunkat. Egyszóval, oda dõlt el a dolog szótöbbséggel, hogy sem meg nem szöktek a delikvensek, sem meg nem ölték Ostyepkáékat, hanem gyöngéden támogatva, fényes nappal, délben bekísérték õket Besztercebányára. Az emberek rajokban csõdültek össze a nevezetes látványhoz, melynek híre villámként futotta be a népes város ereit. Elöl a gyolcsos tót ment magasra emelt puskával, hátul a sváb ballagott kevély fejtartással és szintén fegyverrel a vállán. Közbül a két pandúr kacsázott, az egyik a zsidó, a másik a magyar delikvens vállára támaszkodva, egetverõ kurjongatásokkal. Az egész város nagy hahotában tört ki. Még az a két szárnyas angyal is mosolyra húzta szét a száját, amelyik a megye erdõs-hegyes címerét cipeli. Csak egyetlen arc lett komorrá. Mikor a menet megérkezett a megyeház elé, a viceispán éppen az ablaknál volt, onnan nézte, és mélyen elszomorodott. (Azóta is folyton ebbõl az ablakból nézi a vármegyét.) Pedig bizony õ is megnevethette volna a dolgot, mert nem esett ki amiatt a világ feneke. Azért a vármegye mégis csak szép és csodálatos volt. Rend volt ott magától is. Ha a pandúr csinált hibát, akkor a delikvens vágta ki a becsületet. Becsület denique mindig volt. Nem kellett menni kölcsönkérni a szomszédba… akarom mondani az államhoz. |
Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on Tablet PC IntraText® (V89) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2007. Content in this page is licensed under a Creative Commons License |