A PÉNTEKI NAP VAGY A HŰTLEN ASSZONY

1886

Kardos Márton uram elutazott Losoncra. Természetesen, mert a hűtlen asszonyok históriája rendesen a férjek elutazásával kezdődik.

Kardos Márton uram kis tökmag emberke volt, különben arányos termettel; de Kardosné asszonynak, úgy látszik, egészen másforma termet volt az ízlése, mert alighogy kimozdult a portáról Kardos uram, odaosont a szomszédból a hórihorgas Bugyi István, s édesdeden csevegtek együtt és még talán (de kérem, ne adják tovább) csókolództak is.

Kardos Márton uram csütörtökön ment el és szombatra mondta a megjövetelét.

Hanem hirtelen elvégezvén a dolgait, nem tartotta meg a szavát, mert pénteken már megjött haza. Pedig tudhatta volna, hogy a péntek szerencsétlen nap. Mindenféle katasztrófák ekkor történnek.

Ahogy hazaért, a kocsija a cselédudvarban állt meg szokás szerint s ő maga a kis pakktáskáját kezébe véve, nyitott be az udvarba.

A menyecske egyedül ült a virágos leanderes ambituson, éppen háttal fordulva a kapunak úgy, hogy nem láthatta a férjét. Különben is szorgalmasan stikkelt valami alsószoknyán, s egészen el volt merülve.

A férj nesztelenül lépegetett feléje, letévén a pakktáskát, lábujjhegyen a háta mögé került, száján mosollyal, s hirtelen átfogván mindkét szemét, összevissza csókolta jóízűen.

Az asszony hagyta ugyan magát csókolni, de mégis úgy hozta az illedelem, hogy némi ellenvetéseket is tegyen.

- Nonono - lihegé kivörösödve -, ne csináljon ilyen rossz tréfákat, kedves Bugyi.

Kardos uram előtt egyszerre kitárult az egész panoráma. Mindent tudott. De meg is fogadta szentül, hogy ezentúl sem nem indul, sem nem érkezik soha pénteken, kivált ha szombatra várják.