A BOÉR-LEGENDA GYERGYÓN

1891

Valószínû (sõt majdnem bizonyos), hogy valamikor fiatal ember volt Boér Antal is, sõt még gyerek is volt, vagy ebben a században, vagy az elõtte valóban. No, de most már felnõtt ember, már a hatodik országgyûlésnek (innen visszafelé a hatodiknak) õ volt a legöregebb embere, a megnyitásnál korelnöke s azóta is mindig korelnök, sõt (ellenkezõleg Péchy Tamással) egyre biztosabbnak érezheti magát ebben az állásában.

A hatodik országgyûlés! Mikor volt már az? A hatodik generáció elõttünk! Ki látta már azt? Az uramöcsémék, akik mint korjegyzõk környezték, a legfiatalabbak, vagy aggastyánok már, vagy odakünn feküsznek a temetõkben szép fehér abrosszal betakarva télen, zöld selyempaplannal betakarva nyáron.

Hogy lett, mi módon lett ilyen öreggé a képviselõ úr, érdemes volna tõle megtanulni, s ha tudnám, elmondanám, de hogy miképpen lett képviselõvé az öregúr, azt is érdemes meghallgatni, s azt én el is tudom mondani.

A hatvanas évek legvégén (ebben a században), Kincses Kolozsváron lakott Boér bácsi s meglátván egyszer egy szokmányos székely fuvarost, nyájas hangon kérdi:

- Hova való kee?

- Gyergyóba, instálom.

- No, akkor éppen eltaláltam. Mondja meg kee a gyergyóiaknak, hogy tisztelteti õket az öreg Boér Antal, aki éjjel-nappal azon gondolkozik, hogy kellene Gyergyót talpra állítani.

Vagy elmondta az üzenetet a fuvaros vagy nem, az õ lelke rajta, ha el nem mondta. Boérnak mindegy volt, mert másnap a reggeli sétájánál megint talált a piacon gyergyói embereket.

- Hej, mondják meg otthon a gyergyóiaknak, hogy van itt Kolozsváron egy hû emberük, az öreg Boér Antal, aki, ha térdig koptatja is lábát, nem nyugszik, míg Gyergyóból nem csinál valamit.

S így ment ez nap nap után, hetekig, havakig, egész esztendõkig. Minden gyergyói székelyt megállított az úton, mindeniktõl megüzente:

- Tiszteli a gyergyói népet öreg Boér Antal. Ébren, alva csak õrájuk gondol öreg Boér Antal. Nem pihen, nem nyugszik, míg úrrá nem teszi a gyergyói népet.

Szivárgott át az üzenet a csendes Gyergyóba. Az egyik is hozta, a másik is hozta. Hol itt gyúlt ki, hol ott, s ment, vándorolt, mint a bolygó fény. Egyik megtoldotta, a másik általgyúrta s szállt-szállt fülbül fülbe, hogy él Kolozsvárott egy öreg ember, bizonyos Boér Antal nevû, Gyergyó jótevõje, aki pártfogásába vette a szegény székelyeket s nagy fényre emeli a tartományt. Áldja meg az Isten jártában-keltében.

Ez látta, az látta, Farkas Mihály uram beszélt vele, Bory Mihállyal kezet fogott (s azóta minden arannyá válik a kezében). Látta Dénes Péter, látta Köllõ József és még nagyon sokan.

Legendák támadtak róla. Fonókban orsók pergése mellett, künn a pásztortüzeknél regéltek a csodálatos kolozsvári emberrõl, aki Gyergyót naggyá teszi.

Így néz ki, úgy néz ki. Hosszú szakálla van, nagy, hatalmas ember, mint a mesés Toldi, aki fákat tép ki könnyedén az egyik kezével.

Nem igaz, nincsen hosszú szakálla, alacsony, zömök ember inkább, csak a szemében ragyog valami csodálatos fény.

Mind, mind több köd vette körül az alakját. S egyre nõtt, nagyobb lett.

- Majd meglássák kendtek, hogy egyszer csak el fog jönni.

S azontúl várni kezdték…

…Ekkor jön, akkor jön! Hófehér paripán, aranyos ruhában.

S ha valami baj volt, ha felhõ tornyosult Gyergyó felett, azzal vigasztalta magát a székelység:

- No semmi, él még az öreg Boér!

Ki légyen, mi légyen, fürkészve kutatták, hogy emeli ki Gyergyót fénylõ úri polcra, a fantázia köpüjébõl ezer aranyos szárnyú méh rajzott ki.

Hát úgy van az, hogy egy barlangban roppant kincseket talált õkelme, s a szellem, aki a karbunkulus kövekkel töltött hordón ült vala, így szólott:

- Vedd át, Boér Antal, de a felét oszd szét a gyergyóiak közt!

Nem így van! Másképp van! Ne fecsegjenek kendtek elõre. Minden kitudódik, ha egyszer, talán már nemsokára, ide toppan Boér Antal.

S lõn, hogy a harmadik esztendõ végével egyszer csak azt a hírt kezdték hordogatni a kolozsvári fuvarosok Gyergyóba:

- Tisztelteti Gyergyót öreg Boér Antal és hogy õ jön el majd ide követnek. Hogy valaki másnak oda ne ígérjék.

- No, csak az kellene!

Új fuvarosok új hírrel jövének:

- A következõ héten itt lesz Boér Antal.

- No, az Isten hozza!

Néhány nap múlva Kocsy Pál kiáltotta el keresztülmenet a falvakon:

- Holnap útnak indul öreg Boér Antal. Holnapután itt lesz.

Hej, megmozdult erre minden élõ lélek. Talpra most, székelység! Most mutassuk már meg, hogy fogadja Gyergyó az õ jótevõjét! Öltözzetek fehér ruhába, leányok! Üljetek szaporán nyeregbe, legények!

Így jött be Boér Antal Gyergyóba, ahol nem volt se ismerõse, se nexusa, s meglett 1872-ben képviselõ oly lelkesedéssel, hogy Rothschild se bírt volna összehozni ellenébe tíz voksot.

Ha a székelynek két esze van, három van Boérnak. S három ember eszéhez három ember kora illõ, méltányos járandóság.