MINDENKI LÉPIK EGYET

1902

Már a cím mutatja, hogy Erdélybe vezetem olvasóimat. Mégpedig egyik legnagyobb városába, ahol Apró István lakik.

Apró István uram nem valami történeti nevezetességû vitéz a hajdankorból (mert ilyeneket liferálnak onnan az írók), hanem egyszerû csizmadiamester a jelenkorból (még ma is él és varr), olyan, aminõ száz is van Miskolcon. Ha csak a csizmáról volna szó, bizony kár volna odáig fáradni, Apró uram azonban inkább a Katalin nevû hajadon leánya által híresült el.

Nem azt állítom ezzel, mintha nem lett volna a mesterségében is tökéletes, mert bizonyára jól csinálta az emberi lábak külsõ burkolatját is, látogatott boltja volt a Fõtéren, átellenben a »Mátyás király« vendéglõvel, és a város elõkelõségeit számíthatta a kundsaftjai közé.

Sõt éppen ezen a téren voltak magasra ágaskodó törekvései. A csizmadia-hiúság egetvívó fantáziája feszegette az agyvelejét. Mikor 1891-ben azok a nagy dinnyéi termettek a »Kígyófészek« nevû dülõben, hogy csodájukra járt a város, egyet, a legnagyobbat, kiválasztván, magával vivé Karlsbadba, hódolata jeléül a híres csizmadia-királynak, Mannl-Heinnak - mivelhogy a májpuffadása miatt már harmadízben küldé oda doktor Pribil Pál városi protomedicus.

Lefesteni való jelenet lehetett, mikor õkigyelme megjelent ünneplõben a hatalmas görögdinnyével, a híres Mannl-Hein »Hungaria« nevû házában, mely átellenben fekszik a Schlossbrunnal, s magát bemutatván, átadta az érdekes ajándékot, a növény-szörnyeteget ama Deák Ferenc-szemöldökû németnek, ki a maga mesterségében olyan naggyá lett, hogy fejedelmek is megbámulták.

Szemtanúk mesélik (mert ott volt Apró urammal a sógora, Bizédi Gábor varga is vejestül), hogy a két csizmadia, mialatt a dinnyeátadási szertartás folyt, váltig az egymás lábát nézte, titkon szemmértéket véve arról.

De persze, az ördög gondolta volna azt még akkor! Csak késõbben sült ki a szándékuk, hetek múlva, mikor Mannl-Hein egy pár zergebõr-cipõt küldött ajándékba Apró uramnak, és ez viszonzásul, rövid idõre utána, egy másik pár cipõt Mannl-Heinnak.

Mintha ráöntötték volna, úgy illett a lábukra, s amellett annyira kényelmes volt, hogy Mannl-Hein uram állítólag fölkiáltott, mikor a lábára húzta:

- Tausend Crucifi, ez a mester! Így még nem pihent meg a lábam, mióta élek.

Lõn hát, hogy a következõ szezonban Apró István uram a Mannl-Hein-féle cipõben topogott Karlsbad utcáin; Mannl-Hein pedig az Apró István cipõiben, mint ahogy két udvarias fejedelem cselekszi, mindenik a másik uniformisában hivalkodva.

Hogy ily viszonyok közt mégsem a csizmáiról lett híres Apró István, az nem az õ hibája, az a nemzet alacsony színvonalát mutatja. A magyar ember nem eléggé otthonos még a nüánszokban. Nincsen érzéke a formához, a nüánszokhoz; csak a nagy eltéréseket figyeli meg. Ösmeri például a bõrt, a kordovánt, a szattyánt, a bagariát, a chagrint, de hogy milyen csodákat mûvelhet azon a tû, a bicskia, a kapta, szög, dikics, a csiriz, a cifrázó, a sodró, a kalapács, az ár, meg a csizmadia lelke (mert lelkét önti bele a megalkotott lábtyûbe), arról fogalma sincs.

Csakis ily viszonyok közt eshetett meg, hogy Apró a lánya szépsége által híresült el, pedig az igazán semmi érdem, csak a természet játéka és puszta véletlenség, hogy kellemetes és az emberi szemeknek látásra édes vala. Mert se Apró uram nem volt szép ember, sem a megboldogult Apróné asszony. Mintha igazán rózsafán termett volna a Kati.

Csoda pedig annyival inkább, mert szép lánya rendszerint a korcsmárosnak szokott lenni, vagy a mézeskalácsosnak, nemkülönben a gombkötõknek, a szabók leányai rendszerint véznák, horpadt mellûek, a mészárosoké tenyeres-talpasok, a tímároké szeplõsek, a csizmadiáké zömökök és idomtalanok, mint a csutak; ámbátor a müncheni szépség-galériában egy barna suszter-leányzó arcképe veri le a hercegnõket és királyleányokat, akik ott következnek a falon hosszú sorban, köztük a mi megdicsõült, szépséges királynénk: Wittelsbach Erzsébet is.

Hanem talán még a müncheni suszterleánynál is szebb volt Katica. Ha valami világszépséget emlegettek Erdély azon részén, mindig õt vették mértéknek: van-e olyan, mint Kati? Szebb-e az Apró-leánynál?

De még ennél is nagyobb bizonyíték volt szépsége mellett az a körülmény, hogy a város vénasszonyai, kiken már nem igen lehetett élõ tanúkkal konstatálni a hajdankori állapotot, mintha összebeszéltek volna, mind azt vallották magukról:

- Szakasztott olyan voltam, mint Apró Kati.

De ez azért nem zárta ki, hogy megszólják. Irigyelték a képmásukat.

- Milyen szerencsétlenség az a nagy szépség rajta, de milyen! Mert meg kell adni, hogy nagy szépség. Úri ennek minden mozdulata, minden lépése. És akármicsoda perkál lifitykét akaszt magára, az mind a legfölségesebb grófi ruhának látszik a csodálatos termetén. De minek? Kinek? Mit használna az, ha a lúd úgy tudna énekelni, mint a kanári? És ha olyan tolla volna, mint a fácáné? Azért nem fognák be kalitkába, és a gúnárok rá se néznének. Azt érné el vele. Nem vennék be maguk közé se a fácánok, se a ludak, se a kanárik. Hát ugyan ki veszi el a Katit? Valami mesterember? Majd bolond! Annak olyan asszony kell, aki egyszersmind szerszám, segítség. Fûrész kell neki és asszony, vágy gyalu és asszony. De mire való neki egy szép virág? Hiszen az õ szeme is látja a szépet, de fázik tõle. Mert a szépség falánk fenevad, csipkét, pántlikát eszik. Egész kirakatokat. Mesterember nem meri elvenni a Katit. Hát mondjuk, úr veszi el. Úr, de miféle úr? A kis úrnak derogál, mert a kis úrtól komolyan vennék, ha csizmadiacsaládba házasodnék, ez ledevalválná a sárga földig. Ennélfogva valami nagy úr veszi el, de hogyan? Úgy, mint a fagy elveszi tavaszkor a barackfa virágját; megérinti, megfújja s azzal otthagyja lehullani.

Van valami abban, amit az öregasszonyok összedaráltak; Katica elérte a tizennyolcadik évét is, de kérõ még mindig nem jelentkezett a háznál. A szegényebb sorsú mesteremberek leányai rendre férjhez mennek, a csúnyák is, és õ, a nagy szépség, otthon maradt, még csak azt se kérdezte senki, hogy a világon van-e? Hát megbolondultak ezek a mai legények? Vagy csupa illedelembõl szamarak, mint a grófok, hogy a legjobb falatot egyik sem akarja kivenni a tálból a másik elõl?

Restellni való vagy nem, de a szegény Katinak meg kellett elégednie azzal, hogy bámulják, hogy szemet-szájat tátva néznek utána, hogy a fotografiáját kiteszik a kirakatokba, és hogy egy helyi szobrász utána mintázta a Mária szobrot a brassói templomnak. Az is különös volt, hogy a gimnázium nagyobb diákjai egész nap az Apró uram boltkirakata elõtt ácsorogtak, nézvén az ott pompázó csizmákat és cipõket; amibõl Apró uram azt következtette, hogy most még tökéletesebbek a cipõi, mint azelõtt, és hogy az új nemzedék jobban tudja méltányolni a mûremekeket. Pedig alighanem azért csatangoltak ott a paniperdák, mert Kati is látható volt a kirakat üvegén keresztül, amint ott ült a gépnél és varrogatott.

Bizonyára más nyoma is maradt ennek: egy csomó szonett, madrigál s néhány »Hozzá« címû vers, a gimnázium érdemkönyvében. A múzsák mutatkoztak, de kérõ nem.

Hovatovább mindinkább feltûnõbb lett ez a körülmény, úgyhogy Apró uramat is kellemetlenül érintette, kivált, mert csipkelõdni kezdtek az ösmerõsök:

- Mikor adja már férjhez a Katicát?

- Majd meglássa kegyelmed, egyszer csak itt toppan valami tekintetes úr. Várakozó leány várat nyer.

- Addig vár, míg én akarom - felelte kevélyen, mert végtelenül büszke ember volt.

Maga Katica látszott legkevesebbet törõdni a dologgal. Különös leány volt, zárkózott természetû és hideg, mint a jég. Aztán otthon ülõ, mint egy hamupipõke. Furcsa, hogy akinek olyan édes pofácskája van, ne szeresse mutogatni. Más az õ helyében naphosszat az utcán flangérozna. Kati ellenben, a vasárnapi templomot kivéve, nem járt a világon sehová, csak nénikéjéhez, Apró uram sógornõjéhez, vagyis özvegy Apró Jánosné szül. Farkas Amáliához, aki kulcsárné, szakácsné és házvezetõné volt a Hunnia pénzintézet elnökénél, nagyságos Kolosy Ferenc úrnál.

Szerencsés planéta alatt született ez a Máli néni. Oly helyre vette be magát, mint mikor a bolha egy hideg gyékényrõl egy kövér zsidóasszony ágyába kerül. Olyan gazdag, finom emberhez jutott, aki csak úgy szórja a bankót, mint más ember a polyvát. S aztán micsoda hatalom õ a könnyûvérû agglegénynél; rendelkezik, süt, fõz, dúskál zsírban, vajban, mézben, ami szemének, szájának kellemetes.

Máli néni az egyetlen rokona Katicának, õ látja el ruhával, néha egy kis ékszerrel is kedveskedik, aztán ha odamegy, mindig van egy-két tányér sütemény az almáriumban, meg egy befõttes üveg, amit Katicának felbont. Katica nagy ínyenc, torkos, mint egy kis macska. Háromszor, négyszer is átszalad Kolosyékhoz, mintha csak az éléskamrába osonna egy kis paskortára.

Maga Máli néni is hol-hol bekukkan a boltba. Csak egy nagykendõt vet hanyagul a nyakára, mert közel van (a negyedik ház innen), és mindig találnak valami sugdosni valót. Õszinte, mély vonzalmat tanúsít az anyátlan gyermek iránt, s váltig emlegeti: »Ha valamit gyûjtök, ha marad utánam valami, az mind Katicáé.«

Apró uram Máli nénivel beszéli meg a jövendõre való terveket.

- Bosszantani kezd - mondá egy napon a bolt külön fülkéjében, pápaszemét a zöld posztókötényével törülgetve -, hogy a Katinak nincs még kérõje. Takaros a leány és mégsem akad szerencséje. Talán vinni kellene ide-oda, színházba, mulatságba? Mit gondol, sógorasszony?

- Azt gondolom, hogy még korán van.

- Ej, ugyan! Hiszen tizenkilenc éves lesz maholnap.

- Mindegy. Mégis csak gyerek. Késõn fejlõdik. Nem gondol az még a férjhezmenetelre.

- Vajon?

- Tudom.

- Õ mondta?

- Magam találom ki. Ha hozzánk jön, sokszor elküldöm a kertbe.

- A kertbe? - csodálkozék Apró. - És mivégre?

Máli néni ravaszul mosolygott. Pedig nem jól állt neki, nagyon csúnya fogai voltak.

- Hát abból tudom, sógorkám galambom, hogy a kertnek mindig abban a részében õgyeleg, ahol a szamóca van, meg a cseresznyefa. Gondolom magamban, nincs még senkije és nem is gondol még semmire. Majd ha egyszer azon a részén találom ábrándozva, ahol a muskátli-bokrok vannak, meg a violák…

- Hm, persze, persze - vágott közbe a csizmadia. - Az asszonyi ész olyan, mint a fecske nyála, szép, filigrán dolgot lehet vele építeni. Hanem azért mégis szégyenlem, hogy nincs kérõje.

- Majd megjön az.

- De még csak nem is mutatkozik eddig. A legényeim hozzá se mernek szólni.

A sógorasszony megvetõ mozdulatot tett a kezével.

- Csak nem akarja mesteremberhez adni a Katit?

- Hát kihez?

Máli néni csípõjére vágta a kezeit, és a szeme zöldes fényben villogott, mint egy áspiskígyóé.

- Ej, van-e lelke? Hogy azt a piskótából való drágalátos testét valami kérges kezû gazember üsse-verje. Mert a mesteremberek közönségesen durva lények. Hiába biggyeszti el a száját. Maga is csak olyan volt. Az uram se volt különb, és mindig tele volt a testem kék foltokkal, amíg élt, isten nyugosztalja meg ott, ahol van, mint ahogy az én szegény testem is megnyugodott azóta. Nem, nem, sógorkám. Csak hadd várjon még a Kati. Õ jobbra van teremtve. Tekintetes asszonnyá lesz, majd meglássa.

- Valami éhenkórász írnokné. Köszönöm szépen.

- Hátha jobb is kerül, majd meglássuk.

Az öreg Apró dörmögött valamit, rázta a fejét makacsul, majd határozottan kijelenté:

- A familia lejött a hegyrõl, sógorasszony, hiszen tudja, és nem akar többé fölfelé menni. Becsületes polgár-asszonyt akarok nevelni a Katiból, akinek senki se vethesse szemére a csirizt és dikicset. A leány az enyém most és azt akarom, hogy a férjhez menetele után se szégyelljen az enyém lenni.

- Minden az Istentõl függ - jegyzé meg Máli néni ájtatos szemekkel.

- Az Istentõl sok függ - fejezte be a csizmadia kemény hangnyomattal -, de Apró István se kutya.

Pedig hát Apró István uram bizony csak kutya - hiába van benne erõs akarat. Az Isten ellenben annyi eszközzel dolgozik, hogy se szeri, se száma. Ki tudhatná azt, mikor tesz õ a maga sakktábláján húzást, és hogy mi lesz abból?

Hát most azt rendelé, hogy az Apró uram mája puffadjon meg újra. Ami nem is különös, mert már azelõtt is fölpuffadt néhányszor. De egyáltalán nem is lehet rossz néven venni egy csizmadia májától. A csizmadia mindig ül megunja ezt a mája és növésnek indul.

Egy szó mint száz, Aprónak megint Karlsbadba kellett menni, s Katit erre az idõre Máli néni vette magához lakni.

A fürdõben aztán megösmerkedett Mannl-Heinnak az elsõ legényével, bizonyos Kolowotki Mátyással, aki a nagy mester tanítványa lévén, szinte túltett a mesteren. Beszélték hogy a walesi herceg vadászcsizmáit, a Dudley ladyk és missek filigrán cipellõit, valamint a szép portugál királyné lábbelijét is ez a bizonyos Kolowotki készíti. Nagy nimbusz környezte a hórihorgas legényt, valóságos aureolát látott feje, körül a csizmadia-szem. Csodakeze van a Kolowotkinak. Rettenetes egy talentum az.

Apró uram barátságot kötött Kolowotkival, s amint elbeszélgettek egynehányszor, az a gondolata támadt (mert roppant esze volt õkigyelmének), hogy maga mellé veszi társul, mivelhogy így még nagyobb hírre vergõdik a boltja, talán még a Mannl-Hein dicsõségét is elhomályosítják, ha ketten összefogóznak. No, az nagy dolog lesz. Tele lesz ezzel még Budapest is, ha Bécs nem. Azonfelül õ maga már öregszik, ez is egy ok, csak pápaszemen lát, ez a másik ok, ámbár az elsõ okból fakad, aztán lusta is, friss erõ kell a boltba, aki nyájas mosollyal hajlong a kundsaftoknak a boltajtóban s haragos szemöldökkel zsörtölõdik a legényekkel és inasokkal, el nem mulasztván az elrettentés politikája kedvéért egyet-egyet hetenkint pofon is legyinteni. Neki derogál az ilyen, sõt veszélyes, mert törvényhatósági bizottsági tag is, s még vissza találna feleselni a bántalmazott, miáltal, amitõl isten mentsen, csorba esnék a tekintélyén.

Dictum factum, ajánlatot tett a legénynek, hogy legyen társa, mire az parolát csapott.

- Eb, aki megbánja.

Persze nagy áldomást ittak erre, nem is egyet, s beszélgetés közben, a gránátszínû melniki bor mellett, egyszer csak kikottyantotta az öreg:

- Van otthon egy leányom is, bruder, ha megtetszik, elveheted, ebugatta.

Ez volt a másik titkos terve a legénnyel, akár veri ki a méreg-szeplõ Máli nénit, akár nem.

Kolowotki kacsintott a szürke szemével és széthúzta a nagy száját nevetésre:

- Szép-e a mädi, mi?

A csizmadia vállat vont és szerényen mondá:

- Meglehetõs, azt hiszem. Különben ízlés dolga.

- No, azért mondom, mert én válogatós vagyok. Szép embernek szép asszony kell, hehehe. Hát nem is adok erre parolát.

- Ej, persze. Nem is fogadnám el.

- Maga látta az én cipõimet, de én nem láttam a maga lányát. Látatlanba nem megyünk. Ha látjuk, se látjuk, mert csak az arca van künn, márpedig az asszony a nyakán alól kezdõdik, éppen ahol el van takarva. Elég nagy igazságtalanság ez a sötétben való botorkálás, és ha én király volnék, újra behoznám, hogy az emberek ruha nélkül járjanak, mint hajdan a paradicsomban.

Apró uramat, ki méltóságteljes magaviseletû és ünnepélyes vala, kellemetlenül érinté az efféle dibdáb beszéd, a fizetõpincért kiáltá, egyszersmind ráförmedvén Kolowotkira:

- Nem beszélsz úgy, mint egy komoly férfiú, Mátyás, és gondold meg, hogy ha az emberek szûz anyameztelenül járnának; akkor a cipõ se lenne még kitalálva. Mit érne anélkül a világ, hm? Mit érnénk mink is?

Erre aztán elgondolkoztak, elmerengtek a lét és az emberiség rendeltetésének nagy kérdésein és bizonyára azt találták mind a ketten, hogy a világ nagyon hiányos és üres lenne a csizmadiák nélkül.

De hát szerencsére ez sohasem fog bekövetkezni, sõt inkább szaporodni fognak, amint egyre hûl az anyaföld és finnyásabb az emberi láb. A történetünk színhelyét képezõ városban is megszaporodtak, új cégtábla került a régi bolt fölé: »Apró István és Társa«. S egy nyomtatott cirkuláré ment ki a kundsaftok közé, kövér betûkkel kiemelve, hogy »sikerült társul megszereznem a híres karlsbadi cipész-királynak vagyis a királyok cipészének, Mannl-Hein tisztelt barátomnak jobb kezét, Kolowotki Mátyás urat, ki is velem karöltve, stb. stb.« A körlevél margóin következõ mondatok pompáztak: »Nincs többé tyúkszem«, »Nincs többé formátlan láb«, mert tudta Apró uram, hogy mitõl döglik a légy.

Kolowotki Mátyás nagyon meg volt lepetve a Kati szépségétõl, mikor új otthonába ért. Soha ilyet! Azt hitte, valami tündérlátomány, s oldalba döfvén a mestert, tompa, rekedt hangon kérdé:

- Csak talán nem õ az?

- De bizony a Kati lányom az.

Kolowotkit elragadta a lelkesedés láza, s leugorván a kocsiról, egyenest a Katinak rohant. Meg akarta csókolni, miközben áradozva hadarta:

- Oh, dusicska moja kohanicska. Én vagyok a te võlegényed, a Kolowotki, a Mannl-Hein jobbkeze.

Szerencsére a Katinak is volt jobbkeze s úgy vágta vele pofon a Mannl-Hein »jobbkezét«, hogy szinte csoda volt akkora piciny kéztõl olyan nagy csattanás.

- Meg van ez az ember bolondulva? Apám, apám, segítség!

Kolowotki nagy lihegve iparkodott õt a pof dacára is derékon kapni, megcsókolni, Katica sikongatott, karmolta, lökdöste vissza a kezeivel; az öreg Apró ellenben csak félig kacagott, félig haragudott a dologért.

- Ej, mit ordítasz úgy, mintha nyúznának, hiszen meg nem esz. Te meg, Kolowotki, ne fogdosd a leányt és ne bolondozz, mert megharagszom. Nem szolgálóval van dolgod, hallod-e? Amit kaptál, az a tied. Most már hagyd abba, Kolowotki, mert nem az a módja, hidd el.

S ezzel csillapítólag, barátságosan eresztette le a nagy tenyerét a Kolowotki vállára.

Kolowotki megfordult, Katica pedig idõt nyert kisiklani s elfutni a szobából.

Kolowotki kábultan nézett utána. Hogy ringott az a fölséges dereka a csípõin! Az egyik lenszínû hajfonata kioldózott a dulakodásban s sziszegve verdeste menekülése közben a perkálszoknyája alsó fodrát - mert egész odáig ért le.

- Enyim õ - hörögte a legény lázasan. - Nekem ígérte. Talán nem igaz, mi?

És vad tekintetét szinte belevágta az Apró uram arcába.

- Hát meg is lesz - biztatá emez nyugodt komolysággal -, de türtõztesd magad s ne ess neki éhesen, mint a pohánka-kásának, mert a fehérnép fittyet hány azoknak, akikrõl észreveszi, hogy nagyon utána vannak. Tégy úgy, hékás, mintha föl sem vennéd.

Szót fogadott ebben Kolowotki, már amennyire tehette, mert nehéz a piros almát nézni, éhesnek lenni s tudni róla, hogy az övé, vágyni rá, de bele nem harapni. Eb, aki megállja. S el van veszve, aki meg nem állja.

Egy darabig hozzá sem szólt, de a szerelmes, gyöngéd tekintetét minden órában rajta felejtette. Kati érzéketlen maradt ezzel szemben, mint egy alabástrom bábú.

Kolowotki a fogait csikorgatta dühében, ha senki sem látta, s föltette magában, hogy rá se néz többet, hanem azért nem bírta megállani, ha mellette elment, hogy meg ne csípje titkon enyelgõ pajkossággal, ha olyankor tehette, mikor senki se nézett oda, de amit bizalmas édes titoknak szánt, azt a leány legott nyilvánosan nyugtázta, haragosan, durcásan.

- Ugyan ne izéljen, Kolowotki. Mit akar? Hagyjon békét!

Ami azt jelentette, hogy nem akar semmi közeledést, semmi bizalmaskodást. Olyan kosár ez, mint a parancsolat.

Gúnyosan röhögtek ilyenkor a mester legényei, inasai, fölpillantván munkáikból, Kolowotki pedig azt hitte, hogy rögtön elsüllyed a föld alá. Sértõdve dúlt-fúlt a boltban napokig, szórakozottan kezelte a szerszámokat s tele voltak a cipõk az úgynevezett »vak-vágásokkal«. Minduntalan félrehívta az öreg Aprót vagy a fülkébe vagy az udvarra s izgatottan tárgyalt vele:

- Ezt én ki nem állom tovább. Adjon tanácsot, »papa,« mit tegyek? (Papának kezdte hívni Aprót - azt hitte, ezzel is közelebb jut Katához.) Belehalok, papa!

- Ne félj te ettõl, Mátyás! - biztatta Apró uram. - Csizmadia szerelembe még sohase halt meg. Azt csak a szabók és a cukrászok cselekszik meg.

- Nem állom ki tovább, becsületemre mondom, inkább elbujdosom, elhagyom magát, de hogy minden nap lássam õt és tudjam, hogy nem szeret, inkább megyek. Isten áldja meg, papa!

A kezét nyújtotta, s szemeit elöntötték a könnyek.

Apró uram megijedt. Az új társ sokat ér. Azóta nagyon föllendült az üzlet, amióta õ is benne van. Próbálta csillapítani:

- Nonono, nem baj, Kolowotki. Hiszen még nem ösmer régóta. Hiszen még csak nehány hónapja vagy itt. Nem csoda az ha még nem szeret.

Kolowotki fölfortyant:

- Mit, hogy nem csoda? Hát kinek néz engem a papa? (S kidüllesztette a mellét.) Hát olyan ember Kolowotki Mátyás, akit csoda volna megszeretni? Szép vagyok, kedves vagyok, okos vagyok, hát mit akar még? Hiszen nem princesz. De ha az volna is. Inkább megfoghatatlan, hogy nem szeret.

- Megesik az ilyesmi más emberen is - mondta a csizmadia zavartan, kedvetlenül.

- Énrajtam nem szabad megesnie…

- Te persze kivételes lény vagy - vágott közbe Apró uram gúnyosan, mert már nem tûrhette a nagy pöffeszkedést. - Logikával beszélj, barátja az erénynek, vagy hagyjuk abba!

- Hiszen éppen a logika - ellenveté Kolowotki. - Akit én utáltam eddig, az engem is mind utált, ha mármost aztán beleszerettem valakibe, annak is belém kell szeretnie.

- No persze! Majd az csak úgy megy! Elégedj meg azzal, hogy Kati egyelõre senkibe sem szerelmes.

- Bizonyosan tudja? - kérdé mohón.

A csizmadia vállat vont.

- Én legalább semmit sem vettem észre.

- Pedig mégis alighanem itt van a bibé - hörögte Kolowotki sötéten, s még a porcelán csehpipa is kiesett a szájából ijedtében e gondolatra. - Megölöm azt a gazembert, megölöm.

És fenyegetõen emelte fel az ökleit, meglóbázva azokat a levegõben.

- Láthatatlan árnyékokkal csak a molnárok hadonásznak és a poéták. Ne fáraszd az ökleidet ok nélkül.

- Majd kikutatom én, hogy kicsoda. Kinyitom a szememet, szimatolok, mint egy detektiv és végére járok.

- Hát azt okosan teszed, ha van ilyen. De ha nincs, akkor csak várj türelmesen, én azt a tanácsot adom. Az idõ, Kolowotki, az idõ a fõ, az idõ segít mindenen.

- Ej, menjen a pokolba az idõvel! - fakadt ki Kolowotki keserûen. - Mit utasít engem az idõhöz? Az idõ nem apja a Katinak, az idõ nem üzlettársam, még csak nem is csizmadia, hát szeretném tudni, mért segítene engem? Hanem maga a leány apja, maga az üzlettársam, hát maga beszéljen a leányával, el akarom venni, punktum, vagy pedig megyek el innen a világba, amerre a két szemem visz.

Nem maradt tehát más hátra, mint sarkára állani Apró uramnak, ha van sarka, s hatalmi szóval élni, de a leány váltig ellenszegült, úgyhogy Kolowotkit folyton csak a reménység szentjánoskenyerén tartotta.

- Nos, hogy leszünk, »öreg ház«?²¹ - kérdezte Kolowotki majdnem mindennap újra és újra.

- Bízzál az idõben - ismételte Apró minduntalan.

És az idõ csakugyan segített, de megfordítva, t. i. Kolowotki lett szerelmesebb a leányba. Nem is szerelem volt már az, hanem delirium, féltékenységgel vegyítve.

Egészen elfoglalta ez az érzés. Több szeme lett, mint Árgusnak, mindenkire gyanakodott, aki csak szóba állt Katival: a cifra urakra, akik mértéket jöttek vétetni a boltba s fecsegni próbáltak vele, a legényekre, akik a bolt hátterében dolgoztak, a diákokra, akik kívülrõl üvegen át nyalták a mézet, sõt gyanakodott még Máli nénire is, aki gyakran vitte magával Katit, majd átdöfte a szemével, hátha a Máli néni is valami asszonyruhába öltözött udvarló, - ami nem is volt valami ostoba föltevés, mert Máli néni orra alatt csakugyan tenyészett némi bajuszféle.

Minden jelt megfigyelt s építette belõlük a hidakat vagy a paradicsomba, vagy a pokolba. Úgy estek a jelek, mintha a leány közömbös lenne mindenki iránt, sõt néha úgy tetszett neki, hogy a szemei gyöngéden pihennek meg õrajta (t. i. Kolowotkin), máskor ellenben gyûlöletet olvasott ki azokból. Bolondos számvetés a szerelem, ahol a számjelekbõl mindig más-más eredmény jön ki a hangulat szerint.

Mily megnyugtató volt, ha Kati ott ülvén a varrógépnél, bélelve a topánokat, a gép egyenletesen berregett, mint az egészséges ember ütere, egyetlen tempót sem hagyva ki. Ifjú urak jöttek-mentek, és a gép csak egyre berregett.

Ilyenkor hátra se fordult Kolowotki. Minden rendben van. A gép azt mondja: nincsen semmi baj.

A leány rendesen szomorú volt, se nem dalolt munkaközben, mint azelõtt, sem nem nevetett, ha valami tréfát hallott. Lesütött szemekkel ült munkájánál, haloványan, hervadozva, mintha beteg lenne. Vajon mi bánata lehet? Mi lakhatik e fehér homlok mögött? Az arca olyant mutat, hogy valami boldogtalan szerelem rág a szívén. De a gép mindig kiadott minden tempót, akárki lépett is be. Az arc hazudhat. A gép nem hazudhat.

Az öreg Aprónak feltûnt a leány szembetûnõ lankadtsága: a karjai megsoványodtak, az arca megnyúlt, fehér, mint a fal, csak a fekete szeme égett, mint két mécses.

- Mi bajod, te Katica? Nem vagy te beteg?

- Nincs semmi bajom.

- Pápista-színben vagy, szívecském.

- A fejem fáj.

Egyre fogyott, egyre gyengült, ajka színtelen lett, a tekintete révedezõ.

- Jaj, fiam, keresztüllátok a füleden, mintha pápaszem volna. Neked mégis valami bajod van. Ne hívassam el Pribil doktort?

Kati összerezzent, mintha valami hideg széláram fújta volna meg.

- A világért se, apám. Biztosítlak, hogy egészséges vagyok és jól érzem magamat.

Pedig valóságos árnyék, de még csak szebb lett így, valami légies, mennyei derengett az arca körül, valami glóriaszerû, ami a szentek feje körül sugárzik, és itt is megvan, emberi szem nem látja, de odaképzeli.

Nyugtalan érzések fogták el koronkint az öreget, panaszkodott fûnek-fának a leány állapotáról. Ahogy ez már szokás, vigasztalták mindenfélével:

- Keveset van a friss levegõn - jegyzé meg az egyik. - Öntözõ kannát kell adni a kezébe, meg kis ásót, dolgoztassa a kertben.

- Leányarcnak a fõkötõ adja a piros festéket, nem a patika - vélte a másik.

Kolowotki nem vette rossz jelnek.

Kati eped valaki után, azért fehér. De minthogy a gép egyenletesen jár, akárki lép is be, az a bizonyos »valaki« csak a boltban lehet. A Kati tehát utána eped. De mért nem szól? Mért nem adja be a derekát? Mért tesz erõszakot a hajlamain? Micsoda ostoba kacérság az!

Egy délelõtt azonban váratlanul felrezzent Kolowotki, aki háttal fordulva Katinak, szögeket vert egy cipõtalpba. A varrógép egyszerre akadozni kezdett, egy-egy berrenés kimaradt, ami éppen olyan bántó volt, mintha az óraketyegésben támad valami rendetlenség. Az alvó ember is fölébred, ha a tik-tak nem szabályos.

Kolowotki a bolt elõrészébe pillantván, egy sugár termetû, fényes fekete barkójú urat látott belépni. Apró uram nagy alázatosan kapta le aranyszironyos házisapkáját s nyakát meggörbítve hajlongott elõtte. Nagy potentát lehet az illetõ. Kati idegesen gyûrte a varrást. A gép megállott, s a lány arca kigyúlt, mint egy égõ fáklya.

A Kolowotki szemkarikái zöldes fényt lövelltek, szíve hangosan dobogott.

Ez az! súgta belülrõl egy szózat, és a dolgozó legények kalapácsai utána verték: Ez az! - Ez az!

- Szervusz, Apró! - szólt az idegen úr kevélyen, fennhéjázón, sárga kesztyûivel, melyeket a kezében tartott, meglegyintve a mester vállát. Ebbõl állt a köszöntés.

- Alázatos szolgája nagyságodnak. Minek köszönhetjük a nagy szerencsét?

S posztókötényével egy széket letörölni sietett, ha netán por lenne rajta.

- Nem ülök le, ne bántsa.

- Azt gondoltam, hogy talán mértéket veszünk.

- Ördög vigye most a mértéket! Nem magához jöttem, hanem a kisasszonyhoz.

- Ah, úgy? - szólt a csizmadia örvendõ vigyorgással. - Állj fel, Kati! Gyere ide, fiam. A nagyságos úr hozzád jött. Az idegen úr Kati felé lépdelt, s finom illat áradt szét ruháiból, zsebkendõjébõl. Kolowotki tetõtõl talpig szemügyre vette. Nem volt már fiatal ember, egy kicsit deresedett a szakálla a széleken, de szépek, üdék voltak a vonásai. Elõkelõ öltözetet viselt, fényes cilindert, szürke csíkos kabátot, ezüst fogantyújú pálcával veregette elegáns nadrágszárait. A kezén pedig a mandzsetta alatt arany karperec csillogott.

Kati gépiesen felállt, de most egyszerre olyan sápadt lett, mint a halott. Szemeit lesütötte, ajkai láthatólag remegtek.

- Egy kis üzenetet hoztam - mondta a jött, könnyedén, elfogulatlanul. - A nénije künn van a szüreten hajnal óta, a szõlõmben, ide üzente az imént, hogy délután magácskát is kihozzam. Ha tehát az édesapja megengedi és maga is ki akar jönni, délután megállnék itt a kocsival.

Kati az apja arcát fürkészte s újra piros lett, mint a skarlát posztó. Kolowotki kékült, zöldült a háttérben, míg ellenben a csizmadia sietett beleegyezni.

- Oh, hogyne. Csak hadd menjen ki egy kis jó levegõre, úgyis olyan szegényke, mint egy buborék.

A látogató ezt is tréfára fordította.

- Hát eljön a kis buborék?

Kati fojtott hangon felelt, miközben az arcát elfordította.

- Igen, ha úgy kívánja - a Máli néni.

- Nekünk úgy sincs most szõlõnk - panaszkodott Apró uram. - Elverte a jég, egyetlen fürt se maradt rajta. Soha még olyan pusztulás, nagyságos uram, mint mikor én oda kimentem nyáron a jégverés után. A gondolat, hogy nem lesz borom az idén, meg az összetiport termés, könnyeket facsart ki a szemembõl. Jó keresztény vagyok, de mégsem állhattam meg zokszó nélkül. Én uram teremtõm, mit míveltél te itt? Vásott gyerek tesz ilyent, de nem egy isten.

- Apa, apa, ne káromolja az Istent, mert megbünteti; úgy borzong a hátam, ha hallom.

- Hadd el, fiam, légy nyugodt - mondá, nem minden méltóság nélkül -, nem lesz nekem azért semmi bajom, mert az ilyet én aztán mindjárt eligazítom õvele.

- Hogy-hogy? - kérdezte a vendég kíváncsian.

- Hát csizmát varrok neki.

- Az Istennek?

- Persze. Vagyis behívok ilyenkor egy koldust az utcáról és mértéket veszünk a lábáról, ugye, Lõrinc?

Az öreg legény, Lõrinc, bólintott a bozontos nagy fejével:

- De hányszor!

A látogató a fejét csóválta. »Maga ugyancsak furfangos kópé, Apró gazda.« Aztán a Kati felé fordult:

- A viszontlátásig, kicsike. Úgy uzsonna tájára készüljön.

- Hát bizonyosan eljön értem? - kérdé a leány felbátorodva.

- Akár zálogot is adok - felelte mosolyogva, egy udvarias mozdulattal kivette a gomblyukában pirosló szegfût és átnyújtotta Katinak.

Mindez oly szép volt, oly finom dolog volt, hogy egészen elbájolta a mesterlegényeket, akik nézték. Hm. Ez aztán az úr. Ez tudja a módját.

Kolowotki is ezen a véleményen lehetett, mert mihelyt az ajtó becsukódott a távozó mögött, félrehítta az öreget. - Ki ez a kinyalt fickó? - kérdé zordonan.

- Ez egy kiváló uraság, egy idevaló banknak az elnöke, bizonyos Kolosy Ferenc, elsõ gavallér a városban.

- Megölöm - súgta Kolowotki rejtelmesen a fülébe.

Ijedten kapta el a fejét és szemébe nézett az üzlettársnak, hogy nincs-e megbolondulva?

- Ugyan, miért ölnéd meg?

- Nem tetszik nekem a pofája, azért.

- Pedig inkább szép ember.

- De karperecet hord.

- Mi közöd hozzá? Cipõt is hord, mégpedig legalább is húszat koptat õ és a személyzete évenkint. Kár volna az ilyen kundsaftot megölni.

- Ebbe szerelmes a Kati - susogta síri hangon. - És õ is a Katiba.

- Már mint õ? A Katiba? És a Kati õbele? Hát honnan veszed ezt, te boldogtalan?

- Onnan, hogy mi köze volna különben a leányhoz?

A csizmadia fölkacagott vidáman, édesdeden, hogy szinte könnyezni látszottak apró, fényes szemei.

- Oh, te bolond lengyel, oh, te csacsi lengyel, hisz ez a Máli néni gazdája, a Máli néni pedig nagynénje a leánynak, nekem pedig sógorném, és bagoly legyen a nevem, ha egy nap nem örököltök tõle egy szép összeget.

- Úgy? - mondta Kolowotki és megjuhászodott egy kicsit.

Elcsendesült, de csak látszólag. A zöld szemû szörnyetegnek nem könnyû parancsolni. A zöld szem soha sincs behunyva. Ahhoz nem rendel a gondviselés pillákat. A bolond is észrevehette Kolowotkin, hogy izgatott, hogy szerelmes, hogy féltékeny. A mesterlegények elújságolták Aprónak, hogy a »lengyel-gazda« pisztolyt vásárolt a Perger kereskedésben és mindig magánál hordja, sõt a jóslások is megindultak: »No, majd meglássa kegyelmed, hogy itt valami szomorú dolog történik.« Maga a hû öreg Lõrinc is abban a véleményben volt, hogy Kolowotki egy rossz pillanatban vagy magát lövi agyon, vagy a Katkát.

No, megijedt erre Apró uram és elhatározta, hogy végez a dologgal. Ráparancsol a leányra: vagy férjhez megy Kolowotkihoz, vagy pedig rögtön elküldi a húgához, aki Magyarországon, Hajdúszoboszlón korcsmárosné. Tessék válaszfani. De az egyiknek meg kell lenni, ha ezer ördög állana is útban.

Szerencsére egy sem állott. Sõt az az egy is, aki állt volna, éppen aznap délután átszaladt hozzá bizalmas beszélgetésre és arra próbálta rávenni, hogy adja férjhez a leányt.

- De hiszen eddig maga ellenezte, sógorasszony.

Máli néni ájtatosan emelte szemeit ég felé.

- Elleneztem, igenis elleneztem, mert a javát akartam. Oh, Mária, dicsõ anyácska, te tudhatod, hányszor esdekeltem hozzád, szépen egyengetve a jövendõjét. De a homok kiszaladt a légváraim alól. Beteges lett a lelkem, egyre hervad, mint a rózsa a szárazságban. Mikor a portéka romlik, sógor úr, túl kell rajta adni. Ez az elsõrendû regula. Ezt tartotta a megboldogult Jakubovics Bogdán is, akinek a házában laktunk, a Gólya-utcában. Tudja, az, aki prémekkel kereskedett. A Katit férjhez kell adni, mégpedig hamar. Egy szó mint száz. Mert a rózsát is pohárba kell tenni, ha hervadni kezd, mégpedig hamar. Sokszor éppen attól éled föl. Mert csodálatos plánta az asszonyféle.

Apró uram a kezeit dörzsölte nagy megelégedéssel.

- Nos, hadd hallom mármost, ki legyen a sógorasszony kiszemeltje?

- Oh, Mária dicsõ anyácska, ki is, no? Ámbátor valami nagy válogatást éppen nem ajánlhatok. Rossz világ van most, a lány olcsó, a családfenntartás drága. Nem igen vickándozhatik a mai hajadon. Aki kéri, az marja. Én azt gondolom, hogy Kolowotki is jó volna, szereti, meg fogja tudni becsülni, és ez a fõ a házaséletben.

Apró uram csak éppen hogy meg nem ölelte Máli nénit örömében.

- Hiszen éppen ez az én tervem is. Ejnye, sógorasszony, eszem a szentjét, de bearanyozni való esze van. Hát persze Kolowotki. Jól mondja, hogy szereti. Mégpedig hogy! Azután micsoda ember a maga nemében. Ahol megáll, elsõ lesz mindenütt a munkájával. S milyen munka ez a mienk! (Apró uram nekilelkesedett, szemei lángoltak, haja izzadni kezdett.) Olvasom az újságban, hogy egy híres író, gazdag orosz gróf, üres idejében csizmákat varr. Csizmákat passzióból. Mert nagy élvezet az, tessék elhinni. Csak még nem tudja az emberiség. De majd elterjed. Nem adok neki húsz esztendõt, és meglássa, ha két király találkozik valahol, a feketekávé után ahelyett, hogy leülnének durákot játszani, leülnek csizmát varrni a minisztereiknek.

Ennek a bizalmas tanácskozásnak lett az eredménye, hogy még aznap este vacsora elõtt megkeményíté a szívét Apró uram egy-két kupica konyakkal a patikában, otthon asztalbontás után elõvette Katit és újra szõnyegre hozta Kolowotki ajánlatát, körülményesen és bölcsességgel világítva meg az elfogadás elõnyeit és a kosár veszedelmeit, - még a pisztolyvételt se hallgatva el.

- Nem kell, édesapám, se lelkemnek, se testemnek.

Arcán visszatükrözõdött az ellenszenv, beszédes, szép szemeiben dacos elszántság fénye gyúlt ki.

- Hát jól van - mondá az apa szomorúan, de határozott hangnyomattal. - A lelkedet nem rontom meg, az akaratodra nem verek békót, hanem aminek meg kell történni, az elkerülhetetlen. Holnap elhagyod a házamat.

- Hová menjek? - rebegte a leány megtört hangon, a fejét lehajtva.

- A szoboszlói nagynénédhez kísér el Lõrinc a reggeli vonattal.

- És meddig maradnék ott? - kérdé tompán, miközben a könnyei elõtörtek.

- Ameddig férjhez nem visznek valahova. Vagy ameddig Kolowotki meg nem házasodik. Ide máskülönben sohasem térhetsz vissza. Fizetni fogok érted.

A leány szilajan rázta meg a fejét, azt a szelíd fejét, és a lábával toppantott a padlón, azzal a pici lábával.

- Nem, nem! Nem hagyhatom el a szülõvárosomat. Nem teszem, nem tehetem.

Az öreg vonásai egy pillanat alatt elborultak, a vér a fejébe szállt, a szemkarikái kidagadtak, rettenetes lett, mint egy ugrásra készülõ fenevad, s a tenyerével nagyot csapott az asztalra, hogy tányérok, tálak mind hulltak alá.

- Csitt, te sápadt béka! Összemorzsollak.

A leány reszketni kezdett apja összezúzó tekintete alatt, lábinai megrogytak, önkéntelenül térdre esett elõtte.

- Atyám, édes atyám, ne tegye azt velem!

- Vagy az egyiket, vagy a másikat! - rikácsolta könyörtelenül.

A leány végighúzta sovány tenyerét a homlokán, mintegy hangosan gondolkozva.

- Itt hagyjam a várost, a szülõvárosomat, most?…

- Ugyan, mit szeretsz rajta? - Talán a kakast a tornyán? Én nem bánom, maradj itt, de csak mint a Kolowotki menyasszonya.

- Engedjen - esengett - legalább egy kis idõt a gondolkozásra.

- Gondolkodhatsz reggelig.

Rimánkodva tette össze a kezeit, mintha imádkoznék hozzá.

- És még legalább huszonnégy órát hozzá, hiszen ennyit a gyilkos is kap a siralomházban.

Az öreg megenyhült, elfordította az arcát.

- Jól van, gondolkozz tehát holnapután reggelig. De ne menj holnap se a boltba, se az utcára, mert értsd meg, félek, hogy valami szerencsétlenség történik. Az a szegény ember, hiszen tudod ki, nem jót forral, és olyan rossz elõérzetem van, hogy ki sem mondhatom.

Ha jól emlékeznek rá az odavaló emberek, (akiktõl én hallottam ezt a történetet), egy szerdai nap következett, amikor hetivásár is van a városban. Kati kisírt szemekkel kelt föl reggel s nem ment a boltba, mint egyébkor, a reggelijét sem ette meg, a Zsuzsi szolgáló elõadása szerint leült az asztalhoz és levelet írt. Zsuzsi az ebédet fõzte, nem ért rá mindent megfigyelni, noha szemfüles fehérnép volt. Mit tudta õ, hogy a kicsike részletek is fontosak lehetnek néhány nap múlva?

Tény azonban, hogy a leányasszony (már mint a Kati) nem volt a városban, mert a kimenõ köpenykéje még estefelé is azon a helyen hevert a ripszdíványon, ahova Zsuzsi elõtte való este tette. Igaz ellenben, hogy Zsuzsi hallotta az utcaajtó nyikorgását délelõtt, és minthogy a Szamos nem ugatott, alkalmasint a Kati volt künn. Talán a levél dolgában járt, hogy valakit fogjon az utcán, aki egy kis borravalóért elvigye vagy a postára, vagy akihez szólt. (Hiszen ha tudnánk, kinek szólt!) Zsuzsi kevéssel déli harangozás elõtt átfutott a Tóth János szatócs boltjába egy garas-ára cimetért a tejbe-rizskásához, akkor látta Katit az utcai ablaknál féltesttel kihajolva, mintha az utcát kémlelné és várna valakit, hogy jön-e már?

Kisvártatva azután, mikor a csigatésztát gyúrta a konyhában, megint hallotta az utcaajtót csikorogni, és minthogy most már ugatott a Szamos, valami idegennek kellett érkeznie. Ki volt, mi volt, mit akart, választ hozott-e vagy egyebet, nem tudja, nem látta, nem hallott semmit. Fusson ki - azt mondja - a szeme, ha még egy mákszemnyit tud ezenkívül.

Ami aztán délután történt, abban nincs semmi különös, egyébiránt köztudomású is. Egész estig sírdogált a szobában, mikor pedig hazaérkezett Apró uram a Lõrinc legénnyel, azt mondja az öregnek:

- Igen szeretnék még a Máli nénivel találkozni, édesapám, mielõtt határoznék reggel.

Az öreg megörült, mert tudta, hogy Máli néni mit fog tanácsolni.

- Azt bizony jól teszed, édes lányom. A Máli néni okos perszóna. Bízvást megfogadhatod, amit mond.

Sõt vacsora után õ maga emlékeztette:

- Most már vess egy nagykendõt a nyakadba és szaladj át.

El is indult nyomban, de a küszöbrõl visszafordult. Valami csodálatosan mély szomorúság honolt az arcán.

- Jó éjszakát, apám, ha lefeküdnék addig.

- Ne légy sokáig. Elküldjem érted a Lõrincet?

- Oh nem, minek? - mondta reszketõ hangon. - Majd elkísér onnan valaki.

A Szamos nagy komédiát csinál odakünn, nyalta a Kati kezét, ráugrált, mintha vissza akarta volna tartani. Majd keservesen vonított, mikor eltávozott a kapun. Egy éji bagoly nekivágódott az ablaknak és behujjantott. Még hallani lehetett, amint a Kati kis cipõi végigkopognak a kövezeten az ablak alatt. De az öreg nem hallott egyebet, mint a pipája szörtyögését.

Bóbiskált a macska egy széken. Lõrinc mákot tört a mozsárban a holnapi metéltre, de õ is gyakran abbahagyta. A gazda könyökére dõlt fejjel azt cselekedte, amit a macska, csak az óramutató ment, mendegélt pontosan a maga stációkra osztott útján.

Künn a konyhában Zsuzsi mosogatta az edényt, miközben valami monoton ostobaságot dúdolt:

Jegenyefán madárfészek,
Az én Palim sokszor részeg;
Részeg hétfőn, részeg kedden,
Részeg szerdán, csütörtökön,
Részeg pénteken; szombaton
És az egész vasárnapon.

Ezen az altató nótán szundított el Apró uram, de nem eléggé mélyen. (Ahhoz legalább is egy templomi zsoltár kívántatnék.) Lõrinc kevesellte az álmát; mivelhogy egy kancsó bor állt a gazda elõtt és Lõrinc egyre azon spekulált, hogy egy kellõ pillanatban oda suttyan és húz belõle egyet, de valahányszor közeledett az asztalhoz ilyen gonosz szándékkal, az öreg mindig fölpislantott. Lõrinc kombinált. Hogy lehet ez? Hát úgy lehet, hogy olyankor abbahagyja a máktörést, és a mozsárdöngés megszûnése, vagyis a beállott csend költi fel Apró uramat. Tanulmányozván a kérdést, mindenekelõtt szükségesnek tartotta Apró uram álmát hozzászoktatni a csöndességhez. Félbeszakítá tehát a máktörést bizonytalan idõre s leste a gazdát, amint letapadnak a szemei, s megkezdõdik a szuszogó lélegzete.

No, most! Fölkelt s lábujjhegyen közelgett a kancsó felé, és már éppen utána nyúlt, mikor az öreg váratlanul kinyitotta szemeit, megrázta magát a székében s nagyot ásított.

- Hah, de rosszat álmodtam - dörmögte. - Lefeküdt már Kati?

- Még haza se jött - felelte Lõrinc.

Az öreg az órára pillantott, bizony az már tizenegyre járt akkor. Ijedten ugrott föl, szemkarikái kitágultak, minden álom elröpült belõlük.

- Mit tud ott annyit locsogni? Szaladj érte hamar, Lõrinc fiam (aggodalmasan csóválta a fejét), sehogy sem szeretem ezt a dolgot.

Lõrinc elsietett, vissza is tért egy negyedóra múlva. Nagyon sápadt volt és lihegett.

- Baj van, nemzetes uram, a leányasszonyka nem is volt ott ma este.

- No, a karbunkulusát! - ordított föl. - Ezt ugyan megcsináltuk. Kivel beszéltél?

- Magával Apróné asszonyommal.

- No, itt szép mulatság lesz, Lõrinc - mondá dúlt arccal, nekitántorodva az asztalnak.

Ez a csapás megtörte. Éppen az erõs emberek hajlók a végletekre. Elkezdett pityeregni. Pityeregni egy Apró István, akár egy vénasszony. Leborult az asztalra és egyre csak azt kiáltozta: »Oh, drága kis csecsebecsém, mit tettél! Apád ellen mit tettél?«

Majd odafordult hû, öreg legényéhez és égre-földre kérte összetett kezekkel, hogy csináljon valamit, keresse elõ a Katicát, adja vissza neki, ha a föld alól hozná is ki.

Az öreg Lõrinc csak bámult, egyre bámult, hogy mi lett az õ kemény gazdájából, aki eddig mindig csak parancsolt.

- Mit gondolsz, mit tegyünk, édes jó Lõrincem - motyogta gyámoltalanul, megsemmisülve s úgy leste a szavait, mint egy bölcs ember gondviselésszerû kinyilatkozását (õ, a nagyeszû városatya, az együgyû Lõrinc véleményét).

- Hát én azt gondolom, hogy ki kellene doboltatni - dohogta Lõrinc, miközben maga is zokogni kezdett.

Éppen ezzel adta vissza a gazdája erejét. Míg õ sírt, gyerek volt, s míg a másik nem sírt, õt hitte gyerekségében férfinak, de most, hogy a Lõrinc mécsese is eltörött, fölugrott Apró uram, mint akinek eszérõl-erejérõl lepattan a lenyûgözõ burok, kitörülte szemébõl a könnyeket s parancsolón intett Lõrincnek:

- Ostoba fickó vagy. Vedd a kalapodat, menjünk.

Lõrinc szótlanul követte.

Az öreg leakasztotta puskáját a falról (Lõrinc megborzongott, hogy mi lesz most), azzal elindultak.

Künn az utcán megfogta az öreg a puskát és az égnek célzott.

(No, ez megint egy pár csizmába kerül - gondolta Lõrinc.)

A puska elsült, nagyot durrant. Apró uram csendesen figyelt egy darabig, mintha azt várná, hogy nem pottyan-e le, amit meglõtt, véletlenül éppen lehullott a menyboltról egy csillag (ni, úgy segéljen, eltrafálta, - hüledezett Lõrinc), azután elsütötte a másik csövet is, mire utcahosszat nyiladozni kezdtek az ablakok.

Hiszen éppen csak ezt akarta a csizmadia.

Álmukból fölvert szomszédok, hálófõkötõs asszonyságok kitekintettek a lövés zajától megriadtan az utcára, hogy mi történik. Hol lõttek? Ki lõtt? Miért lõtt? Érdekes dolog az ilyen.

- Jó emberek! - kiáltá most a csizmadia stentori hangon, hogy meg lehetett hallani a Kovácsék házától le a Bethlen-kapuig. - A leányom, Apró Katalin, elment ma este nyolckor otthonról a nénjéhez és vissza nem tért mindekkoráig. Okom van hinni, hogy valami szerencsétlenség történt vele. Van-e köztetek valaki, aki látta õt ma abban az órában vagy késõbb és engem útba igazíthat?

Egyszerre hárman-négyen is jelentkeztek. Az egyik látta a Csapó-utcán körülbelül egynegyed kilencre, a másik találkozott vele a puskaportorony tájékán, sietve ment, nagyon sietve, az arcát bebabulyázta nagykendõbe, hanem mindegy, meg lehet õt ismerni a gyönyörû járásáról, a testének kecses tartásáról sok ezer közül is, harmadikul pedig a Sánta Panda Mihály fiskális jelentkezett, aki lekvárt fõzetett odakünn a marosmenti villájában és késõn jött haza, a Rekettyésnél látott elsuhanni, mint árnyat, a Maros vize felé egy szép sugár leányt, még utána is kiáltott, de az nem felelt, hanem futni kezdett.

- No, hát a Marosba ugrott - mondá Apró uram tompán. - Fogjatok, kérlek, csáklyákat, jó emberek, keresztények, és menjünk.

Már ekkorra sokan gyûltek köréje s hamar volt csáklya, kötél, lámpás. Nagy Gergely uram hirtelen befogatott és a két csónakját is szekérre rakta, úgyhogy egy egész szomorú karaván indult meg a Csapó-utcán a Rekettyés felé. Az éj csöndes volt és nyugodt. A csillagok szikráztak, nevettek az ég palástján és nézték magukat a Maros szelíd vizében.

*

Siettek. A szomorú apa szinte futott elöl, még az asztmájáról is elfeledkezett. A többiek, akikhez odacsatlakozott Zsuzsi szolgáló is, a nyomában loholtak. Zsuzsit bántotta a nagy sietség, mert a délelõtti események csiklandozták a nyelvét, szaladó emberekkel pedig lehetetlen diskurálni. Elkezdte mondani vagy kétszer a levéldolgot, de senki sem hallgatta, pedig ki tudja, nem ebben van-e a dolog nyitja.

Amint mentek-mentek a Gergelyi-féle kukoricaszárítóház mellett, szembe velök egy öregasszony jött a Maros felõl. - Rossz jel - szólt Kapor János, az erõs varga -, hogy legelõbb öregasszonnyal találkozunk.

A hold teljes fényében világított. A rõzsés embernek a rõzséje szinte lángot fogott.²² Majdnem úgy volt, mintha nappal lenne, ki lehetett venni az anyóka alakját: csúf volt, töpörödött volt, mint az ördög anyja.

Ügyet se vetett a sokadalomra, inkább kikerülte, átcsapva rézsút a Köröskényiék káposztásán, a város túlsó oldala irányában.

Emezek se törõdtek vele, csak a Zsuzsi kiáltott föl élénken:

- Macska legyen a nevem, ha nem a mi Katink vastag kendõje az a boszorkányon.

Megütötte a szó a Bogyi József szíjgyártómester fülét. »Hopsza, az bizony meglehet« s utána kiáltott az anyókának:

- Hej, néni, néni, álljon meg egy szóra!

Az öregasszony megfordult és visszakiáltotta:

- Sietõs az utam, nem érek rá.

Azzal tovább ment, mint a nyíl.

- Ha meg nem áll kend, majd utólérem én.

- Emberéletben járok - felelte az asszony és csak ment.

- Mi is abban járunk - mennydörögte Bogyi -, s ha meg nem áll mindjárt, lelövöm.

A puska ugyan Apró uramnál volt, de hát mindegy. Úgy vette, mintha õnála volna.

Erre meg is állt az asszony s elkezdõdött a nagy distancia dacára a beszélgetés.

- Hol vette kend azt a nagykendõt?

- A szeretõm hozta.

- Szeretõje egy olyan vénasszonynak!

- A szeretõm még vénebb, megvan néhány ezer esztendõs.

- Kicsoda?

- A Maros. Az ad nekem ételt-italt, néha még ruházatot is.

- Hát miféle kend?

- Én vagyok a Morga halásznak a hites neje.

- Mi járatban van kend?

- Orvosért sietek a városba, az uram egy szép fiatal leányt fogott ki a Marosból, akiben még van élet.

- Halleluja! Ez a mi lányunk! - ordított fel Lõrinc torkaszakadtából. - Majszter uram, majszter uram! - Tölcsért csinált a tenyerébõl s mint valami trombitán át harsogta: - Megvan a Kati! Él még a Kati!

Apró uram már nagyon elöl járt. Hanem a közbülsõk megértették, tovább adták. Az öreg Szamos, az Apróék kutyája, mintha megértette volna, mirõl van szó, elõre futott s mint ahogy messze elszéledt birkanyájjal tette fiatal korában, eleibük került s éles ugatással terelte õket vissza, miközben két nyulat is fölvert a vackából, de észre se vette, hadd meneküljenek a tarlókon: kicsi dolog az most.

Fordult is vissza legott a sok ember. Hollá, hollá! Hír van a leányról! Az az asszony hozta, akivel az imént találkoztunk.

Mind odagyûltek most Lõrinc mellé. Legkésõbb Apró jött, de éppen legjobbkor, mert akkoráig már odacsalogatták az anyókát is.

Az aztán elbeszélte, hogy az ura künn halászgatott csónakján, a Boglyás malomtól nem messze, mikor a leány a vízbe ugrott, a kendõjét (éppen ezt, amelyik most az õ nyakán van) a parton hagyva. Az öreg csak valami cuppanást hallott elõbb, mert nem arra volt fordulva, de amint a kendõt meglátta a fûzbokron, eltalálta a dolgot és felhozta a leányt, akiben még volt egy kis élet, s elszállítá csónakján a Boglyás malomba, ahol meleg ágyba fektette a molnárné, úgy, hogy a feje lejjebb legyen, megdörzsölték szesszel a szíve táján és valamennyire jobban lett.

- Gloria in excelsis - rebegte ájtatosan Apró uram, fölnézve a magasba, s megkönnyebbülten szívta be a friss levegõt, mely a füvekbõl, fákból kiáradt.

- Az Úr angyalai bizonnyal számba veszik azokat a csizmákat, amiket ingyen varrtunk - vélte az öreg Lõrinc elérzékenyülve.

- Bánják is azok - torkolta le Bogyi uram fumigálva. - Hisz az angyalok mezítláb járnak, Lõrinc.

- A szesszel azonban valami baj történt - folytatta Morgáné nagy figyelem mellett (a püspököt sem hallgatják manapság olyan mohósággal) -, mert a másik halász, az uram cimborája, hogy a menkõ üssön a gégéjébe, felhörpentette, mikor oda nem néztünk, mármost hát engem szeszért szalasztottak a zsidóhoz és hogy doktort is hozzak, mert a leány minden porcikája úri formákban fest.

Nosza, lett erre nyüzsgés, mozgás, rendezkedés. Hamar a szekeret, rakjátok le róla a csónakokat és hozzátok ki vágtatva Pribil doktort! Mondjátok meg neki, hogy az én édes leányomról van szó. Csak sebesen, sebesen! Ha megdöglik a ló, fizetem én, Apró István. Te pedig, Zsuzska fiam, eredj most egyenest haza és vigyázz a házra, hogy valamit el ne lopjanak. Hálás leszek hozzád koporsóm zártáig, hogy felösmerted azt a kendõt és így talán még idejében tehetünk egyet-mást. Okos vagy, oly okos, mint a tavalyi kos - és ezzel megcsípte kedélyesen a jobb vállát. (Lõrinc fütyörészni kezdett örömében, hogy a gazdája humora immár kibuggyant.) - Te meg, Lõrinc, ülj föl a szekérre az öreg nénike mellé. Igazíts jól mindent.

A csáklyás emberekre már nem volt többé szüksége, a nagyobb része nagy hálálkodások közt hazaszéledt lefeküdni, csak nehány kíváncsi tartott a csizmadiával a Boglyás malomba.

Kati életben volt, de félrebeszélt s meg sem ismerte az atyját. Mindegy. Már ennyi is nagy ajándék az Istentõl. Már ezt se érdemli meg. Hajnal elõtt megjött Pribil doktor és kielégítõnek találta az állapotot. Biztatta Aprót, hogy felgyógyul, bár nincsen kizárva egy kis tüdõgyulladás, vagy valami egyéb lázas baj.

- Csak még egyszer megsegítse az Isten - fohászkodott a csizmadia.

Egész nap mellette maradt a malomban. Ápolgatta, ott ült az ágya fejénél, nézegette a szép, halovány ábrázatját, hallgatta a lélegzetét, közben imádkozott.

- Oh, uram, istenem, milyen bûnös vagyok. Én kergettem õt abba a bajba. Mea culpa, Domine. Én akartam tenni erõszakot azokon a hajlamokon, amelyeket te a szívébe plántáltál. Uram, bocsásd meg nekem, balga féregnek. Nem teszem soha többet. Ne legyen õ a Kolowotkié… Mit bánom én! Csak ne vedd el magadnak… Legyen azé, akinek te akarod adni. Csakhogy itt éljen köztünk Ámen.

Szemlátomást javult a leány, bár magas láza volt. Estefelé megint megnézte az orvos és megengedte hazavitetni féderes kocsin, párnákban.

A következõ éjet tehát már otthon töltötte és csöndesen aludt néhány órát. Pribil doktor, aki pénteken reggel meghallgatta a tüdejét, kijelentette, hogy nincs veszély, bizonyosan felépül.

Boldog volt Apró uram, madarat lehetett vele fogatni, szeretett volna eldicsekedni az egész világnak, s még a boltba is ellátogatott délelõtt, Máli nénire bízva az ápolást.

- Kati túl van a veszélyen - mondogatta útközben ismerõseinek ragyogó ábrázattal, ritkás bajuszát pödörgetve. - A színe is jobb, a szemei élénkebbek, de még mindig nem tud magáról.

Valaki figyelmeztette (hisz mindenkinek van jó barátja), hogy a Kati esete érdekesen van leírva a helyi napilapban.

Mihelyt a boltba ért, menten szalasztott egy inast a trafikba egy újságért.

Míg a lapot hozták, a sápadt, halálra ijedt Kolowotkinak tett szemrehányást:

- Látod, látod, temiattad történt ez a borzasztó eset.

- Megfoghatatlan! - hajtotta az egyre s a kezeit tördelte. - Hol volt a szeme, hogy belém nem szeretett? Megél? - kérdé azután félénken.

- Megél, de nem lesz a feleséged. Aperte kimondom. Van a világon elég leány.

Kolowotki keserûen nevetett s fennhéjázón vágta oda:

- De Kolowotki csak egy van. S az elvész magára nézve.

- Ne fenyegetõzz, Mátyás, ne keseríts, ne rontsd el a mai napomat. Szeretem a szép cipõidet, de a leányomat még jobban szeretem. Ha el akarsz az üzletbõl menni, eredj isten hírével. Kifizetlek.

Eközben meghozták a lapot. Apró uram föltette nagy tempósan az okulárét, de nem azzal a mohósággal, mint egy professzionátus újságolvasó. Lassan, nagy flegmával bontotta ki, aztán nem rohant végig a fekete betû-erdõkön, hogy a maga dolgára akadjon, hanem elkezdte elülrõl, minden elfogultság nélkül, forgatván elméjében minden egyes dolgot külön, mint ahogy az ember külön nyel le minden falatot és még csámcsog is hozzá. Az mindegy, hogy a voltaképpeni étel, az ínycsiklandozó, majd csak valahol odább kerül sorra.

Egy újdonság volt az elsõ, a beteg fõispánról, hogy õméltósága már lábadozik ugyan, de még mindig az ágyát õrzi.

- Ostobaság! - pattant föl, nagy ellensége lévén úgyis a lapoknak, bár mindig bújta õket. - Hát el akarja lopni valaki a méltóságos úr ágyát?

E kifakadás után a következõ újdonságra szalajtá szemeit. Abban is ott volt a híres hírlapírói sablonokból egy fülbemászó csodabogár. Arról szólt ugyanis az újdonság, hogy Szojka József huszárkáplár tegnap a kaszárnyában fejbelõtte magát a szolgálati pisztolyával.

- Hát persze - dörmögte gúnyosan. - Azt hittük volna mi, szamár közönség, ha ezt be nem írja az ipse, hogy a káplár elõbb átszaladt a Perger & Comp. boltjába külön pisztolyt venni.

Ezután jött ritkított betûkkel: »Egy szép leány öngyilkossági kísérlete.« (Hm, hm. Ez az hát. No, lássuk!) El van benne mondva az egész esemény, hogy a gyönyörû hajadont kegyetlen apja egy cseh suszterhez akarta férjhez adni. (Hazugság! - kiáltott föl Apró uram, polemizálva a kezében tartott lappal - hazugság, mert lengyel.) A leányt azonban másfelé húzta a szíve s inkább a halált választotta, mint a cseh võlegényt. Mivelhogy a felbõszült atya, egy különben durvaságáról ösmert cipész, (No, megállj, kötnivaló!) aki, mellesleg legyen mondva, városi atya is, bár érdemetlenül, (Keresd csak meg a botomat, Lõrinc!) éjnek idején kergette ki a lakásából engedetlenségeért (Huh, mindjárt megfúlok!), a szegény leány egyenest a Marosnak ment. - Hosszan, részletesen írja le a vízbõl való kihalászását. Kilátásba helyezi Morga András halászgazdának az ezüst koronás érdemkeresztet, végül pedig »lapzárta elõtt« még egy legújabb értesítést fûz a közleményhez. Biztos forrásból halljuk, úgymond, hogy A. K. kisasszonynak régebb idõ óta titkos szerelmi viszonya volt városi közéletünk egyik kimagasló faktorával, akit a dolog kényes természeténél fogva nem akarunk megnevezni, mert a hírlapírói diszkrécióval nem fér össze, de aki különben egy itteni elõkelõ pénzintézetnek elsõ embere.

No, ebbõl a bolond is kitalálhatta - Kolosy Ferencet.

Fölszisszent Apró István, mint akit izzó tüzes vassal érintenek.

- Jaj nekem! - kiáltá s a fejéhez kapott. Ugrott a kiáltásra Lõrinc s amint látta, hogy aléltan esik össze a gazda, hamar egy kis vizet loccsantott a fejére.

- Elszédültem - mondta, amint magához jött. - Kísérj haza, Lõrinc.

Lõrinc megfogta a karját s úgy támogatta a lakásig, de nem volt rá szüksége, a friss levegõ jót tett a fejének, szinte sebesebben lépegetett a szokottnál.

Nem szólt egy szót se útközben, csak ment hallgatagul, gondolatokba merülve, mint egy álomjáró.

- Itt van még a sógorné? - kérdé az ajtóban Zsuzsitól.

- Hazament.

- Szerencséje. Hogy van a beteg?

- Az apáca van mellette. Alszik.

- Szamár vagy! - mondta ingerülten. - Világosan beszélj. Ki alszik? Az apáca?

- Nem. A beteg.

- Jól van. Hát gyere be a vizit-szobába utánam. Szükségem van rád.

Zsuzsi megszeppent egy kicsit, vészjósló tekintete volt a gazdának, de azért csak követte.

- Említetted tegnap - kezdte Apró uram -, hogy a Kati szerdán délelõtt levelet írt valakinek; mondtad, hogy választ is kapott, csak úgy félfüllel hallgattalak, de most szeretném tudni, ki írta a levelet.

- Én nem tudom.

- Hát azt tudod-e, hol tartja a titkos tárgyait?

- Miféle tárgyakat?

- Ami minden leánynak van, holmi emléket, csecsebecséket, megszárított levendulát, mézeskalácsos szívet s több efféle szamárságot.

- Bizonyosan a ládájában.

- Hol van a kulcsa?

- Hja, azt mindig magával hordta, bizonyosan benne van most is a szoknyája zsebében, ha bele nem esett a Marosba.

- Eredj be, kutasd ki a zsebeit és hozd ki nekem a kulcsot.

Zsuzsi örült, hogy csak ennyibõl áll a szentencia, kereste a kulcsot, de nem találta.

A csizmadia tûkön ült. »Meg kell tudnom - motyogta -, nyomára kell jönnöm. Hátha nem igaz.«

Kikiáltott Lõrincre, hogy keressen valahol baltát, feszítõvasat.

Lõrinc behozta a kívánt tárgyakat, mire Apró uram nekifeszítette a vasat a griffekkel kivert tölgyfaládának, mely az almárium mellett állt.

Az öreg legény megbotránkozva nézett gazdájára.

- Csak nem akarja tán a Katika ládáját feltörni?

- Miért nézel rám úgy, mintha meg akarnál harapni?

- Mert az nem illik egy Apró Istvánhoz.

Apró úr kezeibõl kiesett erre a feszítõ vas. Maga is érezte, hogy a szolgája most lenézi. Nem, ezt nem tûrheti. Inkább elmond neki mindent, ami a lapban van. Kitárta hát a lelkét, lelke állapotját s rámordult:

- No hát, most beszélj, pupák!

Lõrinc a tarkóját vakarta.

- Ej bizony, ej bizony! No, már ez baj, hogy megírták. No, már ez szép mulatság. Most már meg kell agyabugyálni valamelyiket, vagy az újságírót vagy a Kolosy urat.

- Hazudik az újság, nem lehet másképp - fakadt ki a csizmadia hevesen. - Vagy mit gondolsz?

- Hogy csakugyan föl kell feszíteni a ládát. A valóságot okvetlenül meg kell tudni valahonnan, Katicától nem lehet. Hátha a láda is elmondaná?

Nem sokból állt, föltépték a fedelet a feszítõvassal, s föltárultak a láda kincsei, holmi fehér csipkék, kalárisok, kendõcskék, kistikkelt abc-ék, patyolat háló-reklik, amelyekbõl finom birsalma-illat áradott szét a szobában.

A csizmadia idegesen babrált köztük, míg végre valami papírféle suhogott meg. Ezt emelte ki. Nézi, nézi, forgatja, hát egy betéti könyvecske kétezer o, é. frtról, amely összeg a Hunniában van letéve Apró Katalin nevére.

- Itt a bûnjel - hörgé elborult homlokkal, s mint a tüzes üszköt, hirtelen visszacsapta, de éppen akkor kifordult a könyvecskébõl egy levélke is.

Fölkapta a levelet és a következõket olvasta hangosan:

Kedves Katicám! Megkaptam rossz hangulatban írt soraidat, s megvallom, azok engem is elszomorítottak, de a dolgokat, melyeket elõre láttam, nem rendezhetem úgy, ahogy hasonló esetben méltányos lenne. A társadalom rideg törvényeit respektálni kell; aki azok elõl kitér, azt összemorzsolják. Én hát nem segíthetek úgy, amint szeretném, és csak azt tanácsolhatom, fogadj szót atyádnak s mondj igent Kolowotkinak. A hozományhoz én is hozzájárulok az ide mellékelt csekélységgel. Egyebet most nem tehetek. Bocsáss meg és feledj el. De ha netalán ama másik esemény következnék be, mindenkor számíthatsz támogatásomra. Isten veled.

Ferenc.

U. i. Ezt a levelemet, kérlek, tépd szét azonnal.

- Meg vagyok gyalázva - szólt tompa, síri hangon a csizmadia -, nem mehetek többé emberek közé és tépte a haját, mint egy õrült.

- Most már minden világos - csóválta a fejét a szegény Lõrinc s jelentõségteljesen jegyzé meg: - Most már értem Kati minden tettét, betegségét, haloványságát és amit az orvos eltitkol.

- Mit akarsz ezzel mondani? - riadt rá Apró.

Lõrinc körülnézett, hogy be van-e téve az ajtó és minden ablak, s a gazda füléhez hajolt:

- Kicsi bántja a nagyot - súgta.

A gazda vérvörös lett, aztán egy görcsös köhögési roham fogta el, azt lehetett volna hinni, hogy mindjárt megfúl, de biz az magához tért csakhamar, s olyat dobbantott a lábával, hogy a ház is rengett.

- Most már minden mindegy. De majd csinálok én rendet mindjárt. Isten engem úgy segéljen!

S ezzel kicsörtetett - mint egy megbõszült bika, széket, dézsát, szakajtót, ami útjában állott, félrelökve - a konyhába, s ott a létrán sietve fölmászott a padlásra.

Lõrincet a borzalom fogta el. Bizonyosan felakasztja ott magát. Kést kerített hamar, amivel majd levágja a kellõ pillanatban, nosza most utána, de benyitni nem mert, megállt a létra legfelsõ fokán és bekukucskált a padlásajtó repedésén.

Eszeágában sem volt Aprónak ilyesmi, valami rozsdás vasládikót húzott ki egy fülkébõl, mely a kürtõ falába volt beleépítve. Abban kotorászott jó sokáig fakó papír-paksaméták közt. Lõrinc megnyugodott. Aki papírokat keres, az még akar valamit ezen a világon; a másikra nem kell okmány.

Nemsokára le is jött és csak annyit mondott Zsuzsinak, hogy kefélje le, mert nagyúri házhoz lészen útja.

Lõrinc kíváncsi volt, megkérdezte négyszemközt, hová megy.

- Elmegyek egy kicsit Kolosyhoz - susogta rejtélyesen.

- Meg akarja ölni?

- Dehogy, meg akarom ölelni.

- Kolosyt?

- Igen, igen, Kolosy uramat, leendõ võmuramat.

- No, már abból nem eszünk, ahogy én ösmerem a rátartó urat.

- Hm. Majd meglássuk - és a zsebére ütött, mely csak úgy duzzadott holmi színehagyott írásoktól.

Zsuzsi kikefélte, õ maga szépen megfésülködött a tükör elõtt, gondos választékot csinált, aztán vette az új köpönyegét, melyet csak a templomba vagy a városi közgyûlésekre öltött föl, és melyet, minthogy latinizáló ember volt (mint nagyenyedi diák öt klasszist végezvén) »decorum«-nak nevezett.

Elindult egész nyugodtan és meg sem állt, csak a Kolosy elõszobájában.

Szándékosan kereste föl a hivatalban, mert nem akart Máli nénivel találkozni. (Megfojtaná és még börtönbe kerülne miatta.)

Az elõszobában egy titkár ült, az íróasztalnál. A csizmadia-mester tisztességesen köszönt és arra a kérdésre, hogy mit akar, mondta, hogy Kolosy úrral akar beszélni.

- Most nem lehet - utasítá el a titkár -, az elnök úr ma ingerült és kiadta a rendeletet, hogy senkit se bocsássak be.

- Tessék kérem neki megmondani, hogy Apró István van itt.

- No, magát meg éppen nem eresztem be, minthogy egy Apró-leánnyal összeköttetésben valami skandalózus közlemény jelent meg a lapban, mely kellemetlenül érinti a fõnököt. - Talán maga az apja?

- Én vagyok, de hát maga ki, hogy nem akar engem, egy köztörvényhatósági bizottsági tagot beereszteni?

- Csodálom, hogy nem tudja - mondá az fönnhéjázó orrhangon. - Én Rákóczi vagyok.

- Úgy? Már tudom - gúnyolódék a csizmadia. - Éppen tegnapelõtt adtam egy forintot a maga hamvainak hazaszállítására.

S ezzel kutyába se vévén Rákóczit, nagy robajjal betaszította a zöld posztóval kipárnázott ajtót, mely fölfogja a külsõ zajt, lármát, egyszerre bent termett a nagyhatalmú elnök szentélyében.

Az éppen az ablakon nézett ki a színpadi látcsövén át (valami csinos vis à vis-val kacérkodván), háttal volt fordulva az ajtónak, nem láthatta a jöttet, de gondolva, ki lehet, egyszerûen hátraszólt:

- No, mi az, Arnold?

- Én akarok az úrral beszélni - csattant meg az Apró uram éles hangja.

Kolosy ingerülten fordult hátra, észrevevén, hogy az nem a Rákóczi Arnold hangja. De amint meglátta a csizmadiát, halálsápadt lett s a gukker is kiesett kezébõl, nagy csattanással a padozatra.

Kolosy nem volt gyáva. Magyar nemes volt. Vagyont ugyan nem örökölt vitéz õseitõl (jövedelmezõ állását saját ügyességével szerezte), de örökölt jó vért és dölyföt. Nem félt se kardtól, se golyótól, se embertõl (még talán az Istentõl se félt), hanem félt az úgynevezett »jelenetektõl«. Mert ezek tönkretehették az állását. S erre az állásra szüksége volt. Szeretett jól élni, urasan, elõkelõen. Pezsgõ, szerelem, jó lovak.

Most tehát halálra ijedt, mert oka volt nagy jelenetet várni. Mindegy. Essünk át rajta. Mindenkit összeszidott volna, hogy minek háborgatja, de ez az egy ember immunis volt ma elõtte. Mert maga is érezte, hogy »igazban« jár. Nyájasra próbálta erõltetni arcát (miközben fogait csikorgatta dühében Rákóczi ellen).

- Üljön le, Apró barátom - mondá fojtott hangon, fürkészve az ellenfél vonásait, de csodálkozására nem fedezett föl azokban haragot, hanem ellenkezõleg, alázatos szelídséget.

Mint jó taktikus, nem hagyta magát félrevezetni. A csizmadia nagyon ravasz, nagyon alamuszi. Valami rosszban törheti a fejét, hogy álcában jön. Jobban szerette volna, ha nagy dérrel-dúrral, rettenetes fúriával csap le. Könnyebben lehetne vele végezni. Érezte, hogy így veszedelmesebb.

- Nem ülök le, köszönöm. Tetszik talán tudni, miért jöttem? - kérdé Apró uram csöndesen, vontatottan.

- Majd megtudom, ha megmondja.

- Hát megmondom. Én mindent tudok. Olvastam az újságot, megtaláltam az ön levelét, melyet a leányomnak írt.

Kolosy finom arca megrándult, de ezt alig lehetett észrevenni; hidegen állt az ablaknál, mint egy szobor, a kezeit mellén keresztbe fonva.

- De nem akarok sok szót vesztegetni, én nem jöttem ide veszekedni, mert a veszekedés ostoba dolog és csak az epét kavarja föl, hanem igazságot jöttem kérni, hogy az úr reparálja meg a dolgot, ahogy lehet. Ön persze jobban szeretné, ha én valami gavallér volnék, aki önt kihívja párbajra s ön leteríti a pisztolygolyójával s ezzel vége. De én csak egyszerû csizmadia vagyok, nem akarom a vérét és nem adom a magamét, én csak olyan bõrökkel dolgozom, melyek még nincsenek kilyukgatva, minélfogva csak annyit mondok: amit vétett, uram, igazítsa meg.

- Nos, jól van, Apró uram. Látom, hogy maga okos ember. Hát úgy beszélek, mint okos emberrel. Beismerem, hogy hiba terhel, mert nekem kellett volna lenni több eszemnek, de az vessen rám követ, akit a szenvedélyek soha le nem gyõztek. És az ön leánya valóságosan ellenállhatlan. Egy szentet is mámorossá tehetne. Én még most is szeretem õt és…

- Annál jobb, domine magnifice, annál jobb - dörzsölte kezeit a csizmadia.

- És kész vagyok mindent megtenni, amit megtehetek. Lássuk, miféle igazítást kíván ön?

- Csak egyféle van - felelte a csizmadia alázatosan -, amihez a becsületes ember nyúlhat.

- És az?

- Hogy vegye el feleségül.

Meghosszabbodott erre a Kolosy ábrázata, s alsó ajkai remegni kezdtek.

- Csak? - sziszegte gúnyosan, összeszorítván a fogait, hogy idegein uralkodjék, mert a megérintett gõg szilajan nyargalt rajtok végig. - De hisz ez lehetetlen, kedves Apró. Hogy is juthat ilyesmi az eszébe? Én a közélet embere vagyok itt a bank élén, akinek reprezentálnom is kell. Az összeköttetéseim, a családi nexusaim emeltek ebbe az állásba, mely nélkül nincs kenyerem. Ha független vagyoni helyzetben volnék, lehetne errõl beszélni, talán magamtól is megcselekedtem volna. De így nemcsak a név kötelez, de a megélhetés is. Az egyik nõvérem egy Luzsénszky bárónál van férjnél, a másik az idevaló fõispánnál. Mit szólnának hozzá a sógoraim, akik ide emeltek, ha egy csizmadia leányát venném el?

Apró uram meghajtotta fejét.

- Igaz, igaz, instálom.

- Ezek engem rögtön elejtenének, és megszûnnék minden befolyásom, ami az õ révükön van, s ha ezt látnák a részvényesek, õk is elejtenének. Hát nem igaz?

- Belátom, uram - nyöszörögte Apró, fázékonyan összehúzva magán a »decorum« szürke szárnyait. - Szó sincs róla, nagyságos uram, a társadalmi különbséget érzem én is…

- No, ugye, ugye - mosolygott Kolosy megkönnyebbülve -, azért mondtam én, hogy ön okos ember, de mért nem kíván akkor valami évi díjat vagy kielégítést, szóval effélét, ami lehetséges.

- Mert az a másik is lehetséges - vágott közbe Apró.

- Hogy-hogy?

Apró uram fölemelte a fejét olyan kevélyen, mint egy zsiráf, és fontoskodva mondta, lassú, ünnepélyes hangnyomattal:

- Úgy, hogy én lépek egyet feljebb.

Kolosy rábámult. Ez a váratlan szó megzavarta. Megbolondult-e a csizmadia, vagy csak nem érti, mit akar ezzel mondani? De nem maradt sokáig kétségben, mert az öreg széttárta most a »decorum«-ot és a kabátja zsebébõl kirántott egy nagy nyaláb papirost.

- Itt vannak a családi irataim, uram. Tessék átnézni. Az én szépapám báró Aprovszki Szaniszló volt, aki ide menekült Varsóból Magyarországra 1801-ben és egy Telekinél lett gazdatiszt, sok apró gyereke közül egyik-másik az iparos pályára ment s elhagyták a bárói nevet, mert csúfolták volna õket, inkább írták magukat Apróknak, ahogy a nép nevezte. Minden megvan itt hitelesen, bizonyítványok, keresztlevelek. Sohasem törõdtem velük, nem emlegettem senkinek. Nekem nem kellenek. Minden ember annyi, amennyinek érzi magát és egy lattal se több, vagy kevesebb.

- Én mondom ezt az úrnak. - De azt is mondom az úrnak, hogy az én Kati leányom éppen olyan vérbeli baronesz, mint a többi, aki atlaszcipõkben tapossa és selyemviganóval söpri ezt a sárgolyóbist.

A világfit annyira váratlanul érte ez a fordulat, hogy valóságosan zavarba jött. Erre a tromfra nem volt visszavágása, úgyhogy puszta idõnyerésbõl átnézte az iratokat s ezalatt összeszedve magát, gúnyos udvariassággal hajolt meg:

- Üdvözlöm önt, báró úr.

Apró uram fülig pirult erre, de csak türtõztette magát, várván a dolgok meritumáról a szép szót.

Kolosy összerakosgatva az iratokat, odanyújtá neki.

- Szép és meglepõ dolog ez kétségkívül, de célhoz nem vezethet, sajnálom. A voltra nem ad a zsidó semmit. Én pedig ennek a pénzintézetnek az élén bizonyos fokig zsidó vagyok, aki a jelennel dolgozik a jövõnek. A jelen pedig az, hogy ön, kedvesem, mégis csak egy helybeli csizmadia és a kisasszony csizmadia-leány. Aztán jegyezze meg - és itt már föltépte gõgje az önuralom szellentyûjének csapját s teljes gõzerõvel kitört -, igenis, jegyezze meg, hogy egy Kolosynak egy báró Aprovszky is csak olyan apró, mint egy Apró. Megértette?

Apró uram nem jött dühbe, sõt még csak nagyobb alázattal felelte:

- Igenis, megértettem. Azt tetszik, ugyebár, mondani, hogy a társadalmi távolság emiatt még mindig szembetûnõ és betöltetlen?

- Azt.

- Vagyis, hogy én hiába léptem egy fokkal fölebb?

- Körülbelül.

- És hogy hát ezen az alapon nem lesz a dologból semmi?

- Igen, igen.

- Hát akkor mármost én egyelõre el is mehetek, más célravezetõ eszközöket keresni?

S ezzel megindult a csizmadia-báró az ajtó felé olyan nyugalommal, olyan méltósággal, mint egy római szenátor.

Az elõkelõ urat megszúrta a rejtélyes mondás s önkéntelenül kérdezte, miközben egypár lépést tett utána:

- Nevetséges! Miféle eszközökre gondol ön?

A csizmadia visszafordult az ajtóból, mosolygott, és a mosolyában volt valami baljóslatú.

- Hát azt gondolom, instálom, hogy én most fölfelé próbáltam egyet lépni, de nem volt elég. Most majd az úr lépik egyet lefelé. És valahol mégis csak találkozunk.

A következõ nap délelõttjén nagy tömegek verõdtek össze az »Apró István és Társa« kirakata elõtt. Csodálatos dolog volt, senki sem emlékszik hasonlóra. Ember ember hátán, mindenki igyekezett látni valamit, ha másképp nem lehetett, a többiek vállán körösztül. Mintha csak néhány száz évvel volnánk hátrább s Teleki Mihály uramnak azt a csizmáját mutogatnák ott, mely az ütközetbõl való futása közben egy sáros pocsolyában lemaradt a lábáról - a krónika szerint.

A nemes város ereibõl, a mellékutcákból, reggeli kilenc óra tájban a legtöbb ember özönlik a piac felé. Sietõ alakok, ügyes-bajos felek, ügyvédek, hivatalnokok (ámbár dehogy siet a hivatalnok). Egyszóval, az a sok mindenféle ember, akinek a fõtér nagy épületeiben van dolga vagy a város más részeiben, többnyire itt keresztezi egymást.

Már messzirõl feltûnhetett mindenkinek a sokadalom egyetlen hely körül. Nagy spektákulum lehet - s akinek sürgõs dolga volt is, nem átallotta egy pillanatra odanézni, mert az ember kíváncsi féreg, még ha nincs is rajta szoknya.

De mi lehet? - tûnõdik rajta addig is, míg odaér, nézvén a folyton hullámzó, oszló és gyülemlõ tarka csoportot. Belsõ tûz van talán a boltban? De hisz akkor füstje is lenne, és oltanák az emberek. Meglehet, hogy valami szerencsétlenség.

Hanem akkor részvét mutatkoznék az arcokon, a sajnálkozás moraja rezegne a levegõben, holott ezek az emberek mind ingerültek, s a botjaikkal, karjaikkal izgatottan hadonászva távoznak.

Ej, no, mi az ördög az hát? Nem egy olyan akadt, aki nem restellte a szaladást se, hogy hamarabb odaérjen, és valahogy el ne múljék az eltalálhatlan látványosság az orra elõl.

Pedig kár volt szaladni. Különösen az olyannak, aki nem tõkepénzes. Aki pedig tõkepénzes, az úgyis olyan úr, akinek a sietés derogálhat. Nem volt abban a kirakatban semmi olyan, ami a látványosság nevet megérdemelné. Nehány díszcsizma és topánka közt ki volt téve a Hunnia-bank egy betéti könyvecskéje. Kinyitva és gumi-zsinórral leszorítva a belsõ lapja, melyen a betétösszeg, kétezer forint, arabus számokban és írásban van föltüntetve szabályszerûen és hitelesen.

Hát furcsa, persze furcsa, hogy valaki a betéti könyvecskéjét a kirakatba tegye, de mégse páratlan esemény a világon. A westminsteri herceg az istállójában tartja berámázva az angol bank egy millió font sterlingre szóló utalványát és mégse csõdülnek oda a népek. Mert egy utalvány végre is csak utalvány, papiros-rongy, ha mindjárt akkora súlyú aranyat jelent is, mint egy kövér kanonok teste. De kétezer forintról szóló könyvecske! Hisz az suvix. Van is azon valami nézni való?

Igen, igen, csakhogy nem is a betéti könyvecske itt a szenzáció, hanem az a cédula, ami alája van téve - s azon Apró István uram sajátkezû írása. Ha a Shakespeare kézirata volna, se okozhatna nagyobb föltûnést. Nem is nézik azt annyian a British Museumban, mint ezt most. Pedig se nem szonett, se nem madrigal, se nem gúnyvers, hanem csak ez a néhány szó olvasható rajta: »Ezen betéti könyvecske leszállított áron Ezerötszáz forintért azonnal Eladó.«

Egy-egy homlokon kínos verejték ütõdik ki, egy-egy arc elsápad. Van, aki elkáromkodja magát: Tyûh, a kirielejszomát! Hát így vagyunk? Hát itt mi történt? Kétezer forint csak másfélezeret ér. A többi elolvadt. Akinek nincs pénze, boldog ember, vállat von hidegen s odább ballag, de aki betette a pénzét, rohan haza a könyvecskéért, hogy mentse még, ami menthetõ. Útközben a vidékbeli rokonoknak, jó ismerõsöknek is sürgönyöz. Akikrõl tudja, hogy Hunnia-részvényük van, adjanak túl rajta, mert hiba történt, vagy jöjjenek a betétüket kivenni, de hamar, mert a pénz, úgy látszik, ebek szérûjén szemetel.

Némelyek ott maradnak habozva, tanácstalanul, megmerevedve az ijedtségtõl és nézik-nézik a kirakatot, hol káprázó szemük elõtt kalamajkát táncol a könyvecske a topánkákkal; nézik a bent pipázgató csizmadiát, aki fel s alá járkálva, csodálatos flegmával beszélget valami vendégével s egy csöppet se látszik törõdni a boltja elõtti csoportosulással; - természetesnek találja, sõt titkos elégedettséggel pislant ki egyszer-egyszer, majd kikíséri a vendégét s hallani, amit beszélnek az ajtóban. A kilépõ kundsaft lelkére köti, hogy a megrendelt cipõket küldje utána Flórencbe.

- Pontosan ott lesz napjára - biztosítja Apró.

- Mert azután tovább utazom.

- És meddig lesz uraságod Olaszországban?

- Egy hónapig. De egy félév is kevés volna. A legszebb ország a világon.

- Természetesen, természetesen - bizonyítja Apró sztoikus komolysággal. - Az Isten is szándékosan annak teremtette, egy csizma formáját adván neki.

Többen szeretnék megszólítani õkegyelmét, mit tud közelebbit a »Hunniáról,« mi az oka, hogy ennyire megvedlett ez a jó hitelû szilárd intézet (Oh uram istenem, kinek higgyen már az ember ebben a szélhámos világban?), de intelligens renden levõk restellték elárulni tudatlanságukat, hogy egy közönséges csizmadiától tudakozódjanak, a kisebb rangú emberek pediglen ellenkezõleg nem merték a méltóságteljes tartású városatyát ostoba kérdésekkel molesztálni. Mert mit is kérdezõsködjenek? Hiszen világos. A kutya ugat, a könyvecske beszél. Ha az okos Apró értékén alul adja a könyvecskét, hát annak okának kell lennie - nem érhet az akkor többet egy fityinggel sem.

Ki mert volna arról még csak álmodni is, hogy a könyvecske éppen olyan jó könyvecske, mintha az angol banké volna és hogy az egész csak Kolosy úr kedvéért van csinálva, aki most lépik egyet lefelé?

Mert hát úgy történt a dolog, és ez megint különös lehetett olyan elõtt, aki kilenc órakor végigment a fõtéren s látta a csoportosulást az Apró boltja elõtt, de sietõs munkája lévén az alsó városban, ott meg sem állott, hogy mire tizenegyre újra visszakerült, már akkor a csoportosulás a Hunnia-bank épülete elé vándorolt át. De ez csak félig volt tolongás, mert félig már csata volt. Valóságos verekedés folyt, hogy ki jusson fel elõbb a lépcsõkön a pénztárhoz. Az erõs öklûek hátrataszigálták a gyengébbeket.

Csoda, hogy emberhalál nem történt, - de betört oldalborda, azt hiszem, akadt. Nagy zaj, rikácsolás, káromkodás nyomta le a piac lármáját, a közel sátorozó kofák konverzálását.

Mindenki elöl akart lenni, mert a várost villámként futotta be a hír az eladó betéti könyvecskérõl, megtoldva, kibõvítve saját külön hírekkel. Mert az emberek mindig emberek. Ha baj festésérõl van szó, mindenki hozza a maga ecsetjét: Anch’io sono pittore, de ha örömhírrõl van szó, a város egyszerre megtelik siketekkel és némákkal.

Amilyen nehéz volt följutni a nagy tolongásban az emeleti helyiségekbe, szembe a rakoncátlan tömeggel, éppen olyan nehéz volt lejutni is azoknak, akik már elvégezték dolgukat a pénztárnál. De egyik-másik mégis utat hasított magának, s ezer kíváncsi ostromlá, mint aki már evett a tudás fájából.

- No, mi van?

- Beváltották a könyvecskét.

A következõ is azt újságolta.

De ahelyett, hogy ez megnyugtatta volna a közönséget, melynek gyanúja már fel volt költve, csodálatos módon csak az az érzése maradt: »Ejnye, milyen jól jártak ezek!« és csörtetett, kapaszkodott, dulakodott, hogy minél elõbb fölérjen.

A harmadik, ha jól emlékszem, Borogi Mihály uram, hasonló módon azzal a hírrel jött ki:

- Megkaptam a pénzemet.

- Teljesen?

- Az utolsó garasig - felelte.

De még ez se tetszett a tömegnek, mert a hangulat erõsebb a tényeknél.

- Micsoda szélhámosság! - kiáltoztak. - Azzal akarnak minket fölültetni.

(Hát már az sem tetszett a közönségnek, hogy a bank fizetni bír.)

Mire Borogi Mihály annyit mondott:

- Az bizonyos, hogy nagy zavar uralkodik fönn. Teljesen elvesztették a fejüket. Kolosyt kell megnézni, az olyan sápadt, mintha a koporsóból kelt volna ki. A többiek is úgy járnak-kelnek a farács mögött, mint a kísértetek.

De volt is hozzá okuk a nyavalyásoknak, mert csakugyan páratlan eset az annálékban, hogy egy pénzintézetet ilyen váratlanul rohanjanak meg a betevõk minden ok nélkül, egyszerre, mintha összebeszéltek volna, és mindenki kéri a pénzét.

Eleinte föl sem tûnt. Gyakori eset. Négyen, öten egymás után vesznek föl betétet, jön egy hatodik, ez betesz kétszer annyit. Ez csak a rendes vérkeringés az arany borjú organizmusában.

Hanem mikor nem akart szünetje lenni, és egyre nyílt, nyílt az ajtó, és mindig csak kivevõk érkeznek - kezdett a dolog furcsa lenni.

A pénztárnok pulpitusa elõtti tér megtelt emberekkel, és ajtónyíláskor látni lehetett, hogy a folyosó is tömve van. A szemfüles Rákóczi Arnold ijedten szaladt be az elnökhöz.

- Csodálatos dolog történik - jelenté lihegve. - Az egész világ tolong, hogy pénzét kivegye a bankból. Ez nem természetes, elnök úr. Mit csináljunk?

- Ej, bolondság - vetette oda Kolosy félvállról. - Mit csináljanak? Hát fizessenek. A bank szilárd, mint a kõszikla, azért, hogy a szokottnál néhány emberrel több veszi ki a tõkécskéjét…

E pillanatban óriási reccsenés hallatszott a szomszédos pénztári helyiségben, s utána vad lárma harsant föl, minõ a harcoló indiánusoké.

Kolosy összerezzent.

- Menjen csak, nézze meg, mi az?

Rákóczi kifutott és befutott, de mint piros legény ment ki és sápadtan került vissza.

- A türelmetlen, izgatott betevõk betörték az ajtót, elnök úr!

De már erre Kolosy is fehér lett, mint a fal, s rohant ki az ajtón, megnézni, mi történik. A pénztárnok a tömeget csitította reszketeg, de mégis nyájas hangon.

- Várjanak, kérem, az urak, míg a sor rájok kerül. Így nem lehet. Nincsen baj, kérem. Minden ki lesz fizetve, minden, minden.

Kolosy egyszerre átértette a helyzetet, mint jó hadvezér a veszély pillanatában.

Odaintette Rákóczit és azt súgta neki:

- Menjen a városházára rendõrökért, akik a rendet fönntartsák, s igyekezzék információt szerezni útközben, mibõl keletkezett ez a hallatlan dolog.

Aztán a pénztárnokhoz szólt franciául:

- E mögött valami manoeuvre rejlik. Pokoli cselszövény. Van elég pénztári készletünk?

- Bizonyos fokig.

- Nem kell megijedni, gondoskodni kell a beszerzésrõl. Majd utána nézek.

- Fizessem a fölmondáshoz kötött összegeket is? - kérdé a pénztárnok.

- Egyelõre igen, taktikai szempontból, hogy a bizalom, mely valami galád, rejtélyes módon megingattatott, visszatérjen.

Nagy lélekjelenlétet árult el Kolosy, de azért mégis tûkön ült, míg a rendõrök megérkeztek, akik azután csak egyenként engedték a rácshoz jönni a feleket.

Nyomukban jött Rákóczi Arnold is, gõzölgõ fejjel, fontoskodó, rejtélyes arccal.

Az elnök beintette szobájába.

- Megtudott valamit?

- Mindent.

- Nos? - toppantott lábával az elnök türelmetlenül.

- Az a zsivány csizmadia, az Apró csinálta az egészet.

Kolosy elkáromkodta magát:

- Az ördögbe! ezt mindjárt gyaníthattam volna. Hiszen fenyegetõzött. És hát mit tett?

- Kitette ma reggel a bank egy kétezer forintos könyvecskéjét a kirakatába és odaírta, hogy másfél ezer forinton azonnal eladó.

Az elnök izgatottan rágcsálta a bajuszát.

- Úgy? Hm. Micsoda kolosszális furfang lakik abban a bozontos fejben. Ez ugyan alánk gyújtott! És még az a szép, hogy a könyvecske az én ajándékom. Szeretném magamat fölpofozni. Oh, a ravasz kutya!

Eszébe jutottak a szavai: »Most ön lépik egyet lefelé és valahol majd csak találkozunk.«

- Hát azért se találkozunk - dörmögte magában -, és azért se lépek lefelé.

- Nem parancsol valamit, elnök úr?

- Mi lett aztán a betéti könyvvel? - kérdé Kolosy.

- A közönség csõdült a kirakathoz és gyanút kapott, széthordta a vészhírt, és most itt van a folytatása a szomszéd szobában, amint látni méltóztatik. A távirdafõnökkel is beszéltem útközben, azt mondja, hogy nem gyõzik a sürgönyöket továbbítani, melyekben a közönség a vidéki ismerõsöket figyelmezteti, hogy a pénzük veszélyben forog.

- Az ördögbe is, ez nem jó - szólt az elnök, sötéten nézve maga elé. - Ez a »run« egyszerûen tönkretehet, ha nem állunk bátran eléje. És hol van most a könyvecske?

- Most is ott van a kirakatban, most is nézik.

- Siessen azonnal oda egy gyakornokkal és váltsák be. - Az az elsõ a sebészetnél is, a sebet okozó golyót kivenni a testbõl. De vigyen magával két tekintélyes tanút az érdekelt közönségbõl, hogy lássák, milyen szemtelenül misztifikálta õket a csizmadia. Megálljon, megálljon, Rákóczi! Hadd írjak egy sürgönyt a Hitelbanknak Budapestre. Az éjjel odautazom, mert elõre látható, hogy segítségre lesz szükségünk. Egyúttal adja fel a sürgönyt is.

Négy-öt blanquette-et elrontott, míg megfogalmazta. S milyen reszketeg, kusza betûk, mintha csak a lelkével írta volna!

Okos dolog volt két tanút vinni Apróhoz; akadt is mindjárt kettõ: a becsületes Herenczy János, arról híres, hogy mindig szerette keresni az igazságot, de sohase találta meg; a másik a lutheránus Hortyán Boldizsár volt, szinte unikum a maga nemében, azokkal is tartott, akik a bankot leszólták, azokkal is, akik bíztak benne.

De iszen jól kifõzte ezt Kolosy Ferenc. A pezsgõtõl mégis csak másképp jár az ember esze, mint a csigertõl. Most is milyen dilemma elé állítja a csizmadiát. Ha ideadja a könyvecskét ezerötszázért, akkor nagy szamár, mert ötszáz forintjába kerül ez a mai mulatság. Ha pedig nem adja ezerötszázért, akkor nagy gazember és bizonyítványt állít ki magának arról, hogy bolonddá tette az egész várost. Sõt az okozott kárért még talán be is lehet pörölni.

Hej, Rákóczi, hej, Herenczy, Hortyán, nehéz dió nektek Apró István!

Odamentek, de nem volt otthon. Kolowotki azt mondta, hogy egy jó óra elõtt a vizsgálóbíróhoz ment, ahová tanúnak idézték.

- Megvárjuk - jelenté ki Rákóczi.

Már jóval elmúlt a dél, mire nagy peckesen elõjött. Nem ok nélkül, mert élete egyik legnagyobb dicsõségét aratta ma.

A törvényszéknél tárgyalt bûnügynek az volt ugyanis röviden a tényálladéka, hogy Mányay Gáspár incenci földbirtokost, aki itt a városban tavaly, a szentmihálynapi vásárkor néhány ezer forint ára ökröt adott el, útközben ismeretlen tettesek kirabolták s a kocsisával együtt megölték.

Mányay egy pár csizmát vásárolt Apró uramnál; az is eltûnt a kocsikasból. A rendõrséget ez a csizma vezette nyomra, fölismerni vélvén azt egy föltûnõ módon gazdagodó, Prager János nevû fiatal brassói hentesmesteren, mivelhogy a csizma húzója, vagyis a füle éppen olyan szokatlan színû és minõségû vászonszalagból készült, aminõt Apró használ, ki azt egyenesen egy karlsbadi angol boltban vette.

A hentest faggatni kezdték emiatt, eleinte zavarba jött a vizsgálóbíró elõtt, de késõbb aztán elõállított egy idevaló csizmadiát, Blok Jánost, aki azt vallotta, hogy a csizmát õ varrta. S tényleg neki is olyan vászonszalagja volt, mint az Apróé. Sõt ugyanaz, mert bebizonyult, hogy mintegy másfél év elõtt Aprótul kölcsönözte a szalagot.

Minthogy Apró uram is a maga munkájának ösmerte el a csizmát, valóságos salamoni jelenet fejlõdött ma a vizsgálóbíró elõtt, aki egyenest Brassóból utazott ide õket szembesíteni.

A bíró fölmutatta a nevezetes corpus delictit.

- Ki ösmeri ezt a csizmát?

- Én! Én! - felelték egyszerre.

- Meg merne rá esküdni? - kérdé a bíró Bloktól.

- Ezerszer.

- No, lássa, Apró - szólt a bíró. - Hátha téved…

- Sohase szoktam tévedni.

- Hát ön is megesküszik rá?

- Természetesen.

A bíró a tarkóját vakarta zavarában.

- Nem bocsáthatom esküre, mert az egyiké hamis volna.

Apró uram vállat vont.

- Emlékszik rá, Blok, hogy kinek adta el a csizmát?

- Nem emlékszem.

- És ön, Apró?

- Én Mányay úrnak adtam el, emlékszem és vallom.

- Gondolja meg, Apró, mit beszél, mert ez a vallomás halála lehet valakinek.

- Én mindent meg szoktam gondolni.

A bíró nem tudott mit csinálni a két emberrel, csóválta a fejét, játszadozott az ametiszt gyûrûjével, majd kedvetlenül kiáltott fel: - Az ördög látott két ilyen hazug fickót! Lehetetlen rajtuk eligazodni.

Megszúrta ez a szó Apró uramat, sértõdve fordult a bíró felé kemény hangon:

- Ha nem a király nevében volna itt a tekintetes bíró úr, nem tûrném el a szavait, de most csak azt mondom, ha nem bír eredményre jutni, bízza rám egy kicsit a kérdezést.

- No, hát kérdezzen! - mondta a bíró elkeseredve.

Apró uram csizmadiásan a csípõjére rakta a kezeit, s így szólt, a felsõ testét ide-oda illegetve:

- Hát mondjon nekem valamit, Blok János, ama pár csizmának a belsõ tulajdonságairól.

Blok János gúnyolódva jegyezte meg:

- Nem ember a csizma, Apró uram, hogy belsõ tulajdonai is lennének.

- Úgy? Hát majd mondok én. Tessék megnézetni és fölfejtetni szakértõkkel azt a csizmát, bíró úr, és tessék jegyzõkönyvbe vétetni, hogy a bal csizmán jobbról, az orrától kezdõdve a hetedik és nyolcadik öltés közt egy vakvágás van. Azért adtam olcsóbban egy forinttal Mányay uramnak. Dixi.

A bíró legottan szakértõket hívatott, akik felfejtették és megtalálták a jelzett vakvágást a mondott helyen s aképpen nyilatkozának nagy csodálattal Apróról, hogy õkegyelme hasonlatos volna a nagy Napóleonhoz, ki is minden katonáját ösmerte, mint ahogy õ ösmeri minden csizmáját.

Nagy glóriával ment hát haza õkelme, s bár jól túl járt az idõ a déli harangozáson, mégis be akart még nézni a boltba, hogy bosszút lihegõ lelkét ott friss hírekkel meghizlalja, s elmenvén a bank mellett, nagy élvezettel nézte a csoportosulást. »Ezek is mind nekem dolgoznak«, dörmögte mellét dagasztó érzések közt.

Benyitván a boltba, nem minden megütközés nélkül köszönté az ott dangubáló polgártársakat és azt a bizonyos Rákóczit.

- Engem tetszenek várni? - kérdé vontatottan.

- Éppen hogy éppen - felelte tisztességtudással Herenczy.

Rákóczi peckesen fölemelkedett a kerek szákról, melyen ült, s kezét az Apró karjára ereszté le.

- A könyvecskét akarjuk megvenni, mely a kirakatban van, tisztelt Apró úr - s kivette a tárcáját, hogy a másfél ezer forintot kiolvassa.

Apró uram a csutoráját a bal agyaráról áttolta a jobboldali agyarra, megszortyogtatta egy kicsit, aztán így szólt: - Sajnos, már el van adva.

Oh! - Hm. Erre nem voltak elkészülve. Ez váratlan volt. Rákóczi az ajkaiba harapott.

- És kinek adta el? - kérdé Herenczy.

- Az egyelõre titok.

- Ugyan mennyiért adta el? - tudakozódék kíváncsian Hortyán.

- A kitett áron alul valamivel, vagyis nem egészen ezerötszáz forintért.

- De akkor miért nem veszi ki az úr a kirakatból? - támadt rá Rákóczi.

- Mert nekem nem tetszik.

- De ez injuria, mások vagyona elleni merénylet! - fortyant föl az elõbbi dühösen, és a nyála szerteszét frecsegett.

- Én azt teszek ki a kirakatomba, amit akarok, punktum.

- Paperlapap! Azt mi nem engedhetjük, érti-e? Hatósági beavatkozást fogok kérni, protestálok a Hunnia-bank nevében és felelõssé teszem.

- Tegyen, amit akar, de engedje meg, hogy ha ilyen közel áll hozzám, betakarjam az arcomat kendõvel, mert én az arcomat nem szeméten szedtem.

Erre elnevette magát a két bizalmi férfiú, Rákóczi Arnold pedig fülig pirult és dühösen rohant ki a boltból.

A bank dolga pedig percrõl percre rosszabbra fordult. A fölmondáshoz kötött tõkék kifizetését be kellett szüntetni, ami roppant konsternációt szült. Mikor két órakor a rendes idõben bezárták a bankot, az ingerült tömeg meg akarta lincselni a tisztviselõket, maga Kolosy is a kert kerítésén át menekült.

Éjjel Budapestre utazott a fõispán sógorával, hogy a bankot megmentse elegendõ pénzkészlet szerzésével.

De Budapest éppen szomorú város volt akkor.

Nem volt ugyan fekete posztóval beborítva, mint a mesebeli városok, ahova a sárkány ellen készülõ királyfi beállít, bár külsõ jelek itt is mutatkoztak abban, hogy a Lipótvárosrészben az orrok hosszabbak a szokottnál. Egy úgynevezett »fekete nap« a börzén megkopasztotta az egész várost.

Kolosy tárgyalt a pénzintézetekkel, a kormánnyal, fordult fûhöz-fához, járt Pontiustól Pilátushoz, de mindenütt azt az egy feleletet kapta: »nincs kincs«.

Harmadnap ezt az elõre megállapított egy szót sürgönyözte haza a fõembereinek: »Waterloo.« (Ami annyit jelentett: »a csata elveszett.«)

A Hunnia likvidált. Apró uram pedig ott ült a Kati ágyánál, aki véletlenül aznap lett hosszú betegség után elõször lázmentes, és akivel elõször lehetett értelmesen beszélni. Fehér volt, gyenge volt még, mint egy lehelet, de néha rámosolygott az öregre, s ez tündöklõbb volt a napfénynél.

Csevegett, csacsogott. Új volt neki, szegénynek az innensõ világ. Minden apróságot kikérdezett. Mióta volt beteg, mert semmire se emlékszik. (Bizony, már hetek múltak el azóta.) Megvan-e még a macska? (Megvan, megvan, napsugárkám.) Hát a Szamos kutya? (Hallgasd csak, hallgasd csak, éppen most is õ kaparja kívül az ajtót, mert szeretne hozzád bejönni.)

Aztán a kedvenc tárgyait tudakolta, a csészéjét, a poharát nem törte-e el a Zsuzsi, nem pusztult-e el valami?

- Nem, nem, semmi se pusztult el. Csak egy fehér rózsa az ablakban, Zsuzsi tévedésbõl petróleummal találta megönteni, hát elcsúnyult, elpusztult. Csak a fehér rózsa és…

És a bank - akarta mondani Apró uram -, hehehe, a bank.

De a leány ránézett s aggodalmasan kérdezte:

- És még mi, atyám?

Apró elharapta a mondatot.

- Csak a fehér rózsa - motyogta -, vagyis csak a rózsa fehérsége… fehérsége.

BEFEJEZÉS

A Hunnia tehát megbukott, és Kolosy Ferenc nem volt többé semmi. Hanem az olyan semmi, akinek az egyik sógora báró Luzsénszky, a másik fõispán, az mindig lehet valami.

Korán örült Apró; lefelé lépett ugyan, de a völgy túlsó oldalára, azért tehát megint nem találkoztak. Kataszter lett valahol Felsõmagyarországon.

De nem sokáig. Az ördög nem hagyja el a maga embereit. Mikor az országgyûlési ciklus négy év múlva véget ért, a fõispán megválasztatta képviselõnek. És hát most már ott fönt ült és mûködött õ is, küszködve azzal a rettenetes frázissal, mellyel a közbenjárásért alkalmatlankodó választók jönnek tarkabarka kívánságaikkal.

- Hiszen csak egy szavába kerül nagyságodnak!

Milyen ostobák, hogy nem ismerik a minisztereket! Azaz milyen boldogok!

Életrevaló politikusnak bizonyult, mert jól tudta szóval tartani a választókat és minisztereket. Ami magát a törvényhozatalt illeti, ahhoz talán nem értett, de ez nem lényeges. A törvény hozatala végre is nem nehéz. Azt úgy hozzák, hogy talán nem is hozzák. Valami olyan a »törvényhozó«, mint a tollkés. Tollkésnek hívják és mindent faragnak vele a világon, csak tollat nem. A tollat gyárilag csinálják.

Hát Kolosy is tekintélyes képviselõ lett, és egyszer évek múlva meglátogatta a kerületét, azaz meglátogatta máskor is, hanem én csak errõl az egy látogatásról beszélek. A kereskedelmi miniszter õexcellenciáját kísérte le, aki valami kosárfonó iskolát akart a városban létesíteni.

Nagy fogadtatás volt, roppant parádé, fehér ruhás leányok, diadalkapu, taracklövések és örömtüzek. Ez az utóbbi ért a legtöbbet, legalább melegedni lehetett mellettük, mert zimankós téli nap történt a bevonulás. A lakosság nagy része kivonult az indóházhoz: ifjak, öregek, asszonyok, kis gyerekek, ami nem csoda, mert elõször járt eleven miniszter e városban.

Megvolt minden, ami ilyenkor szokásos: üdvözlõ beszéd és válasz, nagy éljenzés. A miniszter fölült a fölpántlikázott négyesre, majd a képviselõ ismerõs alakja bontakozott ki a kíséretbõl (de mennyire összetört, megöregedett a derék úr). Egypár hang kiáltozni kezdte: »Éljen Kolosy Ferenc!«

A rendezõk a másik kocsi után szaladgáltak, amelyen a képviselõ foglal majd helyet - úgy látszik, valami konfúzió történt. Eközben a kordonból, melyet a rendõrség tartott fenn - egy pillanat mûve volt -, kilépett egy kis fiú, lehetett vagy hét éves, szép, bátor arcú, barna gyerek, nagy, villogó fekete szemekkel, fején félrecsapott báránybõr sipkában. Kilépett a tisztásra, ahol a képviselõ állt és egy hógomollyal mellbe hajítá õnagyságát.

Nosza, egyszerre hárman is nyakon csípték a merényletért. Ejnye, ilyen-olyan porontya! Nini, mire nem vetemedik! Némelyek nevettek a jeleneten, ami bosszantani látszott a honatyát. Dehogy ne láthassák kicsinyesnek, kedélyes nevetést színlelve, maga szabadította ki a gyereket a megdühödt rendezõk karmaiból, ámbár a gyerek is rugdosta õket.

- Ne bántsák, kérem - szólt vidáman. - Szabad országban élünk. Mindenki kifejezheti a rokonszenvét, ellenszenvét. Nos fickó, mért haragszol rám? Mondd meg bátran!

- Azért haragszom rád - szólt a fiú vakmerõen -, mert rosszul bántál az anyámmal.

- Éljen! Éljen! - a tömeg éljenezni kezdte a rokonszenves fiút.

Kolosy mosolygott, úgy tett, mintha tetszenék neki a dolog, pedig érezte, hogy még jobban belémászott, s nem tanácsos tovább kérdezõsködni, mert nem lehetetlen, hogy bankigazgató korában valami igazságtalanság történt a fiú anyjával, és a gyerek most kikottyantja.

- Teringette fickója - szólt a szép piros orcáját megcsipkedve -, kinek a fia vagy?

- A tied! - szólt a gyerek, kevélyen kidüllesztve a mellét.

Leírhatatlan jelenet következett. Öregasszonyok kilenc nemzedéken át fogják mesélni. Kolosy elsápadt, majd piros lett, mint a paprika. Valami sajátságos, kéjjel vegyes szédület fogta el. A közönségben orkánszerû tetszés-zaj tört ki. Minden ember beszélt, lármázott, ujjongott, ágaskodott, asszonyok a csipkés kendõiket lobogtatták. Csak egyes kifejezéseket lehetett kivenni: »Fölséges gyerek!« »Az öreg Apró unokája!« E percben elõállott a kocsi is. Minden szem odatapadt, mi fog történni. Valami csodálatos, idegfeszítõ csönd támadt a zaj után. Még a szívek is szinte megszûntek dobogni. Vajon eltalálja-e, mit kell tenni?

És ekkor lehajolt a képviselõ, megcsókolta a gyermeket és beemelte a hintajába:

- Elviszlek, kópé, az anyádhoz, tudom, hogy majd kikapsz.

Ezzel maga is fölült melléje. A négy prüszkölõ paripa megindult a miniszter fogata után, a lelkesedés pedig, mely mintegy láncaitól szabadult meg, oly egetrázó erõvel tört ki, hogy megreszkettek bele a szomszédos épületek, és a levegõ rezegve hömpölygette a város felé.

Kolosy csakugyan az anyjához vitte a gyereket, aki éppen az utcaajtóban állt, és gyönyörûbb volt, mint valaha, a bánatos, szelíd arcával, finom, törékeny termetével. Bementek egy kicsinyég a szobába, de mirõl beszéltek, hogy beszéltek, arra nem volt tanú.

Csak Apró uram említette aztán este a »Polgári kör«-ben nagy dicsekedve, hogy ma nála volt a képviselõ és megkérte a leánya kezét, de az esetre nézve még csak annyit mondott rejtélyesen:

- Mindnyájan léptünk egyet, én is, õ is, de a gyerek, a Pali lépte a legnagyobbat. Ebadta kölyke!