Rész

  1 II  |                közszolgálatból: mert ez itt bizonyosan megutálta a hivataloskodást
  2 II  |               eljöttél. Mikor is voltál itt utoljára?~- Bizony már két
  3 II  |               köszönöm. Az innivalót is itt hozom a kulacsban, mert
  4 II  |        kulacsban, mert megmondták, hogy itt pihensz a méhesben.~Mácsik
  5 II  |                 instruktort illeti, hát itt vagyok én… azután el kell
  6 III |       kedvetlenül. - No, csak maradj te itt addig, Chalupka. Majd megbeszéljük
  7 III |         ugyanolyan szalmafedeles viskók itt is, kémény és tûzfal nélkül,
  8 III |                  Hanem már az sem lakik itt szegény sokáig, megint üres
  9 III |               halál Pribolyon. Nem lesz itt már többé olyan nagy temetés
 10 III |            akkor még tán a palatinus is itt lesz a gyászolók között.~
 11 IV  |           kulcsok. Reszelõs hangja majd itt, majd ott csattog: készen
 12 IV  |               Barosné ülne legfelül, ha itt volna, de az legott hazakászmálódott
 13 IV  |               becses perszóna lenne, ha itt lenne.~Most hát Laczkó Ferenczné,
 14 IV  |               egy puszta szigetté válna itt mindjárt az egész környék,
 15 IV  |               csak úgy vendégnek vagyok itt még. Azt gondolom, elég
 16 IV  |                de azért Laczkó halálig! Itt nem lehet szó apró személyes
 17 IV  |                    Az az ember nem volt itt a toron. Csodálatos! Még
 18 IV  |            megingatta.~De nem errõl van itt most a szó, hanem arról,
 19 IV  |            mellett… nem kell a fõkötõd, itt van… edd meg…~Belemarkolt
 20  V  |          beszélnivalója, hogy tömérdek… itt az történt, ott az történt.
 21  V  |              Szállást nem adhatok, mert itt ugyan nem alszik az éjjel
 22  V  |                senki, az örömnek vagyon itt az õ mûhelye - kanyarítá
 23  V  |             Mert olyan kántor született itt ma, hogy a torkával agyonordítaná
 24  V  |                 nem látom be - hogy hol itt a haj?~- Csak türelem. Majd
 25  V  |              Egyszóval, az, ami lesz. S itt a kincs, komám, itt. Azt
 26  V  |             lesz. S itt a kincs, komám, itt. Azt a szert mi árulnánk,
 27 VI  |                    Csak láb alatt lenne itt - feleli Boldizsár kelletlenül.~
 28 VI  |         restellem, úgy bánt, hogy nincs itt az a fiú. Megszerettem a
 29 VI  |               No, hát te mit pityeregsz itt? - förmedt rá. - Még szégyent
 30 VI  |                rá. - Még szégyent hozol itt a nyakamra. Törüld ki mindjárt
 31 VI  |              többi anyák gyermekei mind itt vannak, itt játszanak, ünnepiesen
 32 VI  |              gyermekei mind itt vannak, itt játszanak, ünnepiesen felöltözve,
 33 VI  |         búsuljon, még tán jobb is, hogy itt nincs a fiú, amilyen pajkos,
 34 VI  |                  Nem tudom, mit keresne itt? Õt úgyse választanák meg.
 35 VI  |             tafota bársonyban ült volna itt, magának nemzetes Mácsik
 36 VI  |               Hanem ma mi azért vagyunk itt, sógorasszony, hogy egy
 37 VI  |                az utat. Sohase volt még itt a család fészkében. Mondtam
 38 VI  |              vetve. Az õsapáid csontjai itt vannak fiam«. Okos gyerek,
 39 VI  |                  Olyan igaz, mint ahogy itt állok.~A vérszemet kapott
 40 VI  |                 miféle járatban vagyunk itt.~- Halljuk! Halljuk!~- Valamint
 41 VI  |                Hohó vitézlõ nemes urak! Itt nem komédiázunk, de latba
 42 VI  |            nézik, melyik malac ki ökre, itt csak providencia segít.
 43 VI  |                távozást. - Mit pityereg itt? Hát csak gyere ide te kölyök.
 44 VI  |         bocsátanak. Jaj, csak a bicskám itt lenne! Ugyan ne bolondozzanak
 45 VII |                 szótalan lett. Az, hogy itt mindenki ránéz, mindenki
 46 VII |       megtanulhatnák!~Különben meg volt itt most kompolyodva az egész
 47 VII |            ideszaladt vele Pribolyra, s itt kicserélte, sok pénzt adván
 48 VII |        megbeszélhetik együtt a dolgokat itt a hajón, nem kotyog bele
 49 IX  |             levegõre küldözte?… Mármost itt a csapás az egész famíliára!
 50 IX  |                 családbelieknek -, mert itt kaparják be most a föld
 51 IX  |                át az erein. Igaz, igaz, itt van még ez a leány! Meg
 52 IX  |         veszedelmesen közeledett. Nincs itt más mód, csak vagy összeölelkezni
 53 IX  |             Akárhol voltak is, most már itt maradtak, Biri ezüst csengõ
 54 IX  |                az ajtót, mi? Mert éppen itt van a szomszéd szobában.~-
 55 IX  |  megboldogultnak? De ne menjünk messze. Itt van teszem azt Piry Barnabásné,
 56 IX  |             érkezett meg, édes aranyom. Itt áll elõttünk Mácsik úr…~
 57  X  | keresztülvergõdtek, akik megmaradtak és itt vannak, azok már életrevalók,
 58  X  |                 Hibáik-e vagy erényeik?~Itt áll, teszem azt, a hatalmas
 59  X  |         Pribolyon ez volt a kaszinó), s itt nemcsak meghallgatta a legfrissebb
 60  X  |             melegem van, öreg! Mindjárt itt megfulladok. Nyisd ki szaporán
 61  X  |              szürke köd.~- Nem keresett itt valaki délután?~- De bizony
 62  X  |             valaki délután?~- De bizony itt volt az öreg Lackó Márton,
 63  X  |                ide hozzám, azokat, akik itt laknak. Tudod már?~- Tudom,
 64  X  |                  nem így gyülekeztek õk itt össze valamikor!~Letelepedtek
 65  X  |             dókáját.~- Kegyelmed beszél itt? Hiszen kegyelmetek voltak
 66  X  |               ember vagyok. Ne, fogjad… itt van!~Lehúzta ujjáról a fénylõ
 67 XI  |                sánta, legalábbis siket.~Itt ez, ott az, mindenütt volt
 68 XI  |             Bizony furcsa lesz, ha csak itt Bodonyban az utolsó stáción
 69 XI  |                Barosné ablakai alatt.~- Itt a fõispán, itt van a gróf!
 70 XI  |                 alatt.~- Itt a fõispán, itt van a gróf! Mácsikéknál
 71 XI  |               ajtót nyitni.~- Nem lakik itt! - mondá a házmester, egy
 72 XI  |               hogy a nápolyi király van itt a népével.~- Bocsásd be
 73 XII |         neveltetése, hasztalan volnának itt. Mácsik pedig nemcsak magát
 74 XII |               gyereket?~- Hát a Gábort. Itt vagyok, Mácsik fiam. Ölj
 75 XII |              vitte a kõfaragóhoz, hanem itt hagyta azt a követ. Õ maga
 76 XII |             nehéz kõ, melyet a csavargó itt hagyott a különös szavaiban,
 77 XII |               ki az ördögrõl búslakodik itt? Ki házasodott meg hát,
 78 XIII|                   besüt a napocska már… Itt a víz, ott a ruha. Hol a
 79 XIII|               is tegnap. Minek is volna itt, csak rendetlenséget csinálna.
 80 XIII|           sokért, hogy elment. Hanem ha itt volna, tudom, örülne õ is.
 81 XIII|            elment! Nem adnám sokért, ha itt volna.«~Erre a kis menyecske
 82 XIII|                a rikácsoló szava.~- Hát itt vagy szép mákvirág? - süvíti
 83 XIII|               gaz cinkosaiddal… de csak itt volna az a vén csavargó,
 84 XIII|               bosszúja! Emberhalál lesz itt ma, meglássátok… Inkább
 85 XIII|                 másikba, s lenyomta õt, itt is, ott is.~Hideg borzongás
 86 XIII|              nem bírta, hogy mitõl kell itt még olyan nagyon rettegni,
 87 XIII|                nem öli meg. Nem. Hiszen itt leszek én is, az anyja…
 88 XIII|                 én is, az anyja… hiszen itt leszek.~S egy bátor gondolat
 89 XIII|               fiam, egy morzsányit sem! Itt vagyok én melletted, és
 90 XIII|                 vagyok én melletted, és itt van a lúgzó kád is a pitvarban.
 91 XIV |            összemorzsolta.~No, most már itt van! Hallatszanak a lépései,
 92 XIV |               nevelték, mégis elmegy, s itt hagyja azt a selyemteremtést,
 93 XIV |          kiabálva:~- Megjött a Sármány! Itt a Sármány! Egészen összeverte
 94 XIV |               volna az, hogy õ nem volt itt… Olyan nagyon szépen gondolta
 95 XIV |                  kis burkusom! Csakhogy itt vagy, aranyos kutyácskám!
 96 XIV |                 még megmaradt, mert - s itt elérzékenyült maga Mácsik
 97 XV  |                Pista öcsém!~- Mit keres itt bátyám? - kiáltott fel Filcsik,
 98 XV  |               szólt Mácsik szomorúan -, itt maradok köztetek.~- No,
 99 XV  |                forradalom!~- Kik vannak itt a mieink közül? - kérdé
100 XV  |               kérdé Mácsik.~- Majd mind itt vannak. Már tudniillik,
101 XV  |                  ordított fel Mácsik. - Itt van az a gazember? No iszen,
102 XV  |                 spion. Most ugyan nincs itt, hanem estére bizonyosra
103 XV  |                 egy kicsit rendbe hozom itt a dolgot, magam mellé veszlek
104 XV  |            Nesze, kutya, tudd meg, hogy itt járt Georgius Mácsik!~De
105 XV  |                pedig kevesebben voltak: itt csak meghalni lehetett.~
106 XV  |               visszatérjünk velök. Mert itt addig elpusztulunk egytõl-egyig!~
107 Fug |                mindenütt otthon van.~És itt megint az a kérdés merül
108 Fug |                mindent el tud beszélni, itt az történt, ott az történt.
109 Fug |               kell kerülnie a másiknak, itt is aláfordította az ijedtséget
110 Fug |                vizsgálatra és tanuljon.~Itt megint körülhordozta szemeit
111 Fug |                 Bach-korszak felejtette itt s ültette át a magyar talajba.
112 Fug |             Árpád a rákjegy alatt stb.« Itt tán megjegyezhetjük mellékesen
113 Fug |                Miféle kisasszonyt hínak itt a vidéken Évának?~E kérdés
114 Fug |                kedves kisasszonyról van itt szó, hanem a végzet néha
115 Fug |                kedves vendégnek? Hiszen itt van! Itt van a legkedvesebb
116 Fug |              vendégnek? Hiszen itt van! Itt van a legkedvesebb vendég,
117 Fug |                  hogy választottja most itt van; hogy a szarka fecsegése
118 Fug |               kivált midõn a »Hol veszi itt magát, papa? Milyen esemény,
119 Fug |               ki az idõt, õ megjelent s itt e kertben legnagyobb meglepetésemre
120 Fug |                kérdé:~- Daróczy István, itt van ön?~Évike éppen ekkor
121 Fug |              öreg tudta, mi történik.~- Itt vagyok! - volt a felelet
122 Fug |               Ki ön! Mit akar? Hogy mer itt rendelkezni? Ezer villám!
123 Fug |               vére foly.~- Én sem ültem itt hiába…~(De nem ám, gondolta
124 Fug |            jegyzõkönyveket. Többé nincs itt mit keresnünk. A Perzse-ügy
125 Fug |              bûnös, de szeretném, ha az itt maradt másolat nem lenne
126 Fug |               eszén nem megy keresztül…~Itt szünetet tartott Kléner